Miskolczi Napló, 1913. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-01 / 149. szám
XIII. évfolyam Miskolcz. 1918 julius 1. Kedd. 149, (8516 ) szám MISKOLCZI NAPLÓ POUTHUU IMFILHF. ELŐFIZETÉSI Arak : Vidékre: Egész évre 20 kor. Fél évre 10 Negyed évre 5 Egyes szám ára 6 fillér. Kapható minden hírlapelérusítónál. Helyben : Egész évre 16 kor. Fél évre 8 Negyed évre 4 Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség: Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik száma. Telefon 114. A Isp .zllemi részét illető közlemények eszerkesztőséghez ; előfizetések hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz Intézendők: Az aradi választás. Miskolcz, junius 33. — Gróf Tisza Istvánt Aradon 907 szótöbbséggel képviselővé választották. — Amidőn ezt a tényt megállapítjuk, meggyőződésünk egész erejével valljuk, hogy ez a választás nem jelent az ellenzékre nézve csatavesztést. Az ellenzék nem vesztette el a csatát, mert abban a pillanatban, amidőn hadba indult, midőn fölvette a választási harcot Aradon, tisztában volt vele az ellenzéknek minden számottevő tagja, hogy a mai választási rendszer mellett, nyílt szavazással, városi kerületben, ahol a választók között túlnyomó a függő elem, gróf Tisza Istvánt ma megbuktatni nem lehet. Magyarországon ma városi kerületben nem bukhat meg aktív miniszter, pláne miniszterelnök. A zentai eset, ahol Teleszky János pénzügyminiszter megbukott, nem számít, mert Zenta egyáltalában nem városi kerület, alig van állami hivatalnok, ellenben nagyon sok a földművelő elem és Fernbach, a miniszter ellenjelöltje, odavaló ember, illetve az ottani vidékre való ember. Aradon egészen más volt a helyzet és az aradi választók egészen más elemekből állanak, mint a zentaiak. Egész bizonyos, hogy Teleszky János is megkapta volna ugyanazt a 2470 szavazatot, amit Tisza ka-A 2470 szavazat nem Tisza személye hanem szólt az aktív miniszterelnöknek. Igaz, hogy éppen gróf Tisza István, mint aktív miniszterelnök éppen a Miskolczon képviselőválasztáson megbukott. Ámde, mikor történt ez? Ez történt akkor, — 1905 január 30-án, — amidőn az általános választások során a régi szabadelvű párt már megbukott, mikor 153 megválasztott szabadelvű képviselővel szemben, csak a Kossuth-pártnak volt 159 megválasztott képviselő tagja, nem is szólva a többi ellenzéki pártokról. Amikor az 1905-iki téli választásnál Tisza István miniszterelnök Miskolcon megbukott a választásnál, akkor már a kormány is meg volt bukva, sőt pontosan, a miskolczi választás után két nappal, 1905. február 1-én, a Tisza-kormány beadta lemondását. De milyen a helyzet ma? Tisza Istvánt most nevezte ki a király miniszter-elnökké. Ez egy'. Másodszor tudja minden-ki, hogy Tisza István a hatalmi eszközök kíméletlen alkalmazásával állandó uralkodásra rendezkedik be. Ráül az ország nyakára. Büntet és jutalmaz. Suhogtatja a kancsukát és osztja a javadalmakat. A kormánytól függő embernek a kormány jelöltje ellen, vagy pláne a miniszterelnök ellen szavazni, katasztrófát jelent. — És ki nem függ ma a kormánytól? A legnagyobb vállalkozó ma az állam. Városi kerületben, pláne Aradon, több ezerre rúg azoknak a száma, akiknek egzisztenciája egyenesen a kormánytól függ. Az állami hivatalnokokról nem is szólunk. Azoknak feje fölött folytonosan ott lóg áthelyezés, visszavetés és ezernyi vektatúra. A mai választási rendszer nyílt szavazása mellett büntetés számba megy az állami tisztviselőkre nézve a szavazati jog. Ott vannak aztán a pénzintézeti tisztviselők, akik többnyire szintén presszió alatt állanak. A nagy iparvállalatok tisztviselői, a nyugdíjasok régiója. No aztán az italmérési jogosítvánnyal, vagy trafik engedéllyel bírók, akiknek szintén van sok okuk a kormány kezétől félni, mindezek kényszerszavazói a kormánynak. Tetejébe jön azután a pénz. A mindent legázoló abszolút erejű pénz, ami aztán elvégzi a többit. Az ellenzéken, amidőn Aradon harcba indult, tisztában volt ezzel a helyzettel mindenki és nagyon jól tudták, hogy a szavazásnál több szavazó lesz a kormánypárton, mint az ellenzéken. Egyetlen egy esetben lehetne beszélni gróf Tisza István győzelméről és az ellenzék csatavesztéséről, nevezetesen, ha Tisza, mint egyszerű képviselő lépett volna fel gróf Széchenyi Aladár ellen, minden hivatalos támogatás nélkül, vagyis, ha a mérkőző erők teljesen egyenlők lettek volna. Küzdjön mindenki a maga erejével. De az egyik oldalon az egész kormányhatalom és a hatalmi eszközök brutalitásig menő alkalmazása, a másik oldalon pedig csakis az agitáció, nem nevezhető egyenlő erőnek, különösen a mai választási rendszer mellett, nyílt szavazással és városi kerületben. Az elért aradi eredmény tehát egyáltalában nem leverő az ellenzékre, sőt ellenkezőleg, nagyon is fölemelő és nagy jelentőséggel bír. Az aradi választásnál 4033 választó járult az urna elé és ebből a 4033 szavazóból 1563 szavazópolgár tett bátran és elszántan hitvallást ellenzéki elvei mellett. Rendkívül tekintélyes szám ez a mai viszonyok között, mert ne felejtsük el, hogy a mai példátlanul rossz gazdasági viszonyok között nagy elhatározás kell ahhoz, hogy valaki politikai meggyőződését, exisztenciális érdekei feláldozásával is szabadon kövesse. Az ellenzék tehát méltán sorozhatja az aradi eredményt erkölcsi győzelmei közé. Arad városában közel 1600 híve van az ellenzéknek és ez értékes eredmény, a piac reformja. Irta: Velour, Miskolcz, június 30. A városok folytonos és rohamosan jörvő fejlődése mind sürgősebbé teszi a kéélmezés nagyfontosságú kérdésének mielőbbi megoldását. A városi, tehát a speciálisan ipari és kereskedelmi tevékenységgel foglalkozó lakosság, az agrárfoglalkozásúak rovására állandóan gyarapodik és ezáltal számtalan munkás kezet von el az őstermeléstől. Főként ez a körülmény, de ezenkívül számos más ok is közrejátszik abban, hogy az utóbbi időben az élelmiszer ára igazán ijesztő mérvben emelkedik. Az általános dráguláson már igen sok intézkedéssel próbáltak segíteni, melyek azonban bármily szépek is voltak elméletben, a gyakorlatban egyáltalában nem váltak be. Ezt különben a kérdésnek alaposabban való megismerésénél előre lehetett volna látni, mert nincsen az az adminisztratív jellegű intézkedés, mely a gazdasági és társadalmi erőeltolódások által keletkezett differenciákat kiegyenlítse. Az élelmiszerek árának drágulása szükségessé tette azt, hogy a városok az adminisztratív intézkedéseken kívül gondoskodjanak bizonyos gazdasági intézményekről, melyek lehetővé teszik azt, hogy a lakosság a szükséges élelmiszerekkel megfelelő mennyiségben biztosan és ha lehetséges, olcsóbban láttassák el. Ilyen intézmény pl. a hét bizonyos napjain élelmiszer vásárok, az u. n. hetivásárok létesítése, mikor is a környékbeli falvak Nagy Endre Cabaretja július 1-én tartja előadásait a „Korona”-szállóban .11TM-