Miskolczi Napló, 1913. november (13. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-01 / 252. szám
A városi polgár, Miskolcz, okt. 31. Nagy időket élünk. Minden megmozdult és a mozdulatok mindent a régi helyükből eltoltak, kivittek. Nagy világtörténelmi átalakulások mennek végbe szemünk előtt. Látjuk azt, hogy a kis nemzetek körülöttünk erejük teljes megfeszítésével, óriási áldozatokkal és imponáló összetartással hazájukat fejlesztik, nagggyá teszik. Itt közelünkben vannak a nagy példák. Szerbia és Bulgária polgárai páratlan önfeláldozással és áldozatkészséggel vonultak háborúba, hogy hazájuknak eredményeket szerezzenek, országukat növeljék, nagygyá és virágzóvá tegyék. Ezek nagy, országos példák. De vannak kisebb példák is. Németországban, ahol a városi élet rendkívül ki van fejlődve, ott látjuk a városi polgároknak azt a típusát, amely nem elégszik meg azzal, hogy ő azért városi polgár, mert városban lakik, hanem tudja, átérzi annek a szónak jelentőségét, hogy városi polgár. Minden, ami a városával összefügg, minden városi közintézmény az ő, vagyis a városi polgár védelme alatt áll. Nincs eset rá, hogy ott egy közművet, amely szabadon áll az utcán, szobrot, emlékművet, fát, házak falát megrongálnának. Minden polgár úgy tekinti ezeket a dolgokat, mintha a saját tulajdonai volnának. A nagy átalakulások, mozdulások korában — sajnos — nálunk a mozdulatlanság, sőt, a visszaesés tünetét látjuk az egész vonalon. Nem az országos vagy városi politikát akarjuk most bírálat tárgyává tenni, hanem magát a polgárt. Meggyőződésünk, hogy igen sok bajnak éppen az a kutforrása, hogy nálunk nincs igazi polgári önérzet, öntudat, a polgárságban nincs erő és ezért nincsenek eredmények. Mindenütt az egész vonalon részben közöny, indolencia és nem bánomság mutatkozik, részben pedig az érdek vak hajszolása. Országos szempontból hamarosan nem is várhatunk javulást, de városi szempontból már inkább reméljük és hisszük, hogy egészséges polgári öntudat és önérzet fog kifejlődni. Belenevelni a polgárokba azt, hogy városi polgárnak lenni nemcsak abból áll, hogy valaki falu helyett városban lakik, hanem abból is, hogy szeresse városát, szeresse annak intézményeit és bizonyos szolidaritással őrködjék minden felett, ami a városnak megadja a városi jelleget. Csekélység az egész, de mindenesetre jellemző, hogy nálunk a nyilvános tereken minduntalan látjuk a megrongálás nyomait. Könnyelműség és léhaság ennek a forrása, de rendkívül bosszantó és bántó. Mondjuk, hogy csekélység az egész, de jellemző. Nálunk azért idegenkednek a vezetők nyilvános téren szép és díszes műveket létesíteni, mert szinte biztosra lehet venni, hogy ezeket a műveket a legrövidebb idő alatt megrongálják, telefirkáljják, sőt összetörik. Annak idején, amikor, az avasi emléklócákat és emléklámpákat állítottak fel, éppen a Miskolczi Naplóban írta meg Tury József, hogy nálunk nagyon szeretik az ilyen nyilvános helyen levő alkotásokat, tárgyakat megrongálni. Mindezt abból az alkalomból mondjik, hogy a város legszebb terén, az Erzsébet-téren csendben nagymérvű átalakítási munkálatok folynak. Díszes virággruppok, szökőkutak fognak ott létesülni, ha h talmas ívlámpákat állítanak fel, lócákat helyeznek el rajta és általában az egész teret olyan módon alakítják át, hogy az lát- ványosság lesz. De már előre aggódni kell amiatt, hogy könnyelműségből és léhaság, hól jönnek majd a megrongálók, akik minj dem, ami csak rongálható és törhető, kísérletezési tárgynak fognak felhasználni. Ez az, ami sokszor megakadályoz nyilvános létesítményeket. Hiszen úgyis megrongálnak mindent — gondolják és azért nem csinálnak semmit. Igen sok szempontból lehet tárgyalni az ősi polgár szóban rejlő nagy jelentőségét. Mi most ezt a csekély példát hoztuk fel, mert ebben a csekélységben is nyilvánulnia kellene az igazi városi polgár városérzékének és nyilvánulni kellene annak az erős szolidaritásnak, amely — sajnos — hiányzik, pedig ebben roppant erő rejlik és ha meg van, igen nagy eredményeket tud létrehozni. Mi csak egy kis példát hoztunk fel, szinte eltörpülő kis példát a városi polgár szó kolosszális jelentősége mellett, de néha kis példák illusztrálják a legnagyobbakat és ezért érintettük ezt a kis dolgot. Onnan persze még nagyon messze vagyunk, hogy a polgári közérzés nagy is eredményeket érjen el. Szerény kis viszonyok között megelégszünk kis eredmeneikkel is. Ha majd a nagy mozdulások, melyek a világban körülöttünk folynak, hozzánk is eljutnak, ha nálunk is rendezett viszonyok lesznek kívül és belül, akkor majd elérkezik tán a nagy példák ideje is. Halottak napján. A Miskolczi Napló eredeti tárcája. Irta: Rétay Kálmán. Köd borul a láthatárra. Hervadt leveleket kerget a hideg szél. Elnémult a madárdal. Szomorú lett a vidék- A határban utolsó munkát végez a gazda- Szőlőjét takarja be a kapás. Pusztulás mindenfelé. Itt ,az ősz és vele itt van halottak napja is. Nyárra ősz. Életre halál. És így jó az újraébredés. A halál gondolata halottak napján egészen más, mint a gyermek betegágya mellett, vagy a halottas ágynál, vagy a háború füstjében. Halottak napján a halál nem ilyen kegyetlen, nem ilyen közvetlen és nem is ilyen komor Nem rettenetes hódító, aki éles kardot villogtat a fejünk fölött, inkább egy szomorú, fátyolos asszony, aki puhán, melegen megsimogatja a homlokunkat és bánatos, de jóleső könyeket csal elő a szemünkből. Sírni némelykor jó, — ezt mindnyájan tudjuk és jó néha kint járni a temetőben is, ilyenkor, ősszel, főleg halottak napján. Ott a füveket és a fák hullott leveleit megcsillogtatja a dér, a sírok szép rendben vannak, koszorúk borulnak reájuk és itt is, ott is emberek állják körül a halottaikat. A közösség, az együvé tartozás érzése járja itt is a világot, a testvériség érzése ott leng az őszi reggel fagyos levegőjében és eltünteti a halál gondolatából a legszörnyűbbet: az elfeledtetés, a megsemmisülés borzalmát- Mostanában az emberek gyakran gondolhatnak az halálra, mert a háborús hírek állandóan ott vannak a levegőben és ki tudja, hátha egy napon minden várakozás elle- nére neki kell menni a szuronyoknak, kiállni a puskatűz elé és meghalni hirtelen, kímélet nélkül. Mi ebben a legborzasztóbb? Maga a golyó, tudjuk, hogy nem fáj és ez a halál mégis csak szebb, mint a szürke mindennapi életben szerzett tüdőgyulladás. De elgondolni azt, hogy ma még lakószobámban vagyok, végzem rendes foglalkozásom és lehet, hogy néhány hét, vagy hónap múlva ez a kéz, mely most nyugodtan dolgozik, meredten, görcsösen és halottan tapad majd a puska csövéhez, nem tudni hol, nem tudni mikor — ez borzasztó. Végtelen pusztákat látok magam előtt, furcsa kis bozótokat, amelyekről reményekben olvastam valamikor, sűrű nádasokat, amelyekben elvész az ember és rejtve marad a halott. Nagyon rettenetes dolog lehet ott feküdni, az utolsó pillanatokban felbámulni egy idegen égre és meghalni. Azt se tudják, hogy hol estem el és még az sem törődhetik velem, aki akar. Idegenben, messze nagyon nehéz dolog a halál. De halottnak lenni kint a temetőben, az őszi rózsák alatt, nem is olyan borzasztó. Hiszen ezek a halottak most is itt vannak közöttünk, csak éppen máskép és más alakban. Az emberek meglátogatják őket, koszorút visznek a sírjukra és nem kell hozzá más, mint néhány szál őszirózsa, hogy reájuk emlékezzenek. A szeretet átöleli és nem vEwear in A AI AMA" A LEGDRÁGÁBB MUDIOND A LEGxTOBB ! # BSuP”(Ckvo,u^JxmxuXsW/fuLveJyeJo /TiyxmuxXfia/rurIZjAie. xnindmijuwri/Jwririe van vtrrvwmiaMaJ? Főraktár Gál Mór m. kir. dohány- és szivarkülönlegességi árudásában. CUIBSPECIIIUTE MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1913. november 1. Steckenpferd Hllomterstappan Bergmann et Co-tól, Tetschen a/E elérhetetlen hatású szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arc és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk. Gyógytárakban drogériákban, illatszer és fodrász üzletekben 80 fillérért kapható. Szintúgy páratlan hatású női kézápolószer a Bergmann „Manera* liliomkrémje, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. mK ISI A kiváló bér- és UthhuBM gTorryforrás és hólyag-bajoknál, kérvénynél, erakorbetegségnél, hánynál te h ura tea bántalmaknál kitűnő hatású. I MSüHrntes israsjwia. — KaphaU fa fjigjttmMniAetk MEULTBS ÁGOST Sxliqrc-LltM S^torftrrftMMRattt, V. KnMf-raft»or< a ISI m (Sí