Miskolczi Napló, 1913. szeptember (13. évfolyam, 201-224. szám)
1913-09-02 / 201. szám
XIII évfolyam. Miskolcz, 1918 szeptember 2. Kedd 201. (8668) szám POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSE ÁRAK. Vidékre : Egész évre 20 kor. Fél évre 10 „ Negyedévre 5 Egyes szám ára 6 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. Helyben Egész évre 16 kor Fél évre 8 Negyed évre 4 Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik szám. Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 314. Telefon 114. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez : előfizetések, hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Iskola előtt: Miskolcz, szeptember 1. Akármilyen rosszul sikerült is az idén a vakáció, azért mégis vége lett. Ha nem is volt sok alkalma arra az ifjúságnak, hogy szabadon járhassa be a hegyet és erdőt, mégis beszorul nemsokára a szobába, könyvek mellé: ma megkezdték a behatásokat minden iskolában. Ami elmúlt, azon már változtatni nem lehet. A szünidő letelt és nemsokára megkezdődik a munka az iskola falai között. Hazai oktatásügyünk nehéz és lassú, fejlődésében van. Lépten-nyomon hangzik a vád ellene, hogy a maradiság útján van. Ez a vád legtöbbször a középiskolát éri. A középiskola új reformjáról eddig csak ellenőrizhetetlen hírek kerültek forgalomba. Annyira valószínűtlen a híresztelés egyik-másik adata, hogy szólni sem lehet az egészről, amíg a nyilvánosság elé nem kerül. De nem is ott a baj, hogy egyes tárgyakat több vagy kevesebb óraszámmal tanítanak, mint ahogy kellene. Hogy talán a holt nyelvek túlságosan sok időt foglalnak le? A modern nyelvek oktatására kevés súlyt helyeztek? A természetturományoknak, általában a reális ismereteknek több teret kell adni? Ezek mind részletkérdések és a nemzet általános kulturális fejlődésének szempontjából nem nagyon fontosak. Az ismeretek fölöslegét elfelejteti az élet. Az új szükségleteket megszerzi a művelődni vágyó ember. A tanulás pedig bármely szakban a lélek fejlődését segítette elő. Sokkal nagyobb baj az, hogy magával a nemzeti neveléssel nem vagyunk egészen tisztában és a középiskola ebben a tekintetben határozott célok kitűzése nélkül dolgozik. Ebben nem a középiskolai tanárság a hibás. Az a tanári nemzedék, mely a szabadságharc nagy emlékeinek hatása alatt nőtt fel és erre a korra visszatekintve emelte és ápolta a nemzeti öntudatot, nincs többé. Akik utánuk jöttek, részletesebb szakismeretet hoztak a középiskolába, de német hatás alatt álló tudományosságokból nem meríthettek elég nemzeti önérzetet. Történelmi kézikönyveink a szabadságharcok iránt való lelkesedésre tanítják még ma is az ifjúságot, pedig ez ma már a nevelés szempontjából nem elegendő, mert nemzetünk szabadságharcai gyönyörű emlékek, de a hadsereg mai fejlettsége fokán és a viszonyokban rejlő száz egyéb oknál is megváltozott a jelentőségük. De nem mutatnak rá például ugyane könyvek a magyarságnak arra a világtörténeti jelentőségére, hogy a magyarság az északi és déli szlávság közé ékelve nem engedi egybeolvadásukat. Tehát mintegy a mérleg nyelve az európai hatalmak egyensúlyában. Irodalmi könyveink nem mutatnak rá arra, hogy a XIX. század folyamán egész Európa irodalmaiban az volt a törekvés, hogy a népies irodalmat nemzetivé és művészivé tegyék. Ezt az általános európai törekvést csak a magyar irodalom tudta valóra váltani, tehát a múlt század derekán mi álltunk az egyetemes irodalmi fejlődés legmagasabb fokán. A külső és belső formáknak olyan tökéletességét alakította ki ez a virágzás, hogy a technikai fejlettségnek ebből az örökségéből élnek legmodernebb íróink is, akik e fejlett technika segítségével gyártják divatcikkeiket. Amíg magában az iskolában nincsen meg a nemzeti önérzet korszerű ápolása, kint az életben megdöbbentően dúl nemzeti életünknek legyalázása. Hiszen minden országban használják, sajnos, a politikai pártok egymás ellen a gyalázkodás fegyverét. De az általános hangulat mégis inkább az önérzetet ápolja. Nálunk rendkívül alantas a közhangulat, s hogy milyen veszedelmes dolog ez a demobilizáció, azt annak kell legjobban éreznie, aki elgondol Temetőben. — A Miskolczi Napló eredeti tárcája. — Némelyik délután a vad virágok meszsziről integető tüzes színei, a kedves tiszta illatai olyan csalogatóan hívogatnak az ő némán szeretkező birodalmukba szeretni. Olyan bizalmasan bólongatnak színes pici szirmaikkal, hogy lehetetlen ellentállni. — Hallom, amint suttogják felém, hogy Szeretnek; úgy szeretnek, amint éni őket halálosan szeretni tudó szívemmel. Ilyenkor azután szüntelen csalogatásukra, közéjük sétálok, hogy magammal hozzam őket azokba a kék virágtartóimba, amelyeket felfedező rózsabimbók ápolnak, gondoznak, öntözgetnek, féltő gonddal és talán ... szenvedélyes szerelemmel. Akik olyan szépek, mint ezek a természet megnyirbálatlan gyöngyei, az én búzavirágaim és olyan hófehér lelkűek, mint a hozzám kívánkozó margarétáim-Ezek a mező legszebb ékességei vezetnek engem messze utakon, gyönyörű rónákon, fenyős illatú rengetegeken. Mindig másüvé. Mindig másik versenyre kelnek egymással, szembeszállanak az elsőbbségért, csakhogy velem lehessenek, másutt szórakoztassanak. Mert nekem a könyvön kívül nihcs barátom, mert engem csak ők ketten érdekelnek igazán. Csak ő érettük — a könyv, a virág — tud az én szenvedő lelkem lángolni, rajongani. Mert csak ők tudnak valakit mindig változatlanul boldogítani. Tegnap a halottak szomorú lakosztályába hívtak meg. Elmentem velük. Ide még úgyis nem igen vezettek be. őszintén, azt hittem azelőtt, hogy ott nem érzem jól magam. De hiszen olyan barátságos képű fekete márvány emberek vannak itt, hogy az élők között sem külömbek. Olyan szívesek, olyan vendégszeretők ezek a gondolatolvasó, szikrázó szemű fekete legények, asszonyok, vének; jobban megkedveltem őket, mint amott az én hivatott társaságbeli bajtársaimat; hátha még őszinték is volnának, igazat beszélnének mindig, ha nem regélnének felejthetetlenül fájdalmas apaszeretetről ott, ahol az apagyilkosok méltó büntetéséért sóhajtoz a márvány szeretet ... ha nem hirdetnének lármázva ideális hitvesi szeretetet ama sírok felett, hol a meggyilkolt kőasszony esd rettenetes bosszúért, megátkozva azt, kinek izgató puha kebléért, lázasan tüzes szeméért itt kell a férgeknek táplálékot nyújtani; ha nem kiabálnák ezek a domború földhányásból kikandikáló kőoszlopok, hogy hazugság az mind, mit ők arany betűkkel hirdetnek ... Csak egy-kettő van az egész furcsa kis községben ... amelyek még a régi jó időkből mesélnek romantikus Luja — belga — hercegnői szerelmekről ... Igaz gyermeki imádatról. Ezek már jó idősek, a sárguló betűket szürkére mosta rajtuk a sok megért tavaszi zápor. De azért a domborulat még ma is gondos odanással ápolt fehér liliomoktól, az elmúlhatatlan ragaszkodást jelképező vérpiros pelargoniáktól díszült ... Itt e hant alatt boldog emberek pihennek. Ezek megérték azt, amire e föld minden ábrándozó lelkületű lénye olyan óhajtva vágyakozik. Az igaz, őszinte, önzetlen szeretet. Mert itt már nem lehet még csak föl sem tételezni az emberi csalafintaság szemérmetlen csiráit; ezek a húsz-harminc éves sír szorgos ápolói nem színészek. Ha azok voltak volna valaha, már réges-régen beleuntak volna. Vájjon fog-e majd ő rajtuk is így csüngeni valaki? Nem igen! Pedig megérdemelnék. Azért mégis az őssrhantjaik puszták, kietlenek lesznek, mit amilyenek az ő „ápoltju kért BIKSZAD-GTOGTFURDO Elő- és utóévadban az állandó tartózkodásnál a szobaáraknál 30 százalék engedmény. Szatmármegyében. Megnyitás május hó 15-én. Meleg ásványvíz fürdők. Szénsavas fürdő. Hidegvíz gyógyintézet. Dr. Bailingféle Inhalátus. 160 kényelmesen berendezett szoba. Vízvezeték, icetilen világítás. Vasúti állomás, posta, távirda. Telefon. Gyógytár helyben. Prospektust. Ivóvízről árjegyzéket kívánatra küld a fürdőigazgatóság.