Miskolczi Napló, 1913. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1913-07-01 / 149. szám

XIII. évfolyam Miskolcz. 1918 julius 1. Kedd. 149, (8516 ) szám MISKOLCZI NAPLÓ POUTHUU IMFILHF. ELŐFIZETÉSI Arak : Vidékre: Egész évre 20 kor. Fél évre 10 Negyed évre 5 Egyes szám ára 6 fillér.­­ Kapható minden hírlapelérusítónál. Helyben : Egész évre 16 kor. Fél évre 8­­ Negyed évre 4 Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség: Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik száma. Telefon 114. A Isp .z­llemi részét illető közlemények e­szerkesztőséghez ; előfizetések hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz Intézendők: Az aradi választás. Miskolcz, junius 33. — Gróf Tisza Istvánt Aradon 907 szótöbbséggel képviselővé választották. — Amidőn ezt a tényt megállapítjuk, meg­győződésünk egész erejével valljuk, hogy ez a választás nem jelent az ellenzékre nézve csatavesztést. Az ellenzék nem vesztette el a csatát, mert abban a pilla­natban, amidőn hadba indult, midőn föl­vette a választási harcot Aradon, tisztá­ban volt vele az ellenzéknek minden szá­mottevő tagja, hogy a mai választási rendszer mellett, nyílt szavazással, városi kerületben, ahol a választók között túl­nyomó a függő elem, gróf Tisza Istvánt ma megbuktatni nem lehet. Magyarorszá­gon ma városi kerületben nem bukhat meg aktív miniszter, pláne miniszterelnök. A zentai eset, ahol Teleszky János pénzügy­­miniszter megbukott, nem számít, mert Zenta egyáltalában nem városi kerület, alig van állami hivatalnok, ellenben na­gyon sok a földművelő elem és Fernbach, a miniszter ellenjelöltje, odavaló ember, il­letve az ottani vidékre való ember. Ara­don egészen más volt a helyzet és az aradi választók egészen más elemekből állanak, mint a zentaiak. Egész bizonyos, hogy Teleszky János is megkapta volna ugyan­azt a 2470 szavazatot, amit Tisza ka-A 2470 szavazat nem Tisza szemé­lye hanem szólt az aktív minisz­terelnöknek. Igaz, hogy éppen gróf Tisza István, mint aktív miniszterelnök éppen a Miskol­­czon képviselőválasztáson megbukott. Ámde, mikor történt ez? Ez történt akkor, —­ 1905 január 30-án, — amidőn az álta­lános választások során a régi szabadelvű párt már megbukott, mikor 153 megvá­lasztott szabadelvű képviselővel szemben, csak a Kossuth-pártnak volt 159 megvá­lasztott képviselő tagja, nem is szólva a többi ellenzéki pártokról.­­ Amikor az 1905-iki téli választásnál Tisza István mi­niszterelnök Miskolcon megbukott a válasz­tásnál, akkor már a kormány is meg volt bukva, sőt pontosan, a miskolczi választás után két nappal, 1905. február 1-én, a Tisza-kormány beadta lemondását. De milyen a helyzet ma? Tisza Ist­vánt most nevezte ki a király miniszter-­­elnökké. Ez egy'. Másodszor tudja minden-­­ki, hogy Tisza István a hatalmi eszközök­ kíméletlen alkalmazásával állandó uralko­dásra rendezkedik be. Ráül az ország nya­kára. Büntet és jutalmaz. Suhogtatja a kancsukát és osztja a javadalmakat. A kormánytól függő embernek a kormány jelöltje ellen, vagy pláne a miniszterelnök ellen szavazni, katasztrófát jelent. — És ki nem függ ma a kormánytól? A legna­gyobb vállalkozó ma az állam. Városi ke­rületben, pláne Aradon, több ezerre rúg azoknak a száma, akiknek egzisztenciája egyenesen a kormánytól függ. Az állami hivatalnokokról nem is szólunk. Azoknak feje fölött folytonosan ott lóg áthelyezés, visszavetés és ezernyi vektatúra. A mai választási rendszer nyílt szavazása mellett büntetés számba megy az állami tisztvise­lőkre nézve a szavazati jog. Ott vannak aztán a pénzintézeti tisztviselők, akik több­nyire szintén presszió alatt állanak.­­ A nagy iparvállalatok tisztviselői, a nyugdí­jasok régiója. No aztán az italmérési jogo­sítvánnyal, vagy trafik engedéllyel bírók, akiknek szintén van sok okuk a kormány kezétől félni, mindezek kényszerszavazói a kormánynak. Tetejébe jön azután a pénz. A mindent legázoló abszolút erejű pénz, ami aztán elvégzi a többit. Az ellenzéken, amidőn Aradon harc­ba indult, tisztában volt ezzel a helyzettel mindenki és nagyon jól tudták, hogy a sza­vazásnál több szavazó lesz a kormány­párton, mint az ellenzéken. Egyetlen egy esetben lehetne beszélni gróf Tisza István győzelméről és az el­­­lenzék csatavesztéséről, nevezetesen, ha Tisza, mint egyszerű képviselő lépett vol­na­ fel gróf Széchenyi Aladár ellen, min­den hivatalos támogatás nélkül, vagyis, ha a mérkőző erők teljesen egyenlők lettek volna. Küzdjön mindenki a maga erejével. De az egyik oldalon az egész kormány­­hatalom és a hatalmi eszközök brutalitásig menő alkalmazása, a másik oldalon pedig csakis az agitáció, nem nevezhető egyenlő erőnek, különösen a mai választási rend­szer mellett, nyílt szavazással és városi kerületben. Az elért aradi eredmény tehát egyál­talában nem leverő az ellenzékre, sőt el­lenkezőleg, nagyon is fölemelő és nagy je­lentőséggel bír. Az aradi választásnál 4033 választó járult az urna elé és ebből a 4033 szava­zóból 1563 szavazó­polgár tett bátran és elszántan hitvallást ellenzéki elvei mel­lett. Rendkívül tekintélyes szám ez a mai viszonyok között, mert ne felejtsük el, hogy a mai példátlanul rossz gazdasági viszonyok között nagy elhatározás kell ah­hoz, hogy valaki politikai meggyőződését, exisztenciális érdekei feláldozásával is sza­badon kövesse. Az ellenzék tehát méltán sorozhatja az aradi eredményt erkölcsi győzelmei közé. Arad városában közel 1600 híve van az ellenzéknek és ez értékes eredmény, a piac reformja. Irta: Velour, Miskolcz, június 30. A városok folytonos és rohamosan jör­vő fejlődése mind sürgősebbé teszi a ké­­é­­lmezés nagyfontosságú kérdésének mielőbbi megoldását. A városi, tehát a speciálisan ipari és kereskedelmi tevékeny­séggel foglalkozó lakosság, az agrár­fog­lalkozásúak rovására állandóan gyarapo­dik és ezáltal számtalan munkás kezet von el az őstermeléstől. Főként ez a körül­mény, de ezenkívül számos más ok is köz­rejátszik abban, hogy az utóbbi időben az élelmiszer ára igazán ijesztő mérvben emelkedik. Az általános dráguláson már igen sok intézkedéssel próbáltak segíteni, melyek azonban bármily szépek is voltak elméletben, a gyakorlatban egyáltalában nem váltak be. Ezt különben a kérdésnek alaposabban való megismerésénél előre le­hetett volna látni, mert nincsen az az ad­minisztratív jellegű intézkedés, mely a gazdasági és társadalmi erőeltolódások ál­tal keletkezett differenciákat kiegyenlítse. Az élelmiszerek árának drágulása szükségessé tette azt, hogy a városok az adminisztratív intézkedéseken kívü­l gon­doskodjanak bizonyos gazdasági intézmé­nyekről, melyek lehetővé teszik azt, hogy a lakosság a szükséges élelmiszerekkel megfelelő mennyiségben biztosan és ha lehetséges, olcsóbban láttassák el. Ilyen intézmény pl. a hét bizonyos napjain élelmiszer vásárok, az u. n. hetivásárok létesítése, mikor is a környékbeli falvak Nagy Endre Cabaretja július 1-én tartja előadásait a „Korona”-szállóban .11TM-

Next