Miskolczi Napló, 1915. március (15. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-02 / 49. szám

Kedd, március 2. (Kékszázados fennállásának évfor­dulóját, amely, ha békeidőben következik be, bizonyára alkalm­­­at adott volna külső formákban is megnyilvánuló ünnepségének, de ennek most nincsen helye és éppen azért, csak megemlíti. Ezután a lefolyt év főbb üzleti mozzanatait ismerteti. Fájdalmas érzéssel­ hozza a 1. közgyűlés tudomására, hogy a nagyszámban hadra kelt tisztvi­selői karból Gőbl István mis­­kolczi tisztviselők a harctéren meghalt, Mengesius Ede losonczi és Forgács Andor csányi tisztvi­selőknek nyoma veszett. Meg­sebesültek: Fráter József és Csink Aladár debreczeni, Roth­­scart József losonczi, Kálmán Jó­zsef hatvani, Weisz Géza­ és Wert­heimer Adolf miskolczi tisztvise­lők. Utóbbi orosz fogságba ke­­­rítktt. Indítványozza­, elnök, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvében örö­kítse meg a nádba vonult derék­­tisztviselők emlékét. A közgyű­lés hozzájárult az elnök indítvá­nyához. Majd kegyeletes szavakkal je­lenti be elnök, hogy dr. Káday Z­olt­án felügyelőbizottsági elnök, elhunyt, Emlékét, jegyzőkönyvi­leg örökítik meg. Miután a közgyűlés az igazga­tósági jelentést felolvasottnak tekintette, dr. Hollaender Gusz­táv intézeti ügyész felolvassa­ a felügyelőbizottsági jelentést. A közgyűlés egyhangúlag jó­­váhagyta­ a jelentést és az 1914. évi 1,254.223 korona 56 fillér elért tiszta üzleti nyereség felosztása tekintetében elfogadta az igazga­tóság javaslatát. A szelvények után 33 korona osztalékot fizetnek ki a mai nap­tól fogva Miskolczon a társaság pénztáránál és a Miskolczi Taka­rékpénztárnál. Ezután 12 felügyelőbizottsági tagot választottak meg és pedig a következőket: dr. Grós Károly, Csanak József, Koós Samu, Kö­nig Lajos, dr. Rakovszky Endre, dr. Rosenberg Teofil, Sesztina Jenő, dr. Szentpáli István, Wag­ner Sándor, Zaleszky Imre, dr. Csatáry Ágoston és az elhunyt Kállay Zoltán helyébe gróf Keg­­lievich Gyulát. A közgyűlés napirendjének el­intézése után egy megható házi ünnepély keretében folyt le azon malom­munkások megjutalma­­zással, akik 25 évnél tovább álla­nak a malom szolgálatában. Tizennégy munkás jelent meg a közgyűlési teremben. Szent-Királyi Tivadar alelnök hatásos beszédet intézett a mun­kásokhoz, kifejtve, hogy az igaz­gatóság, Schrecker Lipót vezér­­igazgató kezdeményezésére elha­tározta, hogy azon munkásokat, akik 25 évnél tovább állanak a malom szolgálatában, illő módon megjutalmazza, elismerésül hosz­­szú időn át­ teljesített hű szolgá­latukért. Ezen munkások a követ­kezők: Hileczky István 44 szolgá­­gálati év, Novák József 43, id. Bálint János 40 és Bacsa János 40 szolgálati év. Ez a négy munkás személyenként 5 darab nagy aranyat kapott. Megjutalmaztattak továbbá a következők: Zomkó József (34 szolgálati év), Koválszky György (29), Trencsény József (28), Po­­pócsi János (29), Laszák Gyula (29), Gavallér András (26), Nagy Bálint (25), ifj. Kiss János (25), Árokszállásy Ferencz (25) és Ne­héz Károly (27) szolgálati év. Ez a tíz munkás egyenként 15 da­­rab kis aranyat kapott. A munkások nevében Hileczky István meghatott szavakban kö­szönte meg az igazgatóság és Schrecker Lipót vezérigazgató atyai jóságát. Ezzel a közgyűlés véget ért. A közgyűlés után a Korona szálloda emeleti kis termében társasebéd volt, amelyen Bonis Bertalan alispán szép beszédbben emlékezett meg az ötven éves rennálását jubiláló gőzmalomról. Schrecker S. Linót vezérigazgató mondott ezután beszédet és a ma­lom első igazgatóját, a jelenlevő Radvány István kir. tanácsost éltetve. Az ebéden asztalra került éte­­lek, a felterités és a kiszolgálás egyaránt teljes elismerést érde­melnek. A szolgálás és a felteri­tés elsőrangú nivója Ekamp Gyula üzletvezetőnek válik dicsé­retére. * 1 MISKOLCZI NAPLÓ Hír miskolczi hadi­foglyokról Oroszországból (Saját tudósítónktól.) Bónis Bertalan alispán címére ma Pös­­tyénből — egy katholikus tábori lelkésztől — érdekes levél érke­zett mely Oroszországban levő miskolczi és borsodmegyei hadi­foglyokról ad megbízható értesí­tést. A levél a következő: Telt. Alispáni hivatalnak Miskolcz. Sikerülvén hazaszöknöm orosz hadi­fogságból, van szerencsém az általam ott gondozott borsod­­megyeiek névsorát tisztelettel kö­zölni, hangsúlyozván,, hogy ezek­kel személyesen beszélgettem a fogságban. 1. Szabó István gőzmalmi mun­kás Miskolcz. Forrás­völgy 37. 2. Lövei József vasúti munkás Miskolcz Major­ utca 38. 3 Dr. Kardos Izidor orvos Me­­zőcsát. 4. Dr. Strausz Zsigmond orvos, Miskolcz. 5. Brodmann Miksa fűszerke­­reskedő Miskolcz, Margit-utca. 6. Tóth József napszámos Mis­kolcz, Győri-kapu 61. 7. Pap János földmives Mis­kolcz, Szegfű-utca 36. 8. Sütő József Tiszapalkonya. 9. Tóth József földműves Han­gács. 10. Molnár József földműves Mezőkövesd. 11. G. Kovács Antal Szihalom. 12. Biró Gáspár napszámos Ároktő. (Shrapnelltől a száján megsebesült, de életben maradt.) 13. Fábián Mihály fűszerkeres­­k­edő Miskolcz, Mindszent-utca. Tisztelettel kérem, méltóztas­­sék e címek átadását hivatalosan elismerni, melyet kedves emlékül fogok eltenni, mint erkölcsi jutal­mat fáradozásomért. Hazafias üdvözlettel Kertész Antal, m. kir. tart. tábori lelkész. Kassán (Fő-utca 8.) (Most március 6-ig Pöstyén Für­dő-szálló.) A társadalom szive. A Miskolczi Napló gyűjtésé­hez érkezett adományok: a háborúban megvakult kato­náknak: Rosenfeld Leopold 5 ko­rona; N. N. gyűjtéséhez hozzájárul­tak: N. N. 50 K, Madarassy Ist­vánná 5 K, Szent-Imrey Rózsa 2 K, Csik Imréné 4 K, összesen 61 korona; a 10-es népfelkelők zászlójára: Kolozsváry Margit 7 korona. Gyűjtésünk összege: 10,044 korona 86 fillér. SZIKH RZ. Színházi műsor. Kedden: Mozitündér. Szerdán: Az ördög. Csütörtökön: Szibill. Pénteken: Otthon. Szombaton: Gül-Baha. Vasárnap: Peleskei nótárius. UJDOnSHGOK — A polgármester üdvözlése. Dr. Nagy Ferencz polgármester a város nevében küldött üdvözle­tet a­ gőzmalomnak 50 éves fenn­állása alkalmából­. Az üdvözlő le­vél következőleg hangzik: „A Borsod-Miskolczi és Debreczeni István Gőzmalom tekintetes igaz­gatóságának Miskolcz. Az 1914. évi zárszámadásból tanácsunk tudomást szerzett arról, hogy a­ részvénytársaság alapításának 50-ik évfordulójához jutott. — örömmel látjuk a Borsod-Mis­­kolczi Gőzmalomnak az 1864. év­ben történt megalpítása óta, el­telt 50 év alatt elért hatalmas fejlődését, melynek folytán ma már az ország malomiparának egyik legjelentékenyebb tényező­jévé vált. Tanácsunk a részvény­­társaság 50-ik évi közgyűlése al­kalmából meleg üdvözletét küldi a­ részvénytársaság­­. képviseleté­nek és további közhasznú mun­kálkodására Isten áldását kéri. Miskolcz, 1915. február 27. Dr. Nagy Ferencz, polgármester.“ — Egy hires berlini operaéne­kes Miskolczon. Néhány napja Miskolczon tartózkodik Czipper Emil debreczeni származású hí­res berlini operaénekes. A neves művész a mozgósításkor jelent­kezett katonai szolgálatra debre­czeni ezredénél és mint népfelke­lő hadnagy a déli harctérre vo­nult csapatával. Hónapokig küz­dött a szerbek ellen,és többször kitüntette magát hősies viselke­désével. Egy legbravúrosabb tet­te volt, amikor két ágyunkat visszavette az ellenségtől. Úgy történt, hogy Szerbiában, a rona­­ticai magaslatnál véres ütközet folyt. A szerbeknek, akik elszán­tan küzdöttek, sikerült állásaink­hoz férni és két ágyunkat elfog­lalták. A legnagyobb veszedelem pillanatában Czipner Emil had­nagy kis csapatával megrohanta a szerbeket, akiket véres küzde­lemmel sikerült leverni a magas­latról és az ágyukat visszafoglal­ni tőlük. Ezért a hőstettéért ki­tüntetésre terjesztették fel. Czipper Emil még sok erős ütkö­zetben vett részt, míg a szerbiai harcok utolsó fázisaiban megse­besült a lábán. Most már lassan javulni kezd az állapota és né­hány napra Miskolczra jött test­véréhez, aki itt, mint honvédhad­nagy szolgál. Czipper Emil a há­ború kitörése előtt a berlini ud­vari opera tagjaival előkelő an­gol színházi meghívásra London egyik legnagyobb színházában, a Convent Gardenben vendégszere­pelt, ahol a legelőkelőbb német operatársulat Wagner-ciklust ren­dezett. A mozgósítás előtt tértek vissza Berlinbe, ahonnan a mű­vész, aki mindig hűséges fia ma­radt magyar hazájának, az első hivó szóra hazajött és azóta a legszebb dicséretre méltó hősies­séggel védte a drága hazát a harcmezőn ahol művészi babé­­rait örökzöld harci babérokkal gyarapította. Felépülése után is­mét visszamegy a harctérre telje­síteni a legszebb kötelességet a daliás termetű, rokonszenves mű­vészember. — Új tüzértisztek. A miskolczi 17. számú tábori tüzérezred tisz­ti iskolájában a tiszti vizsgát ki­tűnő eredménynyel 23-an tették le. Ezek valamennyien hadapród­­jelöltekké (tűzmesterekké) nevez­tettek ki és pedig: Bárány László, dr. Bolla Rezső, Bauer Elek, Banke Antal, dr. Császár Ferenc, Fábry Ferenc, Fekete Bertalan, Ganszky Adolf, Keresztessy Sán­dor, dr. Kiiehoffer Kálmán, Klein László, Lágler Géza, Ma­gyar János, Oláh Béla, Perszina Géza, Pongor Lajos, Pi­­roff Mik­lós, Rácz Indor, Sümegi N. Sza­bó István, Szkicsák Béla, Tom­­csányi István. — Zászlót adtunk a harctérre indult honvédeinknek. Az örök dicsőséget és hírnevet szerzett tizes honvédeink hatalmas, gyö­nyörű magyar zászló alatt indul­tak el a hősök útjára, a harcok di­csőséges mezejére. A Miskolczi Napló a napokban kérte a közön­séget, adakozzék zászlóra a tizes népfelkelők számára. Kérő szöuli­nak meg volt a foganatja. Negy­venkét korona gyűlt össze e célra rövid idő alatt Kolozsváry Mar­git tegnap érkezett 7 koronás adományával. — Ugyancsak ez a lelkes honleány — megtudván, hogy rövid az idő — a kezeihez általunk átadott 42 koronát kipó­tolva jelentékeny összeggel — be­vásárolta a szükséges hozzávaló­kat és tegnap déltől ma hajnalig folytonos munkában ült és korán reggelre készen volt a zászló. — Gyönyörű munka a hatalmas, nemzetiszínű selyem lobogó, raj­ta művészi aranyhímzéssel e jel­mondat: „Előre, dicső 10-es hon­védek!“ A lobogó nyeléről széles, nagy selyemszallag omlik le. A lelkes, áldozatkész honleány, a kész zászlót elszállíttatta ma reg­gel a templomba, ahol Zábráczky György esperes-plébános beszen­­telte és már 7 órakor reggel Sza­bó Géza százados, zászlóalj pa­rancsnok kezeiben volt. A honvé­dek lelkében büszke elszántság kelt a gyönyörű lobogó alatt, a­melynek elkészítéséért igaz elis­merés illeti a lelkes honleányt, Kolozsváry Margitot. És hisszük, hogy a zászlót ú­ dicsőség nagy­szerű babérjaival ékesítve hozzák vissza a győzelmes háború után a derék népfelkelők, akiket Isten áldása és a mi szeretetünk meleg­sége kisér a nagy útra, ahova ma reggel elindultak. ”

Next