Reggeli Hirlap, 1920. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1920-02-14 / 37. szám

Miskolcz, 1920 XXIX. évfolyam, 37. sz. Szombat, február 14. Reggeli Hírlap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben : Egész évre ISO­— K. Vidékre: 180 — K. Fél évre 90­— „ 80— „ Négy­ évre 45— „ 45"— „ POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal Miskolcz, Széchenyi­ u. 15.Telefon: 664 Szerkesztőség: Miskolcz. Városház tér 22. szám. TELEF­ONSZÁM : 4­98. 6—16. Eg­y » szám n­» : 80 Ml­é . IjKÉMÉMMIMMMBMUMnMkkZa'jaflMMIiiMMttOl* A magyar kormány válaszjegyzéke Nem lehet szétszakítani a magyarlakta területeket — Népszava­zás az elszakított részeken — Fiume maradjon a magyaroké Budapest, február 13. A M. T. I. neuillyi szikratávírót alapján jelenti: A magyar békedelegáció elnö­két, Apponyi Albert grófot, Praz­­navszky Iván rendkívüli követet és Csáky István grófot csütörtökön délután fél háromkor vezették be Henry ezredeshez, kinek két pél­dányban adták át Magyarország válaszjegyzékét. Az egyik példányt futár viszi Londonba, ahol most Mi­lerand francia miniszterelnök is tartózkodik, a másik példányt Henry ezredes nyomban a Quay d’ Orsayra, a francia külügymi­­nisztériumba vitte. Átnyújtottak egy-egy jegyzéket a népszövetségről, a magyar ha­tárokról, a hadifoglyokról, a jóvá­­tételi kérdésről, a katonai feltéte­lekről, Magyarország vízrajzi egy­ségéről és a mezőgazdasági kér­désről. A határokról szóló jegyzék rá­mutat arra, hogy tartós és méltá­nyos béke reménye csak Ma­gyarország ezeréves természeti ha­tárá­nak fönntartásával valósítható meg. Ezek fönntartása mellett szól a népek önrendelkezési joga is, hiszen nemzeti kisebbségek nem akarnak Magyarországtól elsza­kadni. A jegyzék az elszakítani tervezett területeken nép­szavazást követel, pártatlanul, úgy, hogy a fegyver­szüneti szerződés sérelmével az e területeken tartózkodó csapatok és közigazgatási hatóságok kivo­­nandók és a népszavazás tiszta­ságát a nagyhatalmak és semle­ges államok csapataival biztosít­sák. A népszavazáson mindazok­nak részt kell venniök, akik 1918 november 3 án még a kérdéses területeken laktak. A békeszerződés tervezetében kijelölt határok sem a néprajzi viszonyokat, sem a történelmi jo­got nem veszik tekintetbe, hanem ezek egyszerűen stratégiai hatá­rok, amelyek Magyarországot védtele­nül kiszolgáltatják a szom­szédok kénye-kedvének és egyedül az önző szomszédok­nak termékeny területek után való mohó vágyát elégíti ki. A tervezet a határok mentén 58000 négyzet­­kilométer oly területet szakít el Magyarországtól, amelyen 3.825.000 szinmagyar lakos él. Az Alföldön húzódó szerb ha­tár földrajzilag imaginárius vonal, semmi természetes jellege nincs. Gazdaságilag a határ megbontja azt a gazdasági egységet, mely az Alföldet a hegyvidékkel összeköti, elzárja a Dunához és Tiszához vezető utat, megfosztja szállítási vonalától a bányaműveket és gyár­üzemeket. Politikailag ez a határ négyszáz­­ezer románt juttat szerb uralom alá, ami folytonos zavart, irreden­tizmust fog szülni. A cseh határ 16 magyar több­ségű várost, húsz magyar több­ségű járást szakít el az anyaor­szágtól és 471.000 magyart kebe­lez be a cseh államba. A román határ még ennél is sokkal ésszerűtlenebb­­,705.000 magyart és 760.000 más nemzeti­ségű lakost szolgáltat ki a romá­noknak, három román város mel­lett huszonöt magyar többségű várost és ugyanannyi járást csa­tol át. A ruthénlakta nyolc nagyobb völgy torkolatánál mindenütt egy­­egy magyar város fekszik Ezeket a városokat szintén elszakította a határ attól az egységes nyelvterü­­lettől, melyhez tartoznak. A leglehetetlenebb hely­zetbe Sátoraljaújhelyt hozza a határvonal, amennyiben a várost elszakítja a pályaudvartól. Nyugaton és keleten a magyar elem uralkodik 70—80 százalékos többséggel, amelyiknek époly joga van Magyarországhoz tartoni, mint a délen és északon 66—85 szá­zalékos többségben levő románok­nak Romániához, ha ezek egy­általán akarnak. A román határvonal mentén 30—90 kilométer széles sávban 153 szinmagyar község és 64 magyar többségű vá­rost szakítottak el Magyar­­országtól. Úgy a románok, mint a szerbek és svábok kimutatták már a Bá­nát szétválaszthatatlan egységét, amelyiktől Krassó-Szörény megyét sem lehet elkülöníteni. A jugoszláv határ keresztezve a Duna és Tisza közét, még vé­letlenül sem támaszkodik termé­szetes támpontokra. Horvátország és Magyar­­ország közt a Dráva a természetes és ethnográfiai határ. Minden más határvonal önké­nyes és tarthatatlan. Fiume Magyarországnak kö­szönheti fejlődését és jelentőségét, mely természetes hinterlandja és vele kölcsönös egymásrautaltság­ban áll. Magyarország úgy a ma­ga, mint Fiume érdekében jogot formál a kikötőre. A Muraköz mindig Magyaror­szághoz tartozott és az északi területekkel áll gazdasági közös­ségben. Nyugatmagyarországgal különös jegyzék foglalkozik. Itt is azonban rámutatás történik arra, hogy ősi magyar terület, német lakói később vándoroltak be. Magyarország­ összes tervbe vett új határai az ország életének minden leg­csekélyebb ismerete nélkül jelöltettek ki. A határvonal mindenütt a leg­népesebb területeket szeli át és a természetben való kitűzésüknél alig engednek valami szabadsá­got. Elrágja a községektől szántó­földjeiket, a városoktól gazdasági érdekszférájukat, kettészeli a köz­lekedési vonalakat, elválasztja a­ zsilipeket és gátakat árterületeiktől. A határszéli lakosság érdekeivel egyáltalán nem törődik a béke-­­ szerződéstervezet, mely szétsza­kítja Európa legtökéletesebb és legegységesebb folyamrendszerét és az ezzel összefüggő egész kér­dés komplexumát egyetlen cikkel intézi el. Magyarország oly töké­letes földrajzi egység, hogy csak­­nyers erőszak bonthatja meg; la­kosságának érdekeit szem előtti tartva a magyar állam sohasem egyezhet bele önszántából, hogy területét felosszák. A jegyzék szerinti fejtegetés alapj­­án a tervezetben foglalt területi rendelkezések törlendők lennének, Magyarország ezeréves természe­tes határait helyreállítanák. A nyugatmagyarországi tiltakozás Budapest, febr. 13. A M. T. I. jelend. A nyugatmagyarországi­­ képviselők tegnap az összes án­­tantmisszióknak tiltakozó jegyzé­ket nyújtottak át, amelyet kicü­­­lönben Apponyi Albert gróf ma­gával vitt Neuillybe. A jegyzék többek között azt mondja, hog­y a tiltakozáshoz teljes joguk van, mert programmbeszédükben és­­ választóközönségükkel való min­den érintkezésükben fennen han­goztatták, hogy Magyarországgal fennálló ezeréves kapcsolatnak tántoríthatatlan hívei és ezzel a programmal választották meg őket. wtowtitllfin­t fisthie Budapest, február 13. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A dorogi bányamunkásoknak egy küldött­sége járt pénteken délelőtt Horthy Miklós fővezérnél, hogy a munka­idő meghosszabbítása és élelme­zési bajaik miatt sérelmeik orvos­lását kérjék. A küldöttségnek adott válaszá­ban kifejtette a fővezér, hogy el­látás és fizetés tekintetében a munkásság jobb sorsban van, mint például az úgynevezett szegény középosztály. Abszolút szükség van arra, hogy szén legyen és a széntermelést fokozni kell. Nem engedheti, hogy újból világboldo­­gító eszmékkel próbálják a mun­kásságot félrevezetni. Majd így folytatta: — Át akarom és át is fogom venni a széntermelés irányítását, hatóságaim útján fogom ellenőriz­tetni, mert mindenki tudja, hogy a tisztesség, becsületesség, valódi önzetlenség legelsősorban katonai erények.­­ Átvettem az élelmezési kér­dés rendezését és bár tudtam, hogy egyesek nagy gyűlölködését vállaltam magamra, megakadá­lyoztam őket abban, hogy többet keressenek a tisztesség által meg­engedettnél, így van a szénkér­désben is. A nyolc órai munkaidő azt jelenti, hogy tényleg nyolc órát is kell dolgozni. — Mi átvesszük a szénbányák kormányzását, hogy a munkásság­­ is meg legyen győződve arról, hogy jó kezekben, igazságos ke­­­­zekben van a vezetés. — Sztrájkot azonban ne kezd­jenek, ez végzetes lehet az or­szágra, de elsősorban magukra. Bár tudom, hogy sz­egény, félre­­­vezetett magyar emberekkel állunk a szemközt, ezért kötelességem a­­ legdrákóibb eszközöket alkalmazni,­­ mert kísérletezéseket nem enged­hetek meg. Majd a munkásokkal együtt jelenlevő Magyari alezredest, a fővezérség műszaki osztályának­­ vezetőjét utasította, h®gy a dorogi katonai parancsnok a munkások­kal együtt vizsgálja meg a pana­szokat és tegyen jelentést szemé­lyesen a fővezérnek. somimomihmi A széntermelés és közélelmezés irányítását átveszi a fővezér Az orosz-lengyel béke'­ ­ Berlin, február 13. Az orosz szovjet központi bizottság a Moszk- I­vávól szikratáviratot küldött Var­­­­sóba és megújította békeajánlatát. Nyomatékosan hangoztatja a táv­irat, hogy a tanácskormány kész­ , Lengyelország függet­enségét el­­­­ismerni A békeajánlatal a len-­­ gyei országgyűlés legközelebb fog­­­ foglalkozni.

Next