Miskolczi Napló, 1916. június (16. évfolyam, 128-149. szám)

1916-06-01 / 128. szám

1. MISKOLCZi napló Csütörtök, 1916. évi június 1. Miskolci főispánja és polgármestere a fronton. Látogatása háziezrednál. 10-ei honvédek ünnepnapjai. Strypa-front. 1916 május. A Miskolczi Napló számára irta: Sassy Csaba. II. Pár pillanatnyi magunkba el­mélyedés, a dolgok átgondolása után újra megindultak a vendé­glők a futóárokban. Csak a­ dis­kurzus lett kevesebb szavú, a társalgás lett szakbeszédűbb. Pár perc múlva ismét dördült a muszka üteg és megint robban­tak a shrapnel­lek. Előttünk vagy húsz lépésre. Összesen öt shrap­­nteillt küldött üdvözletül a musz­ka. Aztán elhal­lgatott. Mi pedig mentünk tovább a futóárokban az első, második zászlóalj állásai felé. Nemsokára kiértünk a fu­tóárokból. Egy tüzérüteg­ állásá­hoz jutottunk el. Onnan pedig az elj­ő zászlóalj konyháihoz. Itt, az első ústözlóalj körleténél Liebl Károly százalék, zászlóaljpa­­rancsnok üdvözölte kell hogy me­leg, közvetlen szavakkal a vendé­geket. Majd­ ismét futóárokban folytatódott az út az első zászló­­alj parancsnokság fedezékéig, a­mely pittbreszk szépségével való­sággal meglepte a vendégeket. Gránátbiztos fedezék, minden kényelemmel berendezve. Előtte világosikert, nyíló n ami sokkal, gyöngyvirággal, ibolyával. A virágágyak között nyári ebédlő. A gyepen egy ide-oda szaladgáló kis házinyúl. Mindenütt virág és napsugár. A rajvonal, a háború f­ oázisa ez a hely. Testet-l­elket fölédítő állomás. Azért mondom, hogy testiét is, mert a kerti ebéd­lő asztalán frissen sült pogácsa, habzó sör és négy-ötféle pálinka várja a vendégeket, mielőtt út­unkat tovább folytatnák. Még egy adag séta a futóárok­­ban és kint vagyunk az első vo­nalban, a raj vonalban, vagy ahogy Budapesten a pasaréti hadi tudományokon nevelkedett laikusok mondják: a lövészárok­ban. Először a negyedik századhoz jutottunk. A századparancsnnok: Czillinger Kálmán főhadnagy, j­elentk­ezi­k ezredparancsnoké­n­á­­, majd bemutatkozik a vendégek­nek. Majd megtekintjük az állá­sokat. Itt már a csodálkozástól alig tudnak szóhoz jutni a vendé­gek. Az állások alja téglával és kőkockákkal, van kikövezve. A fa­lak végig befonva. Valóságos ko­­sárszerű, finom szövésszerű­ fo­nással befonva. Az állások tete­jén fonott fajvédő kosarak. Köz­tük a kilövési helyek. A földdel kitöltött fejvédő kosarak tetején pedig virág. Élővirág mindenütt. Virág kosarak lógnak a fonott sövényfalakról. Mintha Semira­­mis függők­ertjében lennénk. A legteljesebb biztonság érzetét nyújtják a szilárdan kiépített rókalyukak, az egészséges, leve­gős legénységi fedezékek. A gép­fegyvereknek mindenütt erős, fedett állásuk van. Aki nem látta eze­ket az állásokat, soha, semmi­féle leírás után el nem tudja és el nem fog a képzelhetni. A borsodmegyei és a miskolczi fiúkat egy helyre gyűjtötte ösz­­sze minden századparancsnok. A főispán és a polgármester azután beszédet intéztek mindenütt a borsodi és miskolczi 10-es hon­védekhez. Megkérdezték, hogy niincs-e valakinek valami pana­sza az ot­honiak, hozzátartozóik sorsa miatt. Kit pöröl otthon a bank? Kinek az anyja, felesége, gyom­öke nem kapja, rendesen a hadi segélyt? Azután minden je­lentkező panaszát felírták, hogy hazaérve, nyomban el is intézhes­sék. Gyermeki, őszinte bizalommal, boldog örömmel közölte ez is, az is a panaszát velők, mert­ előre meg volt róla győződve, hogy minden jogos panaszt szívesen és gyorsan elintéznek majd otthon a megye és a város jelenlevő vezetői. Ahogy végigmentek a zászlóalj állásain, gondosan, érdeklődve, mindent­ megtekintve, apróra megnézve, minden szakasz le­génysége egetverő éljenzéssel fo­gadta, és búcsúztatta őket. önkéntesen elmosolyodtunk ar­ra gondolva, hogy ugyan mit gon­dolhat 500—600 lépésre velünk szemben a, muszka, ha ezt az él­jenzést hallja. Mit gondolhat, mi­csoda jelentékeny fontosságú pozíciót vagy" döntő ütközetet vesztett, megint a front valame­lyik részén az entente. Annak örülnek olyan igen nagyon a ma­gyar szomszédok. Megtekintették Minnk Lajos fő­hadnagy kalauzolása mellett a 3-ik század állásait is. Majd a másodikét nézték meg, ahol Petykó József százados, század­ia­rancsnok barátságos, otthonias kényelemmel a berendezek, fede­zékébe is bementek. Küzde-közybe, a töréseken kitekintve egy kicsit, szembenéztek a muszkával. Dél­ben pedig limesre gyűltünk ösz­­sze az 1. zászlóalj vendégszerető paranicnokának, Licikl Károly századosnak a fedezékében. Pa­zarul d­erített asztal várta itt a társaságot és igazi, meleg, köz­vetlen magyar vendégszeretet. Étkezés közben azután Liebl szá­zados gyújtó hatású szavakkal köszöntötte fel Vendéglőit, kérve őket, hogy a „látott­ak-hallottak után nyugtassák meg az ottho­niakat a mi­­hadi helyzetünk­et és a front védelmét illetőleg. Mond­ják el hogy azt a­ földet, amelyre Köbeik ezredes lép vitéz 10-es honvédeivel, ahol ők megvetik a­ lábukat, azt semmiféle ellenség, semmiféle földi hatalom vissza nem foglalhatja, és nem veheti tőlünk.“ Tarnay Gyula főispán felelt a toasztra és elmondta, hogy micso­da elismeréssel, meleg szavakkal, menyi dicsérettel és szeretettel említette a 10-es honvédeket, 10-es honvédek vezetését, irányí­tását, hadi tetteiket­ a hadsereg­­parancsnok. Még több lelkesedés­sel — mert hiszen régebb idő óta van velük — a hadtestpa­­rancsu­rak és Dani tábornok had­osztályparancsnok is. Majd meg­köszönte a főispán a mindennek­­felett meleg fogadtatást, és ez­után át­mentünk a második zász­lóalj állásaiba, hogy azt is meg­tekintsük. A második zászlóalj parancs­­nokság­a egy kastélyban nyert el­helyezést. Mikor azután a muszka tüzérség kilőtte őket onnan, fe­dezékbe mentek a kastély közvet­len szomszédságába. Mikor át­mentünk hozzájuk, a kastély ud­varán állottak közel kétszázan a zászlóalj kötelékébe tartozó bor­sodi és miskolczi fiuk. Mossóczy József őrnagy fogadta a vendé­geket. Majd a főispán és a pol­gármester intéztek hazafias len­dületű, költői szépségű beszéde­ket az egybegyűltekhez ,és i­t is felírták minden jelentkező pa­naszát. Utána a második zászló­alj állásait nézték meg, kezdve Kolozsváry Imre százados 8. szá­zadán. Délutáni ké­t óra is elmúlt, a­mikor hazafelé indult a társa­ság azon az úton, amerre reggel jöttünk. Ahol az első orosz shrapnel­leket kaptuk. A futó­­árokba­n megírt kissé kényelmet­lenül érezték magukat a vendé­gek és szelíden, baráti­lag korhol­va, „majd megmondom otthon“ fenyegetéssel riasztva, kérlelte M­iskolcz polgármestere Kobek ezredest, hogy jöjjön be a futó­­árokba, mert meglövik, a 10-es honvédek parancsnoka azonban rendületlen kitartással jelentette ki, hogy már nem lő a muszka. Pláne őrá nem. Őt már ismeri, mert hiszen Pet­t­ik Ernő száza­dos, segédtiszttel minden nap ki­járnak az állásba. Mindig a futó­árok fölött, a mezőn járnak, még­sem lőnek rájuk a muszkák. Ős­intérik őket. Csakugyan nem is lőttek ha­zafelé jövet. A futóárokból gya­log mentünk be az erdőbe,, ahol a­z egyik tartalékszázad parancs­noka, Juhász főhadnagy kedves meglepetéssel várta a vendége­ket. Míg mi az állásokat jártuk, ő kiásatta azokat a shrapnell­hüvelyeket, amiket ránk lőtt a muszka és átnyújtotta a főispán­uak, a polgármesternek és a tit­kárnak. Megjegyezve mellé, hogy különben sem lett volna gitt a lövés, m­ert nekik nem illetékes, hogy mint civileknek, vendégek­nek ilyen nagy csomagokat küld­jön az ellenség. Három órára járt az idő, mikor Kobek ezredes vendégszerető asz­talánál végre igazán nyugodtan fellélegezve, megcsóválhatta a fe­jét a társaság, h­ogy: „Ejnye, ez a kirándulás ugyan cifrán kezdő­dött ma reggel! De mindamellett minden jó, ha a vége jó. Leg­alább most már igazán elmond - bánják, hogy csatában voltak.“ (Folyt, köv.) fel van törve a lába használjon Irc-M 84 fillérért kapható a patikában. Hogy harcolnak az olaszok? Levél a tiroli harcokról. (Saját tudósítónktól.) A legfor­­rób harcok helyéről, a tiroli győ­zelmes küzdelmekből érkezett egy nagyon érdekes levél Miskolczra egy, tiszttől, aki részt vesz az olaszok elleni harcokban. A levél nemcsak azért érdekes, mert új és az olaszokat kitűnően jellemző adatokat közöl, hanem legelső­sorban azért­, mert alkalmas arra, hogy megnyugtassa azokat, akik­nek hozzátartozóik vannak ezen a harctéren. A teljesen megbízha­tó, objektív levél szerint a mi veszteségeink e harcokban hihe­tetlenül csekélyek, mert tüzérsé­günk olyan alapos munkát végez, hogy gyalogságunk úgyszólván veszteségek nélkül kergeti ki az ellenséget legerősebb állásaiból. A levelet, — a családi vonatko­zások elhagyásával — itt közöl­jük: ...Ez a papiros olasz zsákmány; a két láda, amelyen most ülök, tele van olasz orvosi műszerekkel. Csak azoknak a cigarettázóknak, k­ik egészségükre való tekintetből szívesen költenek naponta 2—3 fillérrel többet. MODI­ANO-clubspecialíté szivarkahüvelyek Orvosi tanácsra a hüvelyeken nincsen sem bronz, sem színnyomás, • de minden hüvelyben benne van víznyomással a gyáros aláírása. Cl • Főraktár Pál Mór dohánykü­lönlegességi árudásában

Next