Miskolczi Napló, 1911. április (11. évfolyam, 95. szám)
1911-04-26 / 95. szám
fedeztetnék. Ismerteti a villamos társaság legutóbbi ajánlatát, amelyet a „Miskolczi Napló“ vasárnapi számában egész terjedelmében közölt. Bemutatja a beérkezett szakvéleményeket, amelyeknek beérkezte után adta be ismeretes ajánlatát a villamos részvénytársaság, amely nem hajlandó nagyobb számú részvényeket átengedni a városnak és általában a társaság óvatosan kerülte a monopólium létesítésének kérdését. Érvekkel bizonyítja a városi centrálé létesítésének előnyeit és miután a társaság nem volt hajlandó a monopólium meghosszabbítását értékelni, ajánlja, határozza el a bizottság a városi villamos központi telep létesítését és erre nézve fogadja el a tanács alábbi javaslatát: mondja ki a közgyűlés, hogy a vízvezeték és csatornázás hajtóerejének szolgáltatása, valamint azon utcáknak, melyekre a légszeszvállalat kizárólagossági joga ki nem terjed, villamos körlámpákkal való megvilágítása végett Pazár István vízvezetéki és csatornázási igazgató tervei alapján városi villamos központi telepet létesít. A telep, mely a csatornázás, jéggyár hajtóerőin kívül a közvilágítási lámpákat is fogja táplálni azokban az utcákban amelyekre a helybeli légszeszvállalatnak szerződésileg biztosított kizárólagosságijoga nincs; szolgáltatni fogja a városi középületek világítását s a miskolczi villamossági rt. nak biztosított monopólium lejárta után magánosok számára is fog termelni áramot A városi villamos telep létesítésére a költségelőirányzat szerint szükséges 558 000 korona szavaztassék meg, amely összegből 250,000 korona épület és gépberendezésre, 200 000 korona közvilágítási és a magánvilágítási vezetékekre, 110 000 korona a városháza, városi középületek világítási berendezésére lesz fordítva. Hívja fel a közgyűlés a polgármestert, hogy az 558.000 koronában megállapított építési és berendezési költségek fedezhetése végett a más irányban is szükséges beruházási költségekkel együtt a város érdekeinek megfelelő, lehető kedvező feltételek mellett sürgősen gondoskodjék. Utasítsa el a közgyűlés a villamossági rt. ajánlatát, melyben a városi közüzemek erőhajtásához szükséges villamos energiát a helyszínen kilowattonként 8 fillérért hajlandó szolgáltatni, 343 egész éjjeles közvilágítási lámpákat 30 koronáért, 343 féléjjeles lámpákat 20 koronáért hajlandó lámpánként és évenként égetni Pazár István igazgató utal a főjegyző részletes előadására, de mint tervező él a zárszó jogával. Bizonyítja, hogy na a város két telepet elbír. Elismeri, hogy tisztán csak a közüzemek ellátására nem gazdaságos új telepet létesíteni, de itt nemcsak eről van szó. A szombati értekezleten a villamos társaság képviselői és Ungár Mór kétségbe vonták számításának helyességét. Azóta újra elkészítette a számításokat és átdolgozta a műszaki leírásokat. Reflektál azokra a kifogásokra, mely azt állítják, hogy keveset számított a befektetésekre és az üzemfentartásra. A bevételi és kiadási tételeket, a befektetési és fentartási költségeket reálisan kimutatja és igazolja hiteles adatokkal a saját számításait, kijelenti, hogy a sajtó egy része a közgyűlés előtti utolsó vasárnapon olyan kritikával illette számításait, amely kritikák nem felelnek meg a valóságnak.Azt kifogásolják, hogy 200,000 koronát kihagyott a számításból, holott kimutatta azonnal a szombati értekezleten, hogy ez az összeg is fel van véve. Helyesnek tartja a bírálatot, de ilyen módon azt nem fogadhatja el, sőt tiltakozik ellene. Kéri a tanácsi javaslat elfogadását. Dr. Dencsi Samu elfogadja a tanács javaslatát,de csak bizonyos kautélák mellett. Elismeréssel szól Pazár igazgató működéséről, de bármilyen tisztelettel viseltetik is iránta, mint laikus nem fogadhatja el feltétlenül a számításokat. Dr. Kurcz Jakab közbeszól: — A tanács teljes felelőssége tudatában ajánlja. Dr. Bencsi Samu kijelenti, hogy ő is felelősége tudatában beszél ,de ez csak frázis, a felelősség csak morális. Ismerni kell a kérdést teljesen és szakszerűen is meg kell világítani a kérdést. A lelkesedés szép, de nem elegendő ilyen mm- kérdések eldöntéséhez. Dr. Nagy Péter közbeszól: — Halljuk a kautélákat. (Derült- iség.) Dr. Dencsi Samu nem tartja a szakértői véleményeket olyanoknak, amelyeket nem lehet a döntésre irányadónak elfogadni. Lát kételyeket, ellenámílásokat, de ezeket sem tudja mint laikus — felülbírálni. Ajánlja Írjanak fel a kereskedelmi miniszterhez, hogy a vízvezetéki igazgató számadásait bíráltassa felül európai híkű szakhírű szakértőkkel és a minisztérium adjon indokolt javaslatot, kéri a polgármester, járuljon hozzá javaslatához. Ha máskép nem, úgy is elodázhatja a dolgot felebbezésekkel. Ezer koronát felajánl és ezennel letesz. Papp Lajos közbeszól: — Az én kezemhez! (Derültség) Gencsi Samu fenntartja kijelentését és az ezer koronát átadja. Nem elég azonban az igazgató terveinek felülbírálása. A villamos társaság mögött nagy pénzintézetek állanak, amelyeknek van pénzük és éreztetni is tudják azt a várossal. Olyan konkurrentiát csinál amit a város nem bírhat ki.(Ellentmondások. Csakhogy azok nyerni akarnak.) Arra is kell ügyelni, nem érhetik-e a várost nagy veszteségek. Ajánlja, mondja ki a bizottság centralénak elvben való felállítását de ennek keresztülvitele előtt felkérik a kereskedelmi minisztert, kíráltassa felül európai hírű szakértőkkel a terveket és számításokat és ezeknek áttekintésére ráérnek majd a centrálé tényleges létesítésekor. Dr. Szentpáli István polgármester közli , hogy centrálé ideája egyidejű szemétégetőével s azt ő maga vetette fel. A szemétégető neki, mint tudják, gyönge oldala, (derültség) de a szemre- hányások dacára is kimutathatja, hogy az most már jövedelmezőség tekintetében is beválik. Reflektál Pazár számításaira, majd Gencsi indítványára megjegyzi, hogy nem minden óvatosság és skrupulózás nélkül mennek bele ilyen dologba a tanács, vagy Pazár igazgató. Jól megrágják a kérdést, mielőtt valamit tennének. Pazár már telepeket létesített és így kellő szakértelemmel bír. De a Siemens és Schuckert cég szakértőjének véleménye is igen fontos. Fölöslegesnek tartja a Qencsi indítványát azért is, mert a belügyminisztériumnak kötelessége anélkül is felülvizsgálni a terveket, amelyek már úgyis felül voltak vizsgálva. Vegye vissza Qencsi az ezer koronáját (derültség) és nyugodjék meg Pazár igazgató számításaiban. A közgyűlésnek nagy többsége a javaslat mellett van, fölöslegesnek tartja a névszerinti szavazást is. Csorba József azt kérdi, hogy miután a vízierő a legolcsóbb, nem lehetne-e a Sajót felhasználni. A polgármester kijelenti, hogy ez olyan sok befektetéssel járna, hogy nem volna érdemes belefogni. A Szinva pedig magánvíz és így ezzel nem lehet operálni. Egy párisi világhírű cég is ajánlatot tett a városnak a Szinva vizierejének kihasználására, de a miniszter ridegen elutasította Vidas János helyesli Lencsi aggodalmait, de miután ez különben is megtörténik hivatalból is, örömmel járul a tanács javaslatához. A főispán elrendeli a névszerinti szavazást. A közgyűlés 101 szavazattal elfogadta a tanács javaslatát és ezzel a városi villamos centrálé létesítését. Ellenszavazat egy sem volt. A levél igy hangzott: ,Édesapám! Sokáig küzdöttem magammal míg végre elhatároztam, hogy megyek és ezt egyidejűleg megírtam Garának is. Egynéhányszor az is megfordult az eszemben, hogy jó volna ott künn, édesanya mellett ... De fiatal vagyok és egészséges. Iszonyodom a megsemmisülés gondolatától. Én sem értek a frázisokhoz, csak azt mondom, hogy lehetett volna ez másképpen is ha te úgy akartad volna. Én tudtam volna tovább is nélkülözni és dolgozni, csakhogy együtt, te veled és teérted. Néha, titokban arról is álmodoztam, hogy talán jönni fog valaki, aki gyöngéd simogatással letörli a szégyenfoltot a homlokomról. Mindez képtelenség. Most már belátom. Egy ilyen elesett teremtés, mint én vagyok, nem érdemli meg, hogy miatta az apja tovább is nyomorogjon. Nem is kívánom, apa. Megyek.* V. ! Talán még soha olyan beteges türelmetlenség nem gyötörte Illést, mint most, mikor künn állott a vonat folyosóján és lüktető agygyal számlálgatta a másodperceket, mig a csiga lassusága vicinális ide-oda , kanyarodott a hegyek között, Fenyőháza felé. Minden idegszála remegett az izgatottságtól és ha még sokáig tart, biztosan beleőrül. Végre kiszállhatott. De hol volt még a céltól ?! A Gara féle villához, mely csakugyan messze benn volt a rengetegben, két órai át vezetett, s úgy, hogy alig akadt fuvaros, aki elvigye. Végre egy tót frakkeres jó pénzért vállalkozott, de nagyon megbánta, mert az úr, mint akit az ördögi), szállottak meg, egy szempillantásig nyugtot nem hagyott neki. Hegynek fel csak nem lehet vágtatva haladni? És ő azt kívánta volna. A lovacskák alig lihegtek már. Csupa tajték volt a szájuk, mikor végre egy tisztásra érve, előbukkant a fenyvesek ölébe varázsolt tündér palota . . . Leugrott a kocsiról és rohant előre . . . Véletlenül senki sem volt, aki útját állja és így feljuthatott a lépcsőkön, anélkül, hogy bárkivel is szóba kellett volna állani Végre egy szárnyas üveges ajtón benyitva, megállóit. Itt vett jóformán először lélekzetet. Körültekintett. Mesés pompájú szobában találta magát. Olyan káprázatos, illatos, puha fészek volt, hogy Illésnek forró vérhullám szökött az agyára és összecsikorgatta a fogát dühében (A gazember ! Amiért pénze van, azt hiszi, az egész világot megveheti és ráadásul még Detrekeői Illés Gábor gyönyörű szép leányát is ? ! Ohó !!...) Tovább sietett a másik szobába. Ott sem volt senki Végig kellett haladnia vagy 5 kisebb nagyobb szabályos alakú termen, míg végre egy toronyszobában ráakadt Elisére. Ott állott az ablaknál, még abban az egyszerű köntösben, melyben hazulról jött és bámult ki, a havasokra . . . Mikor az apját meglátta, elsikoltotta magát és két kezét az orra elé csapta . . . — Elkéstem, — gondolta Illés és nem tudott egy helyből mozdulni. Mégis meg kellett tudnia a valót. —■ Elkéstem? — kérdezte most már hangosan, sürgetőleg és mintha a halálos ítéletét várná, remegett. — Garát holnapra várom, — mondta Elise, szinte hadarva, mintha leckét ismételne. — Expresse táviratban jelezte érkezését és én . . . — Bolond vagy! — mondta az apja nyersen és megragadta a kezét. Jössz velem. Haza viszlek. Úgy lesz minden, amint te álmodtad . . . Elise eleinte, mintha nem értette volna a megváltó igéket, csak bámult, bámult az apjára, hanem aztán, mikor észre tért, eszelős boldogságában sírva, nevetve omlott a lábai elé . . . (Vége). MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1911 április hó 26 Az uj téglagyár. A két órán át tartó villamos vita után következett: Árva Pál és társainak kérelme hogy a város egy új téglagyár alapítását 120.000 korona és a szükséges földterülettel való hozzájárulás által tegye lehetővé. Az alapítók előadják, hogy 180.000 koronányi részvényt a lakosság jegyzett. A város a 120.000 korona hozzájárulás ellenében kiküldene az új igazgatóságba és felügyelő-bizottságba tagokat. A szakbizottságok a kérelem mellett vannak, kivéve a pénzügyi szakbizottságot, amely a nagy hozzájárulást ellenzi és azt ajánlja létesítsen a város külön téglagyárat. Ismerteti a főjegyző a téglamizéria okait és a téglahiányt, amely az építkezés növekedésével mindig nagyobb mérveket ölt. A tanács az adott viszonyok között a részvénytársasági alapon való létesítést javasolja, bár eleinte elvileg a városi téglagyár mellett volt. Mert igy a közönség kockázata kissebb és mert így is lehet biztosítani a város befolyását. A tanács tehát javasolja, mondja ki a közgyűlés, hogy azon közhasznú és közérdekű vállalkozást támogatja oly módon, hogy 120.000 korona készpénzt és 60.000 korona értékű telket ad, összesen 180.000 koronát. Ellenben a részvénytársaság igazgatóságának és felügyelő-bizottságának 50 százalékát mindenkor a város küldi ki a törvényhatósági bizottság tagjai közül és a társaság a városnak 10 százalék engedményt ad a téglánál. Dr. Halmos Géza alkalmatlannak tartja az időt az eszmére, mert a polgármester mondta, hogy egy nagyobb társaság foglalkozik Miskolczon új téglagyár alapításával. Nem tartja szerencsésnek a részvénytársasági alapon való létesítést. Az egri Agrárbank a kezdeményező s miután parczel-