Miskolczi Napló, 1914. november (14. évfolyam, 251-275. szám)
1914-11-01 / 251. szám
II. évfolyam. Miskolci, vasárnap, 1914 BOTember I. 281.18981 stim MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI aláPIMF. ELŐFIZETÉSI ÁRAK s Vidékre : Egész évre 20 kor. Fél évre 10 . Negyed évre 5 Egyes szám ára 6 fillér. — Kapható minden hirlapelárusítónál Halyber : Égre évre 16 kor. Fél évre 8 . Negyed évre 4 Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Kiadólaptulajdonos: KLEIN és LUDVIG. Sxsrheesi«**# s Hunyadi-utca 2-ik szám. Talefon 3II. Kiadóhivatal Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 194. A lap szellemi részit 'tiet® közlemények ■ szerkesztőséghez ; olafizaténak hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. • * •&'* •' Fogyasztás és takarékosság. A hadiállapot menete mellett is érvényesülnek a fogyasztás igényei, habár nem oly arányban és irányban, amikor normális közgazdasági tényezők, kereset- és vételképesség szabályozzák. E tényezők kifejlődését és érvényesülését a hadiállapot lényegesen zavarja. E zavarokat a lehető legkisebb mértékre szorítani feladata a gazdasági életnek. Nagy nemzeti- és államfentartó jellegű a feladat, mert nemcsak a hadban levőkről, de az itthon maradottakról egyaránt gondoskodni kell. Ez ügy nagy jelentősége kicsúcsosodik végezetül abban is, hogy a nemzet gazdasági erejét a jövőre isépségben és akcióképességben fenn kell tartani. A modern hadviselés, most már nemcsak az elmélet de a gyakorlat is oktat erre, nemzet gazdasági erőképességét is igényli -és próbának veti alá. Sőt fájdalommal látjuk, hogy a hadak küzdelmét folytatják gazdasági téren is: a kereskedelmi szerződések hatályon kívül, külföldi tartozások szetése tilos, külföldi vállalatok felügyelet alá kerülnek, sőt mintha rég letűnt s feltámadásra nem is gondolt magánvagyon zár alá vétel és elkobzás is dívik. Új és változott feladatok közepette mozog a gazdasági élet. Azonban már most is megnyugvással szemlélhetni, hogy e helyzet dacára is az oly gyakran gyöngének, erőtelennek tartott magyar gazdasági élet is vitézül küzd és verekjzik, segítőtársaként a hadseregnek, amelylyel gazdasági fekészültségünkben lépést kell tartani. Túl vagyunk a háborúk első izgalmain. Ma már nyugodtabban és higgadtabban gondolkozik társadalmunk és az érthető izgalmak közepette, amely hol derűre, hol borúra hangol, érvényesül a folyton haladó élet igazi törvénye: rendíthetlenül dolgozni, bízva a bizton remélhető szép jövendőben. A gazdasági élet tünetei, eseményei és fejlődésére tehát tüzetes gondot kell fordítani. Kivált most a tél küszöbén. Minden lehetőt el kell követni, hogy a forgalom, a termelés és fogyasztás a lehető keretek közé visszatéríttessék. E ponton merül fel a fogyasztás és takarékosság most gyakran hangoztatott problémája. Kétségtelen, hogy a takarékosság béke idején is jelentős társadalmi szükségesség. Hazánkban, tudvalevőleg, különösen kell a takarékosság gyakorlati érvényesülésére törekedni. Hazánkban a fogyasztás, fejlettebb ipari és kereskedelmi országokéhoz mérve, szerény. És így a takarékosság nem vonatkozhatik a fogyasztás megkötésére, hanem arra, hogy a fogyasztás mindenkor arányban álljon a kereseti és valóságos szükségleti viszonyokkal Gazdaságilag tehát helytelen és így káros, mikor azt általánosságban hangoztatják a rendes fogyasztás korlátozását. Gazdaságilag indokolt a fogyasztás apasztása, ha kereseti és megélhetési viszonyok indokolják. Erre azonban nem is kell tanítani a társadalmat, reászorítja a tényleges való, a bizonytalan megélhetés, az élelmiszerek szerfelett magas ára, a csappant kereset. Azonban társadalmi gazdasági erőnket és gazdasági felkészültségünket, a jövő alapjait rontja, ha a teherbíró és fogyasztóképes osztályok szükségleteik rendes mértékét túlságosan korlátozzák, mert lehetetlenítik a ma még dolgozó iparnak, kereskedelemnek további fenntartását, gátat vetnek a munkások és alkalmazottak megélhetésének. A szükségletek természetellenes elfojtása tovább vértteníti gazdasági életünket, midőn elvonja tőle az éltető feltételeket. Iparunk, kereskedelmünk nem kevésbé lényeges része a társadalmi erőnek és épen e nehéz napokban szembeszökően látjuk mily jelentőséggel bír az országra nézve az életerős, akcióképes ipar és kereskedelem, melyen majd fel kell építeni a jövendő magyar társadalmat. A szükségletek túlzásba menő korlátozása tehát gazdaságellenes, amiként az, súlyosan tapasztaljuk, ha a nép az érmepénzeket, a tőkések pénzkészleteiket kivonják a forgalomból épen akkor, amidőn a most igazán termékenyítő aranyeső után oly erősen szomjazik a magyar gazdasági élet. Ezt támogatni közkötelesség és minden társadalmi osztálynak és rétegnek kölcsönösen jól felfogott érdeke. A polgári társadalomnak, a hadviselés személyes gondjai, érzései és nehézségei mellett, teljes lélekkel és tőle telhető anyagi erővel kel gazdasági forgalmunk vérkeringését istápolni. Nem lehet, nem szabad gazdasági téren csatát vesztenünk. Abban a helyzetben kell hazai iparunkat tartani, hogy tovább termelhessen, továbbra is adhasson kenyeret az itthon maradottaknak, abban a helyzetben kell tartani kereskedelmünket, hogy tevékenységét továbbra is folytathassa és mindkettő eleget tehessen kötelezettségének, hisz közreműködésük nélkül, ez természetes, a drágaság még inkább fokozódik, mert apasztja a termelhető és forgalomba hozható áruk mennyiségét. A társadalom szolidaritásának ma minden vonalon gyümölcsöket kell teremni. Ehhez az is tartozik, hogy az egyes osztályok kölcsönösen mérlegeljék és méltányolják egymás érdekeit. Ez a közérdek. Ez a nagy és egyetemes érdek követeli, hogy a takarékosság minden időkben kifogástalan erveinél, gyakorlati érvényesülése mellett, a szükségletek fedezése ok nélkül ne korlátoztassék, ferde irányba ne tereltessék és helytelenül alkalmazott eljárással a magyar ipart és kereskedelmet mai nehéz helyzetében még tovább is bénítsák és akcióképességét ne gátolják, jövőre való megmentését és fenntartását lehetetlenné ne tegyék. E HM KÖTELESSÉG standba vonult falopailikat jó meleg téli felszereléssel ellátni. Kívánság szerint teljesen összeállítva, — olcsó árban. Léderer Sándor Misku Ess, Iseehspifba utca £©@ telesoft S46.