Miskolczi Napló, 1922. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

asárnap, 1922 .január hón MISKOLCZI NAPLÓ 3 vasárnap Naptár. IVgpap megvásároltam magamnak jövő esztendei naptárt. Megvárhatt. volna, mig a kávéházban a főur a meg vele, zsebnaptárral tetézvén auésiját. Megvárhattam volna, mig a reményseprő vasárnap beállít hozzám a szines falikalendáriummal újévet köszöntem. De én nem vártam sem a ffmrra, sem kéményseprőre, sem az előfizetett, lapom mellé obligát újévi meglepetésnek csatolt zsebnaptárra, hanem megvettem magamnak a jövő esztendei kalendáriumot és ennek is megvan a maga oka. Évről-évre, Szilveszter előtt egy nappal meglepem magam a következő évre szóló naptárral és csomó mély gondolattól fosztanám meg be■rses személyemet, ha ezt nem tenném. Gyermekkoromban az édesapámhozta haza az évnek ilyen táján a Regélő Bácsi Képes-t, amelyet nagy türelmetlenül vártam, mert mindig ■egy egy új Verne-regénynek folytatása következett benne. Eljövendő külső és lelki szenzációk közelgésének felméréséhez két időbeli mértékem volt akkoriban. Egyik: hányat alszom, ha napok, vagyhetek múlva bekövetkező nagy eseményről volt szó. Ha ellenben olyan szenzációkat vártam, amelyeknek valósággá válását hosszabb idő, évek választották el tőlem, mindig aszerint méricsgéltem magamban a beteljesedésüktől elválasztó időtengert, hogy hány Verne-folytatást fogok még eddig elolvasni a Regélő Bácsi Nagy Képes Naptárában. Azóta elmaradt mellőlem a Verneregény folytatása, a Regélő Bácsi ha jól emlékszem, az Autifer mester valamelyik részénél maradt abba az egész , ámde a Szilveszter előtt egyikét nappal esedékes naptárvásárlásból nem engedek. Magam vásárlom a kalendáriumot, nem fontos milyet, csak kalendárium legyen, amelyről sok minden jut eszembe. Többek között az, hogy az az év végén esedékes naptárvásárlás hatásában sokkal mélyebben véső Memento előttem, mint akár a hamvazószerdabeli szenteltvizes hamuval homlokomra rótt szürke kereszt. Mert megvásárlom a naptárt és közben arra gondolok, hogy Istenem, jövőre lesz-e módomban a könyvesembernél ismét kalendáriumot válogatni "? Élni fogok-e még jövőre, nem zárul-e le életem ezzel az utolsó, kalendáriumvásárlással ? Hiszen oly rövid az élet és a rövidségét csak az olyan ritka eseményekkel tudjuk igazán felmérni, amilyen az egyszer egy esztendőben való naptárvásárlás is. Mást olyan sokszor csinálunk egy esztendőben, hogy igazán nem lehet hozzájuk mérni az idő fergeteg gyors múlását Csak a naptárvásárlás az egyetlen, ami hűen és megbízhatóan emlékeztet bennünket az élet zsugorodó kicsinységére. Mert tessék elgondolni és utánunk számítani. Hetven esztendő szép életkor, de ha figyelembe vesszük, hogy az ember csak tizenötesztendős korában kezdi a naptárt saját maga vásárolni és ötvenötesztendős korában ott tart, hogy többé nem törődik az ilyen dolgokkal — mi marad ? Negyven naptárvásárlás. És milyen kevés lelki szenzáció ez azoknak az eseményeknek bővebb számához képest, amelyek többször fordulnak meg az életünkben. Negyven naptár — semmiség. Tessék egymásra tenni s mily kicsiny kötettömb. Mikor az alapjait letesszük, még egészen fiatalok vagyunk s mikor a sorozatba az utolsó köteteket beszerezzük, már az aggság felé járunk. Ha ugyan nem szakad valahol derékban a művelet. Óh, hogy mulik az idő —sóhajtunk fel a múlt évi naptárvásárlásra visszaemlékezvén s hogy rohannak az évek — állapítjuk meg, gondolván a jövő esztendei kalendárium beszerzésre. Ilyen gondolatokat kelt bennem az évről-évre megvásárolt új naptár. És mélyen szántanak bennem ezek a gondolatok és egész esztendőrekon(Saját tudósítónktól.) A közgazdasági élet aktuális kérdéseiről, gazdasági helyzetünk kilátásairól és a ma úgyszólván mindenkit érdeklő valuta-problémáról kívántuk közönségünket informálni és ezért, a Miskolczi Takarékpénztár érdemes és szaktekintélynek elismert vezérigazgatójához, Dusbaba Vilmoshoz fordultunk felvilágosításért. A kapott adatok és a szakszerű vélemény érdekes, sok tekintetben új oldalról világítja meg ezeket a nagyfontosságú kérdéseket, melyeket ma a közfigyelem homlokterébe helyeznek az általános viszonyok és Magyarország különleges súlyos helyzete. A vezérigazgató úr a következőkben volt szíves bennünket informálni : , Az általános gazdasági helyzet. Első kérdésünk az általános gazdasági helyzet megvilágítására vonatkozott és pedig ugy a bel- mint külföldi viszonylatban : — Megtisztelve érzem magam, hogy a Miskolczi Napló hozzám fordul információkért és készséggel adom a rendelkezésemre álló adatokat és felvilágosításokat. Azonban legnagyobb sajnálatomra újat nem mondhatok, próféciákba pedig nem bocsátkozom. Az egész világ beteg, válságban van és így az értékmérő eszközük labilis volta folytán nálam hivatottabbak sem adhatnak a jövőbe pontosan és hűségesen bevilágító véleményt. Az újév beköszöntésével a helyzet ma az, hogy dacára, hogy a háború három éve megszűnt, enyhülést, megbékélést Európa arculata nem mutat. A volt monarchia területén a békeszerződések által teremtett kaotikus helyzet sohasem képzelt gazdasági terhek, pénzügyi és kereskedelem-politikai problémák elé állították az egész világot. Nem mondok újat, ha Csehország gazdag iparának pangására mutatok, ha Ausztria inflációjának tombolását említem, ahol ma már egy dollár hatezer koronáért cserél gazdát, az sem új megállapítás, ha Románia és Jugoszlávia helyzetére mutatok, amelyek hatalmas természeti kincsekkel rendelkeznek, de kihasználni azokat nem tudják és képtelenek a világpiacon értékesíteni egyrészt a világra nehezedő nyomorúságos gazdasági helyzet, másrészt elvárják az elmúlásra való készülődéseimet, mert ki tudja: jövőre vásárlok-e naptárt? Beismerem : nem Szilveszterre való gondolatok ezek, mikor vigsággal kell megtelnie az embernek, mikor négylevelű lóherés, malacokkal díszes, meg havas tájon átbaktató Dickens-határos levelezőlapokért kell bemenni a könyvesboltba, ámde mit csináljak ? Másokat egész évben való szomorkodás után ilyenkor, Szilveszter tájékán lep meg a vigság, mikor búcsúzkodnak a küszködéstelióesztendőtől, bennem pedig ugyanakkor halmozódik fel a komolyság egy esztendőre való réteggel. Hangulat dolga az és nem tehetek róla : költők és filozófusok már több ízben előttem megállapították, hogy a világ csak hangulat, az új — lehetetlen — határok és a vasutak, közlekedési utak szétszakítottsága miatt. Legnyomorultabb helyzetben azonban szegény országunk áll teljesen elszigetelten, a gyűlölet gyűrűjétől körülzárva. Kereskedelmi szerződéseink nincsenek, a kereskedelem ájultan kapkod levegő után, mert hiszen az általános helyzet és a pénzérték folytonos ingadozása a kereskedelmet valósággal valutaspekulációvá degradálta. Iparunk nincsen és az a kevés, ami még meg van, el van szakítva természetes nyersanyag forrásaitól és régi fogyasztó piacaitól. Ilyen körülmények között, amikor minden beteg és minden ingadozik körülünk, nem lehet jóslásokba bocsátkozni a jövőről, legfeljebb bízni kell és hinni abban, hogy jó sorsunk kivezet ebből a kháoszból, amibe a háború és az erőszakos, képtelen béke belevitte az emberiséget. Közgazdaságunk helyzete és kilátásai. — Milyennek látja Vezérigazgató úr közgazdaságunk mérlegét és a jövő kilátásait és milyen lehetőségeket lát a bajok orvosi lására ? — A jóvátétel összegéről és módozatairól van-e módja informálni közönségünket, — harmadik kérdésünk. — A jóvátétel kérdését, de különösen annak politikai vonatkozásait eddig nem igen tanulmányoztam. Újságokból olvasom, azzal biztatnak, hogy a jóvátételi bizottság jóindulattal fogja kezelni ezt a kérdést. Én ebben a biztatásban nem nagyon tudok hinni. Mert a háború kitörése óta a sok szép frázist az entente vezérférfiai nézetem szerint csupán azért hangoztatják, hogy saját népeiknél hangulatot keltsenek, nálunk pedig gyöngítsék az ellenállást, elejét vegyék nálunk a kétségbeesés elszántságának. Hogy mennyire nem lehet bízni a frázisokban és az annyira beígért méltányosságban, szomorú ridegséggel mutatja Németország esete, ahol a legkönyörtelenebb és legkapzsibb entente-politika valósággal tobzódik. Holott Németország már akkor, mielőtt a pénzbeli jóvátételt fizetni kezdte volna és amire egyebet sem hallottunk entente részről, minthogy — A magyar közgazdasági élet mérlegénél, ha az aktívákat a paszszivákkal összehasonlítjuk, eredménykép elénk tálul egy kérdés: mit és mennyit kell fizetnünk, illetőleg milyen kötelezettségek hárulnak ránk a békeszerződés értelmében. Ennek a kérdésnek a megvilágítására legyen szabad egyelőre néhány számadatot felsorakoztatnom . A háború kitörésekor 8 milliárd korona volt a magyar államadósság, tehát még mindig terhel bennünket ennek az államadósságnak a békeszerződés szerint a jóakaró ...méltányossága szerint ránk eső része. Vállalnunk kell a 46 milliárd hadikölcsönnek ránk eső részét. Fizetnünk kell a függő hadiadósságokat, melyekből a leváló országrészek semmit sem fizetnek. Ezek mintegy 5 milliárdot tesznek ki. Fizetnünk kell a magyar állam összes külföldi tartozásait, melyek 1700 millió koronát tettek ki és amelyeknek egyes tételei a régi aranyparitás alapján ugyanannyi frankot, vagy megfelelő összegű fontot fognak tenni, vagyis az eredeti összeg százhúszorosát svájci paritásban, ahol francia a hitelező annak most negyvenszeresét, nem is szólva az északamerikai hitelezőkről. Fizetnünk kell a háború alatt felgyülemlett kamatokat, melyek mintegy 12 milliárdot tesznek. Most egyszerre kellene ezeket a kamatokat leróni aranyparitásos alapon. Mindezeken felül bennünket terhel a 60 milliárdos bankadósság ismeretlen része, a Károlyi-kornak és a proletárdiktatúrának 13 és félmilliárdnyi terhe, a román megszállás 35 milliárdos kára. Ezek után következnék a jóvátételi összeg, mely még nincs megállapítva, sőt , amennyiben Németország nem tudná megfizetni a maga hadisarcát a békeszerződés értelmében a meg nem fizetett részért is szegény Magyarország vállalja a szavatosságot. Tehát mielőtt a bajok orvoslására gondolnánk, kellene látnunk magát a bajt teljes meztelenségében, de amint az előbb mondottakból is látszik, a baj mérvét sem lehet ma még megállapítani, így fest gazdasági mérlegünk az újév hajnalán. Németország nem akar fizetni, márakkor a Németországtól elvett javak és pedig a Saar medence szénbányái (1 milliárd márka), az átengedett területen lévő állami javak (7 milliárd márka), az elpusztított francia, belga területek újjáépítésére adott élőállatok építő, vasúti és festőanyagok (3 milliárd), az entente-nak átadott keres,kedelmi hajók (8 és fél milliárd) és azonkívül a francia és belga területeken rekedt német hadikészletek (7 milliárd), vagyis összesen körülbelül 35 milliárd márkát tettek ki, nemszólva a német gyarmatok elvesztéséről. Vájjon remélhetünk-e ilyen körülmények között mint komoly és őszinte méltányosságot az entente részéről. Dacára annak a szép ígéretének, hogy így nem szándékozik Magyarországra több terhet róni, mint amennyit elbír. Ennek a szép ígéretnek az értékét azonban megszünteti azzal a bejelentett igényével, hogy amennyiben a magyar nemzet oly szörnyű nehézségek dacára, mégis meg tudja javítani a maga helyzetét, az ebből fakadó gazdasági helyzetünk kilátásai és a valutaprobléma. Fizetnünk kell. PÉNZ, cigaretta,levél, stb. tárcát, retiküit, bőröndöt és úti ned’B- soirt vásároljon közvetlen a készítődés, aholGYÁRi árban a legjobb és legízlésesebb kivitelben szerezheti ADAH bárdisimitáru kezitő Széchenyi u. 64. (Népbank mellett).