Miskolczi Napló, 1910. március (10. évfolyam, 53. szám)
1910-03-06 / 53. szám
Miskolci, 1910. március 6. A bérletárak, dacára, hogy a tourner idény ez évben nyolc héttel hamarább indul meg, mint tavaly, teljesten a tavalyiak lesznek és pedig : reggel 6 órától délután 6 óráig terjedő időben 14—4 személy által a napnak bármely játékóráját előre ki lehet bérelni s ez esetben az illető 4 tagú társaságnak joga van a pályát a biztosított órában naponként igénybe venni fizen idénybérletjegy ára személyenként 20 korona. Ha ugyanazon családból többen is váltanak bérletjegyet, úgy az első családtag 20, a második 16, a harmadik és minden következő családtag 12—12 koronát fizet bérletjegyért. A délután 5—6 óráig terjedő időben csakis két pályán lehet óránkát előre kibérelni olyképen, hogy a bérletjegyek csak minden második napra érvényesek. Ezen csak másodnapokra érvényes bérletjegyek ára ugyancsak 20, 16, illetve 12 korona. A bérlettel le nem kötött összes pályákra kiadatnak idénybérletjegyek az olyan játékosok részére is, akik nem meghatározott pályán és órákban, hanem a jelentkezés sorrendje szerint óhajtanak játszani. Ezen jegyek a nap bármely órájában való játszásra jogosítanak s áraik 20, 16, illetve 12 korona. Diákoknak és pedig fiuknak 10 korona, leányoknak 14 korona árban adatnak ki bérletjegyek azon megszorítással, hogy a fiuknak csak délután 5 óráig van megengedve a pályák használata. Kiadatnak még egy egy hóra érvényes bérletjegyek is, melynek ára 5 korona. Azon idénybérlők, kik pályát a nap bizonyos óráira előre kibérelnek, saját labdáikkal játszanak, míg a többi, nem meghatározott pályán és órákban játszóknak az egyesület bocsát labdákat rendelkezésre. Végül közöljük, hogy nem bérlők, miként tavaly, esetről-esetre megváltható órajegygyel is játszhatnak. A tennisz játék szabályok egyébként ugyanazok maradtak, amelyek tavaly kiadattak. E szabályok Fodor Zoltán könyvkereskedésében lesznek kaphatók. Az idény bérletjegyek folyó hó 15 ig föltétlenül kiváltandók, mivel az addig ki nem váltott jegyek másokra lesznek átírva. Minthogy egy egy játékórát csak annyira el vagyunk foglalva. Az uram majdnem egész nap ,rendelt este pedig azt sem tudjuk hová menjünk , melyik meghívást fogadja el. fia tagja vagyok vagy tizenöt jótékony egyletnek, vagy kettőnek elnöke is — gondolhatod mennyi időt igényel ez. Azután mi is estélyt adunk minden hónapban egyszer, a fogadónapunk meg minden páros szerda. Egyszóval igazán annyira el vagyunk foglalva, hogy időnk sem jut ilyen csekélységre gondolni. — Igen, igen értem. Te modern asszony vagy Klára. Csillogó, szerepet vivő, gazdag, társaságbeli asszony. Érvényre jut a szellemed, a szépséged, a drága ruháid — ez kárpótol azért, amit nélkülözöl. — Mindenem van aktud, nem ismerem ezt a szót , nincs. * — Mindened van ami csalóka külszín, látszat. De a szived, a lelked . . . Kláricám, te kis szőkeség hallgass reám , soha sem érezted hogy üres, céltalan az életed ? Sohasem találtad unalmasnak azoknak az idegen embereknek a társaságát, visszatetszőnek az üres, léha bókjaikat? Sohasem vágytál szerelem, boldogság után ? Egy lélek után aki megértsen, akinek elmondhass mindent — egy szív után, aki csak érted dobogjon ?... Kláricám ! te fiatal vagy és szép. Lehetetlen hogy egyszer föl ne ébredjen a szived. Mert most csak szunnyad. De bizonyára föl fog ébredni. Az urad nem az igazi párod. Eljön egyszer az igazi. El fog jönni, mis akkor hiábavalónak fogod látni az eddigi életedet Szűk börtönnek, a selymes, bársonyos drága kényelemmel berendezett otthonodat. Nem találsz örömet a drága ruháidban, csillogó ékszereidben. Akkor, akkor fogod látni, hogy igazat mondtak, hogy mégis hiányzik valamit, ami a legnagyobb kincs a földön : a boldogság. A szőke asszony ábrándos kék szemében két könyvnepp csillogott. Jobban fénylett, szebben csillogott , mint a fülében ezreket érő gyémánt buton. Sokáig nem szóltak egy szót sem. Lassan kint alkonyodni kezdett. Felgyújtották a kupéban a lámpát. — Mindjárt otthon leszek, — mondta örömmel a barna asszony — az uram várni fog az állomáson. A kisfiam alszik már ilyenkor, őt már meg sem csókolhatom csak holnap reggel. Pedig már egy hete nem láttam. De kénytelen voltam otthon hagyni, beteget ápoltam, az uram édesanyját. De igaz, hát te hova utazol? — Fürdőre megyek. Csak pár hétre, azután majd utánam jön az az uram, e lemegyünk a Tengerpartra & Barna asszony készülődni kezdett. — Nézd Kláricám már látni az én kis városom tornyait. S a csillogó lámpáit. Csendes kis fészek az igaz, de olyan jó benne élni. Úgy örülnék ha egyszer eljönnél hozzánk. Ha meglátnád az én egyszerű kis otthonomat, megismernéd az uramat, a kis fiamat. Nini már itthon is vagyok. Isten veled édes. A viszontlátásra. Megcsókolták egymást, hosszan, szeretettel, úgy, mint akik hosszú időre búcsúznak egymástól. Talán egy egész életre. A barna asszony csaknem futva ment az urához, az már várta ölelő karral, csókkal, szeretettel. A szőkével pedig robogott tovább a vonat, a mindig jobban sötétedő hűvös éjszakába . . . MISKOLCZI NAPLÓ négy-négy játékos bérelhet ki, ajánlatos a társaságoknak mielőbb összeállani és a pályát kibérelni, mert később erre a jelentkezők nagy száma folytán nem igen lesz alkalom. Bérletjegyek a mai naptól kezdve Fodor Zoltán könyvkereskedésében válthatók ki. A Miskolczi Sport Egyesületnek erre vonatkozó hirdetése Megay Róbert cukrász üzletében van kitéve, melyre felhívjuk az érdekeltek figyelmét. Választási mozaik. Az ország visszhangzik a választások előkészítésének zajától. Virágzik a korteskedés. Ilyenkor teremnek meg a vidám választási anekdóták. Néhányat közlünk belőle. A jelölt és a választó A legtöbb ember ma képviselőjelölt. Az önjelölt urak sűrűn keresik fel a választókat és borzasztóan buzognak saját becses személyük ajánlása körül. Minden módon beakarják venni a választókba, hogy az ország csak akkor lesz és lehet boldog, ha őket választják meg. — Rémes még elgondolni is a szegény ország helyzetét, ha Isten ments, nem ők lesznek megválasztva. Az egyik önjelölt épen nagyba magyarázgatta ilyeténképen a haza üdvét a falusi atyafiaknak, amikor megszólalt az egyik primipilus, mondván : — Hát nagyságos uram, az isten éltesse a nagyságos urat és mi jól tudjuk, hogy az ország boldogulása azon fordul meg, ha a nagyságos ur lesz a követünk. De úgy halljuk, hogy a kormány emberei gyülnek majd a pézzel. A jelölt: És aztán mit csinálnak majd kendtek ? — Hát azt csináljuk kérem alásan, hogy a pézt felvegyük, de oda szavalunk a nagyságos arra. — Ne tegyék ezt kendtek. Már az is bűn, ha a pénzt felveszik. Nagyobb bűn, hogy ha a pénzt felvették és nem oda szavaznak ahonnan a pénzt kapták. Máskép csinálják kendtek — Hát, hogy csináljuk? — Ha jönnek a pénzzel, hát Isten neki, vegyék fel. Hanem aztán hozzák el ide én hozzám és tegyék le itt nálam a haza oltárára. A rendőr és a munkapárt plakátja. Ez az eset Miskolczon történt meg. A plakátragasztó serényen ragaszthatta a nemzeti munkapárt plakátjjait. Amikor a Werbőczy utcában a Városmajor épületére is ragasztott egyet, a posztoló rendőr elolvassa a következőket : „Felhívás a nemzeti munkapárt“ alakuló gyűlésére. No nézd már, nézd, morfondírozik a rendőr. Hát nem okvetetlenkednek megint azok a cucilisták. Ha az ember nem vigyáz, hát mindig baj van. Erre kihozza a kardját és a kard hegyével kezdi levakarni a plakátot. Egy arra menő munkapárti úr figyelmeztette a rendőrt, hogy az nem szocialista plakát, mint ahogy azt a rendőr a „munkapárt“ szó után képzelte. Egyébként ő oktatta a rendőrt, ha szocialista plakát lenne, akkor se szabad azt lekaparni. A hírlapok és az önjelöltek. Egyik nagy és előkelő budapesti lap szerkesztőségébe beállít egy fiatalember és előadja, hogy nagyon szerelmes egy háziúr leányába. A leány is szereti őt, de az apa nem akarja odaadni neki a leányt, mert nincs foglalkozása. A szerkesztő megkérdi : — Hogy segíthetünk mi ezen a bajon ? — Igen könnyen. Jelöljenek valamelyik kerületben. — Ha csak ez kell, megkapja a leányt. Kis másnap megjelent a választási hírek között . A virághalmi kerületben az ottani választópolgárság egyhangú lelkesedéssel jelölte Senki Pált. Megválasztatása több mint bizonyos. Javasai korzó. Riportot kéne írni egyszer a tajvaszról, ideális, finom kezekkel és nyiladozó rózsabimbóktől terhes pennával, amely fénylő szemű szőlők határában állt az érzés évadján, déli forróságban és alkonyi ezüstruhában, amely suttogó és elfojtott torkú szerelmesek kedvéért öltözködött föl. Riportot ékes nyelven és olvadt gyönyörtől terhes szavakkal, viruló ágak tetejébe és fiatal, fénylő homlokokra, amelyek még nem értik, csak sejtik a reneszánszok legnemesebbikét, a tavaszt. Minden közéleti, politikai és egyéb szenzáció nyakára hág egy nagyon szimpatikus, hithő nélküli, csöndes és mégis forradalmi izű jelenség : itt van a tavasz, egész szívévellelkével, újra szeret és újra aranyoz, akár egy finom ujjú, ihlettel teli ötvösművész. Még a márciusi színrobbantásokat is megelőzte az idén, mint egy fiatal pejcsikó, áttört mindent, ami sablon és rendesség, a februári fagyról udvarias fensőséggel lesegítette az esőköpenyt, fölmentette az őrködés alól és ragyogó örömmel a helyébe állott. Az első tavaszi őrszem ott ólál- 3 HÍREK. A költő. Kiknek szivén a költők énekének Édes zenéje lágyan fölzokog, Kiket a költők forró könye éget, Óh, azok százszor, százszor boldogok. S a költő, hogyha szép melódiákkal Csak egy embert is álmodásba visz, Bár föld ölén a sir kardja ital, Nem hal meg, él az még a sírban is. A költő érzi bánatát a földnek, Érzi a szivek sok fájó sebit. Hozzá a sírok enyhületre jönnek, Ki vigasztalván, véllik kényezik. Látja az arcok eltitkolt redőit, Belát a szivek rejtett mélyibe. Látja az árnyék reánk honnan vetődik, Félt minden embert és öt senkise. Szegényes, szürke, elrejtett lakába Együtt virraszt a múzsa és a gond, S mig dalra csendül két kezén a bárfa, Ö titkon már a holnapért szorong. Tövisen lépdel rózsákat keresve, Vár boldogságra s vágya búbra fúl S szelíd panaszba átolvadt keserve Dalába ott ég olthatatlanul. Szeresd a dalt, a költőket becsüld meg, Nótái Örök, élő bánatok S lehet: a csengő rimmé font betűknek Éltet talán a szívvérén adott S mert boldog az, ki költő énekére Ujjong, eped, vár, búsul, bízva hisz S költő dalán, ha köny gyűl más szemébe, Nem hal meg, és az még a sírban is. László Sándor, A „MISKOLCZI HITELINTÉZET” részvénytársaság az állandó jellegű betéteket Vivali kamatoztatja et a mű Múlt tőkekamatidél is a sajátjából fisét!