Miskolczi Napló, 1912. március (12. évfolyam, 66. szám)

1912-03-21 / 66. szám

2 H­ÍREK. Időszerű dolgokról. A miskolczi aszfalt egy szomorú, esőverte hajnalon, mikor alig ödöng ember az utcán, bús, bánatos keser­gőbe fogott. Megindult az egyszerű ásvá­nyi teremtés és tragéiai hangon sírta el baját. Csak én — javíthatatlan hajnalcsatlós — hallgattam a panaszt, mely mindenek­előtt a csákányos embereknek szólott, de nem kímélte a mérnöki hivatalt sem. A csá­­ká­nyos emberek most ugyanis és ismét és sokadikszor és újból húsoperációt végeztek az aszfalton és kiszedtek belőle mindent: gázcsövet, vízvezetéket, csatornacsöveket, villamoshuzalt, drótot, rongyot, inggombot, csizmapatkókat, megkövesedett narancs­héjakat, dobozokat és öreg kalapmardvá­­nyokat. A csúnya, hideg hajnalon olyan rokon­szenvesnek tűnt fel az aszfalt kesergése, hogy önkéntelenül, — mielőtt nyitott hasüre­gébe estem volna, — leléptem és tisztes tá­volból hallgattam a sirámot, amely szólt vala ekképpen: — Mi vagyok én? Egyszerű ásványi teremtmény vagyok, akit roppant sok cse­rélgetés után kiformáltak természetes mi­voltomból és felforraltak és szurok alakjá­ban ide lapítottak. Nem elég az, hogy éget­tek, forgattak, főztek, végre felkentek, le­kentek, szétkentek (No, ne vicceljenek ken­tek. Oh, jaj!) most meg egyre operálnak. — Nem eleget tűröm az emberek haragját? Hát nem? Hiszen minden velem kezdődik. Ha házat építenek a Széchenyi­ utcán, engem szednek fel, ha elszakad a csatorna, engemet bántanak, ha besüpped az úttest, az én sze­gény, beteg", mellbajos vérrokonom, engem zavarnak. Télen a sok hótól, sőt havtól, amit nem akarnak róla , eltakarítani, majd meg- YügyötT­ nyáron a hőhullámtól, ar­adok. Hát élet ez? Most meg mindezek tetejébe folyton operálnak. A mérnöki hivatal ösz­­szetéveszt engem a kalásztermő rónaság­­gal, de igen sokszor gondolok arra is, hogy a derék mérnök urak azt hiszik, hogy én vagyok a gróf Csekonits földbirtoka, me­lyet évente többször szántanak. Lehet ugyan még az is, hogy vakbélgyuladásos­­nak tartanak. Pedig nagyon téved a mér­nöki hivatal. Én egy egyszerű szegény járda vagyok. Járda a Kazinczy-utcában, járda a Széchenyi-cután. Csak járda és semmi egyéb. Áll már rajtam villamos pózna, gáz­lámpa, megszenvedtem — erről senkinek még fogalma sem lehet, hogy mekkora szen­vedés votl ez,­­ a vízvezetékért, csatorná­zásért. Mit akarnak még tőlem? Mit kí­vánnak még egy ilyen gyönge, rongyos, dirib-darabos aszfalt című szurok­járdától? Felbontottak már vagy húszszor, reperál­­tak már vagy egyszer és tessék, most újra nekem estek. Napok óta áskálódnak már el­lenem, hetek óta aknamunkát rendeznek járdás állásom megingatására. Már azt kell hinnem, hogy irigyelnek még, hogy itt ál­lok. Oly sokszor hallottam már az emberek­től, fáradt vagyok, pedig alig­­ sétáltak raj­tam végig kétszer-háromszor. Én nem­ tu­dom, milyen emberek lehetnek a mérnöki hivatalban, hogy nem fáradnak ki? Azok már nem is emberek. Boncolnak, bontanak, eret metszenek, úgy, hogy én már nem is vagyok járda, hanem egy kísérleti nyúl. — Azaz, pardon, szurok. (Még egy ilyen vicc és szurok. Szerk.) — Annyit azonban mondhatok a mérnöki hivatalnak, hogy nem sokáig bírom már. Egy reggelen beadom a derekam és passz. Akkor aztán jöhetnek a csákányosok. Nem leszek sehol. Ezután a keserves panasz után mi jöhe­tett más, mint az örök csákány. Ó, te kedves korzó, te pompás, színes, eleven utca, engedd meg, hogy én is szóljak hozzád egy zokszót, egy zok szavat. Te drága korzó, méltóztasd megengedni, hogy én is gyö­nyörködjem benned, hogy én is lábad elé rakjam minden hódolatom és adósságom. Engedd, a kicsi korzó, hogy egy ilyen bús­barátod, mint én, mondjak rólad valamit. Most, hogy a hónapi nappal hivatalo­san is beáll a — milyen jelzőt használjak? — tavasz, nem hagyhatom szó nélkül, hogy neked, te édes, leányos korzó, van egy nagy ellenséged. Egy alattomos, helyesebben: felettemes ellenséged. Tudod,­ki ez? Hon­nan is tudnád. Megmondom. ez az ellenség a szobaleány. A Katona Sárit dúdoló, mi­közben téged vidám, mosolygós, tarka, úri korzót leporoló szobalány. Arra a szoba­lányra merészkedek célozni, aki a nap­sütéses délelőtt kihajol az utcai ablakon, bá­josan borzos fejecskéjét mélyen előre hajtja és a kezében lévő inkább ivoár, mint fehér színű — hogy is mondjam csak? — ron­­gyocskát a te új, díszes, drága virágos ka­lapodra szórja. Te, jámbor, nyugodt, élvezni akaró Adóalanyi András mész, mendegélsz a kor­zón. Nevetsz, örülsz, hogy sírt a nap, hogy a hitelezők otthon ülnek, hogy az aranyos Médik közötted járkálnak, egyszerre csak az első emeletről sötét fellegek tornyosulnak feléd. Első percben azt hiszed,, hogy esni készül, majd eszedbe jut a Beborult már én felettem a világ kezdetű magyar népdal, később prüszkölési ingereid támadnak, majd köhögsz, szédülsz és mire öntudatra éb­redsz, veszed észre, hogy az első emeleti utcai ablakból rongyocskát ráztak reád. Ezek után elmenekülsz a mellékutcára. Itt vidámabb járni. _ v kesébben vannak. KI* . Vili ' -"C csak­ váratlanul orrba ütnek és vérzel. Arcodhoz kapsz, véres, zsebtükröt veszel elő, hogy megnézd magad: orrod dagadt. Mi történt? Hol a merénylő? Elfutott? Dehogy, csak behúzta fejét. A szobalánytól kaptad az orrbaütést, aki rongyot ráz. Nem baj, hiszen tavasz van. (—méri). — Dr. Tarnay Gyula alispán kitüntetése alkalmából ma a következő üdvözleteket kapta: Gróf Szapáry István Menton, Patay György földbirtokos Monte-Carlo, Fodor Kálmán képviselő Vácz, Bilkei Pap Gyula ár­vaszéki elnök Szekszárd, Kovács Kálmán műszaki tanácsos Eger, Ernuszt Kelemen v. b. t. t. Szombathely, A kolozsvári vakok in­tézete, Ernyei Szabó Gábor dohánybeváltó főnök Mezőkövesd, Mucsini dr Wohl Lajos nagybirtokos Berlin, A mezőkövesdi főgim­názium tanári kara, Hamvai Zoltán földbirto­kos Hamvas, Endrei Aladár Budapest, Raisz Nóra Budapest, Reich Emil főkönyvelő M.­­kövesd, Freidiger Mózes és fiai nagykeres­kedő Budapest, Mayer Béla plébános Diós­győr, Rétay Kálmán plébános, Bródy Miksa Abbázia, A miskolczi kör. munkásbiztosító, Scheffer Emil T.­Palkonya, A borsodmegyei tanítók egyesülete, Lukács Endre Gelej, Czi­­ner Tibor, A miskolczi szr. ipartársulat, Za­­char István erdőfelügyelő Lussin-Pikkoló, Soltész Jorma Monte-Karló, ifj. Mocsáry La­jos földbirtokos Andornak, Weiszlovits Soma ékszerész, Jekelfalussy Viktor esperes-plé­bános Harsány, Hajós Kálmán, az Első Ma­­gyar Kizt. főügynöke, Elek Kálmán Sajó­­szentpéter, Kisgyőr község képviselőtestü­lete, őrgróf Pallavichyni Adolf és neje Boldva, Wälder Gyula udvari tanácsos, az első hazai lak. pénzt. igazgatója Palermo, Simonffy Emil kir. tan. Abbázia, Antalffy An­dor p. n­. tanácsos Budapest, Boros Gusztáv gyógyszerész Somorja, Ragályi Matild Bu­dapest, Pető Miklós kórh. igazgató Budapest, id. Bródy Lajos és családja Miskolcz. — Eljegyzés. Klein Zsigmond Miskolcz, folyó hó 17-én eljegyezte Groszman Helénke urhölgyet Abaujszántón. (Minden külön ér­tesítés helyett). — Kitüntetés. Gróf Csekonics Endre, az országos vörös kereszt-egylet elnöke Szydhta Hermint, a miskolczi Erzsébet-köz­­kórház műtős ápolónőjét főápolónői címmel tüntette ki. — Kinevezések az Első Magyar Általá­nosnál. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál, a Kühne Adolf titkárhelyettes elhalálozásával megüresedett állásra Boross Rezsőt és Kun Gézát vezértitkárhelyet­­tesekké nevezte ki. A kinevezéssel az inté­zet két régi érdemes tisztviselőjét érte ki­tüntetés.­­ Boross Rezső 27 éve, Kun Géza 24 éve tisztviselője az Első Magyar Általá­nos Biztosító Társaságnak, amely tehát ér­demes tisztviselői munkásságot jutalmazott a kinevezéssel. — Halálozás. Részvéttel vettük a hirt, hogy Gärtner Sándor hosszas szenvedés után, életének 19-ik évében Mezőkereszte­sen elhunyt. Temetése vasárnap ment végbe nagy részvét mellett, az izr. egyház szer­tartásai szerint. — Az elhunyt a múlt év­ben érettségizett a miskolczi Felső Keres­kedelmi iskolában. — Kamara-matiné. A Közművelődési Egyesület március hó 24-én, vasárnap dél­előtt 11 órakor rendezi VIII. Kamara-mati­néját a városháza nagytermében. A matiné műsora a következő: 1. Huber K.: Szózat. Vonósnégyes. 2. Ridley Kohne Thoma 4 he­gedűre. 3. Volkman R.: G-moll vonósnégyes IV. tétel 4. Dohnányi E.: Zongora quintett I. tétel. Előadók a diósgyőr-vasgyári von''­Gobbi Jenő (II. hegedű), Bencze Rezső (vio­la), Csermák Rajmond (violin-celló) és Hal­­m­ay Irma (zongora). Magyarázó előadást tart_Szent-Gály Gyula zeneiskolai igazgató. Belépti dijak: tagoknak 30 fillér; másoknak 1 kor. 20 fillér. Azok, kik a pénztárnál kitett ivén az egyesület tagjai sorába beiratkoz­nak, már szintén csak 30 fillér belépti dijat fizetnek. — Az Ipartestü­let közgyűlése. A mis­kolczi Ipartestület 1912. évi március hó 26. napján délelőtt fél 11 órakor tartja, saját háza nagytermében Kossuth­ utca 13. szám, I. emelet) XXVII-ik évi rendes közgyűlését, Pfüegler J. Ferenc kir. tan. elnöklésével. — Ha a meghatározott létszám hiányában a fent kitűzött időben a közgyűlés megtart­ható nem lenne, ez esetben 1912. évi már­cius 30-ik napján ugyanezen a helyen dél­előtt fél 11 órakor fog az a létszámra való tekintet nélkül meg fog tartatni. — A ta­nácskozás tárgyai: Elnöki jelentések. 1. Évi jelentés az ipartestület 1911. évi működé­ről. 2. Az 1911. évi zárszámadás, vagyon­mérleg megvizsgálása s a felmentvény meg­adása, továbbá az 1912. évi fedezet és költ­ségelőirányzata és a számvizsgálók jelen­tése alapján annak jóváhagyása. 3. Az alkal­mazottak fizetései javítása. (Alpszabály 12. 7. pont). 4. Az alapszabályok 12., 13- 19. és 20. §§-ai alapján az elnök, 12 rendes, 12 pót előljárósági tag, valamint 3 számvizs­gáló és az ügyész megválasztása. 5. Netáni indítványok. • —­9 szobás villa (2 nagyszobás lakás­ként is használható) eladó Bővebbet a Szem­gyógyintézetben. tcxtr­r • h cjwív, ________MISKOLCZI NAPLÓ ___ ivliskolcz, 1912 márdug 21. IPHOTMOER ellen­es. és kir. udvari szállító cég BBK MOI Telefon 218. virág, vélemény és mezőgazdasági magvai kaphatók. HaáSZ JÓZSEF Miskolc, Széchenyi­ u. 37.

Next