Miskolczi Napló, 1913. augusztus (13. évfolyam, 176-200. szám)

1913-08-01 / 176. szám

XII. évfolyam Miskolcz, 1913 augusztus 1. Péntek 176 13543.­ szám POLITIKHI­­HPILHP. előfizetési Arak : Vidékre: Egész évre 20 kor. Fél évre 10 „ Negyed évre 5 Silyee szám ára 6 fillér.­­ Kapható minden hírlapelérusítónél. Helyben : Egész évre 16 kor. Fél évre 8 „ Negyed évre 4 Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség: Kiadóhivatal , Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Telefon 114. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez : előfizetések hirde­ések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Tisza tanítványai. Miskolcz, julius 31. A magyar miniszterelnök házelnök korában négy perc alatt megszavaztatta a véderőjavaslatot. Ezzel a tényével felbo­rította a parlamentarizmust Magyaror­szágon és nyakát tekerte az alkotmányos­ságnak. Azokra a mexikói jelenetekre, a­melyek azután következtek, nem akarunk emlékezni, őszintén szólva, egy kicsit un­juk is már a rájuk való emlékezést. Jött a nagy külpolitikai krízis, amelyről elismer­jük, komoly volt és következésképpen szükséges a véderő megerősítése.­­ Nem akarunk abba sem belemenni, hogy a par­lament rendes formák között is megsza­vazta volna a javaslatot. Gróf Tisza Ist­ván kijelentette, hogy ő elmegy, mert el­végezte misszióját. Vártuk, vártuk, hogy elmenjen és tényleg elment, de másnap visszajött mint miniszterelnök. Ezzel az ellenzéket végleg kiszorították a képviselő­­házból, letiporták, megszégyenítették, így csináltak rendet. Tisza jövetelével aztán felszabadultak a perifériákon élő Tiszák, akik részben mint szolgabírák, részben mint jegyzők beleestek abba a megmagya­rázhatatlan rendcsinálási őrületbe, amely­nek nap-nap után tanúi vagyunk. Olyan ab­szolutizmus van ma Magyarországon, hogy az orosz duma ahhoz képest a fran­cia nép igazi képviselete. Mindez a berttyóújfalui választás al­kalmából jut eszünkbe. Két jelölt volt: Cziffra Kálmán munkapárti és Balogh Ti­hamér függetlenségi. Képviselőket letar­tóztattak, kivezettek, fellöktek, programm­­beszédeket betiltottak, minden hangos szót elnyomtak. És huszonegy szótöbbséggel győzött Berettyóújfalun a kormánypárti jelölt: el­képzelhető, hogy milyen nagy igazi több­sége volt az ellenzéknek! Mennyi munká­ba, mennyi furfangba, mennyi törvény­­tiprásba, mennyi terrorba és főleg meny­nyi pénzbe kerülhetett, míg a tekintélyes ellenzéki többség reggeltől estig huszon­egy kisebbséggé zsugorodott össze! Az ellenzéki gyűlések betiltása, az el­lenzéki képviselők letartóztatása, az ellen­zéki szavazók megfélemlítése, az ellenzéki szavazatok visszautasítása: mindezek az eszközök összesen huszonegy szótöbbsé­get eredményeztek a kormánypártnak. — Csoda-e, ha a munkapárt intéző köreiben máris panaszkodnak, hogy ,,nem győzik az iramot“, maholnap nem tudnak elég pénzt előteremteni a választásokra és a legköze­­­lebbi általános választások elé már a leg­nagyobb kétségbeeséssel néznek? Denikve a munkapárti rendszert is utoléri az a végzet,, amely minden tör­vénytelen, természetellenes, erőszakkal föntartott rendszernek közös sorsa, hogy maga­ magát ad absurdum viszi. A több­ség eltévesztette a számítását, nem tudta, hogy a választási visszaélésekkel lehet ugyan a „szerencsét korrigálni“, de nem lehet arra az egész kormányzati rendszert ráépíteni. Az 1910-iki sikeren elbódulva, azt hitte, hogy a kormányzathoz semm­i egyéb nem kell, mint pénz, vesztegetés és terror. Ennélfogva a végsőig fejlesztette ezt a gyönyörűséges rendszert; minden választási csatáját — mint az aradit is — pusztán a pénzre, a vesztegetésre és a ter­rorra építette. Ezzel azután az egész rend­szert ad absurdum vitte és most ijedve veszi észre, hogy ezt a lélegzetfullasztó iramot nem győzi tovább és a legközelebbi nagy akadálynál, az általános választások­nál össze kell roskadnia. Hiába volt hát a sok illegitim pénz­szerzés, az államkincstár megkárosítása, hiába a sok kifejtett terror, az önkényura­lom, a Vég ijesztő gyorsasággal közeledik. És milyen szatirája a sorsnak, hogy min­den erőlködésük csak a nagy Ellenfél, a de­mokratikus választói jog malmára hajtja Fürdő-levél. — Napsugárkának. — A Miskolcz­ Napló eredeti tárcája. Irta: Silbergerné Lőw Róza. Karlsbad, 1913 július 20. Az Ung partján p­ihent a nyári alkonyat, A fényes hullámokban vitte a csókját, Forró vággyal teli szív hullámzott bele egy elérhetetlen álom tűzkeblébe. Égen a felhők bíborban öltözködtek Fehér dalok szálltak, angyalok szerettek, Gyöngyvirágos kertben lágyan szólt az élet, Az Isten megesketett két — lázas­­ szivet. (L. J) Drága, melegítő napsugárkám! Annyi a mondanivalóm, tündér Karlsbadon, hogy nem fér el egy levélben. Nem tündéri, ha vissza­varázsolja eltűnt, ragyogó álmokkal, boldogságokkal teli ifjúságom?! Virulást, pi­rulást, hevü­lést, tündöklést látok, kacagást, ujjorigást, ifju szivnek szavát hallom és újra érzem percekre a magam serdülését, fejlő­dését, izzó hevülését, hangos szívdobbaná­sát. Csak szerény, ungvári miliő, tavasz csók terhes illatában, fehéren izzó napfény­ben. Én tizennyolc éves, te húsz. Én a cse­resznyefán ülve, majszolom tavasznak zsen­­dülő gyümölcsét, te melegen, piros csók­szomjas ajkaddal, szelíden mosolyogva jösz. Ruganyosan, ifjúságod, deli férfiasságod ékességében, hóditó nézéseddel... Ijedtem­ben, hogy meg ne lássad fehér alsóm sze­mérmetlenül kivillanó csipkéjét, merészen leugrom cseresznyefámról, ütés fájdalmát nem érezve látásod fölötti boldogságtól. Ke­zemen az ütés nyomát simogatva, öntudat­lan tapadnak ujjaid forró delejességgel ke­zem fejéhez. De e kezet nem kéred meg so­ha. Pedig, mily forró vagy ég szemedben, amely oda vonzza, oda lopja szívem pillan­tását drága arcodra. Akkor csak nézni mertünk, most csak nézni tudunk. Akkor a Gartenlaubet, nem Bródy Sándort olvastuk. A csókot „Fata Mor­­aná“-nak néztük. Akkor — akkor.. Ha fehér ujjad pödörve ért selymes bajuszod­hoz, megremegett virágmód hajladozó tes­tem, fényeset lobbantó kigyuló szemem és te is ajkad szívtad csak gyönyöre helyett, kölcsönösen mámorító vágyunkban. Megis­mételted zavarodban a buta sablonos szót, ami üresen, tartalom nélkül kongott. Gyáva voltál lelkem ifjam hogy nyakamba nem bújtál, csak fehérségébe belékápráztál — Láthattad, tied voltam gondolatban, vágy­ban, hálomban. Egyre jöttél, izzóvá hevültél. Némán, fegyelmezetten élveztél, hűen kitartottál és egyszerre, hirtelen elmentél. Tanulni­­ len­ni. Sok fehér, tarka leányra hasonlóan néz­tél, azoktól nem mentél el. Ott tartottak fogva tanulásod ideje alatt. Haza, mint ta­pasztalt, gúnyos, világfi, kész egyéniség ér­tél és csúnya feleséggel beérted. Pénz, pa­lota, pozíció és más hozzávaló hiúságok von­zottak. Kerülted forró szemem. A lelked remegett belé? A lelked? Mely lelki gyö­nyörökre, szellemi élvekre is szomjazott?... Bebizonyítottan SO-IOO°o-al több színszappant tartalmaz a Schicht „Aasszonydicséret“ mosópor más hasonló gyártmányokkal szemben, fíz „Asszony di­cséret“ ártalmas alkatrészeket nem tartalmaz. Olcsó, tartalmatlan, de rossz hatású mosópor, a fehérnemű élettartalmát felére csökkenti. Óvakodjunk az ilyen mosóporoktól, és „Schicht“ név szavatol az áru kitűnő voltáért.

Next