Reggeli Hirlap, 1924. március (33. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-01 / 51. szám
REGGELI HÍRLAP 2. oldal, Szombat, 1924 március 1 Stresemannn a nemzeti érzésről és a felelősségről A németeknek vissza kell hódítani régi pozíciójukat Berlínből jelenti. Dr. Stresemann német birodalmi külügyminiszter a maj főképviselők előtt többek között a következőiket mondotta: " A világtörténelem új alakulásáért folyó harc kellős közepén vagyunk. Nyíltan megmondom, hogy a birodalomra nézve a legnagyobb szerencsétlenségnek tartanám, ha itt amerikai mintára trösztök alakulnának. Ennek meggátlására mindent el fogok követni, ami csak tőlem telik, amíg felelős állásban vagyok._ Aki egy nép vezetését vállalja, annak minden igyekezetével azon kell lennie, hogy a népet közös, ráilvetett munkára egyesítse. Szent meggyőződésem, hogy abban a pillanatban, amikor arról van szó, hogy a Rajna-vidék a birodalom kebelében marad-e, a baloldali pártok is habozás nélkül a birodalom egysége mellett állanak csatasorba. * — A nemzeti érzés feltétele egyúttal a felelősségérzetet is. Amikor Szinovjev által megtudtuk, hogy a szászországi kommunistáknak milyen terveik voltak, akkor elhatároztuk, hogy velük szemben teljes erővel felvesszük a küzdelmet. De éppen ebben a kritikus időpontban Bajorországban hátbatámadtak bennünket. Ebben a bajor mozgalomban nem lehet felfedezni a felelősség érzetét, ez nem volt egy nagy eszmény támogatása, hanem esztelen, gonosz rombolás. — Elismertük, hogy az a politika, amelyet én, mint birodalmi kancellár képviseltem, némelyekkel szemben kíméletlen volt. De nézetem szerint az állam érdeke magánérdekek felett áll, így parancsoló szükség volt jó fizetési eszközt teremteni, de eközben némely kellemetlenséget is vallalnia kellett, mint amelyen a tisztviselők létszámánk redukálása.• Ismét vissza kell hódítani régi pozíciónkat a világ népei között, mert erre jogot ad nekünk történelmünk és kultúránk. Nem mi tartozunk a világnak jóvátétellel, hanem a világ tartozik nekünk elégtétellel a mi háborús felelősségünk hazugságáért és mindazért, amit ellenünk elkövettek. Már némileg konstatálható, hogy Franciaország erkölcsi elszigeteltsége mindig teljesebb lesz. Ezért a jövőt illetőleg, nem szabad kétségbeesnünk. A gyáriparban és kereskedelmi körökben is megoszlanak a vélemények a Devizaközpont megszüntetéséről Budapestről telefonálják. "A devizaforgalom felszabadítása foglalkoztatja főleg az ipari érdekeltségeket, sűrűn tanácskoznak azokról az intézkedésekről, amelyek a megkötött devizaforgalom felszabadítása céljából szükségesek lennének. Ámde arról értesülünk, hogy magában a gyáriparban is megoszlanak a vélemények, hogy mikor és hogyan kellene fölszabadítani a külföldi fizetési eszközök forgalmát. Tekintélyes része a gyáripari érdekeltségnek azon az állásponton van, hogy inkább maradjon meg a Devizaközpont, úgy, ahogy van még egy ideig, addig legalább, amíg az 50 millió aranykorona valutakölcsön előleg meg nem javítja a Devizaközpont helyzetét. Az exportra dolgozó ipar azonban, amely a múlt évben végig szenvedte azt a szekatúrát, amit a Devizaközpont intézkedései eredményeztek s azt követeli, hogy adevizák a bankközi forgalomban szabadon eladhatók legyenek. Az exportra dolgozó ipar ragaszkodik ahhoz, hogy a kormány kötelezze a bankokat, hogy azoknak a vállalatoknak, amelyekvalutavásárlási jogosultsággal bírnak, adja tovább a devizákat és a hasonló iparok között engedjék meg a kompenzációt, sőt még azt is szorgalmazzák, hogy a Devizaközpnt ellenőrzése mellett a különböző vállalatok közötti kompenzációnak is legyen meg a lehetősége és a Devizaközpont engedélyezze az arbitrázspapírok exportját ! Ami pedig az exportot illeti, azt a vállalatok maguk is belátják, hogy az exportból befolyó valuták ellenőrzése, számontartása tekintetében biztosíani kell a Devizaközpontnak némi jogokat, ez azonban nem állhat abból, hogy ami eddig is megtörtént, hogy a Devizaközpont például megakadályozza azoknál a vállalatoknál az exportot, amelyeket egy korábbi exportüzletből nem számoltak el. Péntek délelőtt Fenyő Miksa dr., a Gyosz igazgatója, Tabakovics Dusánnal és Kállay Tiborral hosszabb ideig tárgyalt az ipari érdekeltség kívánalmairól és ennek a tárgyalásnak egy eredménye máris megvan, az tudniillik, hogy Tabakovits elrendelte, hogy olyan vállalatoknál sem szabad megakadályozni az exportot, amelyek egy korábbi kiviteli üzletből nem számoltak el a Devizaközponttal. A délelőtti tanácskozások anyagát ismertették Walkó helyettes pénzügyminiszterrel és evégből délután küldöttség jelent meg a miniszternél. Ugyancsak pénteken adták át Wanko miniszternek a kereskedelmi érdekeltségek tegnapi ülésén elfogadott határozati javaslatot. A küldöttség szónoka rámutatott arra a súlyos gazdasági helyzetre, amely ma a gazdasági téren előállott. Kérték a minisztert, hogy a devizaforgalmat szabadítsa föl és a behozatali tilalmakat szüntesse meg. Ezzel kapcsolatban említjük, hogy a kormánypárt 12 tagú bizottságánál ismételten felvetődött az a gondolat, hogy a bankok és vállalatok részvényeikkel is fizethessenek kényszerkölcsönt. Walkó Lajos miniszter, hír szerint, honorálta a bizottságnak ezt az Ifjúság * Irts Kly János Éjfél után fáradtan, füstszagúan jött haza azíró a művészklubból. A nagy villámot föl sem csavarta, csak az író asztalán álló kis lámpást csettentette föl tétova lustán. A világosság puhán, fehéren esett szét az asztalán, mint egy kerek fénykrinolin. Egy levél nevetett a szemébe hízelgőn. Leggazdagabb lapjának a címe feketéllett eléje hideg-józan betűkkel a bontókról. Vastag, gőgösre puffadt levél volt. Az író megemelte és elmosolyogta magát: — Pénz van benne! Ez is éppen jókor jött! Máma vesztettem! — és hálával gondolt a lapra, amelyik így szereti őt. Felvágta a borítékot. Egy csomó bankó hullott ki belőle. A levél rövid volt és hízelgés mögött is gúnyosan parancsoló. • „A szép szavak zengése elhallgatott? Már a visszhangját sem ismerjük! Újraa meg kellene már egyszer pendíteni a húrt! A honoráriumot itt küldjük! Előre ki van fizetve! Tehát obligó! Szives üdvözlet! . . .“ Az író mosolyogva számlálta meg a bankókat.— No, ennyit se fizettek még nekem novelláért ! Fáradtan, üresen dőlt végig ruhástól a pamkigján. A keze ájult szomorúsággal bukott le a földre. Keserűen tépte az agyát valami téma után. Színes gondolatok felé kapkodott, de nem jutott az eszébe egyetlen valamire való ötlet sem. Egy kissé el is pirult! Forró védfúdr ám csapott át az arcán: Ejnye! úgy látszik, hogy már vége! Kiirtani magamat! Tehetetlen, üres báb lett belőlem! Kóccal kitömött üvegszemü baba, amelyet kirakaton és bányitnak meg csillogó gyerekszemek! . . . Eb! Mégis csak összeszedem magamat! Persze, most egy kissé rosszkedvű és fáradt vagyok! Az a b t'»nsz vártva!... De valahogy mégis fonáknak érezte ezt •Az erőltetett Önvigaszólását pl .ifjúsága első lázas törtetésébe. Hogy is volt csuki .luf.or ved.on., tea szélpréda felöltőjében egy este ott állott legelső kéziratával egy reaakciós szobában a szigorú szerkesztő előtt: — Tárcát hoztam, kérem! . . . Megszokott, hideg- lendülettel nyúlt érte a kéz: — Hagyja itt, majd elolvasom! Két nap múlva visszaadták neki a kéziratot. — Gyenge, erőtlen dilettáns dolgozat! Nem használhatom! Egy kicsit fájó-keserűen bunkózott le rá az első visszautasítás. De acélos erővel újra nekilendítette magát a siker sziklafalának. Egy párszor még visszazuhant róla véres homlokkal ... de végre mégis csak följutott rá . . . és most idekerült . . . előre elküldik neki látatlanban a legmagasabb honoráriumot. Fáradt unalommal nézi az asztalon a pénzt. A bankók csábítóan hunyorognak feléje: Muszáj írnod, hiába! ... És újra nakiveti magát a témabányászásnak. Tüzelő agyával belenyúl az emlékei színes tarisznyájába. Egyetlen, nagy, üres, hideg markolás, semmi sem akad eléje! . . . Hej, mikor még azt az első remegve irt tárcát visszakapta! . . . Mennyi acélos, duzzadó erő nyugtalankodott benne akkor! . . . Mennyi fiatalos, dacos, elszánt akarat! . . . Várjon meg van-e még ? az első, visszaadott kézirata! Fölkelt a pamlagról és odaült az Íróasztala elé. Sebtiben szétkotort a fiókban a régi írásai között. A fiók alján árva-riadtan húzódott meg az ő első kézirata. Még rajta az ő szemérmes, nagy szégyenkezése, b elnyitotta. Pontos, szép rendben sorakoztak egymás mellé a betűk. A gőgösen heverő pénzre nézett, majd erre az alázatos kéziratra! Milyen furcsa kontraszt! A kezdés lélünk piruló törtetése és a beérkezettég nyugodt, fölényes gazdagsága így egymás mellett! . . . Ahogy így elnézte őket itt kettesben, hirtelen átvillámlott rajta a megoldás: — Od adom ezt ■' első kéziratomat! . . . Gúnyos nevetéssel mondta ezt. Titkos, groteszk örömet érzett, hogy az első visszaadott írásátró hírneve selymes csomagolásában most rásózihatja lapjára. Másnap el is vitte a kéziratot a szerkasaiségbe. Két napig nyugodtan kártyázott odafön a klubban. Már el is felejtette a kéziratot, mik egy este harsányan zengett keresztül a nevű kártyatermen: — Lehotná urat ,keresik a telefonhoz! A szerkesztő volt: — Édes öregem! Gyere föl egy kicsit hozzál* ide a redakcióba! Egy kis baj van azzal a kázirattal, amit most legutóbb adtál ide nekem! Az író abbahagyta a kártyát és elrohant a klubból. A lábai, mintha fiatalos láztól hajtva fürgébben vitték volna előre. Nem érzett mást bágyadtságot, lustaságot. Az arca piruló lánggal égett. A szerkesztő fölhúzott szemöldökkel fogadta Furcsa, torz mosoly ült az ajkán: — Kedves üregem, ne haragudj! De ezt a dolgodat visszaadom! Valahogy nagyon banális! Valami éretlen, fiatalos iz érzik meg rajta! Nem tudom hogy vagyok vele, de . . . Az író egy pillanatig merev-letaglózottan állt a szerkesztő előtt. De a szivén lassan-lassan átömlött egy fiatalos, acélos vérhullám. Aj ifjúsága, az ő törtető, dacos ifjúsága tért vigasza hozzá. Újra ott érzi magát a szélprédás, vékonyka felöltőjében az első redakcióban . . . a keze remegve nyúlt a kéziratért. Némán veszi vissza, mintha az ifjúságát üdvözölné. Csak a szivében dörömböl az ujjongó édes öröm. Az én első, szent lázban fogant írásom! . — Majd . . . majd hozok egy másikat! — veti oda pirulva. — Bocsáss meg! ... Boldogan lohol haza. Az útja a klub előtt vezet el. Egy pillanatra megtorpana kapu előtt Nem megy fel. Tovább surran a kaputól, mint a tolvaj, aki nem tudja, hova rejtse a lopott értéket. Otthon megírja új, fiatalos erőtől duzzadó elbeszédesét. Az első is ott hever mellette. Néha rápillant, mintha abból merítene erőt. Szép csendesen, gyengéd mozdulattal elrejti a fiókja aljára, mint egy értékes talizmánt. álláspontját és azt valószínűleg úgy fogj gyakorlatilag keresztülvinni, hogy mondtt a bankoknak és egyéb vállalatoknak, hogy kényszerkölcsönben megfelelő összegű részvényt fizessenek be. Nem csak a tőzsde jegyzett részvényt lehet befizetni, hanem hivatalos árfolyammal nem bíró részvényeké is. Amint ismeretes, a kényszerkölcsönt három időpontban kell befizetni, március 15-én lesz az első határidő, a második március 31-én, míg a harmadik határideje április 30-án lesz. Miután minden vállalatba kell, hogy megfelelő mennyiségű részvén álljon rendelkezésre, jól értesült körúti úl vélik, hogy a közeli napokban a tőzsdén ige nagyarányú részvényvásárlások lesznek, melyek természetszerűleg nagyban fogja befolyásolni a tőzsdei árfolyamok kialakulását. A falrafestett ördög Az Az újság írja: Beszámoltunk arról, hogy nemrégiben Peidl Gyula londoni utazásáva kapcsolatban azt terjesztették, mintha a népszövetség körében kifogásolták volna Peitl Gyulának állítólag a magyar kölcscön ellen folytatott akcióját. A népszövetségi forrás azonban nem tudták megjelölni, nem pedig azért, mert amikor Peidl Gyula Londonba érkezett, az első hír, amit hallott, az volt, hogy a magyar kölcsön már teljesen biztosítva van , így akár akart volna, akár nem, a kölcsön élén nem is tudott volna dolgozni. Most újabb vérváddal állottak elő. Nwa Peidl Gyulával kísérleteznek, hanem a Táolsivizmusnak itthon falrafestett képével, a magasabb politikai célok elérése végett. A kormánypárti orgánumok szenzációs cikkekben megírták, hogy nagyszabású kommunista összeesküvéseket lepleztek le. Annak idején a miskolci kerületi főkapitányság, a miskolci rendőrkapitányság és a politikai nyomozóosztály egyértelműleg kijelentették, hogy hírlapi kacsáról lehet szó, mert ők hónapok óta nem is nyomozniuk állaniellenes ügyekben. Most kommunista összeesküvés székhelyét egy másik városba tették át, Egerbe, csakhogy az ügyességbe ügyetlenség csúszott be, minthogy Balkz Rudolf miskolci rendőrkerületi főkapitány egyszersmind Egernek a főkapitánya is állt, az ő cáfolata Egerre is vonatkozik. A politikai kampány tehát csupán az ország lakosságának ingerlésére akarja a már rég el felejtett kommunista politikai eszmét mindenáron felidézni és hazajáró szellemet akar belőle varázsolni. " ! Suff&a tl Gier