Reggeli Hirlap, 1924. március (33. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-28 / 73. szám
1924 március hó 28. péntek. Ara 15©0 korona XXXIII. évfolyam, 73., sz. Miskolc. aaBaHHBBHRHaasGRnassBSNsaaHB ■■ Előfizetési árak helyben és vidéken: Negyed évre — — — — — — 90000 K Egy hónapra— — — — — — 30000 K POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: Miskolc, Városház tér 22. sz. A szerkesztőség telefonszámai: 4-98 és S-10. Kiadóhivatal: Széchenyi u. 15. Telefon 6-64. P • / • •• w Sivár jovo Ha csak magát azt a tényt tekintenék, amit a felhatalmazási törvényjavaslatban foglaltak fejeznek ki, egész bátran abban foglalhattak össze, arról való véleményünket: consmnmatum est! Mindet szépítgetés nélkül be lehet ismerni, hogy ez a felhatalmazási törvényjavaslat — hivatalosan egyelőre két és fél évre — felfüggeszti az alkotmányosságot, diktátori hatalmat ad a kormánynak az államélet egész vonalán és minden tekintetben csak az történhetik, amit a Bethlen-kormány jónak és helyesnek talál. Ha ezzel szemben ellenvetik, hogy ez a diktatórikus hatalom csak a külföldi kölcsön és ellenőrzés által megszabott keretekben mozoghat, ez nem egyéb ügyeskedő magyarázatnál, mert a valóságos helyzet az, hogy az államélet megnyilvánulásának egész vonalán tulajdonképen a gazdasági és pénzügyi vonatkozások dominálnak és nehezen képzelhető olyan terrénum, amelybe ez a vonatkozás nem volna egész jogosan belemagyarázható. Átolvasva a felhatalmazási törvényjavaslatot, szinte beleszédülünk azoknak a küszöbön levő intézkedéseknek olvasásába, amikkel — akarva-nem akarva — rövid időn belül meg fog kelleni barátkoznunk. Milyen szívesen vigasztalnánk meg a közönséget, hogy törődjék bele a megváltozhatatlanba és készüljön el minden eshetőségre, mert a sors, ami elé megyünk, kikerülhetetlen és megváltozhatatlan. Hazafias és emberi érzésünk egyaránt lázadozik, hogy a fatális belenyugvást hirdessük, mert tagadjuk és tiltakozunk ama beállítás ellen, hogy annak, ami most következik, feltétlenül és okvetlenül be kellett volna következni. Nem! A megpróbáltatásokért, aminek elébe, megyünk, önmagunkra vessünk! Önmagunkra, ami alatt a kormányzatot és azt a rendszert kell értenünk, amely idáig hagyta , fejlődni a viszonyokat. Ne okoljuk a külföldet, az antantot, mert ez csak kihasználja a helyzetünkben megnyilatkozó alkalmat, hanem be kell látnunk, hogy ami történik és ami még ezután történni fog, annak okát a magunk portáján keressük. A helyzet súlyossága tulajdonképen nem is abban van, hogy a felhatalmazási javaslat keresztülvitelével hosszabb időre felfüggesztik a parlamentáris kormányzást és kormánydiktatúra következik. Végre is e címen az ország — valljuk be őszintén — keveset vagy éppen semmit sem veszít, hiszen eddig is csak látszatparlamentarizmus volt és kendőzött diktatúra. De igenis nagy jelentőségű a kérdés abból a szempontból, hogy a diktatúra nem is volt egyenes kormánydiktatúra, amit ha elfogadni nem is, de bizonyos körül-mények között talán megérteni lehetne, ha- nem egy láthatatlan mellékkormány dikta-túrája, mely ötödfél év alatt teljesen kiélte az országot, ma is lépten-nyomon megnyilatkozik, sőt mert a felhatalmazási törvénytől bukását félti, elég vakmerő támadásba átmenni, mintha birtokába volna annak az erkölcsi jogosultságnak, hogy a történendőkért ő rendezzen tetemrehívást. Másrészt arra is rá kell mutatni, hogy a mellékkormány törvénytelen működése nem szalválhatja a kormányt a bekövetkezett események történelmi és jogi felelőssége alól. A kormánynak kötelessége lett volna, hogyha bármely oknál fogva nem tudott ellentállani a jogtalan beavatkozásnak, hagyja el helyét és engedje át a politikai fórumot vagy a mellékkormánynak, hogy végre szemtőlszembe álljanak az ország népével, vagy olyanoknak, akik elég bátorságot éreztek volna magukban, hogy szembeszálljanak. De a kormány sem az egyiket, sem a másikat nem tette, hanem engedte rothasztani közállapotunkat a mostani pusztulásig és azt sem tartotta szükségesnek, hogy valami felvilágosítással előkészítse az ország közönségét a bekövetkezendőkre, úgy, hogy ami e felhatalmazási javaslat kapcsán megpróbáltatás az ország népére vár, valóságos fejbekólintás gyanánt hat. A közélet egész vonalán kétségbeejtő állapotok vannak. Kereset nincs, a megélhetési lehetőségük szinte elviselhetetlenek, a terhek napról-napra fokozódnak, az üzletek itt megálltak, a teghall és ilyeibbb viszonyok között kell máról-holnapra új bizonytalan életet kezdeni. Az állami terhek mellett ismeretlen helyi gondok is nyakunkba szakadnak, mert az ország megkötöttségét a városok megkötöttsége is kiegészíti és ez a maiaknál is primitívebb viszonyok közt az új terhek változatos sokaságát jelenti. Ha a kormányzat olyan volna, mely a nép bizalmára támaszkodnék, kisebb volna a baj, mert megvolna az a reményünk, hogy nincs olyan rossz, aminek ne volna meg a jó oldala is és ha a felhatalmazás csak annyit jelentene, hogy mert mi magunk nem tudtunk gazdálkodni, hát majd mások tanítanak meg minket, bele is lehetne nyugodni, így azonban, amikor a kormány felelős minden bajunkért és szerencsétlenségünkért, fogvacogva kell gondolunk arra: mi mindent kell majd átszenvednünk!. . . r Óriási áldozatokat követel a kormány az ország lakosságától A földadót 6 millióról 33-ra emelik, azután változatlan marad, a jövedelemadó és a kázhaszonrészesedés a szanálási idő végéig állandóan emelkedik Nagy mértékben emelkednek az illeték- és vámjövedékek is A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon. Csütörtöki számunkban beszámoltunk a felhatalmazási javaslatokról. A javaslatokról, melyeket a nemzetgyűlés elé csütörtökön terjesztette Bethlen miniszterelnök, pótlásul még az alábbi részleteket közölhetjük: A kormány rendelkezik azoknak a szerveknek felszámolásáról, amelyek eddig a hatósági ellátásban részesülők lisztellátásával voltak megbízva. A feleslegessé váló közalkalmazottakkal szemben úgy jár el a kormány, ahogy azt az 1918. évi XXXV. t.-c. előírja. Ez azt jelenti, hogy a kormány szabályszerű végelbánás alá vonja őket. A községi és körorvosok 1925. január hó 1-től kezdve az érdekelt községektől fogják kapni illetményeiket. Fontos a fuvarozási illetmények kulcsa, amely a közúti vasutakon 0,5, helyi illetőségű vasutaknál 1 százalékot tesz ki. A kereskedelmi vállalatok az 1923. évi végelszámolás alapján, ennek 2,5 százalékában megállapított terheket viselnek vagyonváltság címén, amelynek legmagasabb határa 10 százalék. Ez vonatkozik az ipari vállalatokra is. A vagyonváltságot 1925—26. évben 8 egyenlő, negyedévi részletben kell fizetni. Fontos intézkedés, hogy a közüzemi díjakat az 1997. év novemberében érvényes tiszta bérek százalékszerűen megállapított hányadának megfelelő aranykorona értékben fizetendő összegben fogják megállapítani. Az egyes költségvetési deficit tételek így alakulnak: az 1924. év első felében 175.6, az 1924. év második félévében 85, az 1925. év első félévében 115, az 1925. év második félévében 60.4, az 1926. év első félévében 30.5 millió, aranykorona, míg az 1926. év második félévében 13 millió aranykorona plusz mutatkozik a költségvetésben. Az adóknál a legérdekesebb, hogy a földadó összege az 1924. év első felében kimutatott 6,1 millió aranykoronával szemben, a következő félévben 33 millió aranykoronára emelkedik ugyan, de ezután ugyanennyi marad öt féléven keresztül. Ezzel szemben a jövedelem és vagyonadó a mostani 24,5 millió aranykoronával szemben 1924. második félévében 40 millió aranykoronára dagad és tovább emelkedik egészen 60 millió aranykoronáig. Leglényegesebb a kázhaszonrészesedésből befolyó összeg, amely a mostani 1,3 millió aranykoronáról a szanálási idő végéig 35,2 millió aranykoronára bővül. Ebből is nyilvánvaló, hogy a kormány a kincstári haszonrészesedés révén óriási áldozatot követel az ország lakosságától. Ezzel szemben csak a fogyasztási adó az, amely 30 százalékkal emelkedik. Nagy mértékben emelkednek továbbá az illeték és vámjövedékek. Ez azért tanulságos, mert itt az emelkedés félévről-félévre fokozódik, ugyanekkor a földadó az első félévben fölemelkedik 30 millió koronára és továbbra is stabil marad. Ellenzéki hangulat az egységespárti kisgazdák között Az egységes párt csütörtök este folytatta értekezletén tárgyalásait a külföldi kölcsönnel kapcsolatban. Az értekezleten a kormány tagjai közül Bethlen miniszterelnök, Klebelsberg kulturminiszter és nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter vettek részt. Bethlen miniszterelnök felkérte a párt tagjait, hogy a középiskolai javaslatnak további vitájától álljanak el, mert hátra van a költségvetések tárgyalása előtt a földreform második szakaszának újabb megvitatása is. A kisgazdák nevében Lovász János szólalt fel és előterjesztette a kisgazdák régi kívánságait, mint aminő a kisgazdák a kormánytól saját használatukra szabadon termelhessenek dohányt, adja vissza a kormány a kisüstöt és a kényszerkölcsönnél a minimumot ne 50 ezer, hanem 100 ezer koronában állapítsák meg. Kifogásolta azt is, hogy a népszövetségi delegátusok előtt a kisgazdák nem jelentek meg. Neubauer Ferenc kijelentette, hogy a nép tudatában van a szanálási terv fontosságának de azt kívánja, hogy a kormány több, a lényeget nem is érintő kérését teljesítse. Patacsy Dénes a forgalmi adó körüli visszaélések megszüntetésére kérte a kormányt. Berky Gyula a második vagyonváltságra vonatkozóan kért felvilágosítást. Csontos Imre egészem ellenzéki hangú beszédet mondott. Azt fejtegette, hogy a kisgazdák a haza érdekeit kívánják szolgálni, de elvárják a kormánytól, hogy a kisgazdatársadalmat támogassa. Szóvátette azt is, hogy a személyzeti kiadások az utóbbi időben túlságosan megnövekedtek. Bethlen válaszolt az egyes felszólalásokra és a búzaföldadóra vonatkozólag a kedvezménynek további fenntartását kilátásba helyezte. Az új pénzügyminiszterrel egyetértőleg meg fogja vizsgálni azokat a kérelmeket, amelyeket az állam pénzügyi helyzetének hátránya nélkül teljesíteni lehet. A népszövetségi delegációval együtt a kormány azt az álláspontot fogadta el, hogy a felveendő 250 millió aranykorona külföldi kölcsön csak az állami büdzsé egyensúlyának helyreállítására szolgálhat és a többi beruházásokat ebből az összegből nem lehet folyósítani. Kilátásba helyezték későbbre egy beruházási kölcsön folyósítását is, szükség van azonban egy olyan tartalékra, amelyet a kormány esetleges nem várt sürgős beruházásra, mint például árvíz esetére fordítana. A miniszterelnök azután felhívta a párt tagjait, hogy a szanálás érdekében mindenki tegyen meg minden lehetőt. Lapunk mai száma 12 oldal