Miskolczi Napló, 1919. március (19. évfolyam, 51-75. szám)
1919-03-01 / 51. szám
2 BERN. Irta : BÁRSONY ANDOR. A napi események gyors és meglepő változatai kényszerítik a burzsoát arra, amit eddig semmi fel.Mgoslás, semmi magyarázat és • semmi capacitálás elérni nem tudott, hogy a lassanként kialakuló ‘•jelyzethez hozzá idegződjék és asocialistában egyrészt ne a merev saktumert, másrészt pedig ne ellenségét lássa mindannak, amit őérthetetlennek és szentnek tart. A magyarországi szociáldemokrata -htt, illetve annak vezetői, amint a lefolyt berni kongresszus tárgyalásai is megmutatták, kiváló érzékkel bírnak a napi és gyakorlati politika követelményeivel szemben is. Ha van valaki, aki ennek a m megnyomorgatott országnak érdekeiért síkra szállt, aki az élet lehetőségét ennek a sokat szenvedett népnek meg akarja könnyíteni, aki az egész világ előtt helyzetünknek iszta és reális képét feltárta, úgy ezek a berni kiküldöttek voltak. Tették pedig ezt nem a régi fdiplorsráciai iskola finomkodó fogásaira, tim Telegrand-hallgatással és a tények egyoldalú beállításával, hanem férfiasan, erélyesen, interpaellis gondolkozásuk dacára, rem félve a sovinizmus, a nacionaizmus ,vádjától, és nem rettenve vissza az imperialista álmokkal és érzésekkel telített kis nemzetek rb -lista képviselőinek terrorjától sere. Látható tehát, hogy a szociáldemokraták addig is, míg az államnélküli társadalom nagy elve megvalósul, elismerik és magukévá teszik azt az axiómát, hogy a politika a napi existenciák tudománya és megismervén azokat a követelményeket, melyek teljesülése nélkül ennek az országnak és népének megélése lehetetlen, nem haboztak pártjukat és egyéniségüket a haza fogalmának eszmeköréért exponálni Hiszem, hogy az igazi polgárság, mely önös érdekein felül tud emelkedni, kevesebb idiosinkrációval fogja hallani és nézni ezentúl a szociáldemokrata párt ténykedéseit és nem ül fel a megszokott, hangzatos szólamoknak, melyek ezt a pártot a hazátlan érzések megtestesülésének hirdeti. Kívánatos volna, hogy a folytonos megalkuvások és kompromisszumok helyett ennek az országnak úgy a gazdasági, mint külpolitikáját egységes irányelvek szerint vezessék. Erre pedig csak egyetlen és pedig a szociáldemokrata párt volna képes. A párt érvényesülésének egy másik igen nagy akadálya van és ez nem, mint egyesek és a régi rendszer exponensei váltig hangoztatják, a külföld intéző köreinek averziója a radikalizmus iránt, hanem az a körülmény, hogy a tömegek érezvén, hogy az évszázadok óta reá nehezedő nyomás megszűnt, a felszabaduló energia ahelyett, hogy a fokozott termelő munkában találna elhelyeződést, azellenkező végletbe csap. Ezt a párt vezető férfiai, valamint a szocialista miniszterek is érzik és erejükhöz képest igyekszenek is ezt az irányzatot letörni. Forel Ágost, kinek neve mellett minden aposztrofát jelző felesleges, gyógyító arkánumként minden gazdasági válságban levő ország számára egyik legújabb, többek között Magyarország népéhez is intézett üzenetében az általános munkakötelezettség bevezetését proponálja. Hogy az ország ebből a rettenetes gazdasági válságból kievickéljen, szinte heraklesi munkát kell végeznie mindenkinek. A fontos munkaalkalmak és munkalehetőségek teremtése, intenzív termelés és ezzel egyidejűleg a munkakényszer. Tudom, hogy szakszervezeteinkben megvan a készség, hogy a dolgozni nem akaró elemeket erkölcsi presszióval a munka felvételére kényszerítse. Ha a világnak megmutattuk, hogy sikerült ebben a gazdasági cháoszban rendet teremtenünk, a munkátlanság hydrájának fejét levágni, akkor a berni kiküldöttek szava nem lesz kiáltó szó a pusztában és ez az ország lesz az, ahonnan a munka megbecsülésének és felmagasztosulásának ténye az egész világot be fogja sugározni. MI SK OECE! KAPC! Szombat, márc. 1 Hock János nem fogadta el a váczi püspökséget. (Saját tudósítónktól.) Hock Jánost a Nemzeti Tanács elnöke, — aki ezidőszerint Budapest József városi plébánost tegnap délután magához kérette Károlyi Mihály köztársasági elnök és felajánlotta neki a dúsjövedelmű váci püspökséget. Hock János erre szerényen elhárította magáról a köztársaság elnökének kitüntető bizalmát és nem fogadta el a gazdag javadalmazású főpapi stallumot. Nehogy csak egy ember is akadjon, aki rámondhassa, hogy a Nemzeti Tanácsban elfoglalt előkelő pozícióját erre használta fel. Ritka az ilyen eset. Talán példátlan is. Az igazi papi erénynek ezt az értelmezését, ezt a puritánságig túlhajtott nemes egyszerűséget nagyon ritkán láthatjuk. Mert a papság is — és ebben nem is lehettek kivételek, amikor az egész korszak és korszellem ilyen volt —a múltban elsősorban a politikai exponáltságot használta föl mindig arra, hogy gazdag főpapi stallumokhoz jusson. Egyetemi tanárok vagy az alsópapság tagjai csak a legritkább esetben tudásuk és készültségük révén jutottak a kanonoki vagy püspöki székekhez. A legtöbbször a képviselőség volt az az út, melyen keresztül a legbiztosabban révbe értek az okosan számító papok. Hock János példája szinte páratlanul áll ebben a vonatkozásban a közönség előtt. De viszont mindenben igazolja a köztársaság elnökének ritka emberismeretről tanúskodó választását, hogy ilyen emberekkel vette körül magát. Ilyen puritán és apostoli szerénységű embert segített annak idején a Nemzeti Tanács elnöki székébe, akit politikai meggyőződésének útján még a káprázatos jövedelmekkel kecsegtető főpapi szék sem képes megszédíteni. Aki politikai ideálokért önzetlenül harcol. Aki fanatikusa a szerénységnek, a becsületnek, a politikai tisztességnek, hogy méltó közkatonája legyen — ha mindjárt vezéri sorban is — a magyar népköztársaságnak, mely a tisztességben, becsületben és munkában való megújhodást Magyarországnak. Szende Pál nyilatkozik az ellene emelt vádakról. (Saját tudósítónktól.) Budapesti tudósítónknak ma alkalma volt beszélni dr. Szende Pál pénzügyminiszterrel, aki következőkben nyilatkozott a nagy vagyonadó terve miatt őt ért támadásokról. Tudósítónk ezt kérdezte: Főleg kereskedő és iparos körökben azt mondják, hogy nagy vagyonadó nélkül is biztosítani lehetett volna a termelés rendjének helyreállítását. A miniszter ezt válaszolta: " Akik azon a nézeten vannak, hogy az események nem haladtak még nagyon előre, megelégedhetnek szerényebb reformokkal is, de ha valaki úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a gazdasági összeomlás elhárítása végett el kell menni az áldozatkészség legvégső határáig is, aminthogy mi ítéljük meg a helyzetet akkor nem lehet félreismerni, hogy ez a sorsdöntő óra elérkezett. Ma ugyanis arról van szó, hogy el kell menni addig a határig, amely mellett egyéni boldogulás még lehetséges, amely mellett az egyéni tevékenységre alapított gazdasági rend még fentartható. Az idők változnak és változnak a gazdasági formák is s ma már nem felel meg az egyezkedés és eljárásnak az a módja, mely a békeidőben megfelelt. Ma már azoknak van igazuk, akik azt mondják, egyszerre kell a maximumot felajánlani és egyszerre kell a maximum keresztülvitelét megpróbálni, mert ez az egyedüli mód a helyzet megmentésére. Ha ez nem sikerül, akkor egészen nyilvánvaló, hogy nem sikerülne olyan eljárási mód sem, amely a helyzetet kevesebb áldozatkészséggel, részletfizetésben való alkudozással akarja megmenteni. Sokan hangoztatják miniszter úrral szemben azt is, hogy kár volt kijelentéseket tenni a vagyonadóról, mert ezáltal a nagytőkének és a nagybirtoknak lehetővé vált az idején való megfutamodás, kár volt, amint mondják, időt adni arra, hogy felocsúdjanak a félelemből és titokban kellett volna a vagyonadóreformot előkészíteni, azután pedig a leggyorsabban végrehajtani. Csak nap emberek hihetik azt, hogy egy korszakos jelentőségű és a gazdasági élet minden ágát érintő reformot csak suttyomban elő lehet készíteni és azok, akik nyilatkozataimért gáncsolnak, szántszádékkal elhallgatják, hogy a rettenetes szociális igazságtalanságok miatt nyugtalankodó óriási tömeget semmi mással nem lehetett volna volna megnyugtatni, semmi mással nem lehetett volna a nagyfokú bizalmatlanságukat a részben polgári kabinettel szemben eloszlatni, mint igenis a nagy vagyonadóról szóló kijelentésekkel. Ahogy a rettenetes földéhséget csak úgy lehetett nagyobb katasztrófák nélkül lecsillapítani, hogy a kormány komoly és erélyes intézkedéseket tett ennek a több évre terjedő processzusnak a lefolytatására, épp úgy a gazdaságilag elnyomott helyzetben élő osztályokat sem lehetett volna és nem lehetne másként megnyugtatni, mint igenis a nagy vagyonadóról szóló kijelentésekkel. Az előmunkálatok sürgős megkezdésén kívül semmi más a kormány szándékainak a komolyságát nem biztosíthatta volna. Kereskedők figyelmébe Ezúton tudatom a tisztelt üzletfeleimet, hogy az üzletek tisztítását én senkinek el nem adtam, sem át nem adtam, sőt továbbra is azon leszek, hogy a kereskedő urak megelégedését kiérdemeljem. Tisztelettel Hirsch Mihály vállalkozó.16 Szükség van-e feminizmusra? A helyi lapokból olvastam a feministák elnöknője által a minap tartott előadásról szóló tudósítást, amely előadásnak a lényege az vol, hogy a feministák nem politizálnak s hogy működésük az összes nőtt érdekében kívánatos. Bármily szépszavakkal is igyekezett ezt előadó beigazolni, a szociáldemokrata párthoz csatlakozott dolgozó nőket semmivel nem győzte meg álláspontjuk helyes voltáról. Számolok azzal, hogy önöket programmjuktól való eltérésre nem bírhatom, hogy a szocializmus tanítását önök el nem ismerik. Mégis kötelességemnek tartom, hogy néhány szóval rámutassak arra, hogy mennyire feleslegesnek tartom az önök mozgalmát. A régi osztályuralom idején lehetett értelme külön feminista mozgalomnak, de most, amikor a demokrácia jutott uralomra, amely nem ismer sem jog, sem kötelesség szempontjából különbséget ember és ember között, amely nemre, korra és vallásra való tekintet nélkül, az összesség boldogságáért küzd; külön nőmozgalom teljesen felesleges. A feminizmus a demokrácia megvalósításával elvesztette létjogosultságát. Önök kapitalisták nejei és gyermekei azt akarják, hogy az osztályuralom fennmaradjon, hogy a gazdasági demokrácia ne valósuljon meg. Önök minduntalan azt hirdetik, hogy a politikát száműzik és mégis — lehet, hogy nem szándékosan, de akaratlanul is politizálnak, mégpedig reakciós irányban, így programmjukba vették a vallás erkölcsös neve és fentartását. Márpedig ez poltika ! Vagy önök szerint nem az? Erre vagyok bátor önöket figyelmeztetni, hogy amikor Palágyi Lajos nyílt levélben hívta fel a társadalomtudományi társaság helyi csoportját, hogy indítsanak agitációt a vallásoktatásnak az iskolából való száműzése mellett, akkor a társadalomtudományi társaság, amelyben az önök hozzátartozói foglalnak helyet, azt felelték, hogy ezt nem