Miskolczi Napló, 1920. szeptember (20. évfolyam, 201-225. szám)
1920-09-17 / 214. szám
MISKOLCZI NAPLÓ JPéntek, szeptember 17 A vármegye installálta Halassy József főispánt (Saját tudósítónktól.) A régi főispáni installációk hagyományos külső fénye nélkül, aminek mellőzését a történelmi idők komolysága, az erőszakos békeszerződés igazságtalansága, a megcsonkított ország szomorú állapota teszi indokolttá, de belső melegségében és lelkes megnyilvánulásaiban a régi installációs ünnepségekhez méltóan ment ma végbe Halassy József kir. kamarás beiktatása Borsod vármegye főispáni székébe. A vármegye törvényhatósági bizottsága impozáns számban vonult fel az installációs közgyűlésre, melynek hangulata mindvégig lekés volt. Halassy József régi agilis munkása a megyei közéletnek, puritán egyszerűségű, nemes gondolkozású ember, akinek eddigi közéleti tevékenysége garanciát ad arra, hogy ezentúl is minden mellékszemponton felülemelkedve tisztán a közérdek vezeti majd ténykedéseiben. Programmja, amelyet ma a törvényhatóságnak adott, nemesen egyszerű szavakkal mutatja azt a hazafias irányt, amelyen haladni kíván abban a munkában, amit új méltóságában fog kifejteni. A vármegye nagyterme ünnepi díszbe öltözött az installáció alkalmára. A lépcsőház zöld lombokból font girlandokkal és virágokkal van díszítve. A nagyterem zsúfolva van bizottsági tagokkal. Igen szép látvány a társtörvényhatóságok díszmagyaros küldöttsége. A vendégek sorában van Miskolcz küldöttsége is, Lichtenstein László főispán, továbbá dr. Hodobay Sándor h. polgármester vezetésével a tanács tagjai. Igen kedves ásvány a nagyterem karzata, előkelő hölgyközönségével. A közgyűlés előtt a mindszenti róm. kath. templomban szent mise volt, melyen a törvényhatósági bizottság testületileg vett rész. A szentmisét Kiss László mezőkövesdi apát-plébános pontifikálta fényes segédlettel. A templomból a vármegyeházára vonultak, ahol fél 12 órakor megkezdődött az installáló közgyűlés Zsóry György alispán nyitja meg a közgyűlést, üdvözölve a megjelent vendégeket, Miskolcz, Gömör-Kishont, Abaúj, Heves törvényhatóságainak képviselőit és a bizottsági tagokat. Jelenti, hogy Hajdú- és Zemplén vármegyék távirati üdvözlést küldtek. Mielőtt a napirendre térnének, a közgyűlés emlékezetébe idézi a júliusi közgyűlés határozatát, amely szerint mindaddig, amíg az ország területi integritása vissza nem állíttatik, minden közgyűlésen tiltakozni fognak az ország csonkítása ellen. Ennek a tiltakozásnak ad ezúttal is kifejezést, amit jegyzőkönyvbe iktatnak. A bizottság éljenzése közben jelenti ezután, hogy a vármegye főispánjává Halassy József neveztetett ki. Javaslatára báró Vay Elemér vezetésével küldöttség hívja meg a főispánt a közgyűlésbe. Hosszan zúg az éljenzés, mikor a küldöttséggel Halassy főispán gyönyörű díszmagyarban a terembe lép. Az alispán néhány szóval melegen üdvözli, majd következik az eskü letétele. Dr. Görgey László főjegyző, alispánhelyettes olvassa az eskümintát. Amikor a főispán elfoglalja helyét, az alispán üdvözli e szavakkal: — A szerep, ami hivatali állásából kifolyólag ma részére jutott, nem nehéz. Az új főispáni intakt egyénisége úri előkelő gondolkozása, komoly munkássága és hazaszeretete, vallásossága olyan kvalitásokat adnak egyéniségének, hogy már előre is teljes szeretettel és bizalommal üdvözölheti, amikor ma elfoglalja a főispáni széket. A közszereplés legfontosabb alapjának az egyéni tisztességnek kell lenni. Ha ez a nézet hatja át a közfelfogást, akkor elérünk a tisztességes közéletnek ahhoz a piedesztáljához, melyet büszkém mutogathatunk majd a világnak. Majd így folytatja: — Emellett az általános irányelv mellett még a jól végzett, odaadó, lekiismeretes, becsületes munkának kell érvényesülnie, annak a munkának, mely nem rombol, hanem alkot, teremt s amelyet nem nagyhangú szólamokkal, kijelentésekkel, hanem erős elhatározással, kitartó törekvéssel kell felemelnünk a magasabb, erkölcsi világnézet színvonalára, természetesen szakítva azzal a némely oldalon még meg nem nyilvánuló felfogással, mely eddig egyik-másik foglalkozási ágat — bárminő tisztes és alkotó volt is az — nem becsül meg eléggé. — Ha úgy az állami, mint a társadalmi és gazdasági élet minden terén érvényesülnek az igazi krisztusi elvek: a becsületnek diadala, a munkaszeretet, a tisztességes munkának elismerése, a haza- és emberbaráti szeretet, akkor érünk el igazán a keresztyén nemzeti élet magaslatára. Míg azonban oda jutunk, sok fő burjánzott gyomtól kell megtisztítani ennek a sokat szenvedett, szerencsétlen, megtépázott, nehéz időket élő szegény magyar haza életének mezőit. — Ebben a nagy, hazafias munkában azután minden tényezőnek teljes, egyetértő közreműködésére van szükség; nem szabad ősi átkunknak — a visszavonásnak, széthúzásnak, alaptalan suttogó gyanusitgatásoknak, gyűlölködésnek teret engedünk, hanem minden igaz magyar vállvetve dolgozzék — a földmivelő az eke szarvánál, a kereskedő üzletében, az iparos műhelyében, a szellemi munkás íróasztala mellett — azon, hogy itt a békés, nyugodt becsületes fejlődés útjából minden akadályt elhárítva, olyan erkölcsi és anyagi erőhöz juttassa közállapotainkat, mely a legrövidebb idő alatt képes legyen visszaszerezni azt, amit elvesztettünk. Legszentebb, legigazabb, benső meggyőződésem, hogy Méltóságod ennek az egyetértő törekvésnek kívánt Borsod vármegyében szolgálatába lépni, mikor a vármegye kormányzatára vállalkozott. Kísérje e törekvését a legteljesebb siker. Mi pedig itt ünnepélyes ígéretet teszünk arra, hogy ebben a hazafias törekvésében hűséges, odaadó munkatársai leszünk s arra a támogatásra, ,a mely e vármegye minden rendű és rangú közönségének erejében rejik, bizton számíthat. — Isten hozta, Isten éltesse, Isten áldja Méltóságodat s adjon erőt, kitartást ahhoz, hogy e nagy feladatait sikeresen megoldhassa! Az alispán költői szépségű beszéde nagy hatást tett a közgyűlésre, mely lelkesen ünnepelte a szónokot. A főispáni székfoglaló. Általános figyelem mellett kezdi el székfoglaló beszédét Halassy József főispán. A bevezető szavak után így folytatja: Ma olyan súlyos viszonyok között élünk, hogy mindnyájunk önzetlen egyöntetű munkájára van szüksége e szegény agyongyötrött hazánknak, hogy romjaiból újra feltámadjon. E vármegye törvényhatósági bizottságától kel kiindulnia annak a nemes akciónak, mely a lelkek megnyugvására szolgál. A krisztusi tan, melynek alapján áll az ország, a szeretetet hirdeti. A szeretet jegyében induljon meg munkánk, hogy azokat is megnyerjük hazánk feléptéséhez, akik eltévelyedtek. Nem sokan vannak s ha sikerül azt az elválasztó falat, amely még a lelkekben van, ledönteni, szolgálatot tettünk hazánknak. Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy mindnyájunk büszkeségével, reménységével, nemzeti hadseregünkkel és annak vezetőivel, a legbensőbb megértést óhajtom fentartani. Annak minden egyes tagja vér a mi vérünkből, nem idegen érdeket szolgál, nem idegen nyelven, idegen szellemben fejlődik, de tudatában van annak, hogy magyar, hogy a régi magyar dicsőség letéteményese. Az ő vitézségük a polgári társadalom nyugalma, a munka biztosítása, hazánk jövőjének záloga. Hatáskörömben nagy súlyt helyezek arra, hogy az én szeretett magyar földmives és kisgazda polgártársaim jogos érdekei ki legyenek elégítve. Közöttük élek, ismerem őket. Bennük látom azt a kiapadhatatlan forrást, melyből a magyarság újra és újra regenerálódik. Hiszen egyikünk őse sem származott máshonnan, mint közülük. Az egyéni kiválóság érvényesült csak, midőn soraikból kiemelkedtünk. De gyökerünk ott van. Ápolnunk kell, hogy az a sok szép nemes tulajdonság érvényre jusson,hogy mentői több esőt gyüjthessünk e tiszta forrásból hazánk javára. Borsod megye szerencsés geológiai alakulata folytán egyike hazánk ipari gócpontjainak. Az a sok jeles ipari munkás, aki a világfelfordulás előtt biztos és tisztes megélhetést talált, ma részben súlyosan küzd. Midőn ezt elismerem, reá kel mutatnom arra a rettenetes kárra, amit a román megszállás a gyárak felszerelésében, a nyersanyagok készletében okozott. Meg van bénítva az üzem, nincs munkaalkalom. Türelemre kérem őket és az ezzel járó hazafiságra. Eljön annak az ideje is, amikor szakképzettségüket érvényesíthetik. Mindnyájan szegények vagyunk s legszegényebb széthullott hazáik. Nagy tényezőnek tartom megyei életünkben a jegyzói kart. Ők azok, akik a mindennapi élet bajaival első kézből foglalkoznak. Ők érintkeznek közvetlenül a faluval, tudják bajait, óhajait. Meg vagyok győződve róla — alkalmam volt sokszor tapasztalni, hogy az ő működésük a nép érdekében történik s azt lelkiismeretesen és buzgón fogják ezentúl is fokozottabb mérvben végezni. A vallásosság ápolása kell, hogy mind jobban meggyőződéssé váljon. Csak az Istenbe vetett hit az, ami felemel, ami erőt ad súlyos megpróbáltatások elviselésére. Nagy súlyt óhajtok helyezni máss iskolákra. A jövő Magyarország sorsa dől ott el. Lelkes, hazafias tanítói kar, akik nemcsak tanítanak, de nevetnek is, sokat tehet. Az ifjú lélek a legfogékonyabb. Ha olyan behatások alatt áll, amikből csak szépet, nemeset tanulhat, ebből a lélek legszebb világa, a hazaszeretet fog fakadni. Szeretném, ha a társadalom felfogásában, nagy változás állana be. Ne várjunk mindent az államtól, de dolgozunk, hogy az állam kaphasson tőlünk. E felfogásból kiindulva, megbeszélője leszek minden tisztességes munkának. Ifjú korom óta magam is munkásember vagyok. Átestem az élet igen sok változatán, s azt tapasztaltam, hogy tartós eredményt, boldogulást, embertársaink elismerését csak becsületes munkával, becsülettel való éléssel lehet elérni. A kötelesség teljesítése híven, önzetlenül lesz állásomban útmutatóm. Ezt fogom követni mindenkitől, akinek ténykedését ellenőriznem kell. Jogosult kívánságot igyekezni fogok kielégíteni, de egyéni magánérdeket előmozdítani közéleti tevékenységemben nem fogok ismerni. Ha hazám újjáépítéséhez egy tégladarabbal hozzá tudok járulni, boldog leszek. Ismerem gyengeségemet, erőim fogyatékosságát. Ezért fordulok a tek. törvényhatósági bizottsághoz, hogy önzetlen tevékenységembentámogatni, jó indulatukkal megajándékozni szíveskedjenek. A főispán tartalmas, tömör, rövidségében kifejező beszédét folytonos tetszésnyilvánítások és a végén zúgó éljenzés követték.