Miskolczi Napló, 1913. december (13. évfolyam, 277-296. szám)

1913-12-02 / 277. szám

2 Kiss József: Ünnepségek a költő hetvenedik születésnapja alkalmából, Miskolcz, dec. 1. Tecmg, délelőtt Budapesten, a Tudomá nv°s Akadémia dísztermében ünnepet rend­e­zett a Petőfi Társaság. Az ünnepet Kiss Jó­zsef tiszteletére rendezték azon alkalomból, hogy a költő 70 éves lett. És bár az ünnep­ség színhelye Budapesten az Akadémia szín­helye volt, gondolatban és lélekben részt vett abban az egész ország, az egész nemzet. Maga az ünnepség fényes lefolyású volt és részt vett azon a költő szülővárosának, a borsodmegyei Mezőcsát községnek egy kül­döttsége is, Bottlik József főszolgabíró veze­tése alatt. Jankovich Béla kultuszminiszter azzal tüntette ki az ősz költőt, hogy arcképét az állami gyűjtemények részére megfesteti. A Petőfi Társaság ünnepén Rákosi Jenő, Herceg Ferenc és Molnár Ferenc méltatták ékes, szép szavakban Kiss József irodalmi munkásságát. Majd Jászai Mari szavalt Kiss József költeményeiből óriási hatással. Ezután következett az ünnepélynek egy igen megható részlete: a mezőcsáti díszpol­gári oklevél átadása. A sok kitüntetés és ünneplés között, amely Kiss Józsefet ezen a napon érte, ez hatotta meg a legjobban. Odaállott Mezőcsát képviselőtestületének tizenkét tagja az ősz költő elé, élükön Bottlik János mezőcsáti szolgabíróval. Az egész ün­­neplőközönséget mély meghatottság szállta meg, maga a költő pedig könnyekig meg volt hatva. Bottlik József alábbi tartalmas, lendüle­tes beszédben üdvözölte a Mestert: Mezőcsát közönségének képviseletében jelentünk meg, hogy annak üdvözletét, meleg szeretetét és rajongó tiszteletét tolmácsoljuk Nagyságod, e város szülötte, a magyar köl­tészet egyik mestere iránt. Nagyságod olimpiai magaslatot emelt nevének műveiből, melyek a nemes érzések és mélyen járó gondolatok kifogyhatatlan tárházai, a magyar nyelvnek örökéletü mes­terművei, s amilyen fényes a költészete, oly teljes a társadalom elismerése, melynek csak visszfénye e diszes gyülekezet, az olvasók, a bámulók, a nagy mester varázsától megihle­tettek sok ezrei künn ünnepelnek szerte az országban, szeretettel és csodálattal gondol­va életének ezen nevezetes fordulóján a köl­tőre, amint itt áll 70 évének szelíd verőfényé­ben a nemzet tiszteletének középpontjában. A tisztelők tömegének csak szerény ré­szét képezi Mezőcsát közönsége, de az ő tiszteletének megkülönböztető ereje van, mely utat tör a tömegen s az első sorban követel helyet. Ez az erő a közös szülőföld varázsa, a szülőföldé, melynek szeretete nem halvá­nyul el az élet forgatagában, mert a szív leg­állandóbb és legnemesebb érzéséből, a család szeretetéből származik, — a szülőföldé, mely az emberiség nagyjainak több az édes emlék­nél, vagy tűzhelyet és kenyeret adó földnél mert elkíséri a halhatatlant végtelen útjára és neveik összeforrnak a halhatatlanság örökké­valóságában. Mélyen tisztelt Mester! Ez a szülőföld — bolygója majdan a halhatatlanságban —, hol bölcsője ringott, hol anyanyelvének, melynek utóbb mesterévé vált, — elemeit sa­játította el, eljött, hogy szeretetét, bámulatát tolmácsolja, eljött, hogy megköszönje e di­csőséget, melyet neki nagyságával szerzett, s híven megőrzendő kincséül magával vigye egy levelét annak a babérnak, mellyel önt a nemzet megkoszorúzza. Cserébe ő is elküldte a maga ajándékát, s a legbecsesebbet, mit községben szervezett társadalmi közület adhat. Az ajándék értékét az határozza meg, hogy minő becset tulaj­donít neki az, aki adja; Kroesusnak kincse, a pásztornak a havas virága becses, — a pol­gáruk a polgárjog. Szülővárosa ezt az aján­dékot küldi életének 70-ik fordulóján, dísz­polgárává választva meg önt. A sorsnak egy hulláma már gyermekko­rában elsodorta szülőföldjéről az élet nagy óceánjára, de ön nem engedte, hogy eltűn­jék a szülőföld szemhatáráról, nem tűnt el az óceánon, hanem oly magaslatra emelkedett, amelyen felette áll térnek és időnek s a szü­lőföld, látva e magasságban fényleni, a lust­rum után elzarándokolt ide, hogy eszmeileg visszavezesse nagy szülöttét oda, ahonnan kiindult s megaranyozva ajánlja fel neki el­vesztett örökségét, a szülőitől nyert mező­csáti polgárjogot. Hat évtized után igy találkozik ismét a költővel a szülőföld, nem idegenül és ismeret­lenül, mert a nagy szellemek erősebbek az­ időnél, összeforrasztják a köteléket, mit azt elszakít, annál az erőnél fogva, mellyel a szi­­­­veket megragadni s egy közös érzésben­ egyesíteni tudják. Ez a közös érzés, melyben a nagy költő szülőföldjének minden rendű polgárát egye­sítette, a szeretet és ragaszkodás az ő sze­mélye, a lelkesedés és csodálat az ő költé­szete iránt ebben az érzésben fogantatott az ő díszpolgárává történt megválasztása s ezekkel az érzésekkel mutatjuk be neki hó­dolatunkat-Nagy taps és éljenzté­s hangzott fel a be­széd után, majd Kiss József mondott szép beszédben hálát és köszönetet a kitüntetésért-Itt jegyezzük meg, hogy Kiss József a mezőcsáti küldöttséget este 8 órakor a Pan­­nonia-étteremben megvendégelte. Az egész ünnepség elejétől végig szép és megható volt. Soványak Vérszegények Tüdőbetegek Gyengélkedők Étvágytalanok Idegesek Álmatlanok Szoptató anyáknak a legjobban ajánlható a Hermes-Malata Tápsör Főraktár, Haász József csemege- és fűszerüzletében Miskolczon. Telefon 218. Megkezdődött a nagy Mikulás és Karácsonyi vásár Legolcsóbb bevásárlási forrás Karácsony cukorkák és ü­vegdiszekben Fischer Sámuel Cukorka üzletében Miskolcz, Forgó­híd mellett­ Női divat kalapformák, férfi- és gyermek kalapok, sapkák, szőrmeboák, muffok, vala­mint a magyar nyakkendő­gyár újdonságai legolcsób­ban beszerezhetők Hertkovitz Hór divat- és egyenruházati üzletében. — Miskolci, Városház tér 19. szám. szándékát, mert senki sem ismerte pontosan helyzetét. Kedves, könnyed modora mély bizalmatlanságot rejtett. Chambon esetében asszony nem játszott szerepet; szerelmi viszonyai mindig vélet­lenek és jelentőségnélküliek voltak. Egy fél óra a tőzsdék — néhány felkiál­tás az oszlopcsarnokban — öt, vagy hat ce­ruzavonás egy jegyzet­könyvben: Íme, ez elegendő volt arra, hogy ebből a vidám, ön­bizalommal és derült jó kedvvel teli ember­ből szorongatott szivü szökevény váljék. Mert Chambon nem volt egyike a cinikus, skrupulusok, vagy humanitás nélküli tőzsde­­játékosoknak. Alkalmilag szolgálatokat tett és önzését szeretetreméltó bombámia eny­hítette­ Az éjszakát, mely az összeomlást kö­vette, rosszul töltötte és kínos gondolatok zavarták meg lelki egyensúlyát. Egy pilla­natig arra is gondolt, hogy nem fog szökni, hanem bűnbánólag és lesütött fejjel engedi át hitelezőjek vagyona romjait. És csak a midőn megállapította, hogy­­az egyes klienz­seinek jutó hányadrészek nem tennének ki sokkal többet a semminél, csak akkor hatá­rozta el, hogy mindent megtart. Reggel újra zaklatták a lelkifurdalások féls szíve kelle­metlenül szorult, miközben Antonin megtet­te az utazásra szükséges előkészületeket. A klub kis termébe lépett, hol a komo­lyabb tagok, akik nem játszottak baccarat-t, rendesen tartózkodtak. Chambon első pillantása Emile Bélinre esett. Ez az úr, a klub legidősebb tagjainak egyike, Chambon kliense volt. Kezében tar­totta a kártyákat és mosolyogva intette oda magához Chambont. — Jöjjön csak, elnyerek magától né­hány száz frankot! — Határozottan nics szerencséje velem szemben! — mondotta. Chambon és zsebre téve az elnyert aranydarabokat é­s bankó­kat, búcsú nélkül hagyta el a klubot. Még egy órányi ideje vott étkezésre és noha nem érzett étvágyat, fölkeresett egy nagy boulevardi vendéglőt, ahol igen gyak­ran fordult meg. — Ha jól meggondolom a dolgot, nem is bánom, hogy elutazom. Paris teljesen lakha­tatlanná válik! Intett egy bérkocsinak, mely lassan, döcögve közeledett. A pályaudvaron várta őt Antonin. — Örömmel látom, — vélte Antonin, a­midőn ura kipirult arcát megpillantotta, — hogy monsieur teljesen összeszedte magát. — Teljesen! . — Elfoglaltam egy fülkét monsieur szá­mára­— Pompás! A viszontlátásra, Antonin. — Bőröndöt nem hoztam ki, — mon­sieur utasítása szerint. — Helyes. Majd ott veszek mindent. — Három-négy nap múlva írok neked és akkor rögtön jösz ... Chambon kényelmesen elhelyezkedett a fülkében­' — Közvetlenül a vonat indulása előtt belépett és Chambonnal szemben helyet foglalt egy úr, ki körülbelül olyan idős lehe­tett, mint ő és szinté­n prémes kabátba bur­­kolódzott. Ő sem vitt magával semmilyen podgyászt. — Hátha kollega, hm? — gondolta, Chambon humorral. » És e tréfás é­s szórakoztató gondolattal foglalkozva, igen kellemesen töltötte az uta­zás első óráit. , Alfred Capus- MISKOLCZI NAPLÓ Miskolcz, 1913. december 2..... Vízvezetéki és csatornázási vállalatomat mely tíz év óta fennáll, miután tár- _ mai 1133)101 UIP3 ViZGtSIfl­samtól Holländer Bernáttól megváltam, 9 U­9ga W és úgy mint azelőtt, ezután is mindenben igyekezni fogok nagyrabecsült rendelőimnek igényeit kielégíteni. Szives pártfogást kér Weiszburs S. Sándor Széchenyi­ utca 79. szám. (Telefonszám 420.)

Next