Miskolczi Napló, 1916. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1916-05-02 / 102. szám

­ Legyünk különbek ellenségeinknél ! Eddig minden fronton mi győztünk és ezt a győzelmeit nem is engedjük többé kicsakarni ke­zeink közül. Azzal azonban mégis tisztában kell lennünk, nincs rajta mit szé­­pítgetni való­, ellenségeink na­gyon­­összefogtak ellenünk s most, talán utoljára, még egy­szer min­den erőfeszítésükkel és álnokságukkal ránk esnek, hogy valahol valami rettentő csapással áttörjék sorainkat, vagy, kopia­z­­tatási módszerükkel kimerítse­­nek. Erre vall ,ak kora tavasz óta észrevehető sok mindenféle ké­szülődésük, mozgolódásuk, raj­­tunkütési próbálkozásuk az orosz és főként az olasz h­arcvonalm, a tengeren, való szállításnak elzá­rása most még a hollandi partok felé isi, az amerikai muníciógyá­­rosok ellenünk u­szitása, Wilson ultimátuma Németországhoz s erre vall még az a komédia is, hogy a muszka, cár harmadfélez­er embert küldött Marsiel Hebe, a francia katonák csüggedt harci kedvének fel­villany­ozás­ára, kik­ben a francia nép otthon maradt­ része gyönyörben úszva legeltet­heti egy darabig szemét a pará­dékon s lelkesedve mutogathat rájuk, hogy micsoda erőteljes, szép szál legények, micsoda ko­m­­oly katonák! De akikről azután a mámor elmúltával csakhamar megállapíthat­j­a, hogy: És mégis ezeket a katonákat verték ki a magyar honvédek és német ba­kák a Kárpátokból s ezektől fog­lalták el egész Oroszlengyelor­­szágot. Hát akkor azok még mi­nő kemény legény­ek lehetnek! Ez a mi egyik szerencsénk ép­pen, hogy­ akár minő vitézek le­gyenek is ellenségeink katonái­, a mi harcosaitok m­ég bátrabbak, még vitéz­ebbek. Ám a leghősibb vitézség is el­lankad, ha a testi erő gyöngül, mert nincs elegendő élelmiszer, vagy se támadni, se védekezni nincs mód, mert elfogyott a töl­ténytáskából az utolsó golyó is, így jártak a szegény bolgárok az első balkáni háborúban. Azért győzhették le őket a szerbek, mert nem volt már se muníció­juk,, se élelmiszerük. Hát ettől a sorstól mentse meg­ a magyar nemzet a saját édes fiait, a maga legendás vitézségű hős katonáit. Ellenségeink lázas készülődésével­ szemben nekünk is fel kell vérteznünk magunkat minden ránkzúdulh­ató veszedel­mek ellen. Fe­l kell szerelnünk ka­tonáinkat mindemmel, hogy sem­miben fogyatkozásuk ne legyen. Ehhez természetesen pénz kell, sok pénz kell. A pénzt­ pedig csak nemzeti kölcsön révén tudjuk előteremteni. Tehát jegyezzen mindenki hadi kölcsönt. Legyünk ebben is kü­lönbbek ellenségei,Ilik­nél, akiknek kölcsönök nem nem­zeti, hanem kény­szerkölcsön, vagy idegen bankároktól kódolt uzsorás hitel. naponta 2­ mm Csak azoknak a cigarettázóknak, kik egészségükre való tekintetből szívesen költenek B fillérrel többet MODIANO- „ CLUBSPECI­ALITÉ szivsikfthüvelyek. Orvosi tanácsra a hüvelyeken nincsen sem bronz-, sem színnyomás, de minden hüvelyben benn van víznyomássa! a gyáros aláírása Egy könyvecske sodorni való papír 10 fillér. Balogh József festőművész la kik föld?...utca ff. Gyügs kisikamlása. — A »Miskolczi Napló" eredeti tárcája. — Irta : POSTA SÁNDOR. Az ágyszakadás azután, minden este bekövetkezett. Hiába igazí­totta meg a háziasszony, hiába hivatott hozzá asztalost, mindig­ leszakadt ,a­z, amikor Lázár bele­feküdt. Utoljára is ki kellett cse­rélni ; a háziasszony a maga ágyát adta Lázárnak, a­ Lázárét pedig ő használta és a nyoszolya a háziasszonynyal csodálatoské­­pen soha sem szakadt le többé. Lázár is, meg a háziassszony is, eltöprengett e változás fölött, csak a két lakótárs váltott egyet­értő pillantást, mikor nekik is bizonyítaniok kellett a változás reme­k­­­vüliségét. Ők voltak a mesterei az ágy­­szakadásnak. A deszkákat min­den este hűségesen úgy eligazol­ták a Lázár ágyában, hogy azok a legkisebb teher alatt lesiklot­­tak a. n vos­zol­va oldalairól és­­az egész ágyazat velük zuhant le a­ padlóra. Azóta, hogy ,a­z ágy ki lett cserélve, nem keserítették Lázárt többé esténk­ént. Különben is lát­­szott rajta, hogy nincs minden rendben nála, mert rossz kedvű lett ,egy idő od­a, nem is maradt ki olyan sokáig este s azután néha tanult is. — Bele­untál már a színházba, Lázi? — kérdezte egyik kama­rása. — Nem én, mert ha nem kelle­ne lantnyit magolni, még el is mennék színésznek. — De hiszen nem jársz már színhá­zba. — Nem, mert nemi lehet. Pedig ,a kém­istanő, a Kincs Fanny, mi­óta­ az orromat m­egcsifolandozta a­ szalmaszállal, igen szivesen el­­mulatozott velem a­z öltöző fo­lyosóján. — A Kincs Fanny sokkal vé­nebb, mint, te vagy. — Mindegy, de csinos, kövér és művésznő. Im m­i mi it———m­ iiskolc» Napló Kedd, 1916 május hó 2. SZÍNHÁZ. Set!­imriMSF. Hétfőn: Luxemburg grófja, Kormos Ilonka felléptével. Kedden : Mágnás Miska. Szerdán: Egy magyar nábob. Csütörtökön : Egy magyar nábob. Pénteken : Csókszanatórium. Szombaton : Csókszanatórium. Vasárnap : Csókszanatórium. — A Góth-pár vendégjátékai. (Levél a szerkesztőhöz.) Ismerve az ön logal­ítását, remélem, hogy soraimnak névtelenül is szerit egy kis helyet b. lapjában. Meg­lepetéssé­;­ olvastam b. lapjában egyrészt a Hermelin kritikáját és a beszámolót Góthék vendég­játékáról­. Azonban nemcsak er­ről, nemcsak Góthékról kellett volna irnia, hanem a vendégjáték­kal kapcsolatban azokról a köve­­t­eléiér­m­ékről, melyeket az ő mű­vészetük egyrészt, a miskolczi publikum másrészt, nemcsak megérdemel, de joggal meg is követelhet. Ez­ek a követelmé­nyek, amelyeket iá direkció köte­lessége lett, volna, előre felismer­ni, nagyjában a következők: Ha a direktor már elhatározta, hogy a sok limonádé est után szerez két művészestet a publikumnak, akkor ez nemcsak abból áll, hogy lehozat két művészt, hanem igen kis abból­ állott volna, hogy első­rendű színészekkel játszattak volna kisebb szerepeket is. És a rendezés ! Kimás volt, hogy a Cyc­­lamienben Góth nem bírt­ egy ci­garettára gyújtani, mert rossz volt a gyufaskatulya,, vagy mi­kor Góthinié eloltotta a csillárt és a szín világos maradt. Mindezek olyan dolgok, amiken igen szépen lehetett volna, segíteni, de úgy l l­átszik, nekik így kellemesebb. Mindenesetre teljesen áll az, hogy a miskolczi publikum telje­sen kiérdemelte a­ mai direkció­tól azt, hogy­ ne morzsáikat dob­jon a pénzéért vissza. És megér­demli, megkövetelheti, hogy a di­a­táz aztán miért nem lehet a színpadra járnod? — Letiltottak. A statiszták köz­ül az egyik gazember rávett, hogy csaljam meg a ruhatárost és én olyan bolond voltam, hogy hallgattam ,a­­tanácsára. — Csak nem loptad el valame­lyik vitézi uniformist? — Ki beszél itt lopásról? Hát tolvaj vagyok én? — szólt bán­­tód­va Lázár. — No,, no, ne haragudjál, hi­szen csak tréfálok. — Más sora van a dolognak. A csuszában,kóval csaltam meg. Ha­zajöve,télkor az ajtóban, mi­után ott mindig sötét­ van, ciga­retta papírt adtam­ bankó helyett ,a, r­uh, az árosnak. Erre aztán rá­jött őkelme. — Hát, hogy tudta meg? —­ Pedig nagyszerűen el volt a hamis titkarj­­áról készítve. Itthon a, lámpaolajjal­ bekentem a cigarettapapírt s plajbászszal holmi ákom­bákomot írtam reá, messziről, no meg a sötétben ko­rektor úr is tanulj­on meg egy szép estéért egy uj szerepet. És a, Hermelint is elő lehetett volna sokkal­ jobban hozni. — És azt hiszem, a Tájfun óta már megérdemlőnk vagy egy új díszletet is, meg talán pár kép­­reprodukció is kellene a falon. Elvégre, a, színháznak az a célja, ho°gy minden irányban művészi élvezetet nyújtson. Egy színházi látogató.­ ­ Kormos Ilonka vendégjáté­ka. Kormos Ilonka szombaton e­ste kezdte meg h­árom estére terjedő vendégszereplését. Az Elvált asszony Gonda szerepében lépett a közönség elé a bájos mű­vésznő, akinek misko­lczi szerep­lése, a fényes, zajos sikerek, még fris­ssen élnek a közönség emléké­ben. Éppen a finom zenéjű Fali­­operett, az Elvált asszony volt az, amelyben Kormos Ilonka első nagy sikerét ar­atta a miskol­­czi színpadon és Gonda szerepe volt az, amelyben „akkor“ ,a­ mis­­kolczi közönséget meghódította. A régi, forró színházi esték em­­lékét idézte fel a szombati színházi est, A nézőtér zsúfolva, a közön­ség soraiban olyanok is, akik az idén nem látogatták a színházat, feszült várakozás. Amikor aztán Kormos Ilonka a hódító Gonda szerepében megjelent, zugó taps hangzott fel és az egész figyelem feléje fordult. Elegáns, ragyogó Gonda volt. Játéka művészibb, ön­­tudatosabb lett, énektudása is fej­lődött. Egész estén át szeretettel ünnepelte a közönség. Minden énekszáma után taps hangzott fel és a felvonások végén számtalan­szor hívták a lámpák elé. Vasárnap folytatta vendégsze­replését a Tait,árjárás Mogyorós­­sy önkéntes szerepében. A szín­ház tegnap is zsúfolásig megtelt. Minden jegy elkelt. A közönség tegnap is meleg szeretettel fo­gadta és ünnepelte ,a művésznőt és az elért siker éppen, olyan tel­jes és tökéletes volt, mint szom­baton. K­őrösön, nagyon hasonlított a bankóhoz. Aztán egyszer csak kanon fogott és a színház udvarán égő lámpáshoz vitt, ott megmu­tatta nekem, hogy milyen alá­való a hamisítványom. Megütni nem mert, de a­zt mondta, hogy töbé be ne próbáljak lépni a szín­padra, ment mint pénzhamisítót azonnal elfogat a rendőrrel. Ez a­­történet vig kacagásra hangolta a két kamarást, de bi­zony Lázár nem­ találta­ a dolgot olyan mulatságosnak. Harminc krajcár mégis csak pénz volt és az most fuccs! És Kincs Fanny­­val sem lehet találkozni, mert mikor az próbára megy, neki az iskolába kell igyekeznie, az esti­­előadás előtt pedig más halttűék csaponganak a színház körül, akikkel ő nem versenyezhet. Ő azonban csak vágyódott­­to­vább is Kincs Fanny látására. Ez a­ vágyakozás erős nyomokat hagyott tanulási szorgalmán, még kevesebbet, tanult, mint ak­kor, amikor a színpadra járt, van szerdicsem a nagyd­ucum­i uzunség szives tudomására hozni, hogy a Forgóhid mellett fennállott rutinfestő és vegytisztító felvételi üzletemet Széchenyi-T. SZ. sz. alá a Megay-cukrászda mellé, a Nagyszállodával szembe helyeztem át. g HUI#1 KJ I W 9 * Szives pártfogást kér kiváló tisztelettel !*1­1 nLvnb

Next