Miskolczi Napló, 1921. november (21. évfolyam, 248-273. szám)
1921-11-01 / 248. szám
Kedd, 1921 november hó 3. MISKOLCZI NAPLÓ Szegények vagyunk, nem ünnepelhetünk. (Saját tudósítónktól) A gyász érzésével megtelt szívű élők a kegyeletet ma nagyon nehezen róhatják le a holtakkal szemben. Régen fény város volt a temető, hófehér krizantémumos koszorúk terültek a sírokon és lassan lobbanó gyertyák meg pislafényű mécsek tüzében égett a meghalt szeretteinkre való fájdalmas emlékezés. Az élet ezer gondja baja magáncsot vet a kegyelet különben kötelező leróvásának. Az idén kevés lesz a koszorú a sírokon, a kevésben is nem lesz virág és szomorú fényű gyertyák és mécsesek csak itt ott fognak világítani, hogy mutassák ez élő emlékezést a meghaltakra. Készülődés a halottak napjára A nagy ünnepek előtt a gondos háziasszony a mindennaptól eltérő nagy tekanítést rendez a lakásban. Ez az ünnepi készülődés juott eszembe, ahogy vasárnap détán a temetőt járom. A birok mellett emberek szorgoskodnak, felhántják a besüppedt hantokat, kigyomlálják a felburjánzott gazt, eltakarítják a tavalyról elhervadt, elszáradt koszorúkat. Tisztogatják az élők a halottak városát, az élők készülődnek a halottak ünnepére. Szegény élők, szegény halottak. A virágkereskedés falát ciha virágú papírkoszorukkal, ízléstelen, viaszból készült műkoszorukkal aggatták tele. Azt mondja ez árusító kisasszony, hogy ezek a legolcsóbbak Nagy, pálmalevél utánzatú koszorút lehet vásárolni 700 k®ro náért de van már 100 koronás árban isriási papírkoszorúnak, amelyből piros, világoskék és rózsaszínű papírvirág rikoltozik, 150 korona az ára. Éppen ennak a szegény bulgárnak csinál gyönyörű, puszpángos, krizantémum koszorút a kisasszony, akit a napokban gyilkoltak meg. Közben megtudom, hogy élővirág koszorúi most alig csináltatnak. Az élővirág nagyon drága és egy nagy virágkoszorú 2000 koronába is belekerülne. Lehetetlen most rózsa, székfű, vagy gyöngyvirágkoszorút készíttetni, a rózsa 50, a szekfű 70 korona, a gyöngyvirágból 30 korona egy szál s ezekből a nemes virágokból készült koszorúnak az ára elérné az 5 - 6000 koronát is. Csak kérdezősködni járnak be leginkább az emberek a virágkereskedőhöz kérdezősködni az árak felől. Leginkább a falusiak vásárolnak, miért is csináltak olyan sok papírkoszorút. A városiak az olcsóbb viaszkoszorukat veszik. A virágkoszorukért a piacra mennek. A piaci koszorúk ugyan nem szépek, de olcsóbbak. Az élők takarékoskodnak. Nem mintha kihalt volna szívükből a holtak iránti részvét, hanem azért, mert szegények. A temető tompafényű estéje. A kereskedő, aki megkérdeztem, azt válaszolta, hogy a legolcsóbb gyertya, amit a halottak sírján szoktak gyújtani egy koronába kerül. Finomabb minőségű gyertyéből egy sír tökéletes kivilégításának községe meghaladná a 100 koronát is. Többszáz koronára becsülhették előttem ennek a kivilágításnak a költségét, amelynél a fényt finomszínű lámpások adják, vagy ahol a gyertyák fölé színes üveglárvákat alkalmaznak. De kinek van ma annyi pénze, hogy méltó tüzet gyújtson annak a szeretetnek, amely mindenszentek napján a halottak felé száll? Színtelen, homályos, pompanélküli lesz a halottak estélye. És ez a tompafényű este köszönteni fogja a halottakat, akik már nem éreznek, semmit a földi küzdelmek fáradságából. Mert szegények és szomorúak vagyunk. Hol van a A nagy tragédia első jelenetei dübörögtek el a kétségbeesett, a hosszú háború szenvedéseitől elcsigázott ország felett három évvel ezelőtt, október 31-én. A kemény magyar dac, mely csodálatos lendületével a szívósságnak vívta a világ kapuit, megtört, ki- indít kezéből a fegyver és zuhantunk lefelé a lejtőn, melynek alján most vagyunk, megraboltan kincseinktől, megcsonkultan ezeréves földjeinktől, megmérgezetten eltávolodva a megértő testvéri szeretet szép és nemes gondolatától. A Golgotáénak úgy látszik, még neon vagyunk a végén. Uj megpróbáltatások várnak még ránk, a mohó kapzsiság zsákmányféltő dühe készül most megint ránk rohanni. Hol keressünk barátot ebben a rettenetesen szomorú állapotunkban? — Kifelé hasztalanul várjuk a megértést, rideg és kapzsi önzés osztozkodik testünkből és vérünkből. Szomorú sors ez: az ezeréves történelem dicsőségében büszkén állt nemzet gerincében meghajlottan kénytelen ellenséges parancsokat teljesíteni és meghunyászkodottan a jóindulat koldusfilléreit kéregetni. Keressük a barátot, a jóindulatot mindenütt, ahol nem kellene, csupán ott nem akarjuk megtalálni, ahol meg is találhatnánk, itt betűn, magunk között, a magunk erejének egyesítésében. Gyönyörű frázisokat olvashatunk most, az októberi forradalom évfordulóján is, arról, hogy egyedü, az olyan ember és olyan politika menthet meg bennünket, mint amilyennek Tisza volt a megtestesülése. És ezt most épen azon az oldalon kezdik hangoztatni, ahol eddig nem sok igyekvést mutattak Tisza politikájának követésére. Tisza hazaszeretetével, dacos, hajthatatlan magyarságával nem tartotta összetörhetetlennek azt a liberalizmust, melyre ma a destruktív jelzőtől kezdve minden rosszat ráfognak. A geszti sírhoz, ahol a nemes segítségű magyar tulajdonságoknak örök eszményképe alussza örök álmát, bűnbánóan jár a mai politika siránkozni. Pedig bizony nem sírni, hanem tanulni kellene odajár Tanulni és okulni, követni a halott nagy tanításait, melyeknek alapgondolata a haza szerető gleralizmus, lelke a megértő együttes munka. Elismerjük, nagyon ír- velem kellene hozzá: a gyűlölködés, széjjel húzás terjesztésének évekig űzött munkája után rátérni arra az útra, amely segítenie összefogni minden erőt, ami az ország újjáteremtésére, a területi integritás visszaszerzésére vezetne. Ennyi önilagtagadást nem is várhatunk tőlük, de legalább ideje lenne, hogy a vádaskodások pihenjenek és az osztályoknak és felekezeteknek egymás ellen való uszítása megszűnne. Annak a gondolatnak nem szülöd oltárt hagyni, hogy gyűlöld őket, mert ha nem gyűlölöd, nem szereted a hazádat. Tisza — liberális meggyőződésében ,— nem válogatott azok között, akikben jó munkáját, becsületes harcosát látta az országnak, pedig — higgyék és jó urak — a magyar bástyákon álltak Tisza idejében legalább olyan kemény és erős védők, mint most. Elkövetkezett az utolsó órája annak, hogy végre az az okos politika legyen a kormányzás lelke, mely őszintén, bátran egybe akar fogni minden erőt és a társadalmi béke, az osztályok és felekezetek közti megértés megteremtésével a komok- alkotó munka útjára tud lépni. Nem elég — ismételjük — siránkozni a geszti halott emlékénél, hanem tanulni kell tőle és követni tanításait. Azokban bizony benne van a legforróbb hazaszeretet, a lobogó magyar akarat, de benne van a türelmesség, a megértés, egymás megbecsülése is. Ne keressük a tragikus órákban máshol a segítséget. Itt van a segítség. Az entente sajtója véd (Budapest.) Párisból jelentik: A francia lapok egyértelműleg rosszalják a kisentente követe Lődzését. Az Ecre Nouvelle a következőket írja: Csehország és Jugoszlávia kedvetlen a velenczei egyezmény jóváhagyása miatt és a karlistapuccs gyors likvidációja után is olyan kérésekkel áll elő, amelyeket rossz szemmel néz Olaszország, de amelyeket Franciaország sem fogadhat el. A Matin igen rokonszenves hangon ír a magyar kormányról. Az angol sajtó szintén egyhangúlag helytleníti a kisentente magatartását. A Times nyomatékosan hangoztatja, hogy a kisentente a maga követeléseiben nem lépheti tani azoknak a követeléseknek kereteit, amelyekt Magyarországgal szemben a nagyköveti értekezlet támasztott. A magyar kormányzó, a magyar kormány és a magyar nép olyan bölcsességet és jóindulatot imézi Magyarországot, tanúsított, amely megtiltja, hogy a szövetségesek megengedjék a kisententenak a Magyarország területére való betörést. A magyar közvélemény szerint, — írja a lap — a kisentente minden áron provokálni akarja Magyarországot és pusztán az alkalmat lesi arra, hogy Magyarországot végrősg elpusztíthassa. A Daily Telegraph szerint a magyar ikormiány magatartása kiáltó módon cáfol rá Csí Írországnak azon állítására, hogy a mozgósítás folytatására szükség lenne. (Paris.) A Petit Parisien írja: A nagyköveti értekezlet azon fáradozik, hogy a kisentente nyugtalanságát lecsillapítsa és a magyarországi király kérdést mielőbb elintézze. Az az ultimátum, amelyet a kisentente államai Budapestre szándékoztak küldeni, szükségtelen, mert a nagyhatalmak Budapesten átadott jegyzéke amúgy is szükségesnek mon U8ÂHM wozgósziwhAz. ; Hétfőn : ÁLARCOSOK HARCA Kalandortörténet 5 felvonásban A főszerepben : Henriette Bonnard. — Kedden nincs elfiadás. — Szerdán és csütörtökön : Fél 5, fél 7 és fél 9 órai kezdettel : BIG-BILL-BARRY, kanadai kalandok három részben Első rész : Az aranymenyasszony. ______A Cinabar főszereplőivel______ Jegyek előre válthatók délelőtt 9—12 óráig és délután fél 3 órától kezdve. SZÍNHÁZ HETI MŰSOR: Hétfő: Tosca. Kedd délután: A molnár és gyermeke. Kedd este: Bíboros (Sebestyén Géza felléptével). Szerda: Pillangó főhadnagy. ■ Csütörtök: Túl a nagy Krivánon. Péntek: Faust. Szombat délután: Piroska és a farkas. (Gyermekelőadás.) Szombat este: Farsang tündére. (Székésy! Margit felléptével.) Vasárnap délután: Iglói diákok. Vasárnap este: Farsang tündére. Hétfő : Tosca. — Pillangó főhadnagy. Komjáthy— Harmath—Martos operettjében sok elevenség, friss ritmus és simulékony melódia van, amely felüdítheti, felmelegítheti egy zsúfolt ház közönségét. Az előadás lelke és a sikerért elsősorban érdemel dicséretet Tamás Benő, aki Csollén Manó szerepében csillogtatta jóizű, eredeti komikumát. Hamves Józsa Katinka szerepének ad szint és életet. Lóránt Edit, mint báró Morvayné közvetlen és kedves. A címszerepet Kompáthy játszotta temperamentummal amellett elegánsan. Éneke külön dicséretet érdemel. Pallós János kitűnő érzékkel elevenítette meg a féltékenységében is mulatságos ezredes alakját. Pompás mulatságos figura Dózsa István a tábornok szerepében. Epizódszerepeikben igen jók voltak Herczegné és Gáspár. A közönség sokszor és melegen tapsolta a szereplőket, kivált Hamvas Józsénak és Tamás Benőnek kellett sok ismétléssel megköszönniük az elismerést. Az ízléses és sima rendezés Loránth Vilmos érdeme. A axinhixi iroda hird: — Sebestyén Géza a Bíboros címszerepiben holnap, kedden este lép fel. A többi főszerepet Dörgey Jolán, Bacsányi Paula, Bársony Aladár, Harasztos Gusztáv, Herczeg Vilmos játszék. — Kedden, mindszentek napján délután a Molnár és gyermeke, Raupach hatásos népdrámája kerül színre mérsékelt helyárakkal. Szerdán a nagy sikerrel felújított Pillangó főhadnagy, csütörtökön a pompás Túl a nagy Krivánon kerül színre, mindkettő főszerepét Tamás Benő játsza. n dotta Károly király trónvesztésének haladéktalan proklamálását A magyar hadsereg ügyében a nagyköveti értekezletnek az az álláspontja, hogy nem csak őrködni kíván a magyar hadsereg létszámának csökkentésén, hanem ebben a tekintetben elfogadja a kisentetető útmutatásait és javaslatait. Ami a kisentente által elrendelt mozgósítás költségeit illeti, a nagyköveti értekezlet kijelentette,hogy azt nem lehet Magyarországra hárítani, mert a kisentente a maga jószántából tette meg ezt az intézkedést.