Miskolczi Napló, 1914. február (14. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-01 / 26. szám
Miskolcz, 1914 február 1. MISKOLCZI NAPLÓ tok. Tudja, fiatal barátom, a sok munka, poros, levegő, szobában ül és megviselik a tüdőt. — Errefelé meg sok az akác, most virítanak. Kellemes a levegő. (Bütykösökörfalva legrondább vidékén, a külvárosban voltunk. Itt laktak a Thália papnők és papok), no, isten Önnel fiatal barátom! Kellemes tréninget! — Ajánlom magamat! »Mosolygó arccal váltam el, pedig dühös voltam. Az ördög idehozza utamba. Minden elmulasztott pillanatot sajnáltam. Rohantam. Szivem fent jelzett módon dobogott. Kopogtam. — Szabad! — Csókolom a kezét, szép művésznő! — Jó reggelt Ábrahámffy úr! Milyen kedves, hogy meglátogat. Oh, művésznő, a legélvezetesebb percei életemnek az ön bájos közelségében töltött idők. A művésznő még csak most kelt fel. Bizonyságul blúza alól kapcsolatlan részeik villantak elő. Felsóhajtottam. — Mer gondulok! . . — Tessék? — szólt Izidóra, blúzával bajlódva. — Izé! Azt mondtam, hogy nagyon boldog vagyok. — A fene egye meg! Ezek a varrónők hátrarakják a kapcsokat. Ugyan kérem, segítsen ! Olvadoztam. Az olvadás még fokozottabb mértékben vett erőt rajtam, mikor remegő kezem alabástrom nyakához ért. A kapcsolás sikerült. Bódulva ültem le. — Milyen szép idő van ma? — Igen? •— szólt haját rendbeszedve Izidóra. — Igen. És úgy örülök, hogy lapunk mai száma ilyen szép időben jelent meg. Hamar széthordatták. Láttam már önnek is elhozták. — Igen, elhozták. — Tátta az Önről írott sorokat? — Tokányi úr az imént olvasta fel ... — Kicsoda? — ugrottam fel. — Tokányi úr, a szerkesztő. Olyan gyöngéd, kedves és figyelmes úriember. Tudja méltányolni művészetemet. Hálás is vagyok érte. Hirtelen rosszul lettem. Mint a villám cikkázott át agyamon a zárt ajtó, a suttogás, a szerkesztő derült képe, sétája ... Le voltam sújtva. Elhallgattam. Szó nélkül vettem a kalapomat, bambán magam elé meredve tántorogtam ki az ajtón. Sóhajtottam akkorát, hogy a léghuzam becsapta utánam az ajtót, — vagy talán a művésznő volt? Vérben fürdőm ma! Ezekkel a vészijósló szavakkal léptem be a kiadóhivatal összes helyiségébe. — Szenzáció? — kérdé a lapkiadó, betűszedő, expediáló, és laptulajdonos egy személyben. Mire én bús sóhajjal és sokat mondó hallgatássl feleltem. Ebből ő megértette, — értelmes ember, néha ír is, — hogy most neki is hallgatnia kell, így aztán kettőzött erővel hallgattunk. — Oh, én naiv! — orditék fel némi várakozás után, — annyira naivnak tartottam egy naivát, hogy belém szeret szive minden érzésével tte nem csal meg, — holott nekem sem pénzem, sem cserepes tanyám nincsen. Ellenben a szerkesztő úr nyugalmazott s a magas kormány által 3000 forintokkal támogatott „műtrágya tenyésztési főbiztos!“. Ily feljajdulás után becsaptam az ajtót és az órámat, egyet ittam és másnap felfedeztem, hogy Bájvölgyi Rózsika, a koloratur primadonna is nagyon tehetséges nő. Nem Molindsi Mária forrás is gyomb nyálkaoldó és ét- Vigyemelő gyógyszer, Gyomo égést azonnal megszüntet. Kapha'0 mindenütt ! Kntkjfcflö-ét? Bassó. 3 43584. Miskolcz, január 31. Ha azt hiszed, hogy ezen öt arabszámjegy Magyarország kereskedelmi mérlegének aktiválására mutat, alaposan tévedsz. Ha azt gondolod, hogy ezek a tízezresek talán az új választótörvény által jogosult friss szavazókat jelentik, rossz úton jársz. De ha sötét szemüvegen vizsgálod s azt véled, hogy ez a rejtélyes mennyiség az országot elhagyó kivándorlók statisztikája, akkor is sötétben tapogatódzol. Nem, jóhiszemű olvasó, ezek a kabalaszámok mást jelentenek! Ezek vérdíjak, ez a tekintetes összeg a baloldali képviselők napidíjaiból levont bírságpénzek koronahamnaza. Ennyit vett el fizetésükből a mentelmi aeropag, ily összeggel rövidíttettek meg jövedelmükben. Úgy kell nekik! Miért nem viselkednek gavallérosan s miért nem vesznek példát a Szent-Margitsziget janicsárjaitól, az országot egyedül üdvözítő munkapárttól? Miért húzódoznak a közmunkától? Miért akadályozzák meg a folytonos panamavádakkal a hazai gyógyfürdők fejlesztését? Elvégre a kormány türelmének is van határa. Miért zavarják indulatos közbeszólásokkal a kormányzópárt lelkivilágát? Hiszen a jóindulatú semlegességükkel megkönnyítenék a minisztérium helyzetét, s ezért még kegyelmet gyakorolnának a hatalmas urak az ellenzéki választókerületek fölött. Igen, az erkölcstelenségnek, jogrombolásnak, érdekápolásnak, elv-, hitszegésnek és népgyűlöletnek orgiája közepette már elérkeztünk azon időponthoz, midőn a cinizmus köpenyét magára öltő többségi párt a képviselők anyagi erejének megtámadásával véli elnémíthatni. Őszintén szólva, az ellenzéki követség ma nem valami jövedelmező állás. Az a 6000 K fizetés és 1600 K lakbér, melyet az 1893: VI. t.-c. a mandátum birtokosának biztosít, húsz esztendő megváltozott életviszonyainak, a mérhetetlen drágaságnak következtében vajmi kevés a puszta megélhetésre is. Hol van még ezenkívül azon kiadás, melyet a képviselői méltóság, a társadalmi rang megkövetel ? Ily körülmények között minden bírságpénz levonás eleven húst talál, minden elvont napidij egy ellenzéki exisztencia meggyengülését jelenti. Tudják ezt jól a praetorianusok kitartott embergomolyagában s erre utaznak. Hiszen nem kell ahhoz vad forradalmi érzület, hogy minden józan emberben felforrjon a vér a ma tapasztaltakért. Egy Andrássy Gyulát, aki a hegyekből fakadó kristálypatakhoz hasonlítható, a jobboldali örömlegény-posvánnyal szemben a boxbajnokok, a kijárók és űrlovasok ázsiai kacaja közepette, fegyveres lictorok harcolnak ki az ülésteremből. Egy Andrássy Gyulát, kit mikor Őfelsége az udvari ebéden megpillantott, a legmelegebben üdvözölt és a véleménynélküli pártkullancsok sárga irigysége dacára a legnagyobb elismerésben részesített. Hát lehet az ilyesmit nyugodtan szemlélni ? Az efféle jelenetet közömbösen nézheti egy perdita, ki testét áruba bocsájtja, egy többszörös méregkeverő, kiből kihalt az emberi érzés utolsó maradványa, de nem egy függetlenségi követ, aki Kossuth Lajos hagyományait megőrizni hivatott, így tehát majd lassan odajutunk, hogy a szókimondó képviselőnek még kenyérre sem jut. Mindez pedig nem szemrehányásként adatik elő. Elvégre őtőlük már semmi sem meglepő; szomorú csak az, hogy minden cselekedetük egy kapavágás állami szuverenitásunk sírjához. A parlament egy részvénytársasági közgyűlés benyomását kelti, mely egy 30.000 főnyi létszámemeléssel 5 perc alatt végez. Ha véletlenül az osztrák udvar a delegációk hatáskörének kiterjesztését, vagy a közös miniszterek számának szaporítását óhajtaná, ez a testület arra is rámondaná a boldogító igent. Ők előttük a lelkiismeret ismeretlen, a pártlojalitás elavult fogalom: nekik egyetlen céljuk vagyont szerezni, állásokba jutni s rokonságuk egész légkörét az állammal eltartatni. Nyugodtan tehetik. Egyetlen Achilles sarkuk, a sajtó szava elnémulóban van, egyetlen ellenfelük, a független bíróság most készül büszke fejét alávetni az új szervezeti törvény sújtó kezének. Néhány hét még s veszély nélkül fognak uralkodhatni. Eltüntetik majd az Alföld baloldali választókerületeit a föld színéről s az uj választás után a kellemetlen elem megtizedelve kerül majd be az úgynevezett országházba. Az aranybulla birodalmában akkor ünnepet ül már a korrupció. A posvány mételyével át lesz itatva, minden az iskolától a papi talárig. Mily boldog lesz azon idő! A lapok nem rajonghatnak, kockázat nélkül lesz lehetséges a közvagyon elsikkasztása, államszerződések milliókra menő províziójának megkerítése. Vivitur ex hapto. Non hospes ab hospite tutus, non secer a genero. Elmondhatjuk a klasszikus költővel: Mindenki, ki uralkodik majd, az orgazdaság, rablás és csalás szentháromsága előtt emel kalapot. — Magyarország az egy unikum részen Európa keleti félgömbjén. Ott lesz majd egy országgyűlés, hol az összes követek kitartottjai a piros bársonyszékű vezérkarnak. Lesz egy királyság, hol minden parlamenti tag egy véleményű. Lesz egy pártóriás, való kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagfajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanycviz. Kapható tísványvizkereskedésefcben crUITI TPQ A POCT Szinyelipóczi és fixógyszertárauban. OVIIUL ICO rtuUJI Budapest, Salvatorfonás- vállalat V. Rudolf-rakpart 8.