Miskolczi Napló, 1920. november (20. évfolyam, 253-276. szám)

1920-11-25 / 272. szám

2 A rendőrség. (Saját tudósítónktól) Egy ok nélkül bántalmazott újságíró, a Magyar Jövő munkatársának szo­morú, megdöbbentő esete adja nekünk a legújabb alkalmat, hogy foglalkozzunk a rendőrséggel. Nem szívesen nyúlunk —s hasonló al­kalomból — e témához, mert hiszen nekünk az a hivatásunk, hogy segítsünk a közönségben a tiszteletet fenntartani és fokozni azon intézmény iránt, amelynek kötelessége a közrend­, a közbiz­tonság megóvása és az egyéni szabadságok védelme minden tá­madással szemben, akárhonnan induljon is az ki.­­És amikor ezzel a témával fog­lalkozunk, akkor egyedül az a cél vezet bennünket, hogy helyre­állítsuk az intézmény respektusát és a közönséget meggyőzzük arról, hogy a rendőrségben saját védelmezőjét is lássa, a jogrendnek azt az őrét, mely minden áldozat­tal is betölti ezt a hivatását. Ez a cél igazolja és érthetővé teszi, h­a végre egyszer már foglalkozhatunk vele és rámutatunk hibákra, melyek sürgős kiküszöbölése kívánatos, fia azt akarjuk, hogy a közönség bizalma teljes legyen és ne ellen­séget, hanem védelmezőjét, a jog­rend és igazságo­ság őrét lássa a rendőrségben. A rendőrség — jól tudjuk — nem lehet egy külön állam az államban és akármilyen előkelő dolog is a „splendid isolaton,“, egy intézmény, amelyet a köz ér­dekében létesítettek és tartanak fenn, nem különítheti el magát attól a közönségtől, melynek tisz­tességes és jogérzékkel bíró ré­szével mindenkor bizonyos ér­zelmi — sőt érdekbeli — kapcsola­tot kell fenntartania. Miskolczon pedig sajnos, nem így van. És­­ebben nem az a rendőr a hibás aki éjjel és nappal, hidegben és fagyban őrt áll és teljesíti nehéz dolgát, hanem a szellem, amely­­lyel áthatottak és amely a leg­szelidebb lelkű rendőrlegényt is arra tudja bírni, hogy békés pol­gárembereket inzultáljon. Az történt­ legutóbb, hogy egy újságírót, a Magyar Jövő munka­társát, egy rendőr véresre vert vasárnap reggel a Kálvin-utcai kőrszobán. Mindez pedig azért a borzasztóan súlyos cselekményért történt, hogy az illető újságíró va­sárnap reggel 7 és 8 óra között a főutcán, — kicsit jókedvűen — hangosan beszélgetett egy kolle­gájával. Ez az újságíró egy igen csendes, szelíd természetű ember, akinél a gyönge mámor abban nyilvánult meg, hogy a szokottnál kissé han­gosabban diskurált a kollegájával és ilyen beszélgetés közben ha­ladtak hazafelé. Egy rendőr hin­tette a beszélgetőket, majd a Kálvin utcai őrségre vite őket, ahol az egyiket véresre pofozta és a puskatust eltörte rajta, a másikat pedig — aki kérni merészelte, hogy ne bántsa a földön fetrer­gő gyönge fizikumú embert — pofonnal figyel­­meztette, hogy nem jó a rendőri munkába beleszólni. A puskatus­sal megvert ember azóta ágyban fekvő betege ennek a kis egyéni akciónak, nem jól hall, szédül és a bordái alaposan helyben vannak hagyva. A többi sérüléseket is rendre elmondja az orvosi látlelet. Vannak azonban más hasonló esetek is. Egy helybenhagyott munkás ember, egy éjszakai kirán­dulás tapasztalatait nyögő frakke­rés és még több eset, amik mind szomorú fényt vetnek arra a szel­lemre, amelynek megnyilatkozásai­ ezek az esetek­. Az ügy most nyilvánosságra ke­rült és bizonyára olyan folytatása lesz, amely megnyugt­tja a közön­séget, hogy védelme jó kezekben van. Mit mond a kerületi főkapitány ? Balló Rudolf kerületi rendőr­­főkapitány az esettel kapcsolatban ezeket mondta munkatársunknak: — Nem akarok elébe vágni a bekövetkező eljárásnak és éppen ezért a rendőrség ellen elhangzott vádakról nem adhatok nyilat­kozatot Megírhatja azonban, hogy a legutóbb történt események a legpártatlanabb vizsgálé­rt és a legszigorúbb büntetést fogják ma­guk után vonni, amennyiben tény­leg találunk bűnözőket. Az én véleményem is az, hogy ezeknek a brutalitásoknak véget kell vetni és véget is fogok vetni. Három esetet sorolnak fel a reggeli lapok. A­­ bérkocsis ese­tről mindjárt annak megtörtént után értesültem és ebben az ügyben azonnal el­rendeltem a vizsgálatot, amelyet most folytat le a kapitányság bűn­ügyi osztályának a vezetője. A Magyar Jövő munkatársának esetéről tegnap értesültem és az eljárás most van folyamatban. Úgy informáltak azonban, hogy az illető hírlapíró volt a támadó fél az őrszobán és kétszer arcul­­ütötte a rendőrt, akiből erre kitört a brutalitás és így következtek be azok az események, amelyek meg­történtek. Ismétlem, amennyiben brutalitások történtek, ezeknek véget kell vetni, de nem szabad feledni azt, hogy a rendőrlegény­ségnek egy része csiszolatlan, n­ncs kellőképen kioktatva és nincs tökéletesen kiképezve, hogy hogyan is kell teljesítenie köte­lességét. Máskor fél évig iskolában volt a rendőrlegény és csak akkor került sor arra, hogy szolgálatot teljesítsen. Ma egy hét után ki kell állítanunk az utcára, nem részesült megfelelő oktatásban és így magyarázhatók ezek a sajná­latos események, amelyekről most szó van. Arra a kérdésünkre, hogy milyen megtorlásról van szó azokkal szemben, akiket az eljárás során bűnösöknek találnak, ezt mon­dotta a kerületi főkapitány: " Minden egyes esetben a fe­gyelmi szabályzat rendelkezései szemet fogunk eljárni. Egyébként az ügy a város köz­­igazgatási bizottságának mai ülé­sében szóba kerül és úgy tudjuk, Lichtenstein László főispán nyi­latkozni fog a rendőrség kérdésében. MISKOLCZI NAPLÓ Csütörtök, november 25 A ruhaneműek árát a nemzetközi forgalom helyreállta fogja csökkenteni. (Saját tudósítónktól.) Az első­rendű szükségletek között nagy szerepet játszanak a ruházati cik­kek. Ezek azonban annyira meg­drágultak, hogy a közönség igen nagy része nem képes azokat be­­szerezni. Megkérdeztük a ruhane­műek áraira vonatkozólag néhány miskolci­ ruhanagykereskedőt, a­kik munkatársunknak a­­következő felvilágosítást adták: — A ruhaárak emelkedése szo­ros összefüggésben van valutánk romlásával. Nálunk, bent az or­szágban nincs elég nyersanyag, hiányzanak a gyáraik is, amelyek a meglevő nyersanyagokat feldol­gozzák, így kénytelenek vagyunk külföldről beszerezni az­ árukat. Valutánk romlott, tehát ugyanazon áruért több koronát kell fizetnünk. Növeli a drágaságot mé­g a magas behozatali és kiviteli vám is. A be­hozatali vám 1900 szá­zaléka a bé­kebeli vámnak. Például egy szál­lítmánynál­-. ami békében 14—15 ezer koonát ért, most csak a vám­­ra 43602 korma Ehhez­ járul még, hogy a csomagok felbontva és gakran megdézsmálva érkeznek endel­tetési helyükre. Ha tehát a kereskedő meg a­karja óvni magát nagyobb veszteségtől, biztosítania kell az árut. A biztosítási költség is rag­yon drá ~ Békében az egész áru rém tett ki annyi összeget, mint amennyit most ecy bizto­sításért kell­ fizetni. Emeli még az árakat a rtatív számítási és fuvar- költrécz. Addig nem is lehet remél­­ni az árak esését, ami' ~ legfőbb irditó oka, a valuta meg nem javult . Ami az Hfrorint illeti, idén-1°.0r Ví pV'-fMnnr vákiára vagyunk utalva. A cseh kormány, minthogy nagy feleslege van, szívesen kien­ged minden ilyen cikket., Ámbár ott nagy baj, hogy a cseh kormány az Amerikában vásárolt gyapotot ráerőszakolja a cseh gyárosokra, ál tala önkényesen megállapitott áron és igy a szabadversem megakadályozz­a, ami ’végered­ményben szintén nem fog az árak sír­yedésére vezetni. Ez a gyapot­késé­rlet körülbelül ez év január­jáig elegendő és aztán megindul a verseji, és az árukat is olcsóbban lehet majd beszerezni. Ha a normális viszonyok hely­­reállna­k és megindul a nemzet­­közi forgalom, ak­kor a ruhane­műek ára is sülyedni fog. Ameri­kában­ rengeteg nyersanyag van felhalmozva és így a nagy kínálat következtében esni fognak az árak. Eddig ug­yan is Csehországra vol­tunk utalva behozatal tekinteté­ben. Nemsokára azonban remélni lehet, hogy a hatalmas iparú Né­metországból is importálhatunk. Német-Ausztriába már is sok né­met ruhaáru érkezett és ha a ke­­reskedelmi szerződéseink perfek­­tuálódik Németorszáéval, a­k­kor a német és cseh piac versengni for e'n'mással és a hatalmas verseny következtében olcsóbb árukhoz juthatunk, feltételezve azonban, siopy valutánk nem romük tovább Egyébként az üzletekben most leginkább a falusi parasztság vá­­sárol ruhaneműeket. Amikor vi­dékről nem jön vonat, megesik, hogy egész napon nincs vásárló a nibakereckedésekben. A közép­osztály, atr.elv a megélhetés sötét gondjaival küzd, nem gondolhat arra, hogy magának új ruhát ve­gyen. A szőrmetkereskedések általá­ban pangana­k. A paraszt n­em vesz magának drága szőrmét, a közén, osz­tálynak nincs pénze, a hirtelen meggazdagodottak pedig mohón vetették magukat a luxuscikkekre és már beszerezték szükséges dol­gaikat. Megnehezíti még a hely­zetet a luxuscikkek adója is. A legfőbb baj az árak alkulásá­­nál a valuta romlása. Ha ez meg­javul, gyökeresen megváltozik a helyzet és alább szállniuk a tűrhe­tetlenül magas ruhaárak. Egyelőre azonban sajnos, az árak emelkedő tendenciát mutatnak. De sokáig talán már úgysem emelkedhetnek. Hiszen ma már egy nem éppen fi­nom (úgynevezett iközlépfinom) szövetből készült férfiruha 4—7 ezer koronába, egy egyszerű téli­kabát 5—10.000 koronába, egy szőrmés bunda pedig mesebeli összegekbe kerül. Mondják, hogy egy jó bundáért 60.000 koronát is­­kell adni. Lehetnek még magasab­bak is, ennél az árak? Ecker, Klein és Társánál Széchenyi utca 8. Angol és francia flanelek bársonyok, szepetek és selymek feltűnő nagy választékban érkeztek Mikor nyílik meg az Erzsébet-fürdő? (Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy az Erzsébet-fürdő a múlt hét végén két vagon szenet kapott üzemének megindítására. A fürdő azonban még mindig nem nyílt meg, aminek okairól Thury József, a fürdő igazgatója ezeket mon­dotta : — Kaptunk ugyan két vagon szenet, amiben azonban nincs kö­szönet, mert ha ezzel kezdenénk meg a fűtést, — kazinczi szénről lévén szó, — inkább eloltaná a tüzet, semhogy táplálná. Ezenkí­vül ez a két vagon szén alig ele­gendő a helyiségeknek az átüté­sére, ahol eddig nulla fok alatt volt a temperature és így hosszabb időn át kell fűtenünk, hogy a helyiségek átmelegedjenek. Más két vagon szénre van szüksége a fürdőnek, hogy legalább két napon át nyitva tudjuk tartani. Ettől függ minden, hogy ehhez a kvantumhoz hozzá tudunk-e jutni. Mi mindenesetre megtettük a lépéseket, hogy ezt a két vagon szenet meg tudjuk kapni és az a körülmény, hogy már két vagonnal kaptunk, valószínűvé teszi azt a feltevést, hogy illetékes helyen megfelelő jóakarattal kezelik a fürdő ügyét és így kilátás van arra, hogy a fürdőt megnyithatjuk a közönség számára. j. lípi Élül ! Van szerencsém tisztelettel értesíteni, hogy B­azat­ér 23. szám alatt­­ (a Görög templommal szemilen)­ fűszergyarmat- és nür­nbergi áru nagykereskedést nyitottam. Amidőn pontos és szolid kiszolgálásról már előre is biztosítom a mélyen isztelt vevőimet, kérve szíves megkeresésüket és jóindulatukat, vagyok kivil tisztelettel REINITZ DEZSŐ.

Next