Miskolci Napló, 1926. december (26. évfolyam, 273-289. szám)
1926-12-01 / 273. szám
MISKOLCI NAPLÓ Szovjet Oroszország törvényesíti a soknejűséget Berlin, november 30. (A Miskolci Napló berlini tudósítójától) Ideérkezett rigai jelentések szerint a szovjetország központi végrehajtó bizottsága, amely jelenleg Moszkvában ülésezik, rendkívül heves vitát folytatott a kormánynak ama javaslatáról, hogyel kell törölni a házasságkötés anyakönyvelésére vonatkozó törvényes kötelezettséget. A házasság Szovjetoroszországban a fennálló törvények szerint igen egyszerű dolog. Semmi egyéb nem kell hozzá, mint hogy a felek megjelennek a kijelölt szovjettisztviselő előtt és bejelentik, hogy házasságra lépnek-Ezt a bejelentést lajstromba foglalja s ez a belajstromozás aztán pótol minden anyakönyvet. Az elválás hasonló könnyen megy. Bármelyik fél jogosítva van ugyanígy bejelenteni válási szándékát, akár rögtön a belajstromozás után is. Erre a válást azonnal kimondják. Semmiféle vallomást nem kávolnak a válás okára nézve, sőt a másik fél beleegyezése vagy hozzájárulása sem szükséges. Egyes esetekben a válást már néhány órai házasság után kimondják. Akárhány férfi és nő van, akiknek egy év, de jött egy hónap alatt is, több törvényes házastársa volt. A házassági lajstromozás eltörlését indítványozó törvényjavaslat körülbelül egy év előtt került a parlament elé, de a nőknek országszerte történt viharzó tiltakozása miatt visszavonták. Egyidejűen azonban miagy agitációba fogtak, hogy meggyőzzék a tömegeket, hogy az efféle burzsoá formalitás teljesen szükségtelen, mert a az együttélés maga már tényleges házasságot jelent. Az elkeseredett nők vezérszónokai a most lefolyt vitában Soltz és Riezanov asszonyok voltak, akik kijelentették, hogy a törvényjavaslat lényegében nem egyéb, mint a soknejűség hivatalos elismerése. A vidéki képviselők álaghatároz latottabban ellenezték a javaslatot és egyikük kijelentette, hogy az orosz népnek nemcsak stabilizált csetmeveere — ez a szovjet pénzegységek, de stabilizált házassági viszonyokra is van szüksége. A nagyméretű és heves elemzés ellenére atörvényjavaslat az elsőtárgyalási stádiumokon keresztülment és a kormány el van határozva és ez elhatározásának kifejezést is adott, hogy a javaslatot okvetlenül törvénnyé emeli és végrehajtja. 3 Óriási botrányok az osztrák szocialista pártban A tiroli tartományfőnökhelyettes, mint várura Eldersch nemzetgyűlési alelnök két milliárdot és száz milliót kapott Bőseitől Bécs, november 30. (A Miskolci Napló bécsi szerkesztőségétől.) Az osztrák szociáldemokrata párt két vezéréről a polgári sajtó épületes dolgokat derített ki. A nemzetgyűlés szocialista alelnökéről, Eldersch Mátyásról meg-állapítást nyert, hogy ő szerezte meg Bősei számára az első kölcsönt a postatakarékpénztártól. Ebből a kölcsönből Bősei megvásárolta a Hammer kenyérgyárat, amely a szociáldemokrata szakszervezetek alapítványa, de a párt vezetése alatt állandóan deficittel dolgozott. A Hammerműveknél volt alkalmazva Eldersch is, aki miután Bősei átvette a gyárat, megvált az állásától és 2100 millió koronát vett fel végkielégítésként. A leleplezésre Eldersch Mátyás ma hosszú nyilatkozatban válaszolt, kijelenti, hogy ez az összeg végkielégítésként megillette őt és nem azért kapta, mivel a kölcsönt Bőseinek megszerezte, hanem a Hammer-műveknél kifejtett szolgálati működése fejében. Egyébként csakis az összeg kamatait élvezi, mivel a tőkét a szociáldemokrata párt nyugdíjalpjánál helyezte letétbe. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy Eldersch, mint a nemzetgyűlés elnöke havi 10 millió korona fizetést kap és ehez a Bosel-féle végkielégítés kamatai járulnak, amelyek szintén 15-20 milliót tesznek ki, megállapíthatjuk, hogy Eldersch számára a proletárvezérség kitűnő üzlet A második leleplezett Gruener dr., Tirol tartományfőnökhelyettese, aki nemrégiben megvásárolta liter várát, azt pompásan berendezte és ott középkori várúrként éldegél. Gruenerről kiderült az, hogy azelőtt egy déltiroli fascistával tárgyalt és Olaszországba akart költözni. A kiszemelt déltiroli kastélyt azonban barátja nem tudta számára megszerezni, mire Gruener litert vásárolta meg és megmaradt Ausztriában szociáldemokrata vezérnek és Tirol helyettes tartományfőnökének. Gruener is sietett nyilatkozni a leleplezésre és cinikusan azzal védekezik, hogy egy szociáldemokratának nem kell egyúttal proletárnak lennie. Ő a pénzt tisztességes úton szerezte és a pártnak semmi köze hozzá, hogy kastélyt vásárolt e A világ legnagyobb filmcsodája A bagdadi tolvaj A címszerepben: DOUGLAS FAIRBANKS Szerdától URÁNIA Telefon 10—85. Szerda, 1926 december 1an 1. Egyébként, ha a leleplezés miatt le kellene mondani tartományfőnöki állásáról, úgy ő különb dolgokat fog elmondani azokról a vezértársairól, akik most távozását követelik. A keresztényszocialista párt után Ausztriában tehát a szociáldemokrata pártnak is megvannak a maga panamázó vezérei és botrányai Keresünk állandó szállításra miden mennyiségben : frissen présel Disznópörcöt (Tepertői) kieresztett Libazsírt Magyarul itt megmintázott árajánlatot kérünk pengő értékben : Rudolf Dömer Ludwigsburg-Németország. Letartóztatta a rendőrség, mert gyanús körülmények között meghalt a dajkaságára bízott gyermek Miskolc, november 30. (A Miskolci Napló munkatársán túl.) A rendőrség ma délelőtt gondatlanságból okozott emberölés gyanúja miatt őrizetbe vett egy idősebb asszonyát. Az asszony évek óta foglalkozásszerűen tartott magánál nevelésre gyermekeket — legutóbb egy Kanalas Miária nevű cselédleány bízta rá másféléves gyermekét. A gyemnek tegnap délelőtt hirtelen rosszul lett és mire az orvoshoz vitték, már meghalt Az orvosi vizsgálat a gyermek lakását gyanúsnak találta. Megállapították, hogy a gyermek mérgezési tünetek közt halt meg. Az orvos az esetet azonnal bejelentette a rendőrségnek, amely megindította a vizsgálatot. Előállították az asszonyt aki azt vallotta, hogy a gyermeknek hashajtószert adott be és esetleg ez okozhatta halálát. A rendőrség az asszonyt őrizetbe vette. Most azt akarják megállapítani, hogy honnan szerezte a hashajtót és milyen összefüggésben van ez a gyermek halálával akinek a holttestét még a mai nap folyamán felboncolják. ! Illy János: Történet, amely két részből áll Hajlottház, kopott kis pincér hordta a feketéket egy elhagyott, öreg budai kávéházban. Még abból az időből ismertem ezt a csöndes kis zugot, amikor szörtyögő gázlámpa pislogott az asztalok fölött a mai gőgös villanyfény helyett és néhány vendég álmosan mártogatta fejét az újságlepedőbe. Hogy miből élt annak idején ez a kávéház, annak talán csak a jó Isten lett volna a megmondhatója. Ide tértem be néha egy kis idegr ingatóra, az napközben megtépázott az élet. Gyuri bácsi, a pincér, szótlanul rakta elém a kávét és egy halom újságot- Nem kellett itt semmit sem kérni. Mindenkinek meg volt itt a maga néma rendje, amit kár lett volna hangos szóval megbolygatni. Mi törzsvendégek, akik odajártunk, már ismertük egymást, anélkül, hogy bemutatkoztunk volna. Nem is zaklattuk egymást ezzel az igazán fölösleges szokással. Ha néha éjféltájban valamelyik közeli kis kocsmából bevetődött egy részeg kompánia, holmi pálinkás Szent, János-áldásra, szemrehányóan villant össze a tekintetünk, Gyuri bácsi, mikor az ezüsttálcán a pálinkás poharakkal elsurrant mellettünk, odamorogta felénk: — Szeretem az ilyen vendégeket!... De hát minek is bolygatták az élet durva lármájával a mi csendes nyugalmunkat. Egy este lobogó hajú, villogó szemű ifjú robbant be a kávéházba. Még elég korai volt az idő ahhoz, hogy részeg ember vetődjék be. Mohó kíváncsisággal kaptuk fel a fejünket az újság mögül. Az ifjú leült egy kis márványasztalhoz és konyakot kért. Az első után a másodikat,, a harmadikat Gyuri bácsi vitte neki szorgalmasan. Már ez magában véve is szenzáció volt itt ebben a csöndes kis kávéházban, hogy valaki este hat órakor konyakot rendelt. Most már figyeltük a villogó szemű ifjút. Lassanként meg is barátkoztunk vele. Az ifjúságot az életet hozta közénk, a mi csendes zugunkba. Láthatóan neki is tetszett a kávéház. A szemét meleg örömmel jártatta körül a néma, üres asztalokon, mint aki sok zaklatás után végre nyugalmas otthonra talált. Ettől a naptól kezdve minden este ott láttuk a kávéházban. Valahogy úrrá lett felettünk lassanként. Néha, ha pénze volt, finom vacsorát rendelt, jó szivarokat szívott és dupla borravalót adott Gyuri bácsinak. De Gyuri bácsit csodálatosképpen nem tudta mélyebb szimpátiára hangolni. Gyuri bácsi a mi emberünk maradt. — Meg is jegyezte egyszer, mikor a fiatalember még nem volt ott: — Nem szeretem a könnyelmű embereket! Valami konok, levendulaszagú becsületesség áradt ebből a kis pincérből. Egy este félénk, lenhajú leány állt meg a szélfogó ajtó mögött. Csodálkozóra tágult két kék szeme keresőn kutatott be a kávéházba. Gyuri bácsi éppen valahol a túlsó sarokban szolgált ki. A kisleány bátortalanul lépett be a kávéháziba." Furcsán kedves jelenségvolt, amint összehúzott vállaival félénken körülnézett. Olyan volt, mint egy remegő kis veréb, amelyik a hidegről menekült, be ide a meleg falak közé. A hoszuhajú fiatalember hirtelen fölemelte a szemét a harmadik konyakos pohárról. Tetszett neki a lámpa fényében csillogó sárga szín. Ezt nézegette néha hosszan és elgondolkozva. Gyuri bácsi, mikor meglátta a leányt, ijedten loholt elő a sarokból. A pirosság leszaladt egészen a nyakáig. Egypár kusza, izgatott szó után kituszkolta a leányt az ajtón. A hosszúba,ló fiatalember odaintette Gyuri bácsit. A hangja keményen, szinte parancsolóan csengett, úgy, hogy mindnyájan meghallották: — Ki volt, kérem, ez a kisleány? — Ez... ez... — dadogta ijedten Gyuri bácsi, mint akit valami turpisságon kaptak rajta. — Fizetek, Gyuri bácsi! — harsogott egy kiáltás valahonnan a kávéház sarkából. Gyuri bácsi boldogan loholt hátra, azon való örömében, hogy még legalább még egy darab ideig kitolhatja a választ arra az imént nekiszegzett kérdésre. De, mikor újra előkerült, a fiatalember megint csak megállította. — No, Gyuri bácsi nem mondta meg az előbb, hogy ki volt az a kislány? Gyuri bácsi ötött-hatolt, míg végre kinyögte: — Hát a lányom, kérem, az én kislányom!... És szomorú kis csapzott hajú feje lekókadt a mellére, mint egy szárán tört virág. Álmélkodva néztek egymásra ekkora szenzáció kipattanása után. Hát Gyuri bácsinak lánya van? Hirtelen még a gázlámpák is vigabban szörtyögtek erre a meglepő fölfedezésre. A becsületes öreg kávéház minden zuga megtelt kedves illatos költészettel, még a szemünk is könnybe lábadt a nagy örömtől. A fiatalember odavonta Gyuri bácsit egy székre maga mellé: — Én festő vagyok! — A szivarjával kifelé bökött az utcára. — Itt egy uj kápolna épül a közelben, abban én festem az egyik szentképet Modellre volna szükségem