Miskolczi Napló, 1913. augusztus (13. évfolyam, 176-200. szám)
1913-08-01 / 176. szám
XII. évfolyam Miskolcz, 1913 augusztus 1. Péntek 176 13543. szám POLITIKHIHPILHP. előfizetési Arak : Vidékre: Egész évre 20 kor. Fél évre 10 „ Negyed évre 5 Silyee szám ára 6 fillér. Kapható minden hírlapelérusítónél. Helyben : Egész évre 16 kor. Fél évre 8 „ Negyed évre 4 Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség: Kiadóhivatal , Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Telefon 114. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez : előfizetések hirdeések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Tisza tanítványai. Miskolcz, julius 31. A magyar miniszterelnök házelnök korában négy perc alatt megszavaztatta a véderőjavaslatot. Ezzel a tényével felborította a parlamentarizmust Magyarországon és nyakát tekerte az alkotmányosságnak. Azokra a mexikói jelenetekre, amelyek azután következtek, nem akarunk emlékezni, őszintén szólva, egy kicsit unjuk is már a rájuk való emlékezést. Jött a nagy külpolitikai krízis, amelyről elismerjük, komoly volt és következésképpen szükséges a véderő megerősítése. Nem akarunk abba sem belemenni, hogy a parlament rendes formák között is megszavazta volna a javaslatot. Gróf Tisza István kijelentette, hogy ő elmegy, mert elvégezte misszióját. Vártuk, vártuk, hogy elmenjen és tényleg elment, de másnap visszajött mint miniszterelnök. Ezzel az ellenzéket végleg kiszorították a képviselőházból, letiporták, megszégyenítették, így csináltak rendet. Tisza jövetelével aztán felszabadultak a perifériákon élő Tiszák, akik részben mint szolgabírák, részben mint jegyzők beleestek abba a megmagyarázhatatlan rendcsinálási őrületbe, amelynek nap-nap után tanúi vagyunk. Olyan abszolutizmus van ma Magyarországon, hogy az orosz duma ahhoz képest a francia nép igazi képviselete. Mindez a berttyóújfalui választás alkalmából jut eszünkbe. Két jelölt volt: Cziffra Kálmán munkapárti és Balogh Tihamér függetlenségi. Képviselőket letartóztattak, kivezettek, fellöktek, programmbeszédeket betiltottak, minden hangos szót elnyomtak. És huszonegy szótöbbséggel győzött Berettyóújfalun a kormánypárti jelölt: elképzelhető, hogy milyen nagy igazi többsége volt az ellenzéknek! Mennyi munkába, mennyi furfangba, mennyi törvénytiprásba, mennyi terrorba és főleg menynyi pénzbe kerülhetett, míg a tekintélyes ellenzéki többség reggeltől estig huszonegy kisebbséggé zsugorodott össze! Az ellenzéki gyűlések betiltása, az ellenzéki képviselők letartóztatása, az ellenzéki szavazók megfélemlítése, az ellenzéki szavazatok visszautasítása: mindezek az eszközök összesen huszonegy szótöbbséget eredményeztek a kormánypártnak. — Csoda-e, ha a munkapárt intéző köreiben máris panaszkodnak, hogy ,,nem győzik az iramot“, maholnap nem tudnak elég pénzt előteremteni a választásokra és a legközelebbi általános választások elé már a legnagyobb kétségbeeséssel néznek? Denikve a munkapárti rendszert is utoléri az a végzet,, amely minden törvénytelen, természetellenes, erőszakkal föntartott rendszernek közös sorsa, hogy maga magát ad absurdum viszi. A többség eltévesztette a számítását, nem tudta, hogy a választási visszaélésekkel lehet ugyan a „szerencsét korrigálni“, de nem lehet arra az egész kormányzati rendszert ráépíteni. Az 1910-iki sikeren elbódulva, azt hitte, hogy a kormányzathoz semmi egyéb nem kell, mint pénz, vesztegetés és terror. Ennélfogva a végsőig fejlesztette ezt a gyönyörűséges rendszert; minden választási csatáját — mint az aradit is — pusztán a pénzre, a vesztegetésre és a terrorra építette. Ezzel azután az egész rendszert ad absurdum vitte és most ijedve veszi észre, hogy ezt a lélegzetfullasztó iramot nem győzi tovább és a legközelebbi nagy akadálynál, az általános választásoknál össze kell roskadnia. Hiába volt hát a sok illegitim pénzszerzés, az államkincstár megkárosítása, hiába a sok kifejtett terror, az önkényuralom, a Vég ijesztő gyorsasággal közeledik. És milyen szatirája a sorsnak, hogy minden erőlködésük csak a nagy Ellenfél, a demokratikus választói jog malmára hajtja Fürdő-levél. — Napsugárkának. — A Miskolcz Napló eredeti tárcája. Irta: Silbergerné Lőw Róza. Karlsbad, 1913 július 20. Az Ung partján pihent a nyári alkonyat, A fényes hullámokban vitte a csókját, Forró vággyal teli szív hullámzott bele egy elérhetetlen álom tűzkeblébe. Égen a felhők bíborban öltözködtek Fehér dalok szálltak, angyalok szerettek, Gyöngyvirágos kertben lágyan szólt az élet, Az Isten megesketett két — lázas szivet. (L. J) Drága, melegítő napsugárkám! Annyi a mondanivalóm, tündér Karlsbadon, hogy nem fér el egy levélben. Nem tündéri, ha visszavarázsolja eltűnt, ragyogó álmokkal, boldogságokkal teli ifjúságom?! Virulást, pirulást, hevülést, tündöklést látok, kacagást, ujjorigást, ifju szivnek szavát hallom és újra érzem percekre a magam serdülését, fejlődését, izzó hevülését, hangos szívdobbanását. Csak szerény, ungvári miliő, tavasz csók terhes illatában, fehéren izzó napfényben. Én tizennyolc éves, te húsz. Én a cseresznyefán ülve, majszolom tavasznak zsendülő gyümölcsét, te melegen, piros csókszomjas ajkaddal, szelíden mosolyogva jösz. Ruganyosan, ifjúságod, deli férfiasságod ékességében, hóditó nézéseddel... Ijedtemben, hogy meg ne lássad fehér alsóm szemérmetlenül kivillanó csipkéjét, merészen leugrom cseresznyefámról, ütés fájdalmát nem érezve látásod fölötti boldogságtól. Kezemen az ütés nyomát simogatva, öntudatlan tapadnak ujjaid forró delejességgel kezem fejéhez. De e kezet nem kéred meg soha. Pedig, mily forró vagy ég szemedben, amely oda vonzza, oda lopja szívem pillantását drága arcodra. Akkor csak nézni mertünk, most csak nézni tudunk. Akkor a Gartenlaubet, nem Bródy Sándort olvastuk. A csókot „Fata Moraná“-nak néztük. Akkor — akkor.. Ha fehér ujjad pödörve ért selymes bajuszodhoz, megremegett virágmód hajladozó testem, fényeset lobbantó kigyuló szemem és te is ajkad szívtad csak gyönyöre helyett, kölcsönösen mámorító vágyunkban. Megismételted zavarodban a buta sablonos szót, ami üresen, tartalom nélkül kongott. Gyáva voltál lelkem ifjam hogy nyakamba nem bújtál, csak fehérségébe belékápráztál — Láthattad, tied voltam gondolatban, vágyban, hálomban. Egyre jöttél, izzóvá hevültél. Némán, fegyelmezetten élveztél, hűen kitartottál és egyszerre, hirtelen elmentél. Tanulni lenni. Sok fehér, tarka leányra hasonlóan néztél, azoktól nem mentél el. Ott tartottak fogva tanulásod ideje alatt. Haza, mint tapasztalt, gúnyos, világfi, kész egyéniség értél és csúnya feleséggel beérted. Pénz, palota, pozíció és más hozzávaló hiúságok vonzottak. Kerülted forró szemem. A lelked remegett belé? A lelked? Mely lelki gyönyörökre, szellemi élvekre is szomjazott?... Bebizonyítottan SO-IOO°o-al több színszappant tartalmaz a Schicht „Aasszonydicséret“ mosópor más hasonló gyártmányokkal szemben, fíz „Asszony dicséret“ ártalmas alkatrészeket nem tartalmaz. Olcsó, tartalmatlan, de rossz hatású mosópor, a fehérnemű élettartalmát felére csökkenti. Óvakodjunk az ilyen mosóporoktól, és „Schicht“ név szavatol az áru kitűnő voltáért.