Miskolczi Napló, 1915. november (15. évfolyam, 251-252. szám)
1915-11-02 / 251. szám
2 Sursum Corda! Irta: Füstös Pál. Föl a lelkekkel! Föl az áldozatos szeretet és a kegyeletes emlékezés végtelenbe suhanó szárnyain! Föl a magasba, az örökkévalóság óceánja fölé, a megdicsőültek glóriás világába! Föl a földről, a sártekéről, a siralom völgyéből, hol bánat, gond, gyász és nyomor raknak kétségbeejtő ólomsulyt a lélek szárnyaira s gátolják azt szabad szárnyalásában. El a földről, ahol a lét igazságának fénye helyett felperzselt otthonok világítanak; ahol a béke rendjének örökszép összhangját a rendellenességek és rendkivüliségek ágyudörgései, halálhörgései, véresem dúló csaták zajgó zivatarai zavarják meg, ahol szivárványmosoly, virágillat, gyermekkacaj, családi öröm helyett sötét füstfelhők, letarolt mezők, viágtiprás, vérbűz, árvák könnye, családi gyász találnak otthont. Föl!... El a végtelenbe! De hogy oda röppenhessünk, keljünk át a Stis folyón, ereszkedjünk le a lét mélységébe, szálljunk alá asírba! Mit találsz ott? Szétömlő, korhadt koporsókat, porrá őrlődő csontokat. Talán ott van még a vaskos koponya, de hol van belőle az értelem, melynek bölcsességével határozott gondolatai, szándékai, szavai és tettei fölött a sir lakója... Talán nem porladt még el egészen a bordák csontváza, de hová lett belőlük a szív,’ amelylyel szeretett a porladó föld fia!... Talán mellette találod rozsdaette acélkardját, melyet hősi volta jeléül tettek melléje, ámde hol van az a nemes elszántság és küzdelmekben kitartó akarat, melylyel övéit, szeretteit, hazáját védelmezé?... Talán kézcsontjai közt van még az érckereszt, vallásának hirdetője, de hol van lelke, melylyel magáért és szeretteiért imádkozott?... Talán megsemmisült?! Bem! Nem hiszem! Az én majdan hasonlóképen porlandó testemben lakozó értelem, szeretet és akarat: a lélek határozottan ellene mond ennek. Ha van törvényszerű rendi a mérhetetlen csillagvilágokban, ha van szépség az illatos virágok és tarka tájak színpompájában, ha van okos célszerűség az állatok ösztönéletében, ha van értelmem és akaratom, ha tudok gondolkozni, értelmesen beszélni és jót,rosszat cselekedni, ha lelkem szomjúhozza olykor-olykor az imádság harmatát, noh! akkor lehetetlen, hogy mindezek Végoka és Ajándékozója kegyetlen, gyászos tréfát űzzön érzelmemmel, törekvéseimmel, szeretetemmel, teljes Énemmel. Hiszen akkor én gúnyolhatnám ki őt, az Alkotót, aki bölcsen alkotta meg a csillagvilágok rendjét, hatalmasan építette meg azok mérhetetlen nagyságát, pazar kézzel ajándékozott virágillatot, színpompát, tájszépséget, célratörő ösztönöket, emberi értelmet, akaratot, szeretetet, boldogságvágyat, szenvedésekben türelmet, megpróbálatásokban éber lélekjelenlétet, kitartó lelkierőt, ítélkezésben igazság,érzetet, nemes törekvésekben erény, és érdemtudatot,... óh, akkor én gúnyolhatnám ki őt, az Alkotót! És szemrehányással mondhatnám oda neki: — minek alkottad hát mindezt nekem és bennem, Te, ki bölcs és hatalmas vagy, kit lelkem jóságosnak is isért meg; minek alkottad, ha a sírban porlandó testemmel lelkem, is megsemmisül? Hiszen az a rövid élet, amely osztályrészem,, tele van kétségekkel, melyek előttem megoldhatlanok, tele boldogság-vágygyak, mely kielégithetlen, tele tengernyi küzdelemmel, kínnal és testi-lelki szenvedésekkel, melyek nélkülözik az enyhítés balzsamát, tele igazságtalanságokkal, melyek sértik a bennem lakozó igazságérzetet, tele szembeötlő elfogultságokkal és hamis előítéletekkel, melyek hangosan kiáltanak a helyes és igazságos kiegyenlítődés után. Ha végleg megsemmisülnék, óh, Alkotom! akkor Te alkotmányaiddal alaposan felsülték! De nem! óh nem! és ezerszeresen nem! Énem ott a sir mélyén hangosan kiáltja ezt, és a sir mélyének sötétjében látja a halál alagutjának átszűrendő világosságát. Igen, a halál csak alagút , amott, túl rajta, és újra még szebben ragyog fel a világosság. Innen rajta a testek világossága, az ideigvaló; ott túl rajta a lélek világossága, az örök világosság, amely néha-néha akkor szüremlik át hozzánk, ha a sírok világába olykor-olykor bepillantunk, a halál alagútjába. Mi villámok onnan át? A lét. Az élet. Az örök élet. Soha el nem porladó lelkem örök élete. Az innenső világban töltött élet kétségeinek eloszlása^ vságokat mozgató ^problémák megafaottsága, " az előítéletek elomlása, a megsértett" igazságosság halmainak s völgyeinek kiegyenlítődése, a boldogság utáni vágynak, törekvések és tettek nemességei szerint való kielégítése, a megpróbáltatások méltó jutalmazása, a kötelességteljesítés kellő értékelése, a hőssétevő szenvedések felmagasztosultsága, a küzdelmek dicsőséges vége, a Pax, a béke, az Isten békéjének örök világossága. S mindennek kerete az a mélységes meggyőződés, mely szerin születtünk, hogy meghaljunk és meghalunk, hogy örökké éljünk. S ennek kifejező kifejező ez a szó: „Feltámadunk!“ A lélek él, feltámadunk, találkozunk. Ez a tudat röpíti lelkünket a szeretet és megemlékezés szárnyain messze, hol halottak estéjén nem zug a harang, túl a néma, árva sírokon, melyek az ismeretlen távolban apákat, gyermekeket, férjeket, hősöket rejtenek magukban, túl a Kárpátok fenyvesein, lengyel mezők homokján, orosz puszták mocsarain, kopár karsztok szirtjein, Alpok havas ormain, tenger hullámain, túl... messze a végtelenbe, az öröklésbe, hol hőseink halhatatlan lelkei élnek, hol várják a feltámadást, várják a szeretteikkel való találkozást, a nagy, örök viszontlátást. Te árva gyermekem, szárítsd fel könyeidet, a küzdelmekben érted meghalt atyád nemes lelke él és vár reád; te korábban özvegygyé, mint asszonyává lett menyasszony, ne zokogj, a szív kövitő fájdalmával, érted tűzbe ment vőlegényed él, és lelkével’egvesűítend lelked; te párjavesztett hitves, ő él s lelkével nálad lebeg, és e támasznélkül maradt, anya, akit siratsz, él és örök valóra váltotta földi reményedet. És ti mindnyájan, kik sirtok és sirattok, apaszszátok, könnyetek árját, gondoljatok az örökké élőkre kegyeletes emlékezéssel, beszélgessetek velök és értük az ima zengzetes nyelvével és szeressétek őket az értük gyakorolt irgalom nemes cselekvéseinek áldozatával. Élnek ők és várnak benneteket, hogy miután az ideig tartó földi problémák az örök igazság szemléletében tisztáztattak, a megsértett igazságosság halmai és völgyei velük, értük és általuk kiegyenlíttettek, a vágyva vágyott és elért boldogságban élvezni fogjátok velük együtt Isteni örök békéjét, melynek az igazság fényét és a szeretet melegségét árasztó világossága a sírból a halál alagutján át csillan át hozzánk. Sursum Corda! Fel ai lelkekkel! Feltámadunk! Miskolcz legyen az elsők között a hadi kölcsön jegyzésénél !! MISKOLCZI NAPLÓ Kedd, 1915. november hó 1. Jelentkezzenek a bolgárok «&» macedónok. Budapest, november 1. (Saját tudósítónktól.) A budapesti bolgár konzulátus felalvja a Magyarországon élő 19—50 éves bolgárokat és a 20—40 éves macedónokat, hogy két héten belül jelentkezzenek Bulgáriában, mert különben Magyarországon besorozzák őket a honvédséghez, vagy a közös hadsereghez. Vörös-Kereszt-hét. A Vörös-Kereszt-hét nagyszabású, komoly hangversenye iránt máris általános az érdeklődés. Egyelőre közölhetjük, hogy az első hangversenyt november hó 9-én, kedden, a másodikat pedig 11-én, csütörtökön fogják megtartani. Mindkettőt a Korona nagytermében, zárt széksorokkal, esti 8 órai kezdettel. A nagyterem összes ajtói minden egyes szám alatt zárva fognak tartatni. A részletes programmol legközelebb közöljük, egyelőre csupán a szereplők névsorát adjuk, ami — azt hisszük, — úgy a programainak, mint az erkölcsi sikernek teljesen elegendő biztosítéka. Az első hangversenyen a szólóéneket dr. Resofszky Emilné úrnő Lányi Lajjosné úrnő kísérete mellett, a szóló hangszert V. Halmay Irma úrnő, zongoraművésznő, a kamarazenét pedig a Diósgyőr—Vasgyári Vonósnégyes (Puky László, Gobbi Jenő, Bencze Rezső és Senger Gusztáv urak) fogják képviselni. A második hangversenyen a szóló-éneket Hermanne H. Mariska úrnő, Senger Gusztáv úr kíséretével; a szóló hangszert Rákos Arnold hegedűművész úr Y. Halmay Irma úrnő kíséretével vállalták el. A kamarazenét pedig triók képviselik, melyekben a zongora-szólamot Y. Halmay Irma úrnő, a hegedűt Rákos Arnold úr, a gordonkát pedig Pazár István úr játszszák. Az egész hétre váltott bérletjegyek erre a két hangversenyre is érvényesek belépőjegyül. Azok, akik ilyent nem váltanak, külön belépődíjat fizetnek. # A ,,Kézimunka-sátor“-hoz újabban a következő kézimunkák érkeztek: Alexy Olga 1 zsebkendőtartó, Alexy Elli 1 hímzett gallér, Adamcsik Aranka 1 kézimunka, Apáthy Ignáczné 6 horgolt és hímzett munka, Borsodi Ignáczné 3 darab kézimunka, Baruch Gyuláné 2 darab kézimunka, 12 darab fagylaltkendő, Brücker Manczi 1 diványpárna, Breznay Csernák Ilona 1 milieux, Csont Erzsike 1 terítő, Cseh Gusztávné 1 diványpárna, Berbstein Józsefné 1 naptár, Fletzer Ferenczné 1 milieux, Ferenczi Károlyné 3 darab üvegfestmény, özv. Ferenczi Bernátué 3 darab kézimunka, özv. Fischer Ivárolyné 1 db kézimunka, Fischer Mórné 3 darab kézimunka, Ferenczi Aranka 2 darab kézimunka, Fűrész Ilonka 1 milieux, Fekete Erzsiké 1 hímzett gallér, Grósz Józsefné 3 darab kézimunka, Gerő Erzsiké 1 asztalfutó, Halmos Gézáné 1 ridikül, Hesz Ilus 2 darab kézimunka, Hesz Magda 2 darab kézimunka, Hídvégi Benőné 1 diványpárna, Hermann Sámminé 1 diványpárna, Kun Andrásné 2 hímzett doboz, Kovács Lily 1 zsebkendőtartó, Kovács Lajosné 2 kézimunka, Kronberger Béláné 1 kosár, 1 zsebkendőtartó, Kun Gizella 2 kézimunka, Lázár Miksáné 1 diványpárna, Lehóczky Sándorné 1 térítő,__ Lossonczy Gizella 2 diványpárna, Langer Bősbhe 1 hímzett terítő, Markó Lászlón© 3 darab kézimunka, Oláh Gáborné 1 kötény, 1 blouse, 1 gallér, Peters Hermanné 1 asztalfutó, Pollacsek Vilmosné 2 darab kézimunka, Rosenthal Vámosné 1 kép, 1 asztalfutó, Richter Mátyásné 1 diványpárna, Sándor Adolfné 1 milieux, 1 terítő, Szepessy Manczi 2 darab kézimunka, Soltész Nagy Albertné 12 m. Klöpplitea csipke, 2 csipke sarok, Schweitzer Albertné 1 diványpárna, 1 futó, Szász Ernőné 1 festmény, Tóth Lászlóné 7 darab horgolt kézimunka, Trux Béláné 3 darab zsebkendő, kézi hímzéssel, Varga Margit 2 darab kézimunka, Varga Dezsőné 3 darab kézimunka, Weisz Adolfné 1 diványpárna, 1 pár papucs, Vajda Ilonka 1 diványpárna és 3 darab kézimunka, Balog Sándorné 1 diványpárna, 1 kötény, 1 óratartó, Bartók Ferenczné 1 diványpárna, Kozma Elekné 1 darab diványpárna, Varga Lászlóné 1 milieux, Wexler Józsa 3 horgolt kosárkendő. —Kézimunka megváltásként a következő adományok érkeztek: Engel Arnoldné 10 K, Ferbstein Józsefné 6 K, Grünfeld Sándorné 20 K, Kemény Péterné 10 K, Kubacska Istvánná 40 K, Kollarits Ferenczné 25 K, Steinfeld Frigyesné 10 K. A Vörös Kerészti kézimunka úrije szombaton délután nagy érdeklődés mellett megállapította az eddig beérkezett kézimunkák árait. A jury tagjai voltak: Koós Samuné, gróf Hafer Józsefné, Feuerstein Márkusáé, Dr. Holländer Béláné. örömmel constatáljuk, hogy várakozáson felüli szép és ízléses