Miskolczi Napló, 1913. május (13. évfolyam, 100-123. szám)

1913-05-01 / 100. szám

XIII. évfolyam Miskolcz, 1913 május 1. Csütörtök, 100. 134671 szám POLITIKIHI IMPILHP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Szerkesztőség: Kiadóhivatal. Melyben : Egész évre 16 kor. Fél évre 8 „ Negyed évre 4 Vidékre: Egész évre 20 kor. Fél évre 10 „ Negyed évre 5 agyé8 szám ára 6 fillér.­­ Kapható minden hirlapelárusítónál. Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Telefon 114. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez : előfizetés._ _______hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz Intézendők. A városi rendőrség fejlesztése. Irta: Dr. Rimóczy József. II. Miskolcz, április ?.0 A városi rendőrségek átszervezése, illetve végleges rendezésének munkálatai tehát megkezdődtek és így elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy ezzel a kérdés­sel behatóbban foglalkozzunk. Az első lépés volt­ az a belügyminisz­teri rendelet, mely a városi rendőrségek fejlesztésére az állami költségvetésbe fel­vett egy millió korona szétosztása és mi­kénti felhasználása tárgyában bocsáttatott ki. Lássuk, mennyiben felelt ez meg a fej­lesztés céljainak. Sajnos, sem a rendőrség, sem a városok szempontjából nem volt kielégítő. Mindkét szempontból az első hiba az eg­r millió korona szétosztásánál tör­tént. A szétosztás kulcsa tulajdonképpen nem is állapítható meg, mert a legtöbb he­lyen sem a városok részére megállapított 4 millió korona megfelelő hányadának, vagyis egy negyed részének nem felel meg, sem pedig az egyes városok fejlődési, né­pességi viszonyainak, legfőképpen pedig a rendőrségek fejlesztési szükségleteinek. Pl. Kolozsvár 32.000 koronát kapott, az államsegély megfelelő hányada szerint csak 20.000 korona jutott volna, Debrecen szintén 32.000 koronát kapott, holott az előbbi kulcs szerint 16.000 koronát kellett volna kapnia, Kassa 18 ezret, az előbbi kulcs szerint 19 ezer helyett, Pozsony 27 ezret, a kulcs szerint 18 ezer helyett.­­ Egyedül Miskolcz városa volt az, amely a kulcsnak megfelelő 18 ezer koronát ka­pott. Ami a városok népességi, forgalmi viszonyait és a rendőrségek fejlesztési vi­szonyait illeti, az arány még rosszabb. Ko­lozsvárnak pl. 10.000 lélekkel van több lakosa, mint Miskolcznak, forgalma jelen­tékenyen kisebb, rendőrsége jobban fej­­lesztetett, mégis 14 ezer koronával kapott többet fejlesztési célokra, mint Miskolcz. Ugyanilyen aránytalanságok vannak a többi városoknál is. Ami a fejlesztés mértékét illeti, a ren­delet nem kielégítő és messze elmaradt a való élet szükségleteitől. A rendelet ugyanis három irányban jelöli meg a fej­lesztés módozatait: a rendőrlegénység ja­vadalmazásának rendezését, a rendőri szakoktatás rendszeresítését és a detektív intézmény létesítését mondván ki. Termé­szetesen ez a három kérdés az, amely a legsürgősebben rendezendő volt, amelynek mielőbbi rendezését a Rendőrtisztviselők Országos Egyesülete is sürgette, tehát a fejlesztés első mértékének alapgondolata helyes, szükséges volt. Azonban a kivitel már nem történt megfelelően. A rendőr­legénység javadalmazását 3 fokozatban 700, 800 és 900 koronában állapította meg, holott Miskolczon az első fokozat 840 korona, a legtöbb városban még ennél is több, Pozsonyban pl. 1200 korona. Ez te­hát nem mondható fejlődésnek. Az igaz, hogy viszont a lakbér 120 koronával emelkedik, de a lakbér a nyug­díj megállapításánál nem jön számításba s igy sokkal célszerűbb lett volna a törzsfi­zetést megfelelően megállapítani, mert így a törvényhatósági városoknál az a látszat áll elő, hogy nem előre, hanem visszafelé haladunk. A fizetések ekkénti megállapítása még azt a veszélyt is rejti magában, hogy a városok a rendeletből azt állapíthatják meg, hogy a rendőrségnek a fejlesztésénél túl mentek azon a határon, a­melyeket az állam megkövetel s igy az első lépés nem­hogy eredményt nem hozott, hanem a fej­lődésre káros hatással is jár. A szakoktatásról ez idő szerint nem szólhatunk, mert az csak papiroson van meg amennyiben egy Budapesten felállí­tandó oktató tiszti tanfolyam terveztetik, azonban annyit megállapíthatunk, hogy fejlesztés ezen a téren sem történt. Még aránylag legjobb az eredmény a detektív intézmény létesítésénél, ameny­­nyiben a detektívek javadalmazását a XI. fizetési osztálynak megfelelően állapítja A bolygó bokréta. A Miskolczi Napló eredeti tárcája. Irta: HELTAI JENŐ. Amikor a feleségem nyár elején eluta­zott, elhatároztam, hogy elsőrangú ihaj­­csuhaj életet fogok élni. A világ legelvete­­medettebb teremtése: a pesti férj nyáron. Ilyenkor valami megmagyarázhatatlan őrü­let támadja meg a legtisztességesebb család­apát is, úgy érzi, hogy a gyermekei ellen vét, ha egyszer éjfél előtt fekszik le. A pesti férj ilyenkor nem magának él, hanem a pin­cérnek, a hordárnak, a frakkórosnak, a virág­árusnőnek, a cigánynak, a pezsgős kisasz­­szonyoknak és a szinitanodai álnövendékek­nek. Nappal cél és értelem nélkül kóvályog körül a városban, este pedig egészségtelen mohósággal törtet ama nyári korcsmák felé, amelyekben zöld petrezselyem közt a főtt rák pirul és a sárgadinnye előreveti ár­nyékát. Hasonszőrű leventék társaságában, akikkel kölcsönösen Kupa vezérnek, Csu­tora vezéreknek és Kulacs vezérnek szólít­ják egymást, ádáz italozást mivel, miköz­ben tehetsége szerint istápolja istenben bol­dogult Cliquot és Pommery urak hátra­maradt özvegyeit. Magam is belekerültem egy ilyen rabló­bandába, amely minden este a budai „Már­­ványmenyecské“-ben tartotta a lakodalmát. Pirulva vallom be, hogy ebben a rossz tár­saságban átkozottul jól éreztem magamat és záros határidőn belül a székesfőváros éjsza­kai életének egyik legnépszerűbb alakja let­tem. A házmesterem, akivel télen alig érint­keztem, egy viharos hajnalon könnyek kö­zött vallotta be nekem, hogy csak most fe­dezte föl, minő kiapadhatatlan kincset bír bennem. Viszont, ha valaki délelőtt fél tizen­egy órakor beállított az ügyvédi irodámba, ott egy borzas szörnyeteget talált. A borzas szörnyeteg az asztalra borulva horkolt. A borzas szörnyeteg én voltam. És mégsem voltam egészen boldog. És mégis bántott valami. Nem a lelkiismeret. Ezt a fogalmat két­szeresen nem ismertem. Először, mint elő­kelő ügyvéd, másodszor, mint kezdő szalma­özvegy. Bántott hiánya egy gyöngéd lény­nek, aki édes csókjaival elűzze gondterhes homlokomról a borús felhőket. A legényember ilyenkor megházasodik. De mit csináljon a feleséges ember, aki nem házasodhatik meg, mert már van felesége? Sőt, aki éppen annak örül, hogy egy hónapra megszabadult a feleségétől? Minthogy a kérdésre nem tudtam fe­lelni, fent említett rablóbanda együtt vacsorá­ján fölvetettem ezt a nehéz problémát. — Hogyan vágnád ketté ezt a gordiusi csomót, oh nemes Csutora vezér? — kér­deztem, miközben tisztelettel hajoltam meg a legkipróbáltabb szalmaözvegy előtt. — Gyerekség az egész, — mondta Csu­tora vezér, aki napközben a sokkal egysze­rűbb, de sokkal komolyabb Birnbaum névre Kienn­ahtil csütörtökön k­i­én fiaPípd­ül bárány, sertés ás marha A nagyérdemű közönség szíves pártfogását kéri: SIPOSS JENŐ.

Next