Miskolczi Napló, 1914. február (14. évfolyam, 26-48. szám)

1914-02-01 / 26. szám

Miskolcz, 1914 február 1. MISKOLCZI NAPLÓ tok. Tudja, fiatal barátom, a sok munka, po­­ros, levegő, szobában ül és megviselik a tüdőt. — Errefelé meg sok az akác, most vi­rítanak. Kellemes a levegő. (Bütykösökörfalva legrondább vidékén, a külvárosban voltunk. Itt laktak a Thália papnők és papok), no, isten Önnel fiatal barátom! Kellemes tréninget! — Ajánlom magamat! »Mosolygó arccal váltam el, pedig dühös voltam. Az ör­dög idehozza utamba. Minden elmulasztott pillanatot sajnáltam. Rohantam. Szivem fent jelzett módon dobogott. Ko­pogtam. — Szabad! — Csókolom a kezét, szép művésznő! — Jó reggelt Ábrahámffy úr! Milyen kedves, hogy meglátogat. Oh, művésznő, a legélvezetesebb per­cei életemnek az ön bájos közelségében töl­tött idők. A művésznő még csak most kelt fel. Bi­zonyságul blúza alól kapcsolatlan részeik­ villantak elő. Felsóhajtottam. — Mer gondulok! . . — Tessék? — szólt Izidóra, blúzával bajlódva. — Izé! Azt mondtam, hogy nagyon boldog vagyok. — A fene egye meg! Ezek a varrónők hátrarakják a kapcsokat. Ugyan kérem, se­gítsen ! Olvadoztam. Az olvadás még fokozot­tabb mértékben vett erőt rajtam, mikor re­megő kezem alabástrom nyakához ért. A kapcsolás sikerült. Bódulva ültem le. — Milyen szép idő van ma­? — Igen? •— szólt haját rendbeszedve Izidóra. — Igen. És úgy örülök, hogy lapunk mai száma ilyen szép időben jelent meg. Hamar széthordatták. Láttam már önnek is elhozták. — Igen, elhozták. — T­átta az Önről írott sorokat? — Tokányi úr az imént olvasta fel ... — Kicsoda? — ugrottam fel. — Tokányi úr, a szerkesztő. Olyan gyöngéd, kedves és figyelmes úri­ember. Tudja méltányolni művészetemet. Hálás is vagyok érte. Hirtelen rosszul lettem. Mint a villám cikkázott át agyamon a zárt ajtó, a suttogás, a szerkesztő derült ké­pe, sétája ... Le voltam sújtva. Elhallgat­tam. Szó nélkül vettem a kalapomat, bam­bán magam elé meredve tántorogtam ki az ajtón. Sóhajtottam akkorát, hogy a lég­­huzam becsapta utánam az ajtót, — vagy talán a művésznő volt? Vérben fürdőm ma! Ezekkel a vészi­­jósló szavakkal léptem be a kiadóhivatal összes helyiségébe. — Szenzáció? — kérdé a lapkiadó, be­tűszedő, expediáló, és laptulajdonos egy sze­mélyben. M­ire én bús sóhajjal és sokat mondó hallgatássl feleltem. Ebből ő megértette, — értelmes ember, néha ír is, — hogy most neki is hallgatnia kell, így aztán kettőzött erő­vel hallgattunk. — Oh, én naiv! — orditék fel némi vá­rakozás után, — annyira naivnak tartottam egy naivát, hogy belém szeret szive minden érzésével tte nem csal meg, — holott nekem sem pénzem, sem cserepes tanyám nincsen. Ellenben a szerkesztő úr nyugalmazott s a magas kormány által 3000 forintokkal tá­mogatott „műtrágya tenyésztési főbiztos!“. Ily feljajdulás után becsaptam az ajtót és az órámat, egyet ittam és másnap felfe­deztem, hogy Bájvölgyi Rózsika, a koloratur primadonna is nagyon tehetséges nő. Nem Molindsi Mária forrás is gyom­b nyálkaoldó és ét- Vigyemelő gyógyszer, Gyo­­m­o égést azonnal megszüntet. Kapha'0 mindenütt ! Kntkj­­fcflö-ét? B­assó. 3­ 43584. Miskolcz, január 31. Ha azt hiszed, hogy ezen öt arab­­számjegy Magyarország kereskedelmi mérlegének aktiválására mutat, alaposan tévedsz. Ha azt gondolod, hogy ezek a tízezresek talán az új választótörvény által jogosult friss szavazókat jelentik, rossz úton jársz. De ha sötét szemüvegen vizs­gálod s azt véled, hogy ez a rejtélyes mennyiség az országot elhagyó kiván­dorlók statisztikája, akkor is sötétben ta­­pogatódzol. Nem, jóhiszemű olvasó, ezek a kabala­számok mást jelentenek! Ezek vérdíjak, ez a tekinte­tes összeg a baloldali képviselők napidíjaiból levont bírságpénzek korona­­hamnaza. Ennyit vett el fizetésükből a men­telmi aeropag, ily összeggel rövidíttettek meg jövedelmükben. Úgy kell nekik! Miért nem viselkednek gavallérosan s miért nem vesznek példát a Szent-Margitsziget janicsárjaitól, az or­szágot egyedül üdvözítő munkapárttól? Miért húzódoznak a közmunkától? Miért akadályozzák meg a folytonos panamavá­dakkal a hazai gyógyfürdők fejlesztését? Elvégre a kormány türelmének is van ha­tára. Miért zavarják indulatos közbeszólá­sokkal a kormányzópárt lelkivilágát? Hiszen a jóindulatú semlegességükkel megkönnyí­­tenék a minisztérium helyzetét, s ezért még kegyelmet gyakorolnának a hatalmas urak az ellenzéki választókerületek fölött. Igen, az erkölcstelenségnek, jogrom­bolásnak, érdekápolásnak, elv-, hitszegés­­nek és népgyűlöletnek orgiája közepette már elérkeztünk azon időponthoz, midőn a cinizmus köpenyét magára öltő több­ségi párt a képviselők anyagi erejének megtámadásával véli elnémíthatni. Őszin­tén szólva, az ellenzéki követség ma nem valami jövedelmező állás. Az a 6000 K fizetés és 1600 K lakbér, melyet az 1893: VI. t.-c. a mandátum birtokosának bizto­sít, húsz esztendő megváltozott életviszo­nyainak, a mérhetetlen drágaságnak kö­vetkeztében vajmi k­evés a puszta megél­hetésre is. Hol van még ezenkívül azon kiadás, melyet a képviselői méltóság, a társadalmi rang megkövetel ? Ily körülmé­nyek között minden bírságpénz levonás eleven húst talál, minden elvont napidij egy ellenzéki exisztencia meggyengülését jelenti. Tudják ezt jól a praetorianusok ki­tartott embergomolyagában s erre utaz­nak. Hiszen nem kell ahhoz vad forra­dalmi érzület, hogy minden józan emberben felforrjon a vér a ma tapasztaltakért. Egy Andrássy Gyulát, aki a hegyekből fakadó kristálypatakhoz hasonlítható, a jobboldali örömlegény-posvánnyal szemben a box­­bajnokok, a kijárók és űrlovasok ázsiai kacaja közepette, fegyveres lictorok har­colnak ki az ülésteremből. Egy Andrássy Gyulát, kit mikor Őfelsége az udvari ebé­den megpillantott, a legmelegebben üdvö­zölt és a véleménynélküli pártkullancsok sárga irigysége dacára a legnagyobb elis­merésben részesített. Hát lehet az ilyesmit nyugodtan szemlélni ? Az efféle jelenetet közömbösen nézheti egy perdita, ki testét áruba bo­­csájtja, egy többszörös méregkeverő, kiből kihalt az emberi érzés utolsó maradvá­nya, de nem egy függetlenségi követ, aki Kossuth Lajos hagyományait megőrizni hivatott, így tehát majd lassan oda­jutunk, hogy a szókimondó képviselőnek még kenyérre sem jut. Mindez pedig nem szemrehányásként adatik elő. Elvégre őtőlük már semmi sem meglepő; szomorú csak az, hogy minden cselekedetük egy kapavágás ál­lami szuverenitásunk sírjához. A parla­ment egy részvénytársasági közgyűlés be­nyomását kelti, mely egy 30.000 főnyi létszámemeléssel 5 perc alatt végez. Ha véletlenül az osztrák udvar a de­legációk hatáskörének kiterjesztését, vagy a közös miniszterek számának szaporítá­sát óhajtaná, ez a testület arra is rámon­daná a boldogító­ igent. Ők előttük a lelkiismeret ismeretlen, a pártlojalitás el­avult fogalom: nekik egyetlen céljuk va­gyont szerezni, állásokba jutni s rokon­ságuk egész légkörét az állammal eltar­tatni. Nyugodtan tehetik. Egyetlen Achilles sarkuk, a sajtó szava elnémulóban van, egyetlen ellenfelük, a független bíróság most készül büszke fejét alávetni az új szervezeti törvény sújtó kezének. Néhány hét még s veszély nélkül fognak ural­kodhatni. Eltüntetik majd az Alföld bal­oldali választókerületeit a föld színéről s az uj választás után a kellemetlen elem megtizedelve kerül majd be az úgyneve­zett országházba. Az aranybulla birodalmában akkor ünnepet ül már a korrupció. A posvány mételyével át lesz itatva, minden az is­kolától a papi talárig. Mily boldog lesz azon idő! A lapok nem rajonghatnak, kockázat nélkül lesz lehetséges a közvagyon elsikkasztása, államszerződések milliókra menő províziójának megkerítése. Vivitur ex hapto. Non hospes ab hospite tutus, non secer a genero. Elmondhatjuk a klasszikus költővel: Mindenki, ki uralkodik majd, az orgazdaság, rablás és csalás szent­­háromsága előtt emel kalapot. — Magyar­­ország az egy unikum részen Európa keleti félgömbjén. Ott lesz majd egy ország­gyűlés, hol az összes követek kitartottjai a piros bársonyszékű vezérkarnak. Lesz egy királyság, hol minden parlamenti tag egy véleményű. Lesz egy pártóriás, való­ kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagfajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emész­tési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanycviz. Kapható tísványvizkereskedésefcben crUITI TPQ A POCT Szinyelipóczi és fixógyszertárauban. OVIIUL ICO rtuUJI Budapest, Salvatorfonás- vállalat V. Rudolf-rakpart 8.

Next