Miskolczi Napló, 1921. október (21. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-01 / 222. szám

2 MISKOLCZT NAPLÓ Szombat, 1921 október h1ó 1. Üljön el a viszály, a gyűlölség. Geduly püspök imádsága. (Saját tudósítónktól.) Geduly Henrik püspök, a tiszai ágostai hitv. evangélikus egyházkerület főpásztora kanonika vizitációra, az egyház látogatására tegnap este Miskolczra érkezett. Egy küldöttség Lichtenstein László főispán, egyházmegyei felügyelő és Krecsák József máv. főfelügyelő, presbiter vezetésével már Bánrévén fogadta a főpásztort. Megérkezik a püspök. Este 9 órakor gördült be a vonat a gömöri pályaudvarra, ahol a tanács képviseletében Hodobay Sándor dr. h. polgármester, az államrendőrség képviseletében Baló Rudolf kerületi főkapitány. Tódor Árpád dr. államrendőrségi tanácsos, a miskolczi kapitányság vezetője, az egyháztanács nevében Fischer Lajos másodfelügyelő várták a püspököt. Az utasok tömegében már messziről feltűnt Geduly püspök magas, tiszteletet gerjesztő, fekete taláros alakja, aki Paulák János egyházkerületi főjegyző, TóthJózsef a hegyaljai egyházmegye esperese, valamint papjai kíséretében lépett a perronra. Az üdvözlések. Itt elsőnek Hodobay Sándor elg. h. polgármester a város tanácsa és közönsége nevében üdvözölte magyaros vendégszeretettel felajánlva itt tartózkodása idején a I.pásztornak a tanács szolgálatait. A püspök meghatódottan mondott az üdvözlő szavakért köszönetet. Egyházi ügyben jöttem — mondotta — Miskolczra, de az egyházi ügyeken át kulturális célokért is kívánok szolgálni. Majd Kischer Lajos másodfelügyelő az egyházközség nevében köszöntötte a püspököt. Ezután a vendégek kocsira ültek és bevonultak a városba. Útközben a harangok ércsztava hirdette a püspök megérkezését. Erős várunk nekünk az Isten. . . A csukott templomajtó előtt az egyházgyülekezet élén Duszik Lajos, kezében a templom kulcsaival, egyházi ornátusban várta a főpásztort. A tiszta, csillagos, szelíden hűvös este sötétjét fáklyák világa törte meg. — Hirtelen elült a suttogás, áhitatos csend fogta el a várakozó hívek lelkét, ahogy a Luther-palota hatalmas, boltíves kapualjában feltűnt a püspök alakja. — Majd kint, a szabad ég alatt felhangzott, a lutheránusok ősi himnuszának — Erős várunk az Úr Isten — melódiája. S amíg a szent ének végtelenül bíró, méltóságteljesen egyszerű dallama felcsendült, az egyházgyülekezet közepén, a templomajtó előtt, lehajtott fővel állt a püspök. Az ének elhangzott. Most Duszik Lajos hangja csendült meg a nagy csendességben. Mélységes hódolattal nyújtom át — úgymond — a templom kulcsát a püspöknek. Nyissa meg azt a főpásztor és vajha ezzel együtt megnyitná a haladás, a fejlődés útját a miskolczi evangélikus gyülekezet előtt. Majd Mihalkovszky Etelka, a leány egylet titkára nyújtott át, bájos, igazi szeretettről jövő szavak kíséretében, fehér csokrot a püspöknek. Elfogódott lélekkel — válaszolta az üdvözlésekre Geduly püspök — lépem át annak a templomnak a kapuját, amelyben egykor a hitvalló Mádayi és a kitűnő főpástetor hirdették az evangéliumot. Az egyházi fejlődésének útját az Istenre bízom. Alázattal kérem azonban Tőle, hogy a rijag, melyet idehoztam, százszoros gyümölcsöt teremjen. Azután a gyülekezet az orgona hangjai mellett bevonult a fényesen kivilágított templomba. A püspök papjaival együtt a szőnyeggel borított, pálmákkal díszített szentélybe lépett. A leányegylet énekkara ezalatt egyházi éneket adott elő. Kezdetét vette az istentisztelet. Üljön el a viszály. A püspök az oltár elé lépett s lehajtott fővel állva, Krisztus keresztje előtt várta be az éhek befejezését. Azután oda fordult a templomot zsúfolásig megtöltő közönség felé és gyönyörű gondolatokkal telitett, álbitatos imához fogott: — Üljön el a viszály, a gyűlölség — így imádkozott —, amelyet odakint az élet viharában a hatalom utáni versengés támaszt. Uralkodjék a hívőik lelkén a szeretet, a megértés, az összetartás melege, amely a Te akaratod szerint való, Uram, míg a másik mindig kárára szent egyházadnak. élt És a püspök főpásztori szavára a templomba sereglett hívők szivéből eltűnt a viszály s az áhitat imádságos szava egy akarattal, tiszta szárnyakon szállt az ég felé. A püspök imádsága után megáldotta a gyülekezetét. Majd a Hymnuszt énekelték el s ezzel véget ért az esti istentisztelet. A mai ünnepségek. A templom köríves ablakait lágyan töri át az őszinapsugár. A kórus, a padok, az egész templomi terve a hívőkkel. Felbug az orgona, kezdetét veszi a délelőtti istentisztelet. Zsoltár nyitja meg az istentiszteletet, amelyet a gyülekezet énekel. Majd Beregszászy , Károly karnagy vezetésével a Miskolczi Daláregylet és a Máv. Tisztviselők Dalköre adja elő Papp-Váry Elemérné „Hiszekegy“-jét és az „Az Urnák napja ex“ kezdetű éneket. Az oltárszolgálatot Paulik János, egyházkerületi főjegyző végzi: Duszik Lajos beszéde. Majd Duszik Lajos lelkész lépett a szószékre és elmondotta tiszta gondolat, nemes érzés, ötvözött szavaktól megindítóan szép beszédét a miskolczi lutheránus egyház másfélszázados történetéről. Jöjjön el végre — igy fejezte be a szentbeszédet — egy szivében tiszta, akaratában igazán keresztyén keresztyénség. A felekezetek ne marják egymást; szükség van a katholikus egységére, a protestantizmus erejére és az evangélikus gondviselés hitre. Fogjanak össze mindanynyian és segítsenek felemelni a lezuhant világot. Duszik Lajos beszéde után Beethoven I. triójának középső tételét adták elő hegedűn Benne Dezső vasgyári felügyelő, cellon Hajdú István zenetanár és orgonán id. Recht József karnagy. A főpásztori beszéd. A püspök papjai körében az oltárnál állva tartotta meg magas szárnyalás és főpásztori beszédét: — Negyvenhárom évvel ezelőtt abban az időben, amely a szelíd álmodozások kora volt, egy szebb jövő perspektíváját festő beszéd hangzott el erről a helyről, elődömi ajkáról. Most pedig itt állunk megtört lélekkel, sajgó szívvel, kitörni, vagy elnémulni akaró ajkakkal. Most is azt kell néznünk, mi a keresztény erényekben való meggazdagodás útja. — A múltban a hősi küzdelem, az alkotás vágya, amelyben “egységesen együtt volt Miskolcz hite, áldozatos szeretete, a mozgás, a teljesség, az előbbre haladás vágya adott dicsőséget a rimskolczi egyháznak. — A mai kor a nyüzsgő társadalom szervezkedésének kora. Ez a kor egyúttal a jogos és köteles önvédelem kora is. — Láthattuk, hogy kipróbált régi eszméket, kincseket, hitet, vallást, erkölcsöt, családi életet, tisztaságot tönkre akartak tenni az átalakítási törekvések. A láva kiömlött s az emberiség és benne drága hazánk sírva kesereg az egykori hatalom és boldogság romjai felett. Ezért jogos önvédelem kora a mai kor és jaj annak aki ebben a munkában megtesped. Mozogjunk, szervezkedjünk, hiterős erénynyel, lelkülettel, szerető gondolkodással, áldozatkészséggel. Áldott szívvel kell a Krisztus keresztje alá állni, hogy enyhítsük az emberek fájdalmát. — A miskolczi egyház képe vigasztaló a jövőre nézve, itt van elevenség, mozgás, ítélet. Ezért hiszem, hogy jövője boldog lesz s meggazdagszik az erények utján. A püspök végül intelmet intézett az irakihoz, a hajadonokhoz, a szülőkhöz s az egész egyházközséghez, hogy tartsanak ki szilárdan az erények utján, mert boldogtalan kor, amely eszményeket nemi ismer. A főpásztor beszéde után a gyülekezet elénekelte a Hymnuszt. Majd a püspök elnöklete alatt egyháztanácsi ülés volt, amelyen a miskolczi evangélikus egyház belső ügyeit beszélték meg. Küldöttségek a püspök előtt. Délután 1 órakor küldöttségek jelentek meg a főpásztor előtt. Elsőnek az evangélikus nőegylet és leányegylet özv. Markó Lászlóné dr. és Simon Amália vezetésével, üdvözölte a püspököt, a ki meleg szavakkal mondott köszönetet. Egyházak küldöttsége. Rétay Kálmán esperes-plébános vezetésével a róm. kath. egyház küldöttsége kereste fel a főpásztort. Rétay esperes örömének adott kifejezést a felett, hogy a tiszai evangélikus egyházkerület püspökét Miskolczott üdvözölheti a róm. kath. egyház hívei nevében. A hitetlenség és vallási közöny, amely ezelőtt dúlta a sziveket, a szenvedés füzében feloldódott és ismét az Istenhez kénytelen fordulni az ember. A vallásos érzés ápolása mindkét egyház közös célja. Schirilla S. görög kath. esperes a miskolczi gör. kath. hívek nevében gyönyörű beszéddel üdvözölte a főpásztort. A célban egyek, a munkában egyek vagyunk — mondotta — s a közös munka megfakasztja a lelkekben a vallásos érzés erény virágjait, az emberek egymás iránti egyetértését és szeretetek A református egyház küldöttsége nevében Farkas István lelkész testvéri szeretettel üdvözölte Geduly püspököt. Az evangéliumi hit ápolása és fejlesztése az emberek boldogulásának az útja. Ez a közös cél, amelyet egy élet egész lelkesedésével szolgálunk s amely akkor lesz teljes, ha hazánk is visszanyeri a sok megpróbáltatás után, elvesztett régi határait. Geduly püspök meghatódottan köszönte meg az üdvözléseket , annak a reményének adott kifejezést, hogy a különböző keresztény felekezetek együttműködésének meg lesz az eredménye, a szeretet, a békesség és a megértés az emberi szívekben. A zsidó egyház küldöttségét dr. Spira Salamon hitszónok, rabbi vezette a püspök elé, akit költői lendületű beszédben üdvözölt. A beszédben többek közt ezeket mondotta: „Mi, zsidók, mint e föld gyermekei, részt vettünk jó és rossz sorsában, a munkában és áldozásban, a harcokban és a küzdésben, a szenvedésben és a leszerelés gyászában. Hisz e haza hantja takarja apáinkat, e haza nyelve szólaltatja meg ajkunkat, e haza szelleme fejleszti elménket, e haza szeretete dobogtatja szívünket, e haza szomorú sorsa gyötri a lelkünket és ez érzelmeket bennünk el nem lohasztja a mostani keservek zöme sem, mi bizunk az ősök Istenében, ki örökkévalóság számára formálta a magyar népet, tud tűrni, kitartani; bizunk a magyar néplélekben, mely feleszmél és megismeri, hogy türelmetlenségek és önkény az erkölcsök fhanyatlását, szén télen indulatok elhatalmasodását tanúsítják, megismeri, hogy” minden jogtalanság sekély, egyre terjed és emészti az egész testet. Magunkra hagyatva alljuk a vihart és hátratelten gondolunk a férfiakra, kik fennen lobogtatják az effontvetartozás, a kölcsönös megértés eszméjének zászlaját, akik a szeretekbe oltott hit fénylő palástjában járnak hiveik előtt, mélységes tisztelettel köszöntjük Méltóságodat és kérjük az Egek urát, kisérje áldás a hit és a haza üdvének szentelt munkásságot, hogy éltesse soká.