Miskolczi Napló, 1914. április (14. évfolyam, 74-91. szám)
1914-04-01 / 74. szám
III. évfolyam. Miskolci, szerda, 1914 április I. 74. (9738) szám MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP, előfizetési Arakszívben : Egész évre 16 kor. Fél évre 8 Negyed évre 4 Vidékre: Egész évre 20 kor. Fél évre 10 „ Negyedévre 5 Egyes számára 6 fillér. — Kapható minden hirlapelárusítónál. Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. varseszteségi Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Kiadóhivatal i Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 114. Alse aztllMTil részit illeti közlemények a szerkesztőséghez ; előfizetések hirdetések és felszólítások a kiadóhivatalhoz Intézendők. Vélemények a sajtótörvényről Miskolcz, március 31. Az uj sajtótörvény — 1914: XIV. — ki van hirdetve. Az újságírás terén új korszak indul meg. Rendkívül fontos, hogy minden vélemény, nézetnyilvánítás és felszólalás, amely e tárgyban napvilágot lát, a legszélesebb körben terjesztessék, mert tekintettel a törvény hézagos és homályos intézkedéseire, bizonyos, hogy óriási zavarok lesznek. Ebből a szempontból fontosnak és érdekesnek tartjuk közölni dr. Papp János, a Nagyvárad felelős szerkesztőjének cikkét, mely e lapban megjelent. A cikk a következő: Kihirdették az új sajtótörvényt, a törvény által meghatározott formában, vagyis egész szövegében közzétették az Országos Törvénytárban, ami annyit jelent, hogy 15 nap múlva, vagyis húsvét első napjától kezdve már ennek az új törvénynek a szabályai lesznek kötelezők. Tudjuk, hogy milyen felzúdulás fogadta javaslat korában ezt a törvényt, láttuk azt a kemény harcot, melyet e javaslat miatt a kormány ellen a parlament ellenzéke és fővárosi újságíró-egyesületek indítottak. És talán itt történt a legnagyobb hiba a sajtóreform dolgában, az, hogy a támadás nem a sajtójavaslat, hanem a kormány ellen történt. Azok a nagy felbuzdulások, az órákig tartó szónoklatok mindenről a világon megemlékeztek, csak éppen a sajtójavaslat hiányairól nem. Az ellenzék éppen úgy, mint a budapesti újságíró egyesületek arra a lehetetlen álláspontra helyezkedtek, hogy a kormány javaslata anynyira rossz, hogy azt minden továbbiak nélkül le kell venni a napirendről és ugyanezek a tisztelt újságíró testületek perent-ot kiáltottak azokra a vidéki újságírókra, akik megmaradtunk a lehetőség határain belül és miután feltétlenül biztosan tudtuk, hogy a kormány nem fogja visszavonni a javaslatát, ha még oly elkeseredve lázongunk is, egyszerűen rámutattunk a törvényjavaslat kiáltó hiányaira. Nem hisszük, hogy ha úgy az ellenzék, mint a budapesti újságíró egyesületek, — amelyeknek éppen úgy tudniok kellett, mint nekünk, hogy a kormány semmmi áron sem veszi le napirendről a javaslatát, — szintén így jártak volna el, lehetett volna a törvényjavaslat hibáinak lényeges részét kiküszöbölni. Hát ezen — sajnos — most már túl vagyunk és a sajtótörvényt el kell fogadnunk úgy, ahogy van, összes hibáival, lényegesen sérelmes intézkedéseivel együtt Bizonyos, hogy a törvény életbelépése után jó ideig óriási káosz lesz a sajtóban s a sajtó körül. Az új törvényes intézkedésekkel szemben tájékozatlan lesz a sajtó, a közönség és az igazságszolgáltatás egyaránt. A helyreigazítás, a kártérítés, az újfajta felelősség, az újonnan statuált sajtódeliktumok, mint megannyi labirintus jelentkeznek, amelyeknek kiutait csak hosszú gyakorlat fogja megismertetni a sajtóval, a közönséggel és a judikatúrával is. Egy azonban már most teljes bizonyossággal megállapítható. Az, hogy a sajtó hangja nyomban az új törvény életbelépése után lényegesen és előnyösen meg fog változni. Az az útszéli és piaci hang, amely egy idő óta úgyszólván dominált a sajtóban, az ízléstelen botrányhajhászás, a becstelen embervadászat ki fog pusztulni a sajtóból és ezzel a tisztességes sajtónak egészséges testéből a legveszedelmesebb fekély tűnik el. Sajnos, hogy ezt az operációt, amelyre már régen szükség volt és amelyért a tisztességes sajtó évtizedek óta könyörög, nem szerencsés kezekkel hajtották végre. Hebehurgyán, kellő elővigyázat és kellő előkészítés nélkül vitték véghez az életveszedelmes műtétet és bizony nagyon fontos Emlékezés. A Miskolcz Napló eredeti tárcája. Irta: Krausz Róza. Szelíd, csillagos az est. Az öreg Avas felől világos fényfolt támad; nagy vörös korong emelkedik a horizont felé s lassan, szelíd méltósággal bontakozik a hold. A hegytetőn villanylámpák sora sugárzik végig, a hatalmas reflektor fényes sugárkövét lövell lakásom falára, bevilágítva a szunnyadó fákat, alvó bokrokat, s a kósza szellő siró nyirettyű tört akkordjait hozza felém. Tárogató mélabús, panaszkodó hangja vegyül a távoli villámvonat zörgésébe,test- harang-bugás hullámzik, hal el a levegőben, közel szomszédságomban pedig sírva csen-dül föl bus női ajkról: „Páros csillag az ég alján ...“ Hajdani kedvenc nótám. Ahány szó, annyi könycsepp. Pedig, mikor én azt daloltam, még nem tudtam a boldogtalanságról Holdvilágos esti költészet: a közel távlatból idevilágló város holdsugaras kontúrja, csillagos égbolt, harangcsilingelés, nyirettyazokogás, daufoszlányok ... Nézek, nézek a város felé, hallgatom a hangtöredékeket s előtörő keservemet fájó ráparancsolással csitítgatom. Hej, mikor én is ott ültem a cimbalom mellett s a zengő nóta hangjaira összesereglett az udvarban „mind, aki él!“ Nővérem ott kántált mellettem, mint althangú fülemüle, anyám pedig ott ült a magashátú, sárga-piros virágú dívány kellős közepén és elandalítva szunyókált. Mert igen szeretett a dívány kellős közepében szunyókálni a „zenének hanginál“. Azért a középen, mivelhogy itt a sodronyok legjobban engedettek, szelíd melankóliával tűrvén az ülés nyomán támadt macskafészket, ami lejebb — teszem azt — az oldalakon, nem megy oly könnyen. De szokott dúdolgatni is, különösen, ha a régi jó magyar dalokkal hozakodtam elő. Ilyenkor biztosra mentem. Ravasz praktikával belevágtam hát a hurokba: „... Alig virul, már is alkonyul...“ Csakhamar előjött apám is, félbehagyva fontos foglalkozását, a sifon aljában csatasorba állított cipő regimentjének hadiszemléjét. — Megvallom, jöttek olyan gondolataim, hogy egyszer ez a cipőszázad elkiáltja magát: „G'wehr aus!“ — ha apámat megpillantják, mint generálisukat. De nem kiáltották, pedig bizonyosan nagyon örültek, ha a sifonajtóban megpillantották magas alakját, merthogy ilyenkor világosságra hozattak, megpucoltattak, egynémelyre kalácsni hozatott, aztán a megszokott sorrendben viszszakerültek a teliteljes sötétségbe. Mondom, apám is előjött és mélyről jövő, reszkető hangon vágta ki: „ ... Ha odaadtam Juliskámat másnak Viselje más gondját a juhnyájnak!“ De nemcsak mi voltunk bolondjai a régi jó magyar daloknak. A jórégen elhunyt híres-neves zenetanár és zeneköltő, Papp Dezső özvegye és lányai, ma velük jött rá- Vízvezeték- és csatornázás berendező vállalat WÉITZENHOFFER BERTALAN Miskolcz Telefon 362. Szemerei Utca 15. szám. Telefon 362. Kívánatra költségvetést díjtalanul készít. Évi Jókarban tartást elvállal.