Miskolczi Napló, 1920. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1920-03-27 / 73. szám

2 Báró Beck, az egykori osztrák miniszterelnök, az elhunyt Ferencz József császár legintimebb politikusa, aki jelenleg az osztrák állami számszék elnöke, Szegeden tartózkodik, amint azt egyik ottani laptársunk kerülőúton át ideérkezett számából olvassuk. A volt osztrák miniszterelnök, aki a Habsburg-ház politikájának hosszú éveken át volt k­gjobban beavatott tényezője és részese, rokonának, a Nagykomlóson lakó San Marco hercegnőnek látogatá­sára jött Magyarországra és Nagy­­komlósról gyakran utazik át a nagy alföldi metropoliszba Szegedre. Itt fogadta egyik szegedi újság munkatársát, aki azután az aláb­biakban számol be az érdekes intervjúról. A beszélgetés kezdetén — hi­szen ez olyan természetes — mindjárt poli­ikára fordult a szó. Báró Beck először a diplomaták finom mosolyával szabadkozott és tiltakozott a hozzá intézeti kérdé­sek ellen. Hivatkozott arra, ho­g vé­legesen visszavonult az aktív politikai élettől. Mikor a so­kan Magyarország és Német Ausztriá­nak a jövőben egymáshoz való­ viszonyát hozta szóba az újságíró, elárult annyit, hogy — véleménye szerint — Magyarország és Ausz­tria között elkerülhetetlen bizonyos gazdasági kapcsolat kifejlődése, annál is inkább, mert a két állam­nak szüksége van egymásra, nem élhetnek egymás nélkül és minden jel arra mutat, hogy egymásra is fognak találni. .. Természetesen csak a gazda­sági problémák megoldásának le­­he­tségeiben. Politikai kapcsolatot azonban nem tudok többé elkép­zelni. És minek is, hiszen erre semmi szükség, — tette hozzá sietve. Az újságírónak erre a kérdésére, hogy mivel magyarázható meg legvalószínűbben a volt monarchia összeomlása, ezeket mondotta báró Beck : — Ezerszer elhangzott kijelen­tést ismételek, mikor azt mondom, hogy a világháború dolgában nem bennünket terhel a felelősség. A háborút ránkerőszakolták s akár akartuk, a­ár nem, fel kellett ven­nünk az elénk dobott keztyűt. Az összeomlás oka ? Semmi más, mint egyszerűen a tulságba ka­landozó nemzeti aspirációk, ami nem is a volt monarchia részéről volt tapasztalható. Azután elborult arccal fűzte hozzá : — A katasztrófát természetesen késleltetni lehetett volna, sőt arra is volt mód, hogy e kerüljük. Ne­héz lett volna, de lehetséges. Most azonban már hiába. Minden hiába. Talán ha másként csinálják a legutóbbi tíz év politikáját, első­sorban külpolitikáját, minden más­ként fordult volna. — Lehetséges-e a Habsburg-ház uralmának újból való visszaállí­tása, — kérdezte az újságíró. Diplomatákhoz illő óvato­ssággal adta a feleletet a volt osztrák mi­niszterelnök: — Erre a kérdésre nagyon ne­héz válaszolni s talán a legjobb lenne, ha azt mondanám, hogy minden a jövő t oka és a jövő bizonyára sok meglepetést rejte­tt. Ausztria jelenleg köztársaság és a m­ostani osztrák államforma m­áv­ltoztatására gondolni nem , s vakmerő­ség lenne. Ausztria ma csak élni óhajt és halálos bűn lenne újabb megrázkódtatásnak kitenni ezt a szerencsétlen, lejtőn álló államot. — Mi a véleménye Excellen­­ciádnak a békéről, a megkötött és megkötésre csak ezután kerülő békeszerződésekről, — hangzott az ujságíró utolsó kérdése. — A békét tökéletlen műnek tartom. Mostani formájában élet­­képtelen és valóra nem váltható tervek sorozata. Lehetetlen felté­teleket szab, amelyek évezredes igazságokkal ellenkeznek. Nem is szólva a rettenetes gazdasági meg­terhelésekről, amelyeket öngyilkos­ság volt és lesz vállalni s az újonnan megállapított országhatá­rokról, amelyek között lehetetlen élni egyes népeknek. Szilárd meg­győződésem, hogy­­ sor­­ kerül még a béke revíziójára s mikor ezt mondom, gondolok a magyar békeszerződésre is. MISKOLCZI NAPLÓ Szombat március 27 Felhívás szibériai hadifoglyaink hozzá­tartozóihoz. A magyar királyi honvédelmi minisztérium­ hadifogoly-csoporta felhívja azokat, akik Kelet Szibé­riában, különösen a tengermellé­ken lévő táborban internált hozzá­tartozóik részére segélyezés vagy hazaszállítás elősegítése céljából pénzt óhajtanak a magyar misszió útján küldeni, hogy az e célra szánt összeget dollárokban fizes­sék be e hó 29—3- án délelőtt 9 órától délután 2 óráig a m. kir. honvédelmi minisztérium hadifo­goly csoportjánál (Budapest, II. kerület Szalag utca 15. I. em.) A pénzküldemények közvetítése csak a feladó veszélyére történ­hetik. Vagyis annak ellopása, el­kobzása, lefoglalása, vagy más vis maior következtében való el­vesztése esetén a kincstár nem nyújt megtérítést. Úgyszintén a feladó tartozik viselni az esetleg szükségessé váló átváltásnál­­ fel­lépő veszteséget. Ha az átutalt pénzösszeg valami oknál fogva kézbesíthető nem volna, ugyan­abban a valutában fog visszafi­zettetni, amelyben az befizettetett, tekintet nélkül az időközben be­álló árfolyam változásra. Április 8-ig kitolták a felülbélyegzés határidejét 146 órai munkával 21 millió értékű bankjegyet bélyegeztek felül. — A vidéki felülbélyegzések. (Saját tudósítónktól.) A kékpénz felülbélyegzésére vonatkozó ren­delet tudvalevőleg úgy intézkedett, hogy a bankjegyek felülbélyegzés céljából március 28-ig szolgálta­­tandók be. Budapestről érkező jelentés szerint azonban tekintettel a közlekedési nehézségekre és különösen arra, hogy a Tiszántúl egy része még most sem szaba­dult ki a megszállás alól, a minisztérium a bankje­gyek felülbélyegzésének határidejét 1. évi április hó 8-ig meghosszabbítja. Bieber József miniszteri taná­csos, miskolczi pénzügyigazgató­­tól vett értesülésünk szerint ma délelőtt 10 óráig a lebélyegzés határidejének meghosszabbításáról hivatalos formában ugyan nem jött rendelkezés, ellenben Szalay József, az Országos Központi Hi­telszövetkezet jelenleg Miskolczon tartózkodó osztályfőnöke az éjjel telefonbeszélgetést folytatott az O. K. H. vezetőségével, ahol meg­erősítették azt, hogy a lebélyegzés terminusát április 8-ig kitolták. Csupán csak órák kérdése, hogy a pénzügyminisztérium idevonat­kozó rendelkezése hivatalosan is megérkezzék Miskolczra. A lebélyegzés eddigi lefolyásá­nak részletei felől érdeklődvén, felkerestük Schmeisz Ágoston mű­szaki főtanácsost, a Miskolczon működő lebélyegző bizottság elnö­két, aki a következőkben infor­mált bennünket az eddigi mun­káról : — A lebélyegzés a miskolczi pénzügyigazgatósági palota adó­hivatali helyiségében a rendeletnek megfelelőleg március 18 án vette kezdetét. Kezdetben csak nappali munkát vezettünk be, később azonban, a múlt hétfőtől kezdve, éjjel nappal folyik a munka. Ezért két bizottság alakult a lebélyegző­­gépek működésének ellenőrzésére. Az egyik bizottság, amelynek az elnökön kívül Ilosvay Ernő és Bucsegh Kálmán pénzügyi titká­rok, valamint Bartha Imre és Boroska Lajos számellenőrök a tagjai, mindennap reggel 7 órától este 7 óráig ; a másik bizottság, amelynek tagjai Róbert Lajos és Denk Arnold pénzügyi titkárok, Halmos Albert és Valentinyi Já­nos irodafőtiszt, az előbbi bizott­ságok felváltva naponkint este 7 órától reggel 7 óráig ellenőrzi a lebélyegzőgépek működését. Március 26-án reggel 7 óráig, 146 óra munkaidő alatt, lebélyegzésre került összesen 297,039 drb bank­jegy, 21.294,*190K értékben — igaz, — folytatta a mű­zaki főtanácsos — hogy a gépek telje­sítő képessége az úgynevezett masszahenger anyagának silány volta miatt a maximumra nem volt fokozható, mindazonáltal, — amint azt a fenti eredmények is bizonyítják — a lebélyegzésnél fennakadás nincs. Az állampénz­tár mindent elkövet, hogy a kö­zönség pénzének becserélését esz­közlő pénzintézetek igényeit kielé­gítse s most már csak a közönség nyugodt magatartásán múlik, hogy a becserélés az egyes bankoknál továbbra is simán folyjon, annál is inkább, mivel a lebélyegzés határidejét most meghoszabbítot­­ták. Biber József pénzügyigazgató és Boros János pénzügyiga­zgató he­lyettes különben e héten bejárták a környéken­ levő lebélyegzési he­lyeket, megtekintették az ott mű­ködő gépeket s ahol némi zavarok mutatkoztak, annak orvoslásáról gondoskodtak. Komjáthy János átadta a pol­gármesternek a színigazgatói engedélyt biztosító iratokat. (Saját tudósítónktól.) Komjáthy János színigazgató, akit — mint azt már jelentettük — a színügyi bizottság első­sorban ajánl a szín­ház vezetésére, tegnap Miskolczra érkezett és felkereste az illetékes körönét, ahol bemutatta a kultusz­minisztérium és az Országos­ Szí­­nészegyesület által kiállított irato­kat, melyek szerint Komjáthy Já­nosnak biztosítják a színigazgatói engedély kiadását. A kultuszmi­nisztérium művészeti osztályának vezetője ifj. báró Wlassics Gyula írta alá az iratot, am­íy most már bizonyossá teszi, hogy Komjáthy miskolczi színigazgatásának nem lehet akadá­la az a — kor­kur­­rens pályázók által terjesztett — hír, hogy nem kap igazgatói enge­délyt. Komjáthy János visszatérése a színpadhoz, — amelytől csupán a háborús viszonyok miatt vonult el ideiglenesen — nyereséget je­lent a művészetre és ig­y a magyar nemzeti kultúra szempontjából i­s előnyös Komjáthy visszatérte és különösen előnyös Miskolc ! , melynek színháza Komjáthy veze­tése alatt, — épugy mint azok a színházak, amelyeket eddig veze­tett, — a vidéken első helyen lesz művészeti szempon­t­l Miután így minden akadály el­hárult a dön­tés elől, most már mielőbb véglegesíteni lehet — és kell is a színház érdekében — a határozatot és annak gyorsan át kell menni úgy a tanácson, mint a közgyűlésen. Szükséges ez első­sorban azért, hogy az igazgatónak ideje legyen a szervezkedésre és olyan társulatot hozhasson ide, mely méltó a miskolczi színház­hoz. A színház bérlete körül a pá­lyázók közt megindult küzdelem­ben különösen egyes pályázók ré­széről vádakat terjesztettek Kom­­játhyról. Komjáthy most arra kért fel bennünket, hogy közöljük, mi­szerint a fegyelmi fe­ljelentést meg­tette már szóbelileg az Országos Színészegyesületnél a rágalmak terjesztői ellen és az adatok ösz­­szegyűjtése után írásban is meg fogja tenni az ilyen eszközökkel dolgozó konkurrensek ellen a fel­jelentést. APOLLO URÁNIA Március 27 én, szombaton Március 27-én, szombaton Az örök ifjúság*­antasztikus forté­ét 5 felv. Főszer. : AROLA TOELLE * arány Filmjáték 4 felvonásban Vasúti menetjegyiroda a Miskolczi Népbanknál ! Széch­enyi­ utca 62. sz.­­ Jegyek válthatók: dkiutm­*! A MISKOLCZI NAPLÓ házhoz hordására asszonyok, leányok fiuk vagy rokkantak felvételnek a kiadóban

Next