Miskolczi Napló, 1913. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1913-06-01 / 124. szám
Miskolcs, 1913. junius 1. MISKOLCZI NAPLÓ 3 USHOUZ LEGSZEBB HELYE ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■£■■ POIENGA ANDRÁS VENDÉGLŐJE Gyönyörű nyári kerthelyiség ízletes, valódi magyar konyha. Tisztán kezelt hegyi és tállai borok — Vasár- és ünnepnap lacipecsenye és hal-Abonánsoknak mérsékelt árak. — Minden- Kitomé tekepálya, estély. Minden este Molnár Géza elsőrendű nap frissen csapolt kőbánynyai sör. ■zaaBaaimiamnaBBimi zenekara szórakoztatja a n. é. közönséget, tartom, megragadni minden alkalmat, amely bennünket a mai társadalmi rendszer híveit, a jövő társadalmi rendszer füveivel eszmei összeköttetésbe, megértésre hozni alkalmas. Távolról sem vezetett az a kicsinyes hiúság, hogy a szocializmusról tett tanulmányaimnak némi jelét fitogtassam, hiszen erre a közeljövőben, illusztris helyről nyert megbízásból, országos fórum előtt bő alkalmam fog nyílni. A kölcsönös megbecsülésen nem alapuló és meg nem felelő színvonalú és hangú vitát folytatni nem volt kedvem és a kiábrándulás fáradt kézlegyintésével készültem napirendre térni felette, midőn kezembe került dr. Farkas Pál kitűnő, öszszefoglaló és népszerűsítő műve: „A szocializmus története és tanításai.“ Szerzője a tömörség és Világosság ritkán egyesülő előnyeivel, hasznos vezérfonalat ad közönségünk kezébe a nálunk még meglehetősen tévesen ismert szocializmusról. Szigorúan tartja magát Lombart Werner hasonló tárgyú, nagyszabású munkájának jeligéjéhez: „Nem állítok semmit, nem vitatkozom semmin, csupán ismeretetek.“ És íme, könyvének harmadik kiadásához írt előszavában Farkas Pál is csodálkozik a felett, hogy tár-,gyilagos, minden vitát kerülő művéért mennyi támadás érte a szocialisták részéről, holott nekik is szolgálatot vélt tenni eszméik ismertetésével. Úgy látom ebből, hogy jó szándékom kudarca nem egyéni eset, hanem általános és így jellemző, tehát följegyzésreméltó tünete a magyar szocializmusnak. Úgy látszik, hogy az „osztálygög“ nemcsak a történelmi osztályok tulajdonsága, a külsőségek iránt táplált elfogultság nemcsak az ,,uri“ osztály hibája. És ami ezeknél is figyelemreméltóbb jelenség, a magyar szocializmus még nem fejlődött oda, hogy a békés megértést keresse a polgári osztályok rokonszenvező elemeivel. Még mindig a dogmatikus ridegség álláspontján van, amelynek túlzóira már maga Marx Károly azt mondta: „én nem vagyok marxista.“ A mi szocialistáink még mindig betű szerint értelmezik azokat a mondásokat, hogy a proletariátus felszabadítását csak a munkásság által kell keresztülvinni, hogy az osztályharc kérlelhetlen háború, hogy az ellentéteket nem szabad kisimítani, hanem a nagy összeomlás kierőszakolása végett mennél jobban ki kell élezni. Ebből az intranzigens fölfogásból származik azután az is, hogy legnagyobb ellenségeikül az áthidalások, a kiegyenlítések embereit tekintik, akikkel szemben minden fegyver jogosult. Pedig hát ez a merev álláspont az igazi nagyiparral bíró, és valódi szocializmussal áthatott nyugati államokban kezd már túlhaladott lenni. Bernstein és a revizionizmus hívei, akiknek „a cél semmi, az itt minden“ — egyre jobban szaporodnak. Rohamosan növekszik a belátás, — hogy nemcsak a távoli és bizonytalan jövő, de a jelen munkásnemzedékének is joga van életviszonyaik fokozatos javulását megérni és hogy emberöltők hosszú sora nem dobható áldozatul oda annak a nagy eszmének sem, hogy a szocialista gazdasági rend egész teljessége egy napon, átmenet nélkül, egy csapásra uralomra jusson. Jobb munkabérek, kedvezőbb élelmezési és lakásviszonyok, emberi bánásmód, a közhasznú üzemek községi kezelésbe vétele, a tőke visszaéléseinek megakadályozása, mindmegannyi közvetlen és tényleges teendő, melyek a jelen társadalmi rend keretében is, a most élők javára már megvalósíthatók, a kollektivizmus eszmei részének minden sérelme nélkül. A magyar szocializmusban, úgy látszik, a különböző irányzatok még nem eléggé alakultak ki. És ez természetes is. A nyugati államok nagy ipara hozta létre a proletariátus óriási embertömegét és nyomorát, ebből pedig természetes feledés és visszahatás útján származott a szociális mozgalom. Nálunk, ipari elmaradottságunk folytán, nem a szükségszerűségből, hanem ideológiai uton, a nyugati eszmeáramlatok nyomása alatt kelt életre. Mint iparunk, úgy szocializmusunk is, ha nem is gyermek, de serdülő korát éli, a serdülő korral járó bizonytalanság, túlzások és rendszertelenség jellemző tüneteivel. Bizonysága ennek a „M. M. U.“ hozzám intézett válasza is. Egyrészt az általános titkos választói jogot követeli, tehát a jelenleg uralkodó társadalmi rendet képviselő parlamentbe való bejutást és így a mostani törvényhozásra való befolyás útján óhajtja elérni a munkásság viszonyainak javítását, másrészt ridegen utasítja vissza a polgári osztályokból együttmillió- A kiváló bőr- és lithium« gyógyforrásrw» és hólyagbajoknál, köszvénynél, czsucorbetegségnél, hánynál és aurutos feástelmaknál kitűnő hatású- TanuesssiM szv.'ientsi Hranigtsvis. — írjásU ttxiajvtívtáaiiiMb&M it gytgtsviinum* SCÍTÜI.T1ESS ÁGOST 3.Ut]rsUp*ttí #tí»«tsrfWT4»-¥ili«t»t, StAt$M% i. ItÁtklrXLtxy*. 8. meri zörgetni, édesanyád hamut, meg piszkos vizet önt a nyakába? — Nem tehetek róla, hogyha eccer teneked nyitott meg a szivem! — Megtanulta az urakta beszéli! De azér csak ne botránkoztass elgem! Búcsúra készülök! — Nincs jobb szavad hozzám? — Haggy engem békén, mer még megharagszom! — Akkor jó van, hazairtegyék mostan, de mire te hajnalba indulsz, ki leszek terítve. Mosószódát iszom, attól meghalok hajnalra. — Bolond vagy! — kiáltott rá Gergely. — Bevágta az ablakot, elfújta a lámpát és sötétben lefeküdt. * Hajnalban indultak. A kocsikat Orgován István vezette. A szekerek után sűrű sorban a gyalogosok jönnek. Két mirtuszkoszorús, kibontott hajú leány visz két meggypiros zászlót, közbül egy lépéssel előbb harmadik leány viszi a fekete feszületet, rajta a Krisztusnak fehér, szenvedő teste, ezüstös koszorú hajlik le föléje. Aztán hat másik leány egy sorban, koszorús hajuk a váltókat verdesi. Utánuk jön Gergely, magasan, hatalmasan, komolyan, félelmes szépen. Gergely mögött egy legény jár; tisztségére ez is igen büszke, az elragadtatás ragyog a szemében. Magas fekete keresztet visz, hosszú, fekete sudáron egészen fent van a kis kereszt, kinyúlik a sudárfa a sokaságból, a kereszt beleszögellik a kék levegőbe és a hogyan mennek előre, a tiszta azúrt merészen hasítja. A faluból már régen kiértek, a kocsik is elporzottak már messze előre. A föld háta mögül kibújik a piros nap éppen, szőke gabonákon játszik a korai napfény. Zeng és magasba száll a processziós ének. Gergely soronként mondja a szöveget a dallammal együtt, a sokaság korban mindig rá-rázendül. A processzió előre hömpölyög és a nép megittasodik hangjának megsokasodott erejétől; beleveti egész szivét az énekbe és mintha annak a szárnyain úsznék az ájtatosságnak és a vezeklés forró szenvedélyének szárnyain előre. A mámorosság ünnepélyességéig meghatott mindenkit a ceremónia, gőgös szívét a penitenciába alázza mindenki, bűneit mint a koldus piszkos G ünnepni rongyait, el akarja magától mind hajigálnni. De egyszerre megáll, megtorpad a sokaság, mint mikor valaki farkassal találkozik a pusztaságban. Megszakad az ének és a tömeg borzongva egymáshoz húzódik. Matróz Zsuzsa állt ott, ahogy a reketylyés sűrűségben várakozva, odalépett hozzájuk, ki az országútra. Levetette az úri rúnáit, selyemharisnyáit, a haját parasztosan, simán hátrafésülte, vékonybőrű, húsos mezíteles lábával akarta megtenni az utat odáig, véresre akarta töretni a testét, meg akart szenvedni. A szeme ki volt sírva, az arcza ki volt fakulva, bátortalan alázatossággal akart beállni a sorba. Szilaj megdöbbentség ingadozik még a tömeg szemében, de az asszonyok már harsogva kiáltják: a Széchenyi utca 103. sz. Gosmanosi betonok, Francia delainak és bordúros Griadinek, Vollárok, Madeirák Angol repkierek óriási választékban és a legolcsóbb árban kaphatók. mi Tessék megtekinteni, a vásárlás nem kötelező. Telefon 583.