Miskolczi Napló, 1911. április (11. évfolyam, 95. szám)

1911-04-26 / 95. szám

fedeztetnék. Ismerteti a villamos társaság legutóbbi ajánlatát, ame­lyet a „Miskolczi Napló“ vasár­napi számában egész terjedelmé­ben közölt. Bemutatja a beérke­zett szakvéleményeket, amelyek­nek beérkezte után adta be is­meretes ajánlatát a villamos rész­vénytársaság, a­mely nem haj­landó nagyobb számú részvénye­ket átengedni a városnak és álta­lában a társaság óvatosan ke­rülte a monopólium létesítésének kérdését. Érvekkel bizonyítja a városi centrálé létesítésének elő­nyeit és miután a társaság nem volt hajlandó a monopólium meg­hosszabbítását értékelni, ajánlja, határozza el a bizottság a városi villamos központi telep létesítését és erre nézve fogadja el a tanács alábbi javaslatát: mondja ki a közgyűlés, hogy a vízvezeték és csatornázás hajtóere­jének szolgáltatása, valamint azon utcáknak, melyekre a légszeszválla­­lat kizárólagossági joga ki nem ter­jed, villamos körlámpákkal való meg­világítása végett Pazár István víz­vezetéki és csatornázási igazgató tervei alapján városi villamos köz­ponti telepet létesít. A telep, mely a csatornázás, jég­gyár hajtóerőin kívül a közvilágítási lámpákat is fogja táplálni azokban az utcákban amelyekre a helybeli légszeszvállalatnak szerződésileg biz­tosított kizárólagossági­­joga nincs; szolgáltatni fogja a városi középü­letek világítását s a miskolczi villa­mossági r­­t. nak biztosított mono­pólium lejárta után magánosok szá­­mára is fog termelni áramot A városi villamos telep létesíté­sére a költségelőirányzat szerint szükséges 558 000 korona szavaz­tassék meg, amely összegből 250,000 korona épület és gépberendezésre, 200 000 korona közvilágítási és a magánvilágítási vezetékekre, 110 000 korona a városháza, városi középü­letek világítási berendezésére lesz fordítva. Hívja fel a közgyűlés a polgár­­mestert, hogy az 558.000 koroná­­ban megállapított építési és beren­dezési költségek fedezhetése végett a más irányban is szükséges beru­házási költségekkel együtt a város érdekeinek megfelelő, lehető ked­vező feltételek mellett sürgősen gon­doskodjék.­­ Utasítsa el a közgyűlés a villa­mossági r­­t. ajánlatát, melyben a városi közüzemek erőhajtásához szükséges villamos energiát a hely­színen kilowattonként 8 fillérért haj­landó szolgáltatni, 343 egész éjjeles közvilágítási lámpákat 30 koronáért, 343 féléjjeles lámpákat 20 koronáért hajlandó lámpánként és évenként égetni P­a­z­á­r István igazgató utal a főjegyző részletes előadására, de mint tervező él a zárszó jogával. Bizonyítja, hogy na a város két telepet elbír. Elismeri, hogy tisztán csak a közüzemek ellátására nem gazdaságos új telepet létesíteni, de itt nemcsak eről van szó. A szom­bati értekezleten a villamos társa­ság képviselői és Ungár Mór két­­ségbe vonták számításának helyes­ségét. Azóta újra elkészítette a számításokat és átdolgozta a mű­szaki leírásokat. Reflektál azokra a kifogásokra, mely azt állítják, hogy keveset számított a befekte­tésekre és az üzem­fentartásra. A bevételi és kiadási tételeket, a be­fektetési és fentartási költségeket reálisan kimutatja és igazolja hite­les adatokkal a saját számításait, kijelenti, hogy a sajtó egy része a közgyűlés előtti utolsó vasárnapon olyan kritikával illette számításait, amely kritik­ák nem felelnek meg a valóságnak.Azt kifogásolják, hogy 200,000 koronát kihagyott a szá­mításból, holott kimutatta azonnal a szombati értekezleten, hogy ez az összeg is fel van véve. Helyes­nek tartja a bírálatot, de ilyen mó­don azt nem fogadhatja el, sőt til­takozik ellene. Kéri a tanácsi ja­vaslat elfogadását. Dr. Dencsi Samu elfogadja a tanács javaslatát,de csak bizonyos kautélák mellett. Elismeréssel szól Pazár igazgató működéséről, de bármilyen tisztelettel viseltetik is iránta, mint laikus nem fogadhatja el feltétlenül a számításokat. Dr. Kurcz Jakab közbeszól: — A tanács teljes felelőssége tu­datában ajánlja. Dr. Bencsi Samu kijelenti, hogy ő is felelősége tudatában be­szél ,de ez csak frázis, a felelősség csak morális. Ismerni kell a kér­dést teljesen és szakszerűen is meg kell világítani a kérdést. A lelkese­­­­dés szép, de nem elegendő ilyen mm- kérdések eldöntéséhez. Dr. N­a­g­y Péter közbeszól: — Halljuk a kautélákat. (Derü­lt- i­ség.) Dr. Dencsi Samu nem tartja a szakértői véleményeket olyanok­nak, amelyeket nem lehet a dön­tésre irányadónak elfogadni. Lát kételyeket, ellenámílásokat, de­­ ezeket sem tudja mint laikus — felülbírálni. Ajánlja Írjanak fel a kereskedelmi miniszterhez, hogy a vízvezetéki igazgató számadásait bíráltassa felül európai híkű­ szak­­hírű szakértőkkel és a miniszté­rium adjon indokolt javaslatot, ké­ri a polgármester, járuljon hozzá javaslatához. Ha máskép nem, úgy is elodázhatja a dolgot felebbezé­­sekkel. Ezer koronát felajánl és ezennel letesz. Papp Lajos közbeszól: — Az én kezemhez! (Derültség) Gencsi Samu fenntartja kije­lentését és az ezer koronát átadja. Nem elég azonban az igazgató terveinek felülbírálása. A villamos társaság mögött nagy pénzintéze­tek állanak, amelyeknek van pén­zük és éreztetni is tudják azt a vá­rossal. Olyan konkurrentiát csinál amit a város nem bírhat ki.(Ellent­mondások. Csakhogy azok nyerni akarnak.) Arra is kell ügyelni, nem érhetik-e a várost nagy vesztesé­gek. Ajánlja, mondja ki a bizottság centralénak elvben való felállítását de ennek keresztülvitele előtt fel­kérik a kereskedelmi minisztert, kíráltassa felül európai hírű szak­értőkkel a terveket és számításo­kat és ezeknek áttekintésére rá­érnek majd a centrálé tényleges létesítésekor. Dr. S­z­e­n­t­p­á­l­i István pol­gármester közli , hogy centrálé ideája egyidejű szemétégetőével s azt ő maga vetette fel. A szemét­égető neki, mint tudják, gyönge oldala, (derültség) de a szemre-­­ hányások dacára is kimutathatja, hogy az most már jövedelmező­ség tekintetében is beválik. Ref­lektál Pazár számításaira, majd Gencsi indítványára megjegyzi, hogy nem minden óvatosság és skrupulózás nélkül mennek bele ilyen dologba a tanács, vagy Pa­zár igazgató. Jól megrágják a kérdést, mielőtt valamit tennének. Pazár már telepeket létesített és így kellő szakértelemmel bír. De a Siemens és Schuckert cég szak­értőjének véleménye is igen fon­tos. Fölöslegesnek tartja a Qencsi indítványát azért is, mert a bel­ügyminisztériumnak kötelessége anélkül is felülvizsgálni a terveket, amelyek már úgyis felül voltak vizsgálva. Vegye vissza Qencsi az ezer koronáját (derültség) és nyugodjék meg Pazár igazgató számításaiban. A közgyűlésnek nagy többsége a javaslat mellett van, fölöslegesnek tartja a név­szerinti szavazást is. Csorba József azt kérdi, hogy miután a vízierő a l­egol­­csóbb, nem lehetne-e a Sajót fel­használni. A polgármester kijelenti, hogy ez olyan sok befektetéssel járna, hogy nem volna érdemes belefogni. A Szinva pedig magán­­víz és így ezzel nem lehet ope­rálni. Egy párisi világhírű cég is ajánlatot tett a városnak a Szinva vizierejének kihasználására, de a miniszter ridegen elutasította­ V­i­d­a­­­s János helyesli Lencsi aggodalmait, de miután ez külön­ben is megtörténik hivatalból is, örömmel járul a tanács javasla­tához. A főispán elrendeli a név­szerinti szavazást. A közgyűlés 101 szavazattal el­fogadta a tanács javaslatát és ez­zel a városi villamos centrálé lé­tesítését. Ellenszavazat egy sem volt. A levél igy hangzott: ,Édes­apám! Sokáig küzdöttem magammal míg végre elhatároztam, hogy megyek és ezt egyidejűleg megírtam Garának is. Egynéhányszor az is megfordult az eszemben, hogy jó volna ott künn, édesanya mellett ... De fiatal vagyok és egészséges. Iszonyodom a megsemmisülés gon­dolatától. Én sem értek a frázisok­hoz, csak azt mondom, hogy lehe­tett volna ez másképpen is ha te úgy akartad volna. Én tudtam volna tovább is nélkülözni és dolgozni, csakhogy együtt, te veled és teérted. Néha, titokban arról is álmodoztam, hogy talán jönni fog valaki, aki gyöngéd simogatással letörli a szé­­gyenfoltot a homlokomról. Mindez képtelenség. Most már belátom. Egy ilyen elesett teremtés, mint én va­gyok, nem érdemli meg, hogy miatta az apja tovább is nyomorogjon. Nem is kívánom, apa. Megyek.* V. ! Talán még soha olyan beteges türelmetlenség nem gyötörte Illést, mint most, mikor künn állott a vo­nat folyosóján és lüktető agygyal számlálgatta a másodperceket, mig a csiga lassusága vicinális ide-oda , kanyarodott a hegyek között, Fenyő­­­háza felé. Minden idegszála remegett az izgatottságtól és ha még sokáig tart, biztosan beleőrül. Végre kiszállhatott. De hol volt még a céltól ?! A Gara féle villához,­ mely csakugyan messze benn volt­ a rengetegben, két órai át vezetett, s úgy, hogy alig akadt fuvaros, aki elvigye. Végre egy tót frakkeres jó­­ pénzért vállalkozott, de nagyon meg­bánta, mert az úr, mint akit az ör­dögi), szállottak meg, egy szempil­lantásig nyugtot nem hagyott neki. Hegynek fel csak nem lehet vágtatva haladni? És ő azt kívánta volna. A lovacskák alig lihegtek már. Csupa­­ tajték volt a szájuk, mikor végre egy tisztásra érve, előbukkant a feny­vesek ölébe varázsolt tündér pa­lota . . . Leugrott a kocsiról és rohant előre . . . Véletlenül senki sem volt, aki út­ját állja és így feljuthatott a lépcső­kön, anélkül, hogy bárkivel is szóba kellett volna állani Végre egy szár­nyas üveges ajtón benyitva, megál­lóit. Itt vett jóformán először lélek­­zetet. Körültekintett. Mesés pompájú szobában találta magát. Olyan káp­rázatos, illatos, puha fészek volt, hogy Illésnek forró vérhullám szö­kött az agyára és összecsikorgatta a fogát dühében (A gazember ! Amiért pénze van, azt hiszi, az egész vilá­got megveheti és ráadásul még Detre­­keői Illés Gábor gyönyörű szép leá­nyát is ? ! Ohó !!...) Tovább sietett a másik szobába. Ott sem volt senki Végig kellett haladnia vagy 5 kisebb nagyobb szabályos alakú termen, míg végre egy toronyszobában rá­akadt Elisére. Ott állott az ablaknál, még abban az egyszerű köntösben, melyben hazulról jött és bámult ki, a havasokra . . . Mikor az apját meglátta, elsikoltotta magát és két kezét az orra elé csapta . . . — Elkéstem, — gondolta Illés és nem tudott egy helyből mozdulni. Mégis me­g kellett tudnia a valót. —■ Elkéstem? — kérdezte most már hangosan, sürgetőleg és mintha a halálos ítéletét várná, remegett. — Garát holnapra várom, — mondta Elise, szinte hadarva, mintha leckét ismételne. — Expresse táviratban jelezte ér­kezését és én . . . — Bolond vagy! — mondta az apja nyersen és megragadta a kezét. Jössz velem. Haza viszlek. Úgy lesz minden, amint te álmodtad . . . Elise eleinte, mintha nem értette volna a megváltó igéket, csak bá­mult, bámult az apjára, hanem az­tán, mikor észre tért, eszelős bol­dogságában sírva, nevetve omlott a lábai elé . . . (Vége). MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1911 április hó 26 Az uj téglagyár. A két órán át tartó villamos vita után következett: Árva Pál és társainak kérelme hogy a város egy ú­j tégla­gyár alapítását 120.000 korona és a szükséges földterülettel való hozzájárulás által tegye lehetővé. Az alapítók előadják, hogy 180.000 koronányi részvényt a lakosság jegyzett. A város a 120.000 korona hozzájárulás ellenében kiküldene az új igazga­tóságba és felügyelő-bizottságba tagokat. A szakbizottságok a kérelem mellett vannak, kivéve a pénzügyi szakbizottságot, amely a nagy hozzájárulást ellenzi és azt ajánlja létesítsen a város külön tégla­gyárat. Ismerteti a főjegyző a tégla­mizéria okait és a téglahiányt, amely az építkezés növekedésével mindig nagyobb mérveket ölt. A tanács az adott viszonyok között a részvénytársasági alapon való létesítést javasolja, bár eleinte elvileg a városi téglagyár mellett volt. Mert igy a közönség kocká­zata kissebb és mert így is lehet biztosítani a város befolyását. A tanács tehát javasolja, mondja ki a közgyűlés, hogy azon köz­hasznú és közérdekű vállalkozást támogatja oly módon, hogy 120.000 korona készpénzt és 60.000 korona értékű telket ad, összesen 180.000 koronát. Ellen­ben a részvénytársaság igazga­tóságának és felügyelő-bizottsá­gának 50 százalékát mindenkor a város küldi ki a törvényhatósági bizottság tagjai közül és a társa­ság a városnak 10 százalék en­gedményt ad a téglánál. Dr. Halmos Géza alkalmat­lannak tartja az időt az eszmére, mert a polgármester mondta, hogy egy nagyobb társaság foglalkozik Miskolczon új téglagyár alapítá­sával. Nem tartja szerencsésnek a részvénytársasági alapon való lé­tesítést. Az egri Agrár­bank a kezdeményező s miután parczel-

Next