Miskolczi Napló, 1916. szeptember (16. évfolyam, 202-226. szám)

1916-09-01 / 202. szám

A Miskolcz élelmezése: kassai lip a városi köz­­élelmezési vállalatról. (Saját tudósítónktól.) A na­pokban kassai vendég járt ná­lunk, aki a város közélelmezési vállalatát, jött id­e megtekinteni. A kassai Fercemagyarország ma hozzánk érkezett száma nagy, tu­dósítást közöl „Riport Miskolcz közélelmezéséről“ címmel. A több hasábra terjedő cikk­nek ezek a bevezető sorai: „Miskolcz városa alig kilenc­ven kilométernyire fekszik tő­lünk. Gyorsvonattal rövid más­­félórányira. Geográ­fiailag tehát elenyésző csekély a Kassa és Miskolcz között elterülő távolság és mégis milliónyi mért földe­k választanak el bennünket —,­­a közélelmezés terén. Kétségtelen dolog, hogy a mai időkben egyik legnehezebb fel­adatunk az élelmezésről való gondoskodás. Máskor, béke ide­jén, a­z ilyenfajta gondoskodás minden egyes ember egyszerű magánügye volt és a családfen­­tartó ügyiségétől függött, hogy mikép volt ellátva az egyes csa­lád. Ma, a háború harmadik esz­tendejében, az élelmezési kérdés már nem lehet egyszerű magán­ügy, hanem egyik legfontosabb, eminens közérdek, amelynek tö­rődésével a hatóság feladatát ké­pezi és kell is, hogy képezze. Minthogy a­ napokban alkal­mam vett a miskolci­ közélelme­zési viszonyokat tanulmányozni, azt hiszem, használhat az ügy­nek, h­a nagyobb vonásokban­­is­mertetem azokat.“ Leírja ezután a közélelmezési vállalat eg­yes üzemeit és helyi­ségeit. A n­épkerti tejcsarnokról­ a leg­nagyobb elragadtatással!. ir. A cikk e részeiből Valók az alábbi sorok: ... Ötvennyolc fillér lefizetése ellenében kaptam féllliter kitűnő pasteurizált tejet, két d­arab ke­nyeret és egy adag vajat­. Uzson­­názás közben szemügyre veszem a fogyasztó közönséget. Micsoda élénk sürgés-forgás. Elegáns úri­­asszonyok, cselédek, gyermekek, katonatisztek, civilek vegyesen jönnek, mindnyájuk maga hozza az elemózistáját, kedélyesen, meg­elégedetten és hel­lyet keres val­a­­mdly téli tét­len asztal mellé. Igazán elragadó, kedves kép.­­Érdeklődésemre megtudtam, hogy ezt az áldásos, szép intéz­ményt a városi hatóság léptette, éltet­be. A polgármesternél tett látoga­tását­ írja le e sorokban: „Másnap délelőtt, már a pol­gármester előtt állok, hogy rész­letesen in­formált­assam magam az intézmény kezelése körül. Dr. Nagy Ferencz polgármester, aki a közélelmezési vállalatnak az élén áll és annak tulajdonképen lelke, igen kedvesen fogad. Sze­rényen elhárít magáról minden érdemet, no­ha az egész vitus osztatlan elismeréssel beszélt az ő fényes közgazdasági talentumá­ról, fáradhatatlan munkabírásá­ról bámulatos energiájáról és agilitásáról. De nekem most nem az a szán­dékom, hogy Nagy Ferencz pol­gármestert superlativusokban használt legékesebb jelzőkkel ki­dicsérjem. Erre nincs szüksége. Sem pedig az ő derék vezérkarát­, mely Hölcz Gyula, igazgató, to­vábbá Gottlieb, Gajári és­ Lóránt közélelmezési főtis­ztvi­selők ve­zetése alatt főnökükhöz méltóan nagy ambícióval és pedáns pon­tossággal dolgoznak.“ A közélelmezési központot, az egyes osztályokat, a tejüzemet ismerteti a­ cikk, majd a városi kifőzdét, melyről ezeket írja: „A vállalatnak egyik legújabb alkotása: a kifőzde, ahol ebédet szolgáltatnak ki és pedig­ egy kitűnő levest, főzeléket föltétel­lel (marhahús, sertéshús vagy kolbász.) Az ebéd ára 80, mondd nyolcvan fillér. Ez az alkotás még alig egy hónapja áll fönn. Egyelőre csak néhány száz ada­got­ főznek, de tervbe van véve az üzemet nyerte­ tízezer adagra emelni, amelyeket három külön­féle helyen fölállítandó helyiség­ben fognak kiszolgáltatni. íme, ilyenek a miskolci­ köz­élelmezési viszonyok. Minden van bőven, valóságos mesebeli eldo­­rádója a mi helyzetünkhöz ké­pest.“ MISKOLCZi napló Péntek, 1916 Szeptember’ I. TANÜGY. — A városi Nőipariskolában az 1916—17. tanévre a­­be­iratások szeptember hó 1—3. fognak tar­tatni az intézet­­helyiségében dél­előtt 9—12 óráig, és délután 3—15 óráig. Szeptember 15-én a ren­des taní­tás veszi kezdetét, ez időn túl csak a felügyelő bizott­ság engedelmével­ vétetnek föl a növendékek. A nőipariskola I. előkészítő osztályába csak olyan növendékek vétetnek fel, kik a 12-ik életévüket­ betöltötték és legalább az elemi IV. osztályáról szóló bizony­ítványukkat fel tud­ják mutatni. A II. f­ehérnemű- és hímző-osztályba oly növendé­kek vétetnek fel, kik a II. pol­gári osztályt, vagy a VI. elemi osztályt elvégezték. A III. felső ruha varró-osz­tá­­­vba pedig a IV. polgári, vagy IV. felső osztályt végzett növendékek vétetnek fel. A tandíj az egész évre 28 korona, mely összegből 18 korona a be­iratás alkalmával fizetendő, a 10 korona pedig február havában, a II. félév kezdetén. Tandíjmente­sen felvétetnek mindazon növen­dékek, kik a városi hatóság által kiállított szegénységi bizonyít­­ványnyal felszerelt kérvényüket Miskolcz bhjt. Városi tanácsához címezve, az igazgatónőnek a be­­iratás alkalmával benyújtják. Tandíj mentességet egész évre azonban csak jó maga­viseletű, szorgalmas növendékek nyernek. — A miskolczi kereskedő ta­nonciskolában a beiratások szep­tember 1—5-ig tartatnak és pedig hétköznapokon délután 3—­4-ig, vasárnap délelőtt 10—12-ig, a felsőkereskedelmi iskola tanács­termében, mely idő alatt, minden kereskedő tanon­ köteles beirat­kozni. A tanítás szeptember 14-én veszi kezdetét. Az évi tandíj 14 korona, mely r­d­e íratáskor előre fizetendő s ugyanakkor bemuta­tandó az iskolai bizonyítvány és a t­a­no­n­c­ szerződés is. A be iratás­i határidő pontos betartását, a­ "Szü­lők és a főnökök különös figyel­mébe ajánljuk, mivel e határidőn túl jelentőkéz)» tanoncok addig mulasztott órái igazolatlatinok­nak vétetnek. Az igazgatóság. K­ÍDON­SÁGOK — 1916 augusztus 31.­­Talán az újságírónak van a legnehezebb szerepe a bá­bom alatt. Szegény, már maga nem tudja, már szabad megírnia, mit nem. Ezenkívül a közönség­nek is megvan a maga különle­ges kívánsága a lappal szemben. A publikum egy­ része haragosan követeli, hogy az újság húzza nyársra, törje karóba, vessse mág­lyára a termelőket, akik kiuzso­­rázzák a népet. A termelő előfi­zetők viszont haragos leveleket irkálnak a szerkesztőségekhez: „Miért bántanak bennünket foly­ton? Drága a munkás, drága a Csizma, drága a takarmány, m­i nem adhatjuk olcsóbban a porté­kánkat.“ " A szabó magáiból kikelve köve­teli a szerkesztőtől, hogy leplez­ze le a susztert, aki 30 koronáért talpal. A suszter összeszorult kézzel beszél a szabó uzsorájáról, aki 200 koronát kér egy rend ru­háért. A szentimentális aggszáz novellákat követel, mert őt ez nem érdekli a há­ború. A kávéházi stratéga azt, köve­teli, hogy jó harctéri hírrel szol­gáljon a lap. A másik régi előfi­zető ellenben mérgesen kérdi, hogy mitt­ bolygattuk Romániát? A másik azt mondja, hogy az új­ságok csinálták meg a román há­borút is. Az sem ritkaság, hogy az előfizető lemond, mert a lap rosszul van szerkesztve, nem hoz se békekötést, se győzelmeket. És az újságíró maga, is elhiszi néha, hogy ő az oka, amiért nincs béke, nincs szenzációs házasság­­törés, hajmeresztő rablóg­yilkos­­ság, érdekes égi tünemény, még egy gorlicei áttörés se, hogy ő a hibás, amiért nincs elég szedő, aki kiszedje a tárcát s hogy a mulasztás terheli a papírelőállí­­tás körül is. És töri a fejét, hogy, min­it írjon hát? Végre talál egy témát, de épp akkor hozzák az e­gy millió há­romszázezredik minisztert, rende­letet, h­ogy arról sem szabad írni. És végül a lap mégis megjelenik, amin sokszor az újságíró csodál­kozik a legjobban. — Hivatal­os jelentések. Buda­pest, augusztus 30. Keleti harc­tér: Az Orsovától északkeletre emelkedő magaslatokon csak ira­taink ismételten visszavertek román támadásokat. Egyébként a határra előretolt erőtcsoportokat lépésről-lépé­sre és tervszerűen visszavontuk, úgy, amint az a háború esetére régebben megálla­­píttatot­t. Az ellenség bizonyára­ nagyra lesz Petrozsény, Brassó és Keszdivásárhely megszállásá­­val. A legészakibb román hadosz­­lopok a Gyergyó-hegységben harciban állanak. Német csap­atok a galíciai Er­dős-Kárpátokban a Kukul-ma­­gnslatot, amely az utóbbi hetek­ben heves harcok tárgya volt, új­bóli elragadták az oroszoktól. Eg­yébként előtéri harcokon kívül az orosz arcvonalon lénye­ges esemény nem történt. Olasz harctér: Nincs különös esemény. Délkeleti harctér: Dunai flot­­tilánk a Duna alsó fogyásánál, Turnu-Mingin­ele mellett román uszályha­jóikat, kikötői raktárakat és katonai telepeket elpusztított. Zim­­iriicánál két megrakott u­nszálehajót­, egy kikötői állomás­­hajót és két motorcsónakot zsák­mányolt. A Vet­usa alsó folyásánál aia előőrsi tevékenység fokozódott. Höfer, altábornagy, Berlin, augusztus 30. A nagy főhadiszállás j­elent­i : N­yugati hun ezér: A Somme területen a két fél tüzérségének tartósan nagy ha­rcba vet­ése mellett tör­tént ellenséges vállalkozások ha­tásos zárótüzünkben nappal nem tudtak le­fejlőd­ni. Este és éjjel heves támadások következ­tek az O­villers-P­oziér­es - vonal­­ felől és Guillemont és Maurepas közt, alig a cs­a­tlakozó vonal­on a Soro­méig s azon túl is egészen Chilly vidékéig. A rohamra felkészült ellenséget éjjel is visszatartottuk árkaiban. Állásaink teljesen bir­tokunkban vannak. O­vili­­fers-Po­­zierestől északra vitéz csapataink egyes helyeken Benyomult trigol osztagokat súlyos közelharcban ismét kivetették. A Múlástól jobbra, Fleury méltót­t és a falu és Chapitre-erdő közti állásaink ellen h­ízéves tűzzel előkészített, megújíu­lt francia támadások is­mételtem összeomlottak. — Az Ancre-pataktól­, északra, és Müihl­­haus,éntől nyugatra egy-egy el­lenséges repülőgépet légi harc­ban harcképtelenné tettünk. — Két repülőgépet a Sommetől északra védőtüzelésünk szedett le. Egy másik Lovecorrrtnál vo­na­lainkon belül kénytelen volt leszállani. Keleti harctér: A Kárpátok­­­tól északra jelentősebb esemény nem volt. Német csapatok Za­láé től északnyugtaira rohamimal el­foglalták a­ Kukul-hegyet. Balkáni harctér: A­­helyzet változatlan. Legfelsőbb hadvezetőieég. Rendkívüli kórokmány tam­­án lártaruhákból és gyermek­­ruhákból nagy raktáram van, már sokalt szabott árban.NEUMANN M. Ajánlom e tárgyakban a szükséglet mielőbbi beszerzését. Cs. ÉS KIR. UDVARI ÉS KAMARAI SZÁLUTÓ. Elsőrangú mértékszabóság, ááád fl­eggjébb kötölta r­eflerenzuhík készen és mérték után 24 ór­a alatt is. |

Next