Miskolci Napló, 1926. december (26. évfolyam, 273-289. szám)

1926-12-01 / 273. szám

MISKOLCI NAPLÓ Szovj­et Oroszország törvényesíti a soknejűséget Berlin, november 30. (A Miskolci Napló berlini tudó­sítójától) Ideérkezett rigai jelen­tések szerint a szovjetország köz­ponti végrehajtó­ bizottsága, amely jelenleg Moszkvában ülésezik, rendkívül heves vitát folytatott a kormánynak ama javaslatáról, hogy­el kell törölni a házasságkötés anyakönyvelésére vonatkozó törvényes kötelezettséget. A házasság Szovjetoroszország­­ban a fennálló törvények szerint igen egyszerű dolog. Semmi egyéb nem kell hozzá, mint hogy a felek megjelennek a kijelölt szovjet­­tisztviselő előtt és bejelentik, hogy házasságra lépnek-Ezt a­ bejelentést lajstromba foglalja s ez a belajstromozás aztán pótol minden anyaköny­vet. Az elválás hasonló könnyen megy. Bármely­ik fél jogosítva van ugyanígy bejelenteni válási szán­dékát,­ akár rögtön a belajstro­­mozás után is. Erre a válást azon­nal kimondják. Semmiféle vallo­mást nem kávolnak a válás oká­ra nézve, sőt a másik fél beleegyezése vagy hozzájárulása sem szükséges. Egyes esetekben a válást már né­hány órai házasság után kimond­ják. Akárhány férfi és nő van, akiknek egy év, de jött egy hó­nap alatt is, több törvényes házas­­társa volt. A házassági lajstromozás eltör­lését indítványozó törvényjavas­lat körülbelül egy év előtt került a parlament elé, de a nőknek or­szágszerte történt viharzó tiltako­zása miatt visszavonták. Egyide­jűen azonban miagy agitációba fog­tak, hogy meggyőzzék a tömege­ket, hogy az efféle burzsoá forma­litás teljesen szükségtelen, mert a­ az együttélés maga már tényle­ges házasságot­ jelent. Az elkese­redett nők vezérszónokai a most lefolyt vitában Soltz és Riezanov asszonyok voltak, akik kijelentet­ték, hogy a törvényjavaslat lényegében nem egyéb, mint a soknejűség hivatalos elismerése. A vidéki képviselők á­­laghatároz l­atottabban ellenezték a javaslatot­­ és egyikük kijelentette, hogy az­­ orosz népnek nemcsak stabilizált csetmeveere — ez a szovjet pénz­­egysége­k, de stabilizált házassá­gi viszonyokra is van szüksége. A nagyméretű és heves e­lemzés ellenére a­­törvényjavaslat az első­­tárgya­lási stádiumokon keresztül­ment és a kormány el van hatá­rozva és ez elhatározásának kife­jezést is adott, hogy a javaslatot okvetlenül törvénnyé emeli és végrehajtja. 3 Óriási botrányok az osztrák szocialista pártban A tiroli tartományfőnökhelyettes, mint várur­a Eldersch nemzetgyűlési alelnök két milliárdot és száz milliót ka­pott Bőseitől Bécs, november 30. (A Miskolci Napló bécsi szer­kesztőségétől.) Az osztrák szociál­demokrata párt két vezéréről a polgári sajtó épületes dolgokat­­ derített ki.­­ A nemzetgyűlés szocialista alel­­­­nökéről, Eldersch Mátyásról meg-­­­állapítást nyert, hogy ő szerezte­­ meg Bősei számára az első köl­csönt a postatakarékpénztártól.­­ Ebből a kölcsönből Bősei megvá­sárolta a Hammer kenyérgyárat, amely a szociáldemokrata szak­­szervezetek alapítványa, de a párt vezetése alatt állandóan de­ficittel dolgozott. A Hammer­­műveknél volt alkalmazva El­dersch is, aki miután Bősei átvette a gyárat, megvált az állásától és 2100 millió koronát vett fel végkielégítésként. A leleplezésre Eldersch Mátyás ma hosszú nyilatkozatban vála­szolt, kijelenti, hogy ez az összeg végkielégítésként megillette őt és nem azért kapta, mivel a kölcsönt Bőseinek megszerezte, hanem a Hammer-műveknél kifejtett szol­gálati működése­ fejében. Egyéb­ként csakis az összeg kamatait él­vezi, mivel a tőkét a szociáldemo­krata párt nyugdíj­alpjánál he­lyezte letétbe. Ha tekintetbe vesz­­szük azt, hogy Eldersch, mint a nemzetgyűlés elnöke havi 10 mil­lió korona fizetést kap és ehez a Bosel-féle végkielégítés kamatai járulnak, amelyek szintén 15-20 milliót tesznek ki, megállapíthat­juk, hogy Eldersch számára a proletár­­vezérség kitűnő üzlet A második leleplezett Gruener dr., Tirol tartományfőnökhelyette­­se, aki nemrégiben megvásárolta liter várát, azt pompásan beren­dezte és ott középkori várúrként éldegél. Gruenerről kiderült az, hogy azelőtt egy déltiroli fascis­­tával tárgyalt és Olaszországba akart költözni. A kiszemelt délti­roli kastélyt azonban barátja nem tudt­­a számára megszerezni, mire Gruener litert vásárolta meg és megmaradt Ausztriában szociál­demokrata vezérnek és Tirol hel­­­ye­ttes ta­r­t­om­án­yf­őnökének. Gruener is sietett nyilatkozni a leleplezésre és cinikusan azzal vé­dekezik, hogy egy szociáldemokratának nem kell egyúttal proletárnak len­nie. Ő a pénzt tisztességes úton sze­rezte és a pártnak semmi köze hozzá, hogy kastélyt vásárolt­ e ­ A világ legnagyobb filmcsodája A bagdadi tolvaj A címszerepben: DOUGLAS FAIRBANKS Szerdától URÁNIA Telefon 10—85. Szerda, 1926 december 1an 1. Egyébként, ha a leleplezés miatt le kellene mondani tartomány­főnöki állásáról, úgy ő különb dolgokat fog elmondani azokról a vezér­társairól, akik most távozá­sát követelik. A keresztényszocialista párt után Ausztriában tehát a szociál­demokrata pártnak is meg­van­nak a maga panamázó vezérei és botrányai Keresünk állandó szállításra m­iden mennyiségben : frissen présel Disznópörcöt (Tepertői) kieresztett Libazsírt Magyarul itt megmintázott árajánla­tot kérünk pengő értékben : Rudolf Dömer Ludwigsburg-Német­­ország. Letartóztatta a rendőrség, mert gyanús körülmények között meg­halt a dajkaságára bízott gyermek Miskolc, november 30. (A Miskolci Napló munkatársán túl.) A rendőrség ma délelőtt gon­datlanságból okozott emberölés gyanúja miatt őrizetbe vett egy idősebb asszonyát. Az asszony évek óta foglalkozásszerűen tartott ma­gánál nevelésre gyermekeket — legutóbb egy Kanalas Miária ne­vű cselédleány bízta rá másfél­éves gyermekét. A gyemnek teg­nap délelőtt hirtelen rosszul lett és mire az orvoshoz vitték, már meghalt Az orvosi vizsgálat a gyermek lak­ás­át gyanúsnak találta. M­eg­­állapították, hogy a gyermek mérgezési tünetek közt halt meg. Az orvos az esetet azonnal be­jelentette a rendőrségnek, amely megindította a vizsgálatot. Előál­lították az asszonyt aki azt val­lotta, hogy a gyermeknek hashajtószert adott be és esetleg ez okozhatta halálát. A rendőrség az asszonyt őrizet­be vette. Most azt akarják megállapítani, hogy honnan szerezte a hashajtót és milyen összefüggésben van ez a gyermek halálával akinek a holt­testét még a mai nap folyamán felboncolják. ! Illy János: Történet, amely két részből áll Hajlottház­, kopott kis pincér hordta a feketéket egy elhagyott, öreg budai kávéházban. Még abból az időből ismertem ezt a csöndes kis zugot, amikor szörtyögő gáz­lámpa pislogott az asztalok fölött a mai gőgös villanyfény helyett és néhány vendég álmosan márto­­gatta fejét az újságlepedőbe. Hogy miből élt annak idején ez a kávé­ház, annak talán csak a jó Isten lett volna a megmond­hatója. Ide tértem be néha egy kis idegr­ inga­­tóra, az napközben megtépázott az élet. Gyuri bácsi, a pincér, szótla­nul rakta elém a kávét és egy ha­lom újságot- Nem kellett itt sem­mit sem kérni. Mindenkinek meg volt itt a maga néma rendje, amit kár lett volna hangos szóval megbolygatni. Mi törzsvendégek, akik odajártunk, már ismertük egymást, anélkül, hogy bemutat­koztunk volna. Nem is zaklattuk egymást ezzel az igazán fölösleges szokással. Ha néha éjféltájban valamelyik közeli kis kocsmából bevetődött egy ré­­szeg kompánia, holmi pálinkás Szent, János-áldásra, szemrehá­nyóan villant össze a tekintetünk, Gyuri bácsi, mikor az ezüsttálcán a pálinkás poharakkal elsurrant mellettünk, odamorogta felénk: — Szeretem az ilyen vendége­ket!... De hát minek is bolygatták az élet durva lármájával a mi csen­des nyugalmunkat. Egy este lobogó hajú, villogó szemű ifjú robbant be a kávéház­ba. Még elég korai volt az idő ah­hoz, hogy részeg ember vetődjék be. Mohó kíváncsisággal kaptuk fel a fejünket az újság mögül. Az ifjú leült egy kis márványasztal­hoz és konyakot kért. Az első után a másodikat,, a harmadikat Gyuri bácsi vitte neki szorgalmasan. Már ez magában véve is szenzáció volt itt ebben a csöndes kis kávéház­ban, hogy valaki este hat órakor konyakot rendelt. Most már figyeltük a villogó szemű ifjút. Lassanként meg is barátkoztunk vele. Az ifjúságot az életet hozta közénk, a mi csen­des zugunkba. Láthatóan neki is tetszett a kávéház. A szemét me­leg örömmel jártatta körül a néma, üres asztalokon, mint aki sok zaklatás után végre nyugal­mas otthonra talált. Ettől a naptól kezdve minden este ott láttuk a kávéházban. Vala­hogy úrrá lett felettünk lassan­ként. Néha, ha pénze volt, finom vacsorát rendelt, jó szivarokat szí­vott és dupla borravalót adott Gyuri bácsinak. De Gyuri bácsit csodálatosképpen nem tudta mé­lyebb szimpátiára hangolni. Gyuri bácsi a mi emberünk maradt. — Meg is jegyezte egyszer, mi­kor a fiatalember még nem volt ott: — Nem szeretem a könnyelmű embereket! Valami konok, levendulaszagú becsületesség áradt ebből a kis pincérből. Egy este félénk, lenhajú leány állt meg a szélfogó ajtó mögött.­­ Csodálkozóra tágult két kék sze­me keresőn kutatott be a kávéház­­ba. Gyuri bácsi éppen valahol a túlsó sarokban szolgált ki. A kis­leány bátortalanul lépett be a ká­véháziba." Furcsán kedves jelenség­­volt, amint összehúzott vállaival félénken körülnézett. Olyan volt, mint egy remegő kis veréb, ame­lyik a hidegről menekült, be ide a meleg falak közé. A hoszuhajú fiatalember hirte­len fölemelte a szemét a harma­dik konyakos pohárról. Tetszett neki a lámpa fényében csillogó sárga szín. Ezt nézegette néha hosszan és elgondolkozva. Gyuri bácsi, mikor meglátta a leányt, ijedten loholt elő a sarok­ból. A pirosság leszaladt egészen a nyakáig. Egypár kusza, izgatott szó után kituszkolta a leányt az ajtón. A hosszúba,ló fiatalember oda­intette Gyuri bácsit. A hangja ke­ményen, szinte parancsolóan csen­gett, úgy, hogy mindnyájan meg­hallották: — Ki volt, kérem, ez a kis­leány? — Ez... ez... — dadogta ijedten Gyuri bácsi, mint akit valami tur­pisságon kaptak rajta. — Fizetek, Gyuri bácsi! — har­sogott egy kiáltás valahonnan a kávéház sarkából. Gyuri bácsi boldogan loholt hát­ra, azon való örömében, hogy még legalább még egy darab ideig ki­tolhatja a választ arra az imént nekiszegzett kérdésre. De, mikor újra előkerült, a fiatalember me­gint csak megállította. — No, Gyuri bácsi nem mondta meg az előbb, hogy ki volt az a kislány? Gyuri bácsi ötött-hatolt, míg végre kinyögte: — Hát a lányom, kérem, az én kislányom!... És szomorú kis csapzott hajú fe­je lekókadt a mellére, mint egy szárán tört virág. Álmélkodva néztek egymásra ekkora szenzáció kipattanása után. Hát Gyuri bácsinak lánya van? Hirtelen még a gázlámpák is vi­­gabban szörtyögtek erre a meglepő fölfedezésre. A becsületes öreg ká­véház minden zuga megtelt kedves illatos költészettel, még a szemünk is könnybe lábadt a nagy öröm­től. A fiatalember odavonta Gyuri bácsit egy székre maga mellé: — Én festő vagyok! — A szivar­jával kifelé bökött az utcára. — Itt egy uj kápolna épül a közelben, abban én festem az egyik szent­­képet Modellre volna szükségem

Next