Miskolczi Napló, 1914. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-01 / 49. szám

2 számost, aki hajóra kél új hazát keresni. Ő legalább egy szabad államnak lesz független tagjává. Oly országokba költö­zik, hol még szentély a törvény, megve­tett a konupció, őrzött kincs a nemzet­sajátság és tiszteletre méltó a közbecsület. Mennyivel jobb nekik. Ők nem látják, ezt a testvérharcot, nem a kulturátlanság pökhendiség s középkori visszamaradot­­ság pöffeszkedő tobzódását a négy folyó partvidékén. Számukra azonban mindezt felkarolta a márciusi napsugár. Ami belső sebünk­behegedve rejtekhelyén megvo­nult, az most felfakadva ott van a kül­föld szeme előtt, Nyugat gúnyjának áldo­zatául. Három vértanú ravatalánál zokogott a Nagyalföld beláthatatlan emberrengetege Ott láttad az egyház minden főszemélyét, ott a társadalom minden rétegét csak egyet nemi a királyi kormányt, élő mi­nisztert. Ők nem látták szükségesnek megjelenni az új vértanuk végtisztességén. Jól cselekedtek! Szatíra lett volna el­jövetelük. Mit keressenek az állameszme elárulói a nemzetideál megtört gyászolói közepette. Miért álljanak be a Magyar Bank kitartottjai a temetési menet kérges­­kezű munkásnépsorába ? Legalább a fáj­dalomban legyünk önmagunkban. Leg­alább a siralom épületénél ne érezzük a visszaborzadás iszonyatát mai rendsze­rüktől. Az orgyilkosság vészsejtő viharfelhője ott kóvályogott a főrendiház tanácskozá­sain. A maroknyi főnemes ellenzék most vívja végcsatáját a sajtó esküdt és választó­kerület törvényekért. A cirádás termekben kemény szó, éles gúny röpült a pártkirály­ felé s a lilaöves egyházfejedelmek, elaggott államférfiak hűvös előkelőségét felrázta néhány önérzetes, maróan bántó királó­­szózat. Mindhiába! A fátum szelét meg nem állíthatjuk. Szemünk láttára omlott le egy-egy őrállomás a közjogok fellegvárán. A modern Sergius Catilina tárgyta­lanná tette március idusát. Lehet, hogy újból zöldel majd a virágágy farétege, lehet, hogy a rét ibolyáit is életre hívja a tavaszi nap. Csak az ország,,­közállapota marad rideg jégpáncélban, a kikelet, a fejlődés minden reménye nélkül. A március friss légköre itt csak le­mondásra talál. Sokkal jobban lesodród­tunk a lejtőn, semhogy ismernők még mi a bizalom. Lehet hinni egy oly állam boldogulásában, hol a reakció tele kel föl az újjáébredés tavasz helyébe? Láng Lajos. A Vörös­ Kereszt Egylet. Operaelőadás a Vasgyárban. — A Miskolczi Napló eredeti tárcája. — Irta: Rétay Kálmán. Miskolcz város társadalmi és kulturális életében, kiváló szocialisztikus érzékével és ma­gas intelligenciájával mindinkább tért hódít a közeli Vasgyár tiszti­kara, amelynek ez irány­ban nyilvánuló tevékenységéről és eredményes munkájáról csak a legnagyobb elismerés hang­ján nyilatkozhat mindenki, ki oly szerencsés, hogy az ő működésüknek közelebbről is tanúja lehet. Alig két hete, hogy a Miskolczi Vakok Egyesülete javára műkedvelők előadásában több darabot hozott színre, mely estély szemek vilá­gától megfosztott szerencsétlen, embertársaink­nak tekintélyes anyagi sikert (507 koronát) ered­ményezett. S hogy a Miskolczi Kath. Kör által a közel­múltban a munkanélküliek részére ren­dezett műsoros estély szintén a siker jegyében folyt le, az is nagy mérvben a vasgyáriak köz­reműködésének tudható be. És most veszem kézhez a meghívót, hogy a Vasgyár újból műkedvelői színelőadást ren­­dez. Maillatnak, ennek a disztingvált ízlésű zeneszerzőnek egy bájos víg operáját, a „Re­mete csengetyű“-jét (Villars dragonosai) adják elő március hó 7-én a vasgyári földszintes nagy étteremben, mely dalmű zenei tekintetben az előadókra meglehetősen nehéz feladatot ró. A magán szerepek olyan kezekben vannak, mint Hermanné Hnil­tschka Marosa (Rose), Veres Irén (Georgette), Rhúz Pál (Sylvain), Czingel János (Belamy), Czeglédi Aladár (Thibaut), Kosáry Kálmán (a lelkész), kiknek neve már annyi sok fényes sikerű szereplés révén lett ismeretessé , a kik közül Hermann Lajosné úrnő s Rhúz Pál úr az énekművészetnek hi­vatott művelői. A karban a vasgyár legjobb hangú 17 urhölgye és a jeles tiszti dalárdának 19 tagja működik közre. A darab betanításával Senger Gusztáv, ez a képzett, rutinorozott kar­mester szorgoskodik s az ő avatott vezetése mellett folynak a próbák lelkesen, serényen. S ha még megemlítem azt, hogy a művészestély rendezésének összes szálai a kiváló művészi érzékű s fenkölt lelkületű Allender Henrikné úrnő kezeiben futnak össze, ilyen auspiciumok mellett már előre is megjósolhatjuk, hogy az előadás messze ki fog magaslani az ilynemű dilettáns előadások fölött. A szinielőadás a legnemesebb jótékonyság gyakorlásával van kapcsolatban, amennyiben a Vörös-Kereszt Egylet Diósgyőr és Vidéke Fiók­egylete rendezi a saját pénztára javára. Ez a magasztos cél, a Vörös-Kereszt dicső hivatása adja a tollat kezembe, hogy amidőn az Egylet működési körét ismertetem, egyúttal e művészi estélyre társadalmunk figyelmét rá­irányítsam. * A magyar sz. korona országainak Vörös­ Kereszt Egylete 35 éve áll fenn s ezen idő alatt kifejtett működésének története — a közel múlt háborús idők szolgál atnak erre legfé­nyesebb bizonyítékot — az áldozatkész, ember­baráti szeretet számos tényeinek sorozata, de tanúbizonysága egyúttal ama körültekintő buzgó­­ságnak is, mellyel a béke idején arra készül, hogy a háború borzalmai közepette védőan­­gyala lehessen azoknak, kik a trónért és a hazáért, a jog- és igazságért véreket ontják. Eszünk és szívünk borzasztó dolognak te­kinti a háborút, mert még az ú. n. szerencsés háború is, az, mely a hadviselő félt kitűzött céljának elérésére segíti, oly áldozatokat kö­vetel, melyek vajmi ritkán állanak arányban e céllal. Ezt tudja, vallja és érzi az egész em­beri nem azon ősidőktől fogva, midőn még csak a dorong és husáng volt az egyedüli fegyver, egészen a mi századunkig, mely az ellenségnek harcképtelenné tételét valóságos tudomány és művészet tárgyává tette oly mértékben, mint soha azelőtt s midőn ennek láttára az aggódó lélek a világtörténelem lapjain némi felvilágo­sítást óhajtana találni arra: vájjon mikor áll be amaz aranykor, midőn a méltányosság, a jog és az igazság önerejük súlyával és tartal­mával fognak majd győzni, amikor nem lesz többé szükség arra, hogy azoknak érvényesü­lése a nyers erő esélyeitől tétessék függővé ? akkor e lapok hallgatnak, sőt elég szomorúan, csak arra engednek következtetni, hogy ez még igen soká lesz s hogy az örökbéke alighanem csak révedező tudósok álmai De tekintsük az éremnek a másik oldalát is! Meg kell vallanunk, hogy az igazságos háború egyike azon történelmi mozzanatoknak, melyeknek lefolyása alatt az emberi lélek nem egy nemes vonása kerül érvényesülésre : a haza­­szeretet, a király iránti hűség, a jog­i igazság tisztelete, a hősies elszántság e drága kincse­kért vérünket ontani és a minden társadalmi MISKOLCZI NAPLÓ Az uj Mdllakonya. Hová épüljön az uj laktanya? Miskolcz, február 28. Városi szempontból rendkívüli nagy fontossággal bír annak a kérdésnek szerencsés és igazi közérdek követelmé­­­nyeinek megfelelő megoldása, hogy hová­­ épüljön az új honvéd laktanya ? A laktanya építésének kérdésénél harmóniát kell keresni a katonai és e városi követelmények között és a kér­dés tárgyalásánál olyan megoldást kell keresni, mely legjobban megfelel úgy a katonai mint a városi szempontoknak. Ez a kérdés jelenleg még az elő­zetes tárgyalások stádiumában van és eddig — amennyire — végleges döntés egy irányban sem történt. A vegyes katonai és polgári bizott­ság előtt többféle terv feküdt arra nézve, hová épüljön az új laktanya ? Nem kívánunk az összes tervekkel külön-külön foglalkozni, me­rt nekünk erős és megingathatatlan meggyőződésünk, hogy az összes tervek közül egyedül és kizárólag az felel meg a közérdeknek, amely az úgynevezett felső plébánia föl­deken tervezi az új honvédlaktanyát. Ennél a megoldásnál feltétlen meg­található a teljes har­mónia a katonai és városi szempontok között. A mi álláspontunk az­­ és erős a hitünk, hogy az igazi közérdeknek is ez felel meg,­­ hogy az új laktanyát a Bodó aljába, a féltő plébánia földekre kell építeni. Ezen álláspontot indokoljuk a kö­vetkezőkkel: Kaszárnya építkezésnél első és leg­főbb követelmény, hogy a városnak fő­útvonalán és hogy hozzáférhető helyen legyen, továbbá lényeges követelmény, hogy felszerelhető legyen a modern hi­giénia eszközeivel. Lássuk, hogy ezekből a szempon­tokból milyen előnyökkel rendelkezik a Bodó alján levő felső plébánia telek? Ez a telek a villamos vasút mentén van, a hozzáférhetőség kérdése tehát a legkielé­­gítőbb módon meg van oldva. De e mellett tekintetbe veendő, hogy az Új-Diósgyőr- Vasgyár most épülő új vasúti állomása közvetlen közelében, szemben lenne vele. Bizonyos tekintetben analóg eset van Sza­badkán, ahol az új honvédségi laktanyát a palicsi útra építtették a villamos vasút mentén. És ott a hely megválasztásánál éppen az volt a döntő érv, hogy a telek mellett halad el a villamos vasút A felső plébániai teleknél ugyan­ez a helyzet. Azt is figyelembe kell venni, hogy itt teljesen sík földön épülne a laktanya, egy szélesen elterülő völgyben, amelyet a Kőporosdomb és a Bodóhegy megvédi az északi hideg ellen. A hozzáférhetőség szempontjából te­kintetbe kell venni azt is, hogy már most tavaszkor, a Főutca új burkolásánál, a villamos vasút közlekedése is javulni fog. Miskolcz, 1914. évi március 1. kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emész­tési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúm. “■"“fc'SSSSír“” SCHULTES ÁGOST Szinyelipóczi Szívatorforrás-vállalat Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.

Next