Miskolczi Napló, 1913. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1913-06-01 / 124. szám
XII. évfolyam Miskolcz. 1913 junius 1. Vasárnap 124. (3491.) szánt POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI Arak : Szerkesztőség: Kiadóhivatal Helyben: Egész évre 16 kor. II Vidékre: Egész évre 20 kor. Fél évre 8 „ || Fél évre 10 „ Negyed évre 4 „ || Negyed évre 5 „ ágyea számára 6 fillér. — Kapható minden hírlapelárusítónál. Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Telefon 114. A lap szellemi részét illeti közlemények a szerkesztőséghez ; előfizetések _________hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Rendszerváltozás: Miskolcz, május 31. A Désy-per, tekintet nélkül a törvényszék marasztaló vagy felmentő ítéletére és tekintet nélkül a perben szereplő felek sorsára, halálos sebet ütött a munkapárti rendszeren. Más, egészségesebb erkölcsű, konszolidáltabb országokban, ahol öntudatos közvélemény van és a közvélemény szavának súlya van, a rögtöni bukás volna az uralkodó rendszer sorsa, olyan leleplezések után, mint amelyek a Désy-perben történtek. Nálunk senki sem ringatja magát olyan illúziókban, hogy a munkapárti rendszer, dacára a halálos sebnek, amelyet rajta a Désy-per fejleményei ütöttek, rögtön megbukna. A magyar közélet sokkal betegebb, sokkal gyengébb, semhogy olyan erőteljes akcióra képes volna, amilyent a munkapárti rendszer rögtöni és azonnali kipusztítása követelne. Nálunk nincs öntudatos, erős közvélemény, hanem vannak lekötött, függő emberek, akik vagy nem tudnak, vagy nem mernek véleményt nyilvánítani és az ilyen közvélemény szavának, ha volna is szava, egyáltalában semmi súlya sem lenne. Nem ringatjuk tehát magunkat azokban az illúziókban, hogy a Désy-per fejleményei, bármennyire megsemmisítők azok Lukács Lászlóra nézve, az egész kormányra és a mögötte álló munkapártra, tehát az egész mai rendszerre, mondjuk, bármennyire megsemmisítik is a nagy per fejleményei, igen jól tudjuk, hogy azok nem fogják eredményezni a mai rendszer rögtöni bukását, de másrészt azok is illúziókban ringatják magukat és nagyon fognak csalódni, akik azt hiszik, hogy ez a per is véget ér a bírói ítélettel és a kormányra, valamint pártjára hatástalanul fog elsimulni. Hát ennyire még nem vagyunk! Sok minden megy nálunk, hanem talán mégsem sülyedtünk oda, az erkölcsi javak elértéktelenedése talán mégsem olyan teljes, a közélet talán mégsem olyan energiában, hogy az olyan közéleti botrány, amelyek a Désy-perben napfényre kerültek, hogy a közpénzeknek oly lelketlen harácsolása, a lopások és veszteségek nyílt beismerése minden hatás nélkül maradhatnak. A munkapárti rendszer halálos döfést kapott és kétségtelenül bele fog pusztulni, bele kell pusztulnia ebbe a sebbe. A régi rendszer menthetetlenül megbukott. Bűnben fogantatott és bűnben kell elpusztulnia. Elvégre egy egész ország kormányzata, törvényhozása, parlamentje mégsem épülhet föl bankoktól elpanamázott szenzáldíjakban. Hiszen, hogyha ez járna, ez menne, akkor ennek a mérgező hatása minden közintézményben mutatkoznék, elveszne a tisztesség, a becsületnek minden értéke és a becsület és tisztesség helyét a csalás, a kufárkodás, a ravasz becsapás foglalná el. Nevetséges volna akkor közérdekről beszélni, közérdekből tenni és lelkesedni, mert ott ülnének a cinikus, ravasz kufárok a hatalomban és nevetnék a naiv bolondokat, akik önzetlenül és becsületesen szolgálják a közérdeket. Ennyire mégsem cserélődhetnek fel az erkölcsi értékek, mert ha így lenne, a züllésnek és a sülyedésnek azon a fokán lennénk, hogy a mai bűnös rendszer leleplezett bűnei után is uralmon maradna, akkor ez menthetetlenül az ország pusztulását vonná maga után. Mikor a mai rendszer meg lett alapítva, a nemzet egy borzasztó válságon ment át, az emberek közönyösek voltak, nem törődtek semmivel, beállott az a lelkiállapot, amit „minden mindegy“ jelzővel szoktak jelezni. A nemzet nem törődött semmivel, nem bánt semmit és igy történt, hogy a mai urai a nyakára ültek. És ezek az urak, gőgös elbizakodottságukban, arra vetemedtek, hogy a parlament megmentése címen rendőrökkel dobatták ki a képviselőházból az ellenzéket. Rendőrkézre adták a nemzet szabadon választott képviselőit, akiket nem a Magyar Bank pénzén választottak és csendőrszuronnyal vétették körül a képviselőházat, hogy oda az ellenzék be ne mehessen. És mindezt olyanok tették, akiket az államkincstártól elvont, vagyis közpénzen választottak meg. Matróz Zsuzsa vezeklése. A Miskolczi Napló eredeti tárcája. Irta: Barta Lajos. A városból akkor hozták megint Matróz Zsuzsát haza. A nyári hajnalban aludt Zsuzsa a hintóban, mideres teste az ülésen keresztbe volt bukva, a kalapja félrekonyult, fejéről lecsúszott az arcába, a ruhája, ahogyan fennakadt a kocsiülésen, egyik lába térdig kilátszott az áttört fekete harisnyában, tömzsi- paraszti lába fejére, majd lehasadt a fényes lakktopánka. Aludt, mert mámoros és fáradt volt a szerelemtől, bortól, pezsgőtől, édes pálinkától, amit az urak a városban megitattak vele. Csak sokára fújta ki a friss hajnali szellő a mámort és az álmosságot a fejéből. Akkor így szólt a kocsisnak- akit már jól ismert, mert nem először hozta: — Ne vigyen engem most az anyám házáhol! — Pedig vár az minket már a fehér firhang mögött; rosztopcsinnal vár, meg piritós kenyérrel! — szólt a vidám kocsis és nevetett hozzá. — A Szabady Gergő háza elé, oda vigyen engem! — parancsolta Zsuzsa. — Minek kapaszkodik maga az olyan kocsiba, amelyik fel nem veszi magát? — kérdezte a kocsis. — Mindegy, csak vigyen engem oda! Úgyis még a miatt ölöm én meg magamat. A hintó megállt Szabady Gergő háza előtt. Nagy, magas, hatalmas, szép ember volt Gergely; a haja fekete, a szeme kék, tiszta, mint a kristály. Soha neki senki haragját nem látta, mint hogyha háborgós vér helyett csupa csendes- tiszta tej folyt volna az ereiben, olyan tekintélyesen nyugodt és biztos volt nála minden; ezekért mindenkitől nagy tiszteletben is volt része. Szabady Gergő hajadonfént, ingujjban ott ült éppen az udvaron és azzal foglalkozott, hogy korai kaszáláshoz vette a kaszáját. Meglátta Zsuzsát, amikor befordult az udvaron. — Most megint itt hozza az ördög! — gondolta magában, azután többet rája se nézett, csak a kaszával törődött. Matróz Zsuzsa megállt előtte, fáradt volt panaszos és megtört, fájt a szive nagyon szólt a legénynek: — Micsinálsz, Gergő? — Látod! — felelt kurtán. — Hát még mindig nem akar megesni a szived rajtam? — Maraggy te csak az uraknak! — Hidd el nekem, Gergő, méreg az testemnek, lelkemnek! — Ne nekem mondd ezeket, hanem az anyádnak! — Hogyha az én anyám édesanya véna! Mindig a nagy hajóban szógát az a Dunán, a rajtáig, Galiczig is lehajózott, ott tanutam azt, amit velem csinál. — Ereggy haza szépen! — mondta neki szánalommal. Fölkelt, mert már készen volt a dolga- KOBRÁK . •»«*« ernannt _. com, Miskolcz, Széchenyi utca 14. Első Magyar Biztosító Társaság palotában. Megyei telefon 499.