Miskolczi Napló, 1916. augusztus (16. évfolyam, 176-201. szám)

1916-08-01 / 176. szám

9 MISKOLCZI NAPLÓ Kedd, 1916. évii augusztus 1.­ 14 kereskedő sorsa. Igazán nincs könnyebb dolog a világon, mint a felelősség súlyát másra hengergetni. Az ember alaptermészetéhez tartozik, hogy mindig mást tart hibásabbnak. Hisz ha belátóbbak, egyeneseb­bek és őszintébbek volnánk, se magánosok, se társadalmi osztá­lyok, sőt még az államok között is alig kerülne harcra, háborúra. A jelen viszonyok között jel­lemző, miként igyekeznek a tár­sadalom hatalmas gazdasági küz­delmének minden nyűgét-súlyát a magyar kereskedő osztályra tolni. Pedig egyformán kell viselni en­nek előnyeit, hátrányait, elbírálá­sát és megítélését minden egyes gazdasági rétegnek. Éppen azok, akik a gazdasági harcokon felül vagy kívül állanak és legfeljebb szenvedői alakjai azoknak, jó lé­lekkel mondhatják a kölcsönös vádaskodás és szemrehányás hal­latára: vak veti világtalannak a szemére. Egyik foglalkozási réteg a má­siktól vár és követel önzetlensé­get, azoban eleink tárja azt a ke­serűen kacagtató mozgófényké­pet, hogy­ mindegyik gazdagodni, vagyont akar szerezni. Hisz ez el­végre természetes, mert mióta emberek vannak, élnek és mozog­nak, kikii mindig nagyobb bérét szeretné munkájának. Álszenteskedés, ha valamely gazdasági réteg ezt tagadja és a sok , de“ és „hanem“ útvesztőjébe esik­i, csavarja. A háború ideje alatt sehol s­em hallani, hogy a gazda sokalná a búzáért, sertésért és más élelmi cikkért megszabott árat, pedig ezek csakugyan nélkülözhetlenek az ember fenntartásához. A gyá­ros se tartja soha eléggé magas­nak az általa gyártott iparcikkek árát. E két tényező és a fogyasztó között jut ki a kereskedőnek a puffer szerepe, a kereskedőt tart­ja ma­ga előtt védő páncélként egyik is, másik is és mivel köz­vetlenül a fogyasztóval szemben a kereskedő jelentkezik, ennek osztályrésze az „árdrágító“ jelző. Furcsás jelenség, ha a kereske­dőtől követelik, hogy ő tegye ol­csóvá vagy legalább is olcsóbbá az árukat, amihez neki nincs ere­je. Majd ha lezajlik a bábom és visszatér a nyugalom, talán szám­szerűleg meg lesz állapítható, hogy a forgalom nyereségének a zöme bizony nem kereskedő­nek, hanem a gazdasági és nagy­ipari termelésnek jut. Amint ez­ természetes is. A kereskedő foglalkozásának egyik hátránya a nyilvánosság, a­mely előtt működik. Ezért ked­venc tárgyai a hatósági intézkedé­seknek, a megadóztatásnak. Az ő terhére az utolsó, szemig kimutat­ják, hogy miit kapott vagy szállí­tott a vasúton. Az ő üzlete nyil­vános, ott minden pillanatban beállíthat a rendőr, a finánc, a hatósági közeg, őt mindenki „el­lenőrzi“. Hisz ha a „Miskolczi Napló“­­ban közzétett legújabb ad­ójavas­­latokat nézzük, mindenkinek szembeötlik a kereskedők sokasá­ga, ellenben alig-alig­­szerepelnek említé­sre méltó nagyságban a töb­bi foglalkozások. Pedig csak nem tételezhető fel, hogy pusztán a kereskedő nyert a hadseregnek szállított lovakon, ökrökön stb. s hogy a liszten, iparcikkeken csak a kereskedő nyert, de a „szegény“ termelő üres kézzel ment el a vá­sárról. Most, amikor az úja­bb adókive­tés egy időszaka van küszöbön, nem lehet eléggé kiemelni a régi igazságot,, hogy az államnak ma teljesen pártatlannak kell lenni. Higgadtan, nyugodtan kell az egymás ellen unkorkodó társa­dalmi rétegek által felvert­ hul­lámverés között állani és ural­kodni. Éppen az államnak kell rendet teremteni és tevékenységével megnyugtatni a háború által kü­lönben is túl magasra csi­gáz­ott idegességet. Az adó megállapítása nem ban­­kés bot, hanem érzékeny mérce, melynek segélyével kell meg­szabni azt, hogy kiki viselje az állam terhét nyeresége, vagyona és teherbírása szerint. A társadalom ezernyi baja, a kenyérért küzdő millióknak nagy kérdése majd a háború után fog előtűnni. Minden erőt tehát már most és úgy kell igénybe venni, irányítni és felhasználni, hogy gondoljunk a­ jövőre, mert sok dolognak lesz még, fájdalom, böjtje se. És gondoljon hivatal és ható­ság arra, hogy működéséit nem illetheti az egymás kárörvendő le­gyűrésére irányuló ellentétes társadalmi áramlatok s hogy a felelősséget ne hárítsuk másra, hanem viselje kiki azt a felelőssé­­get, amely reá igazság szerint joggal háramlik. Nyílt levél­nek. Csorba József gazdaköri elnök úrhoz. Igen tiszatéti Elnök Úr! Miskolcz város polgármestere azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy idei termésünket ne adjuk el másnak, csak miskolcz­ polgár­társainknak. Ebből a nagyon megszívlelendő és városunk élel­mezése szempontjából elsőrendű dologból kiindulva, mivel polgár­társaim egy részével, úgy, mint kis­gazda régi és biza­lmais össze­köttetésben állok, másik részével mint tisztviselő és a gyermekek útjára a kereskedő és iparos tár­sadalom tagjaival is épp oly vi­szonyt­ tartok, tehát ismerem vi­szonyainkat, szükségesnek látom, hogy néhány sorral a polgármes­ter úr kérését az egész városi tár­sadalom szempontjából megvilá­gítsam. A polgármester úr most úgy­ fordult hozzánk, a gazdálkodók­hoz, mint a hadvezér hadseregé­nek a nehéz küzdelemben ina­­szakadtáig birkózó jobbszárnyá­­ho­z, figyelmeztetvén, hogy a had­sereg derekát súlyos erővel nyom­ja az ellenség, segítségre van szüksége. A gazdaközönség most­ pillanatnyi könnyebbülést nyert, módjában volna előrenyomulni, azonban a derék, az egész polgár­ság nagy egyeteme, túlnyomó el­lenséggel áll szemben. Szükséges, hogy a könnyebb helyzetben álló harcoló csapat a gazatársadalom segítségébre jöjjön a nehezebb helyzetben levő többi sereginek. A hadvezér felhívásának engedel­meskednünk kell, mert ha a túl­nyomó ellenség, az élelemszer­­h­iány legyőzi a város többi pol­gárait, ebből mindnyájunkra a legnehezebb bajok származnak. Ellenben, ha készséggel nem habozva és szeretettel egymás segítségére sietünk, saját ma­gunknak is a legjobb szolgálatot tehetjük. A városi polgár nem vásárolhat a vidékről kenyérmag­­vakat s igy, ha magát el akarja látni élelemmel, a városi terme­lőkre van utalva. A városi ter­melő nem kaphat többet mástól sem, mert, meg van állapítva, hogy a búzái legmagasabb ára itt nem lehet nagyobb 42 korona 50 fillérnél és ez is csak most ennyi, később, december közepe után már 4 koronával kisebb lesz. Min­den érdek azt súgja, hogy most kell eladni az eladható búzát és rozsot, árpát, mert később kisebb lesz az ára. Spekulálni nem lehet, mert a hatóságok pontosan meg­tudják a termés mennyiségét, azt semmiféle malom meg nem őrölheti engedelem nélkül, senki meg­ nem veheti vásárlási enge­delem nélkül, s így az eltett­ ga­bona nem zárható el a forgalom elől, nem adható el a hatóságilag megállapított áron felül. Haszon tehát: nem származik abból, ha valaki mert nem adja el termé­nyeit ellenben a beszáradás, egér­kár s mindenekfelett a csökkenő maximális ár nagyon fogja sújta­ni a késedelmeskedő eladót. Ha tehát mástól sem remélhe­tünk többet, mint itteni polgár­társainktól, testvéri együttérzés­ből kifolyó kötelességünk, hogy gondos vezérünknek, a polgár­­mester urnak kérését meghall­gatva, ne adjuk el másnak termé­nyeinket, hanem ajánljuk fel azt az itt jelentkezői fogyasztóknak. Ebből kiáramlik majd a polgár­­társi hála sugalmazta ama szere­tet és hálaérzete, amely jövőre oly kötelékkel fog minket össze­fűzni, hogy jóbarát-rosszbani meg­váltás lehet mindnyájunkra az a tudat, hogy bajainkban egymást­m­­egér­tő testvérekre számít­ha­tunk. Lehetnek és lesznek is oly esetek, amikor az egyik, mond­juk, gazdálkodó polgárnak a­ má­sik — mondjuk — tisztviselő po­l­­gár segítségére lesz szüksége. — Mily másképen állanak majd egymással szemben ők, ha t­apaszt­­alják, hogy most, a nagy viharé­ban is testvérek voltak és érzik, hogy ez a testvériség minde­n idő­beni arra kötelez, hogy a magunk tehetségével egymás segítését munkálj­uk. A mélyen tisztelt Elnök Úr a Gazdakör útján sokat tehet arra nézve, hogy gazd­a­t­ársaink­at meg­nyerje ennek a gondolatnak. Ar­ra kérjük tehát a szűkölködő pol­gárok nevében, segítsen a vezér, a polgármester úr figyelmezteté­sét és kérelmét sikerre juttatni Ebben a munkában mii is teljes erővel segítünk és ha átharcoljuk ezt­ a nagy és nehéz küzdelmet és elnyerhetjük szeretettel teljes munkánkkal a szükségletek be­szerzésének sikeres végrehajtá­sát, megmentjük a pogárság test­véri, egymást megbecsülő érzését is s leszünk, mint voltunk itt, egymást a múlt időknél jobban megbecsülő polgártársak. Kiváló tisztelettel vagyok,­gy is, mint giaszdiaköri elnökeimnek, úgy, is, mint igen sok dologban s egész városi életünkben buzgóra résztvevő, gondos polgártársunk­nak hálás hive: __ Gálffy Ignácz. Jó házból való fiú pincér tag­nor­cul felvétetik id. Mayer József Kispipa vendéglőjében. s PATKÁNY-EGÉR“ HÖRCSÖGtsUftGE­­RTTO PRC SPSMTU 6. fWWT. N, RATÎN lABORATORlUfi ' BUDAPEST.vn.RQU­,;N3iUi;R­u ’’CA 50 j Kapható Miskolczon Weidlich Pál fűszerkereskedésében. litói&ittiKiEB Miskolczon adják el terményeiket a miskolczi gazdák Gazdák értekezlet® a polgármesternél. (Saját tudósítónktól.) Előre­látó gondoskodással a városi la­kosság ellátásának lehető biztosí­tása érdekében, dr. Nagy Ferencz polgármester értekezletre hívta össze vasárnap dételőt­t 11 órára a miskolczi gazdákat, akik nagy számbám jelentek meg. A polgármester ismertette a gazdákkal a kormányrendeletet, mely szerint minden törvényha­tóság kizárólag a saját területén vásárolhat g­abonát, így tehát Miskolcz lakossága is csak itt szerezheti be terményszükségle­­tét. Arra kérte a gazdákat, hogy terméseiket itt árusítsák el és ne tartsa őket vissz­a étitől az a fá­radtság, hogy kis mennyiségek­ben kell azt eladni, mert máskü­lönben­ a Hadi Termény útján komplikáltara és nehézségekkel jutnia a lakosság szükségletéhez. Figyelmezteti a gazdákat arra is, hogy a­ maximális árnál magasabb­ban nem szabad terményt eladni, mert ezzel súlyos büntetés jár. Csorba Jó­zsef és Majoros Já­nos többi gazdatársai nevében is kijelentették, hogy készségesen tesznek eleget a polgármester felhívásának és gondoskodnak ar­ról is, hogy a maximális árakat ne játssza ki senki. A polgármester köszönetet mon­dott a gazdáknak készségükért, amely biztosítja, hogy a miskol­­czi termés Miskolcz lakosságának ellátására fog szolgálni. Mindazok, kik felejthetetlen emlékű gyermekünknek, il­letve testvéremnek Bihari Ilonkának elhunyta alkalmával fájdal­munkat részvétükkel enyhí­teni szívesek voltak, fogadják ezúton is hálás köszönetünket. Miskolcz, 1916 július 30-án, ifj. Schwarz Jakab és neje mint szülők. Bihari Zsigmond mint bátyja.

Next