Miskolczi Napló, 1913. november (13. évfolyam, 252-276. szám)

1913-11-01 / 252. szám

A városi polgár, Miskolcz, okt. 31. Nagy időket élünk. Minden megmoz­dult és a mozdulatok mindent a régi he­lyükből eltoltak, kivittek. Nagy világtörté­nelmi átalakulások mennek végbe szemünk előtt. Látjuk azt, hogy a kis nemzetek kö­rülöttünk erejük teljes megfeszítésével, óriási áldozatokkal és imponáló összetar­tással hazájukat fejlesztik, nagggyá te­szik. Itt közelünkben vannak a nagy pél­dák. Szerbia és Bulgária polgárai páratlan önfeláldozással és áldozatkészséggel vo­nultak háborúba, hogy hazájuknak ered­ményeket szerezzenek, országukat növel­jék, nagygyá és virágzóvá tegyék. Ezek nagy, országos példák. De vannak kisebb példák is. Németországban, ahol a városi élet rendkívül ki van fejlődve, ott látjuk a vá­rosi polgároknak azt a típusát, amely nem elégszik meg azzal, hogy ő azért városi polgár, mert városban lakik, hanem tud­ja, átérzi annek a szónak jelentőségét, hogy városi polgár. Minden, ami a városával összefügg, minden városi közintézmény az ő, vagyis a városi polgár védelme alatt áll. Nincs eset rá, hogy ott egy közművet, amely szabadon áll az utcán, szobrot, em­lékművet, fát, házak falát megrongálná­nak. Minden polgár úgy tekinti ezeket a dolgokat, mintha a saját tulajdonai volná­nak. A nagy átalakulások, mozdulások ko­rában —­ sajnos — nálunk a mozdulatlan­ság, sőt, a visszaesés tünetét látjuk az egész vonalon. Nem az országos vagy vá­rosi politikát akarjuk most bírálat tárgyá­vá tenni, hanem magát a polgárt. Meg­győződésünk, hogy igen sok bajnak éppen az a kutforrása, hogy nálunk nincs igazi polgári önérzet, öntudat, a polgárságban nincs erő és ezért nincsenek eredmények. Mindenütt az egész vonalon részben kö­zöny, indolencia és nem bánomság mutat­kozik, részben pedig az érdek vak hajszo­lása. Országos szempontból hamarosan nem is várhatunk javulást, de városi szem­pontból már inkább reméljük és hisszük, hogy egészséges polgári öntudat és önér­zet fog kifejlődni. Bele­nevelni a polgárokba azt, hogy városi polgárnak lenni nemcsak abból áll, hogy valaki falu helyett városban lakik, hanem abból is, hogy szeresse városát, szeresse annak intézményeit és bizonyos szolidaritással őrködjék minden felett, ami a városnak megadja a városi jelleget. Csekélység az egész, de mindeneset­re jellemző, hogy nálunk a nyilvános tere­ken minduntalan látjuk a megrongálás nyomait. Könnyelműség és léhaság ennek a forrása, de rendkívül bosszantó és bán­tó. Mondjuk, hogy csekélység az egész, de jellemző. Nálunk azért idegenkednek a vezetők nyilvános téren szép és díszes műveket létesíteni, mert szinte biztosra le­het venni, hogy ezeket a műveket a legrö­videbb idő alatt megrongálják, telefirkál­j­ják, sőt összetörik. Annak idején, amikor, az avasi emlék­lócákat és emléklámpákat állítottak fel, éppen a Miskolczi Naplóban írta meg Tury József, hogy nálunk nagyon szeretik az ilyen nyilvános helyen levő alkotásokat, tárgyakat megrongálni. Mind­ezt abból az alkalomból mond­jik, hogy a város legszebb terén, az Erzsé­­bet-téren csendben nagymérvű átalakítá­si munkálatok folynak. Díszes virággrup­pok, szökőkutak fognak ott létesülni, ha h­ talmas ívlámpákat állítanak fel, lócákat he­lyeznek el rajta és általában az egész te­­­­ret olyan módon alakítják át, hogy az lát-­ ványosság lesz. De már előre aggódni kell amiatt, hogy könnyelműségből és léhaság­, hól jönnek majd a megrongálók, akik min­­j dem, ami csak rongálható és törhető, kí­sérletezési tárgynak fognak felhasználni. Ez az, ami sokszor megakadályoz nyilvá­nos létesítményeket. Hiszen úgyis meg­rongálnak mindent — gondolják és azért nem csinálnak semmit. Igen sok szempontból lehet tárgyalni a­z ősi polgár szóban rejlő nagy jelentő­ségét. Mi most ezt a csekély példát hoz­tuk fel, mert ebben a csekélységben is nyil­vánulnia kellene az igazi városi polgár vá­rosé­rzékének és nyilvánulni kellene annak az erős szolidaritásnak, amely — sajnos — hiányzik, pedig ebben roppant erő rej­lik és ha meg van, igen nagy eredménye­ket tud létrehozni. Mi csak egy kis példát hoztunk fel, szinte eltörpülő kis példát a városi polgár szó kolosszális jelentősége mellett, de néha kis példák illusztrálják a legnagyobbakat és ezért érintettük ezt a kis dolgot. Onnan persze még nagyon messze vagyunk, hogy a polgári közérzés nagy­ i­s eredményeket érjen el. Szerény kis viszonyok között megelégszünk kis ered­m­en­e­ikkel is. Ha majd a nagy mozdulá­sok, melyek a világban körülöttünk foly­nak, hozzánk is eljutnak, ha nálunk is ren­dezett viszonyok lesznek kívül és belül, akkor majd elérkezik tán a nagy példák ideje is. Halottak napján. A Miskolczi Napló eredeti tárcája. Irta: Rétay Kálmán. Köd borul a láthatárra. Hervadt leve­leket kerget a hideg szél. Elnémult a ma­­dárdal. Szomorú lett a vidék- A határban utolsó munkát végez a gazda- Szőlőjét ta­karja be a kapás. Pusztulás mindenfelé. Itt ,az ősz és vele itt van halottak napja is. Nyárra ősz. Életre halál. És így jó az újra­­ébredés. A halál gondolata halottak napján egé­szen más, mint a gyermek betegágya mel­lett, vagy a halottas ágynál, vagy a háború füstjében. Halottak napján a halál nem ilyen kegyetlen, nem ilyen közvetlen és nem is ilyen komor­ Nem rettenetes hódító, aki éles kardot villogtat a fejünk fölött, inkább egy szomorú, fátyolos asszony, aki puhán, melegen megsimogatja a homlokunkat és bánatos, de jóleső könyeket csal elő a sze­münkből. Sírni némelykor jó, — ezt mind­nyájan tudjuk és jó néha kint járni a teme­tőben is, ilyenkor, ősszel, főleg halottak napján. Ott a füveket és a fák hullott leve­leit megcsillogtatja a dér, a sírok szép rend­ben vannak, koszorúk borulnak reájuk és itt is, ott is emberek állják körül a halottai­kat. A közösség, az együvé tartozás érzése járja itt is a világot, a testvériség érzése ott leng a­z őszi reggel fagyos levegőjében és eltünteti a halál gondolatából a legször­nyűbbet: az elfeledtetés, a megsemmisülés borzalmát-­­ Mostanában az emberek gyakran gon­dolhatnak az halálra, mert a háborús hírek állandóan ott vannak a levegőben és ki tud­ja, hátha egy napon minden várakozás elle-­ nére neki kell menni a­ szuronyoknak, ki­állni a puskatűz elé és meghalni hirtelen, kímélet nélkül. Mi ebben a legborzasztóbb? Maga a golyó, tudjuk, hogy nem fáj és ez a halál mégis csak szebb, mint a szürke mindennapi életben szerzett tüdőgyulladás. De elgondolni azt, hogy ma még lakó­szo­bámban vagyok, végzem rendes foglalkozá­som és lehet, hogy néhány hét, vagy hónap múlva ez a kéz, mely most nyugodtan dol­gozik, meredten, görcsösen és halottan ta­pad majd a puska csövéhez, nem tudni hol, nem tudni mikor — ez borzasztó. Vég­telen pusztákat látok magam előtt, furcsa kis bozótokat, amelyekről reményekben ol­vastam valamikor, sűrű nádasokat, ame­lyekben elvész az ember és rejtve marad a halott. Nagyon rettenetes dolog lehet ott feküdni, az utolsó pillanatokban felbámulni egy idegen égre és meghalni. Azt se tudják, hogy hol estem el és még az sem törődhetik velem, aki akar. Idegenben, messze­­ na­gyon nehéz dolog a halál. De halottnak lenni kint a temetőben, az őszi rózsák alatt, nem is olyan borzasztó. Hiszen ezek a halottak most is itt vannak közöttünk, csak éppen máskép és más alak­ban. Az emberek meglátogatják őket, ko­szorút visznek a sírjukra és nem kell hozzá más, mint néhány szál őszirózsa, hogy reá­juk emlékezzenek. A szeretet átöleli és nem vEwear in A AI AMA" A LEGDRÁGÁBB MUDIOND A L­EGxTOBB ! # BSuP”(Ckvo,u^JxmxuX­­sW/fuLveJyeJo /TiyxmuxXfia/rurIZjAie. xnindmijuwri/Jwririe van vtrrvwmiaM­aJ? Főraktár Gál Mór m. kir. dohány- és szivarkülönlegességi árudásában. CUIBSPECIIIUTE MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1913. november 1. Steckenpferd Hllomterstappan Bergmann et Co-tól, Tetschen a/E elérhetetlen hatású szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arc és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk. Gyógytár­akban drogériákban, illatszer és fodrász üzletekben 80 fillérért kapható.­­ Szintúgy páratlan hatású női kézápolószer a Bergmann „Manera* liliomkrémje, mely tu­busokban 70 fillérért mindenütt kapható. mK­ ISI A kiváló bér- és UthhuBM gTorryforrás és hólyag-bajoknál, kérvénynél, erakorbetegségnél, hánynál te h ura tea bántalmaknál kitűnő hatású. I MSüHrntes israsjwia. — KaphaU fa fjigjttmMniAetk MEULTBS ÁGOST Sxliqrc-LltM S^torftrrftMMRattt, V. KnMf-raft»or< a ISI m (Sí

Next