Reggeli Hirlap, 1923. február (32. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
REGGELI HÍRLAP 3. oldal Csütörtök, 1923 február 1 Magyarország külügyi problémái a nemzetgyűlés előtt A Reggeli Hírlap budapesti zserkszstisége jelenti telefonon. A nemzetgyűlés szerdai ülése meglehetősen vontatott tempóban kezdődött a képviselők részvétlensége miatt. Később különösen az ellenzék baloldali folyosója élénkült meg ahol nagyban tárgyalták a Bissay—Bogya aff.-rt. Az ülés folyamán kiemelkedő momentum volt Apponyi felszólalása, melyben külpolitikai helyzetüiket fejtette meg úgy az egységes párt, mint az ellenzék osztatlan fgyelme és érdeklődése mellett. Sok szó esett politikai körökben, különösen a baloldalon az egységes párt tegnap esti értekezletéről és ennek folyamán felvetődött a hír a házszabályok revíziójáról. Ellenzéki körökben az a felfogás, hogy amennyiben a kormány tényleg a házszabályok szigorításával kísérleteznek, úgy ez csak arra volna alkalmas, hogy az ellenzését még tömöttebb sorokba egyesítse és a legkíméletlenebb harcot vegye fel a kormánnyal szemben. Az ülést bármnegyed 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. A nemzetek szövetségébe való felvételünkről szóló törvényjavaslatot a Híz részleteiben vita nélkül elfogadja, majd Mózer Brnő előadó ismertette a nemzetek g£Övetiégenek egyezség okmányának raódolásáról szóló törvényjavaslatot az asz elfogadásra ajánlja. Apponyi Albert gróf szólal fel e 14.ször a javaslathoz. Azt hangoztatja, hogy Magyarországra nézve speciális jelentőséggel bír a népszövetségbe való belépés, de fontos az minden államra nézve is, mert a 13. szakasz tiltja a szövetség tagjainak, hogy másik taggal szemben támadóan lépjenek fel, mielőttnépszövetséghez fordulnának. A mortani álapotok egyébként tűrhetetlenek és újabb veszélyeket berárnak magukban, így a lefegyverezés tekintetében még nem láttunk haladást. A külügyminiszter hivatalos állásához kötött felelősségének tudatában enyhén jellemezte a fegyverkezés terén fennálló állapotot, ő azonban bátran kijelentheti, hogy ami a lefegyverzés terén történt, illetve nem történt, mindaz a legnagyobb botránya az európai érának. Magyarország fegyverkezésének kérdése új stádiumba került és az egész lefegyverezési kérdést újból kell eldönteni. Ami az aktuális politikai helyzetet illeti, ezt igen komolynak tartja. A kisántánt úgy látszik randszeros a kesét akar Magyarországgal szemben. A szomszéd államokban arról beszélnek, hogy Magyarországnak támadó szándékai vannak. Már Eckhart Tibor kijelentette erre, hogy a kisántánt államainak 1 millió ember áll rendelkezésükre, míg Magyarország csak 35 000 ezer főnyi hadsereggel rendelkezik. Ha valaki ilyen körülmények között Magyarország támadó szándékáról beszél, az nélkülöz minden komolyságot. A trianoni szerződés világos rendelkezése szerint a katonai ellenőrzéshez a kisántant államának semmi közök. Ez kizárólag a nemzetek szövetségére tartozik. Semmi idegen tényező ebbe a dologba befolyást nem gyakorolhat és a cseh külügyminiszter legutóbbi beszédéből arra lehet következtetni, hogy a veszély elmúlt. Mi részünkről nem viszünk a dologba irritáló anyagot. A törvényjavaslatot elfogadja. (Nagy tape a Ház minden oldalán, a szónokot pártkülönbség nélkül ünnepük.) Mivel más szónok nem jelentkezett a javaslathoz, az elnök a vitát bezárja. Daruváry Géza külügyminiszter szólal fel ezután, aki Apponyi beszédére reflektálva kijelenti, hogy osztja azt a nézetét, hogy a cseh külügyminiszter tegnapi beszéde sokkal konciliánsabb volt az előbbeknél és ez a hang kedvező atmoszférán enged következtetni. Hangsúlyozza, hogy Magyarországon egyetlen más kompetens fórum sínesen, mint a magyar kormány és bízik abban, hogy ebben a kérdésben a összes pártok támogatják a kormányt. Ezután a Ház a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. Következett az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, amelyet szintén Mózer Ernő ismertetett. Először Görgey István S301 a javaslathoz, aki szerint defend- kereskedelmi politikát kell folytatni Magyarországnak. A legtöbb állam felemelte vámtarifáit, míg Magyarország szerinte lényegesebben kedvezőtlenebb helyzetben van. Sándor Pál szólal fel ezután, aki hibáztatja, hogy eddig még egy államánál sem kötöttünk kereskedelmi szerződést. A kormány rossz kiviteli politikát folytat, amely csak a drágaság fokozására alkalmas. Rossz volt az élelmezési politika is és visszaélések történnek a kiviteli engedélyek körül is, amelyeket szinte árcmítanak. Kaponta jönnek az emberek ilyen ajánlatokkal. Nagyatádi Szabó István: Én nem lehetek rendőr. Sándor Pál: Szükség van arra, hogy kereskedjen szerződésekkel alapozzuk meg gazdasságti jövőnket. Magyarország az egyetlen állam, amely azzal dicsekedthetik, hogy a nemzetgyűlés által kapott felhatalmazással nem tudott egyetlen állammal sem kereskedelmi szerződést kötni. A kereskedelmi szerződések hiánya együkt oka a drágaságnak is. Amelyet fokoznak azok a terhek is, amelyeket az állam ró egyes árucikkekre. Protekcionizmus érvényesül úgy az exportban, mint az importban. Az is bizonyos, hogy akik a turáni fajhoz tartoznak, sokkal többen járnak külföldre, mint a zsidók, mivel ezeknek megvannak a megfelelő összeköttetéseik. Magyarországon jogbiztonság van, tehát a külföldről is jöhetnek hozzánk kereskedőit és ez is sürgeti az új vámtarifáról szóló javaslat beterjesztését. Azonban a külföldi kereskedő elé tok neadily hárul. Ha például valaki Budapestre jön vásárolni, akkor mindanekelőtt kiviteli” engedélyt kell beszereznie, azután mehet a di■ vitaközponthoz, ahol a külföldi kereskedőnek olcsób-ban kell eladni a pénzét, mint egyébként. Ezeket az akadályokat el kell hárítanunk és a bürokratikus kezelést meg kell szüntetni az egész vonalon. Mi Magyarország meggazdagodását akarják, mert csak így tehetjük naggyá az országot. A vámtarifa tételeit túlságos magasaknak tartja, ami szintén fokozza a drágaságot. Javasolja, hogy a vámtarifát a törvényi hozás szabályozza. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter válaszolva Sándor Pál felszólalására kijelenti, hogy tény az, hogy újabb és újabb szövetkezetek alakulnak és ezek, valamint a magáncégek közül nagyon sokan kivitellel foglalkoznak. Természetesen megtörténhet az is, hogy akadnak olyanok, akik a megkapott engedéllyel nem tudnak vásárolni, mert nem rendelkeznek megfelelő összeggel és ezért másoknak adják az engedélyt, ezt nem lehet bűncselekménynek nevezni. Ha azonban valaki üzérkedésre használja fel a kiviteli engedélyeket, gondoskodni fog róla, hogy az eljárást az ilyen személyek ellen megindítsák. Sándor Pál újból felszólalva, kijelenti, hogy ő nem áhította, hogy e téren bűncselekményeket követnek el, mert az emberek ma sok mindent elkövetnek, ami nem bűncselekmény. Sers Vimos báró a következő felszólaló, aki előtör Sándor Pál felszólalásával polemizál. Majd azt a kijentést teszi, hogy a trianoni szerződes tulajdonképen egy gazdasági hármasszövetségbe akar bennünket szorítani, amelyben Ausztria Magyarország és Csehszlovákia szerepelne. A javaslatot elfogadja. Dénes István Hörgey István beszédével polemizál és kijelenti, hogy ő a behozatban nem lát veszedelmet. Szerinte külkereskedelmi mérlegünk nem paszszív, sőt aktívnak mondható. Az ország fogyasztóinak és termelőinek bhozatalra van szüksége, mert így a drágaság csökkenése várható. Bogya János állandóan zavarja a szónokot, mire az elnök kétszer is figyelmezteti, hogy tartózkodjék a közbensó ásóktól. Dénes István azután felemlíti azt a káros intézkedést, amely elzárja a cseh cukrot Magyarországtól. Ennek az lett a következménye, hogy a cukor rendkívül megdrágult és így került aztán az országba a rendkívül drága jávai cukor. Arany paritásos alapon nem lehet megterhelni az importárukat. Helytelen gazdasági politika az, amely a belföldi termelés számára szükséges cikkek behozatalát eltiltja illetve a cikkeket magas tarifával sújtja. A törvényjavaslatot egyébként elfogadja. Az elnök a vitát itt félü8szakítja és napirendi indítványt tesz, amely szerint a nemzetgyűlés legközelebbi ülését csütörtökön délelőtt tartja. Rövid szünet után Huszár Károly nyitja meg újból az ülést és a Híz ekkor megkezdi az interpellációk tárgyalsát. Héjj Imre interpellációját törlik. Rupert Ruse a földreform végrehajtása körül tapusítalvó hibák tárgyában interpellálja meg a fölművelésügyi minisztert. Hesssaasan bírálja a földreform egyes rendelkezéseit, majd leszögezi, hogy az igénylések nagyon kis mértékben elégíttetnek ki és az adminisztráció körül is fogyatékosságok észleletők. Nagy Emil egységespárti, aki úgy látszik tsna . találó ecseteléseképen az adott helyzetnek. Leggyakrabban visszatér a praeludiumban is feldolgozott két téma: Aida szerelmi motívuma és a főpapi kórus, (később Radames halálzsi elégének témája.) Hogy ezt a két melódiát mindig mennyi szinneles változatossággal tárja elénk, az lenyűgöző. Vaahányszor előfordulnak, a szellemes harmonizálásnak mindig más és más köntösben jelentkeznek. Egyébként az Aidáról is elmondhatjuk azt — amit Verdi többi műveiről — hogy egy felvonásból kitellene — mai értelemben — akár három opera. Természetes és könnyen jövő invenciója és friss témaszövése miatt sohasem ért rá azonban egy-egy nagyobb jelenetet alaposabban kidolgozni. Emiatt aztán gyakran megtörténik, hogy néha nagyon felületes harmóniák csúsznak be a »■/.épveléssel induló dallamvonalba, máskor meg olyan változatos harmóniatömeget zudít a hallgató füléba, hogy az a rendelkezésére áló rövid idő alatt azt nem képes megérteni. Harmonizálását rendkívül színessé teszi a hangnemek térerokonsága, a sok moll szubdomináns és a quartszeksztakkord-szekvensiák. Verdi autodidakta vett. Rendszeresen soha nem tanult zeneszerzést. Csodálatos zsenialitása, bő dallami invenciója és egészséges harmóniai ösztöne azonban a legkényesebb mosikus problémából is mindig a legszerencsésebb és legegyénibb módon ragadik ki. Ahogy az esztétikusok Weber Buryante nyitányából idézik a rosz kettős ellenpomot, épugy az Aida előjátékából mutatják ki a helytelen fuga-expoziciót, a II. felvonás zárókórusának zenekari kísérőjéből pedig az ízléstelen egyszerű ellenpontot. Ezek azonban mind aprólékos hibák az egész mű arányaihoz mérte, melyeken egy két tollvonásnál lehetne segíteni. Ahogy Wagner retusírozta Brethovevlja szimfóniájánál hangszerelési tévedéseit és ahogy átrövidüljük újabban a klasszikusok remekműveit, a Ricordi-cégnek. (Verdi műveinek kiadója) épney kötelessége lenne az Aidából ezen esztétikai felületességeket kiküszöböltetni, mint Verdinek rengeteg sok enharmoniai tévedését, melyekről nem tudjuk, hogy tulajdonképen nagyképűség akar e lemni, vagy tudatlanság. Mi szükség a gyakorlatban nem használt 10—12 bés és keresztes hangnemek állandó használatára még a recitativókban is iunofecistianul, amikor ma a temperált hangszerek korában rendelkezésére állott a normális enharmonia. Ez az oka aztán, hogy Verdi zenekari szólamainak leolvasása míg gyakorlati muzsikusoknak is nehéz, kezdőknek pedig emberfeletti munka. Minden hibáitól eltekintve, kórusai és zenekara mindig színesek és nagyszerűen szólóak. Hangszerelése — régebbi operáival szemben — rendkívül változatos; különösen poetikus zenei képei sikerültek, ahol drámai és lírai szépségei mellett hangfestő képessége is méltán sorakozik a többiek mellé. ♦ Ami az előadást illeti, nem hisszük, hogy Csonka m magyarországiak lenne még egy városa, amiben ilyen operaelőadást produkáltak. Az a bőkezű gavalléria, amellyel Sebestyén igazgató mindig megajándékozza Misnolczet, valahányszor újabb kultúrteljesítményről van szó, megérdemli föltétlen hódolatuusai, mikor mindezeket saját felelősségire minden kormánytámogatás nélkül teszi. De könnyű a dolga mikor oly kiváló munkatársai vannak,mint Rádió karmester, egy lelkes idealista, aki éjt és napot együvé tett, hogy Verdi hatalmas művét betaníthassa. Fáradtságát ezúttal is a legteljesebb siker koronázta. Sokszor méltatott művészetét és karmesteri leleményességet nem szükséges ezúttal is hosszasabban méltatnunk. A rendelkezésére álló eszközökkel most is olyan előadást nyújtott, melynél jobbat senki sem képes. Ha tekintetbe veszszük Verdi lehetetlen hangszereit, igazán csodálkozunk a finom zenekari effektusokon, a tökéletes kóruskon, a magánszereplők példás együttesein és az egész mű természetes, stílusos vezénylésén. A cima serep alakitója Szász km. Ed volt. —■ Bensőséges Aidát el sem kétsze betű szopránja most is remek kórusok és együttesek fö Amnerisz Baktay Ju szerepe ép oly alkalmai mint magas fekvésű .t is nagy sínért aratói mest Halmos János ép olyan kiválóan ! Soksdna kantja, a tenori, a szerelmi jó simulékony. Nagy. Amor aszró. — A pianót is érték győzelmesen te t' voltak d . Ki n r (a faraé). M» g és a Munka: .alord ru*á» énekel * i vodaegyletek heg mai mit lr! *di löuösen a .í .?;¡ el kell távi nbv; kell kel! ► tóm ne -i te -szerelmesebb frjed-dinnyei itt a tömör társa, mint szzószopran ín íme számára, szelével most Jvezett, Radeehez feladatát meg, mint partnerei, no • erejében hőspedig lágy és rol volt a sor Ödön Kint inni n?. » jelenetben megerejti orgánuma nézőtérét. Jók .s főpap és Tarnay lünk meg a Harmónia melyek a főpapok közt példát mutatva a többi ékesedéssel és szorgalom.1r. A rendezés szép, ka, de a főpapok bajuszát a rabnők lantjait hárfával nert a fáraók idején Egyplantot. Hollósy Kornél.