Miskolczi Napló, 1920. szeptember (20. évfolyam, 201-225. szám)

1920-09-17 / 214. szám

MISKOLCZI NAPLÓ JPéntek, szeptember 17 A vármegye installálta Halassy József főispánt (Saját tudósítónktól.) A régi fő­­ispáni installációk hagyományos külső fénye nélkül, aminek mellő­­zését a történelmi idők komoly­sága, az erőszakos békeszerződés igazságtalansága, a megcsonkí­tott ország szomorú állapota teszi indokolttá, de belső melegségé­ben és lelkes megnyilvánulásaiban a régi installációs ünnepségekhez méltóan ment ma végbe Halassy József kir. kamarás beiktatása Borsod vármegye főispáni széké­be. A vármegye törvényhatósági bizottsága impozáns számban vo­nult fel az installációs közgyűlés­re, melynek hangulata mindvégig le­kés volt. Halassy József régi agilis munkása a megyei közélet­nek, puritán egyszerűségű, nemes gondolkozású ember, akinek eddi­gi közéleti tevékenysége garanciát ad arra, hogy ezentúl is minden mellékszemponton felülemelkedve tisztán a közérdek vezeti majd ténykedéseiben. Programmja, a­melyet ma a törvényhatóságnak adott, nemesen egyszerű szavak­kal mutatja azt a hazafias irányt, amelyen haladni kíván abban a munkában, amit új méltóságában fog kifejteni. A vármegye nagyterme ünnepi díszbe öltözött az installá­ció alkalmára. A lépcsőház zöld lombokból font girlandokkal és virágokkal van díszítve. A nagy­terem zsúfolva van bizottsági ta­gokkal. Igen szép látvány a társ­­törvényhatóságok díszmagyar­os küldöttsége. A vendégek sorában van Miskolcz küldöttsége is, Lich­tenstein László főispán, továbbá dr. Hodobay Sándor h. polgár­­mester vezetésével a tanács tag­jai. Igen kedves ásvány a nagyte­rem karzata, előkelő hölgyközön­ségével. A közgyűlés előtt a mindszenti róm. kath. templomban szent mise volt, melyen a tör­vényhatósági bizottság testületi­leg vett rész. A szent­misét Kiss László mezőkövesdi apát-plébá­nos pontifikálta fényes segédlettel. A templomból a vármegyehá­zára vonultak, ahol fél 12 órakor megkezdődött az installáló közgyűlés Zsóry György alispán nyitja meg a közgyűlést, üdvözölve a megjelent vendégeket, Miskolcz, Gömör-Kishont, Abaúj, Heves tör­vényhatóságainak képviselőit és a bizottsági tagokat. Jelenti, hogy Hajdú- és Zemplén vármegyék távirati üdvözlést küldtek. Mielőtt a napirendre térnének, a közgyűlés emlékezetébe idézi a júliusi közgyűlés határozatát, a­mely szerint mindaddig, amíg az ország területi integritása vissza nem állíttatik, minden közgyűlé­sen tiltakozni fognak az ország csonkítása ellen. Ennek a tiltako­zásnak ad ezúttal is kifejezést, amit jegyzőkönyvbe iktatnak. A bizottság éljenzése közben je­lenti ezután, hogy a vármegye fő­ispánjává Halassy József nevez­tetett ki. Javaslatára báró Vay Elemér vezetésével küldöttség hívja meg a főispánt a közgyű­lésbe. Hosszan zúg az éljenzés, mikor a küldöttséggel Halassy főispán gyönyörű díszmagyarban a te­rembe lép. Az alispán néhány szóval mele­gen üdvözli, majd következik az eskü letétele. Dr. Görgey László főjegyző, al­­ispánhelyettes olvassa az eskü­mintát. Amikor a főispán elfoglalja he­lyét, az alispán üdvözli e szavakkal: — A szerep, ami hivatali állá­sából kifolyólag ma részére ju­tott, nem nehéz. Az új főispáni in­takt egyénisége úri előkelő gon­­dolkozása, komoly munkássága és hazaszeretete, vallásossága olyan kvalitásokat adnak egyéniségé­nek, hogy már előre is teljes sze­retettel és bizalommal üdvözöl­heti, amikor ma elfoglalja a főis­páni széket. A közszereplés leg­fontosabb alapjának az egyéni tisztességnek kell lenni. Ha ez a nézet hatja át a közfelfogást, ak­kor elérünk a tisztességes köz­­életnek ahhoz a piedesztáljához, melyet büszkém mutogathatunk majd a világnak. Majd így foly­tatja: — Emellett az általános irány­elv mellett még a jól végzett, oda­adó, le­kiismeretes, becsületes munkának kell érvényesülnie, an­nak a munkának, mely nem rom­bol, hanem alkot, teremt s amelyet nem nagyhangú szólamokkal, ki­jelentésekkel, hanem erős elhatá­rozással, kitartó törekvéssel kell felemelnünk a magasabb, erkölcsi világnézet színvonalára, termé­szetesen szakítva azzal a némely oldalon még meg nem nyilvánuló felfogással, mely eddig egyik-má­sik foglalkozási ágat — bárminő tisztes és alkotó volt is az — nem becsü­l meg eléggé. — Ha úgy az állami, mint a társadalmi és gazdasági élet min­den terén érvényesülnek az igazi krisztusi elvek: a becsületnek diadala, a munkaszeretet, a tisz­tességes munkának elismerése, a haza- és emberbaráti szeretet, ak­kor érünk el igazán a keresztyén nemzeti élet magaslatára. Míg azonban oda jutunk, sok fő bur­jánzott gyomtól kell megtisztítani ennek a sokat szenvedett, szeren­csétlen, megtépázott, nehéz idő­ket élő szegény magyar haza éle­tének mezőit. — Ebben a nagy, hazafias mun­kában azután minden tényezőnek teljes, egyetértő közreműködésére van szükség; nem szabad ősi át­kunknak — a visszavonásnak, széthúzásnak, alaptalan suttogó gyanusitgatásoknak, gyűlölködés­nek teret engedünk, hanem min­den igaz magyar vállvetve dol­gozzék — a földmivelő az eke szarvánál, a kereskedő üzletében, az iparos műhelyében, a szellemi munkás íróasztala mellett — azon, hogy itt a békés, nyugodt becsü­letes fejlődés útjából minden aka­dályt elhárítva, olyan erkölcsi és anyagi erőhöz juttassa közállapo­tainkat, mely a legrövidebb idő alatt képes legyen visszaszerezni azt, amit elvesztettünk.­­ Legszentebb, legigazabb, benső meggyőződésem, hogy Mél­tóságod ennek az egyetértő tö­rekvésnek kívánt Borsod várme­­gyében szolgálatába lépni, mikor a vármegye kormányzatára vál­lalkozott. Kísérje e törekvését a legteljesebb siker. Mi pedig itt ünnepélyes ígéretet teszünk arra, hogy ebben a hazafias törekvésé­ben hűséges, odaadó munkatársai leszünk s arra a támogatásra, ,a mely e vármegye minden rendű és rangú közönségének erejében rej­ik, bizton számíthat. — Isten hozta, Isten éltesse, Is­ten áldja Méltóságodat s adjon erőt, kitartást ahhoz, hogy e nagy feladatait sikeresen megoldhassa! Az alispán költői szépségű be­széde nagy hatást tett a­ közgyű­lésre, mely lelkesen ünnepelte a szónokot. A főispáni székfoglaló. Általános figyelem mellett kez­di el székfoglaló beszédét Halassy József főispán. A bevezető szavak után így folytatja: Ma olyan súlyos viszonyok kö­zött élünk, hogy mindnyájunk ön­zetlen egyöntetű munkájára van szüksége e szegény agyongyöt­­rött hazánknak, hogy romjaiból újra feltámadjon. E vármegye törvényhatósági bizottságát­ól kel kiindulnia an­nak a nemes akciónak, mely a lel­kek megnyugvására szolgál. A krisztusi tan, melynek alapján áll az ország, a szeretetet hirdeti. A szeretet jegyében induljon meg munkánk, hogy azokat is megnyerjük ha­zánk felép­­téséhez, akik eltéve­­lyedtek. Nem sokan vannak s ha sikerül azt az elválasztó falat, a­mely még a lelkekben van, ledön­teni, szolgálatot tettünk hazánk­nak. Kötelességemnek tartom kije­lenteni, hogy mindnyájunk büsz­keségével, reménységével, nemzeti hadseregünkkel és annak vezetőivel, a legben­­sőbb megértést óhajtom fentarta­­ni. Annak minden egyes tagja vér a mi vérünkből, nem idegen érdeket szolgál, nem idegen nyel­ven, idegen szellemben fejlődik, de tudatában van annak, hogy ma­gyar, hogy a régi magyar dicső­ség letéteményese. Az ő vitézsé­gük a polgári társadalom nyugal­ma, a munka biztosítása, hazánk jövőjének záloga. Hatáskörömben nagy súlyt he­lyezek arra, hogy az én szeretett magyar földmives és kisgazda polgártársaim jogos érdekei ki le­gyenek elégítve. Közöttük élek, ismerem őket. Bennük látom azt a kiapadhatatlan forrást, melyből a magyarság újra és újra regene­rálódik. Hiszen egyikünk őse sem származott máshonnan, mint kö­­zü­lü­k. Az egyéni kiválóság érvé­nyesült csak, midőn soraikból ki­emelkedtünk. De gyökerünk ott van. Ápolnunk kell, hogy az a sok szép nemes tulajdonság ér­vényre jusson,­­hogy mentői több esőt gyüjthessünk e tiszta forrás­ból hazánk javára. Borsod megye szerencsés geoló­giai alakulata folytán egyike ha­zánk ipari gócpontjainak. Az a sok jeles ipari munkás, aki a világfelfordulás előtt biztos és tisztes megélhetést talált, ma részben súlyosan küzd. Midőn ezt elismerem, reá ke­l mutatnom arra a rettenetes kárra, amit a román megszállás a gyárak fel­szerelésében, a nyersanyagok készletében okozott. Meg van bénítva az üzem, nincs munkaal­kalom. Türelemre kérem őket és az ezzel járó hazafiságra. Eljön annak az ideje is, amikor szak­képzettségüket érvényesíthetik. Mindnyájan szegények vagyunk s legszegényebb széthullott ha­zái­­k. Nagy tényezőnek tartom me­gyei életünkben a jegy­zói kart. Ők azok, akik a mindennapi élet bajaival első kézből foglalkoz­nak. Ők érintkeznek közvetlenül a faluval, tudják bajait, óhajait. Meg vagyok győződve róla — al­kalmam volt sokszor tapasztalni, hogy az ő működésük a nép érde­kében történik s azt lelkiismerete­sen és buzgón fogják ezentúl is fokozottabb mérvben végezni. A vallásosság ápolása kell, hogy mind jobban meggyőződéssé váljon. Csak az Istenbe vetett hit az, ami felemel, ami erőt ad súlyos megpróbálta­tások elviselésére. Nagy súlyt óhajtok helyezni m­áss iskolákra. A jövő Magyarország sorsa dől ott el. Lelkes, hazafias tanítói kar, akik nemcsak tanítanak, de nevet­nek is, sokat tehet. Az ifjú lélek a legfogékonyabb. Ha olyan behatá­sok alatt áll, amikből csak szépet, nemeset tanulhat, ebből a lélek legszebb világa, a hazaszeretet fog fakadni. Szeretném, ha a társadalom felfogásában, nagy változás állana be. Ne vár­junk mindent az államtól, de dolgozunk, hogy az állam kaphasson tőlünk. E felfogásból kiindulva, m­egbe­­szélője leszek minden tisztességes munkának. Ifjú korom óta magam is munkásember vagyok. Átestem az élet igen sok változatán, s azt tapasztaltam, hogy tartós ered­ményt, boldogulást, embertársaink elismerését csak becsületes mun­kával, becsülettel való éléssel le­het elérni. A kötelesség teljesítése híven, önzetlenül lesz állásomban útmu­tatóm. Ezt fogom követni minden­kitől, akinek ténykedését ellen­őriznem kell. Jogosult kívánságot igyekezni fogok kielégíteni, de egyéni magánérdeket előmozdíta­ni közéleti tevékenységemben nem fogok ismerni. Ha hazám újjáépítéséhez egy tégladarabbal hozzá tudok járulni, boldog leszek. Ismerem gyenge­ségemet, erőim fogyatékosságát. Ezért fordulok a tek. törvényha­tósági bizottsághoz, hogy önzet­len tevékenységemben­­támogatni, jó indulatukkal megajándékozni szíveskedjenek. A főispán tartalmas, tömör, rö­vidségében kifejező beszédét foly­tonos tetszésnyilvánítások és a végén zúgó éljenzés követték.

Next