Miskolczi Napló, 1914. június (14. évfolyam, 124-146. szám)

1914-06-03 / 124. szám

XII. évfilj M. liMilez, szerda, 1114 Julius I. 124. (1710) szia MISKOLCZI NAPLÓ POLHIEál NAPILAP. ■Lömrrtsi Arak i Salyben i Érte 4rre 16 Pl évre I Negyed évre 4 kor. Vidékre: Égre évre 20 kor. Fél évre 10 „ Negyedévre 5 E tyee szám­ára 8 fillér. — Kapható minden kirlapelentelténál. Felelős anerkeaztfi: HUBERTH JÁNOS. Kiadóleptulejdonos: KLEIN és LUDVIG. Sinkaestéeéa­­ Kiadóhivatal­­ Hunyadl-utca 2-ik szám. Hunyadl-utca 2-ik szám. Teleteli 315. Telefon 114. lap szailaml ri*néi illeté ktelemények a narkasztCaéakez­ alArizaféta hirdetések és fotoz Matások a kiadóhivatalhoz leszendüik. 9 szent tűz. Irta: Isaák Imre, Miskolcz, junius 2. Elmúlt pünkösd. Az ünnepi hangu­lat alkalmat adott az elmélkedésre. A pünkösd a Lélek ünnepe. Ezen a napon a Lélek sebesen zúgó szélnek zendülésében szállotta meg az apostolokat s azok a Lélek hatására a bizonyosság meggyőződésével vetették bele magukat ama kultúrharcba, melynek csirája a mai kultúra terebélyes fájává izmosodott. Az apostolok csüggedezésébe, bátor­talansága a bibliai szó szerint a tüzes nyelvek lángolásának kellett belevillannia, a félénkséget lelkükből a szent tűznek kellett kiégetnie. Csak a Lélek tüze te­remthet az Eszme számára halálig hű apostolokat. A pünkösd a maga kettős tüzes nyelvével ennek a nagy igazságnak vált örök szimbólumává. Az Eszme kálváriájá­nak szomorúságait, fájdalmait, töviskoro­náját, vérehullását a megdicsőülésnek kellett követnie, mert a nagy, isteni tra­gédiák hősei éppen bukásukkal pecsételik meg az Eszme sorsát. A pünkösdben a lelkiismereti szabadság eszméje nyert glo­­rifikációt s az első pünkösd óta minden szabadságharc sorsát az apostolok lelke­­sültsége, ihlettsége, a pünkösdi tűznek az apostolokra gyakorolt felrázó, elevenítő, bátorságot sugárzó hatása döntötte el. Apostolokat a Lélek tüze teremt. Ez teremtette nekünk, a függetlenségért, a szabadság eszméjéért szent rajongással lelkesülő magyaroknak a Bocskayakat, Bethleneket, Rákócziakat, Kossuthokat. Elmúlt pünkösd. Az ünnep áhítatá­ban a magyar nemzet az idők súlya alatt megtanult különbséget tenni az álaposto­lok és az igazi apostolok között. Nemsokára az egész országot apos­tolok fogják bejárni, hirdetve a szabadság és a mai zsarnoki uralom alól való fel­­szabadulás próféciáját. A nemzet feladata különbséget tenni az igazi és álapostolok között. A szabadság az egyetlen hitvallás, mely boldogságot teremthet a nemzet életében, mert a szabadság levegője éltet, a szabadság dúsgazdag termőföldjében szemmel láthatólag fejlődik a nemzet éle­tének szálfása. Csudálatos isteni erőket rejt magában a szabadság fogalma s a naiv ókori ember csak az egyenesen égből leszálló tűz képében tudja elgon­dolni a szabadság eszméjét. Hogy az apostolok a birodalom, a kormány, az úgynevezett ,,nagy többség" kényszer fel­fogásával szemben is mernek agitálni, ezt a naiv ember esze nem akarja bevenni. Nem lehet az! Részegek, édes bortól ittasok azok, akik igy , szembe mernek szállani a hatalommal. És még mindig mernek beszélni ? Még követőik is akad­nak? Ah! A megdöbbenés moraja zúg végig az emberáradaton . . . Még­sem részegek ezek, hanem az égből leszálló tűz tette őket ilyen bátrakká, az igazságért halálra készekké! A szabadság az egyetlen boldog hit­vallás : az igazi apostolok tehát a sza­badság apostolai. Akikről azt hihetni, hogy édes bortól megittasodott állapotban mernek csak szembe szállani a fegyveres hatalommal. Akikről mégis nyilvánvalóvá lesz, hogy a Lélek szent tüzétől átforró­sodott szívvel teremtenek új világnézete­ket, adnak a világ folyásának uj irányokat jelölnek ki, új, szélesebb, biztosabb med­reket. Az apostolok munkásságához az eredményt a köz adja. A magyar szabad­ság apostolainak hívőkre van szükségük, akik a tüzes lelkű, forró szívű apostolok prófétai ihlettséggel meglátott és jónak hirdetett eszméit befogadják, tovább hir­detik, megvalósítják, mint égből leszálló tüzes nyelvek által hirdetett igazságokat. A magyar történelem legszentebb lapjain a szabadságért küzdő apostolok nevei vannak feljegyezve. A magyar nemzet azokban az eseményekben emel­kedett hivatásának legmagasabb pontjaira, amelyekben a lelkiismereti szabadságért küzdők vércseppjei pecsételték meg az igazság diadalát. Drága gyöngyért drága gyöngy kell. A szabadságért vér, verejték, tengernyi keserű köny kell. Mennél na­gyobb a meghozott áldozat, annál drá­gább a megszerzett kincs. A kincskeresők, a kincsszerzők elhullanak, a kincs maga örök, elpusztíthatatlan. A magyar szabad­ságért harcolók elhullanak csaták tüzén, vagy a munkásság szent ön­emésztésében: a szabadság, ez az örök kincs, megmarad a maga égi tisztaságában. Az Eszme har­cosai mulandók, maga az Eszme örökké­való. És mert égi tűz lelkesíti a földifiát, a mindig pusztuló, a mindig hulló har­cosok, apostolok helyébe mindig újak jönnek, a régiek helyébe jövünk mi, a mi helyünkbe jönni fog ezer meg ezer nemzedék. Az ember változó, de az Eszme, a magyar szabadság eszméje örökéletű s míg egyetlen igazi apostol él a földön, az Eszme hol égni fog, hol diadalmas lángolással hirdeti a világnak a szabadság örökkévalóságát, hol meg csak pislogva alig-alig élve — mint a füstölgő olaj­mécses — fog tanúságot tenni a tüzes nyelvek erejéről, de mindig élni fogdámig mi akarjuk, míg apostolai vannak. A szabadság örök lángja csak úgy alhat ki, ha mi önként oltjuk el azt. Aki nem keresi, nem kéri a tüzes nyelvek égi erejét, sőt eltaszítja azt magától, annak szívében nem is hat a láng. Az apostolok önként, a szolgálatért való jutalom re­ménye nélkül fogadták a tüzes láng hevét. Szabadságunk igazi apostolai közül is azok voltak a legnagyobbak, akiknek jel­leméhez még csak egy porszemnyi gya­núja sem fér a kapzsiságnak, a nagyra­­vágyásnak, a hiúságnak. Mihelyt verseny támad az apostolok között, ki legyen az első: azonnal haloványabb az égi tűz lángja, több a hamu, amely rászitál a fé­nyes alakokra valami szürkés réteget s a csillogást, a fényt, mely az örökkévalóság tüzétől származott, elhomályosítja. A magyaroknak temérdek pünkösd­jük volt már, mert temérdekszer kellett bizonyságot tenni a szabadság eszméje mellett. Ezen a most elmúlt pünkösd ünne­pen is a közelmúlt események hatása alatt egyrészt, másrészt a várható nagy ese­mények lendülésétől felismerte ez a nem­ «MODIANO m fi A LEGDRÁGÁBB A LEGjrOBB ! /77Ún£A3,JaJTArc*Jlᣠwh­uimifilMMJMine trcvn a védjegye MOuiCAa Főraktár: Gál Mór m­. k. dohány- és szivar különlegességi árudásában.

Next