Reggeli Hirlap, 1924. április (33. évfolyam, 76-99. szám)
1924-04-01 / 76. szám
Kedd, 1924 április 1. REGGELI HÍRLAP 3. oldal. Bánrévétől Ónodig pusztított a kiáradt Sajó Árvízveszedelem a Sajó völgyén, Bánréve és Center állomások között a vasúti töltést is átszakította a kiáradt vízű Csorba-telep és a kolerabarakk víz alatt A kiáradt Bodrog végpusztulással fenyegette a Bodrogközt A Sajó vasárnap reggel óta az árvízveszedelem rémével pusztított végig a Sajóvölgy egész vonalán. Olyan óriási víztömeg hömpölygött e máskor szelíd folyó medrében, amely átlépve a Sajó partján épített védőárkokat és töltéseket, sárgás, szennyes színű, haragos vízhullonokkal árasztotta el az egész Sajóvölgyet. A Sajó Miskolc környékén beláthatatlan víztengerré szélesedett. — Viz kt mossa a szántóföldek őszi vetéseit, — szaggatja az országutak szélét, tépi ki és ragadja magával a méteres fákat, indít rohamot a falusi házak ellen és kiűzve a lakosságot otthonából, a dühöngő elemek pusztító fúriáit szabadítja a környék tönkretett lakóira. Jókai Mór 171 földesurjában írja le az árvíz rémének pánikját. Az árvíz katasztrófájának riadalma tartja rettegésben soksok falu népét. Az emberek otthonukból a további pusztítások elől menekülve tétlenül nézik, mint hömpölyög a mérhetetlenül széles víztömeg a szántóföldeken, kertjeiben és mint ostromolja házának ablakait. A rohanó árvíz pusztítása. Vasárnap este érkeztek Miskolcra a jelentések arról, hogy a már napok óta erősen megáradt Sajón olyan óriási víztömeg ömlik alá, amely az egész Sajó völgyét pusztulással fenyegeti. Percről-percre emelkedett az árvízveszedelem. A hétfőn virradó hajnalban már olyan földterületek is víz alatt állottak, amelyek soha sem látták a Sajó vizét. A Reggeli Hírlap munkatársa kiutazott Bánrévéig, hogy az egész Sajóvölgyén megszemlélhesse az árvízveszedelem képét. Már a gömöri pályaudvarnál, amidőn Sajószentpéter felől beérkezett a vonat, a veszedelemről beszéltek az érkező utasok. A vonatból jól látni, hogy a töltéstől keletre eső vidék egészen az arnóti dombokig végeláthatatlan vízáradat. A Bessenyei-úton épült ipartelepekbe is behatolt a víz. Sajóecsegnél, Szirmabessenyőnél, Sajószentpéter között csak a vasúti töltés vetett határt a víz további terjedésének. Sajóecseget egészen körülvette az áradat. Nincs egyetlen szárazabb sziget sem, ahova be nem hatolt volna a vízáradat. Csak a fák koronái emelkednek ki az örvénylő vízből, amit a szél hajt újabb és újabb ostromra a még el nem ért földek ellen. Sajószentpéter állomáson halad át vonatunk. Itt már a kép megszokottá válik. Mindenütt víz, ahová a szem ellát. A falu alján levő házakból épp most költözködnek a menekülők. A búzaföldön levő csőszkunyhókat mint könnyű dióhéjat rombolja szét az örvénylő víz és egyszerre eltűnik a vályogból épült kunyhócska. Sajókaza és Putnok között a töltés mindkét oldalán víztenger pusztította el a Sajó völgyét. Putnoknál a vasúti töltésig emelkedett a víz, de megtisztították a levezető árkokat és elmúlott a veszedelem. Bánrévére érünk. Itt közlik velünk, hogy Rimaszécstől jelentették a csehek a Sajó áradásának megállását. Apad a Sajó és azt hiszik, hogy rövidesen megszűnik a pusztítás. Egyelőre e hírből csak annyi bizonyult valónak, hogy hétfőn délelőtt 10 órakor megszűnt a vízállás veszedelmes növekedése és néhány centimétert apadni kezdett az ár, azonban az elöntött földekről sehol sem húzódott vissza a víz. Bánréve és Center között az árvíz miatt veszélybe került a forgalom. A Sajó bánrévei kanyarulatánál legveszedelmesebben a Bánréve—ózdi vasútvonal között áradt meg. A két vasútvonal érintkezésének torkolatában van az ózdi vízvezeték szülőtelepe és gépháza, ezt teljesen elöntötte a vízáradat. A rohanó, hömpölygő hullámok Center és Bánréve állomások között a vasúti töltés magasságáig emelkedtek és egy helyen át is csaptak a töltésen. Emiatt Bánréve állomásról nem merték elindítani az ózdi személyvonatot. A miskolci üzletvezetőség intézkedésére a pályafentartás emberei mentek ki a veszélyeztetett vonalra és megtették azonnal a szükséges védőintézkedéseket. Az úgynevezett töltésbiztosító kúpot moste ki a víz és ezzel a töltést is veszélybe sodorta. Több helyen átvágták a töltést, hogy lefolyást engedjenek annak a hatalmas víztömegnek, amely a töltés Center község felé eső oldalán felgyülemlett. Az intézkedés eredménynyel járt. Ezen a szakaszon a veszélyesen felgyülemlett víz szabad folyást nyervén, lefolyt. A Bánrévek ózdi vonatok késéssel bár, de ismét közlekednek és a veszély immár elmúlott. Amikor visszaindulunk vonatunkkal, Putnoknál azt jelentik, hogy a Sajó hatalmas áradás után végre apadni kezd. Már beláthatatlan katasztrófával fenyegette nemcsak a sajóparti falvakat, hanem a vasúti töltést is, amelyet nem egy helyen veszélyesen alámosott, amikor 40 centiméter apadást konstatáltak Putnok és Sajókaza között és itt részben visszahúzódott. A Sajó további szakaszán nem vált ennyire érezhetővé az apadás. Sajókaza község házait ostromolták a vízhullámok, amikor Miskolcról segítséget kértek. A körletparancsnokság intézkedésére megfelelő számú utászkatonák hat csónakkal utaztak ki ide, hogy azokból a házakból, amelyekbe behatolt a víz, megmentsék a beszorult lakosságot. A cigánykunyhókat teljesen elsodorta az áradat, úgy, hogy a cigányfertály lakói hétfő óta hajléktalanokká váltak. Amikor visszafelé érünk, Sajóecseg határában ismét emelkedett a veszedelem és a sajóparti házak közé félméter mélységű víztömeg hatolt be. A Sajóhíd környékén az országútig emelkedett az ár. A gömöri pályaudvar külső területén is behatolt a Sajó kiöntött vize az itteni térségre. A Deichsel acél és sodronygyár területének háromnegyed része víz alatt áll. A munkát be kellett szüntetni, mert még az első épületek pincéibe is feltört a talajvíz és elöntötte a helyiségeket. A mélyen fekvő üzemekben a víz romboló pusztításokat végzett. Nem lehetett semmit sem megmenteni, mert az iparteeps nincsen a Sajó felőli oldalán védőgátakkal megvédve. Ahol nem hatolhatott be a Sajó, ott a felfakadt talajvíz áztatja tönkre a gyár horribilis értékű telepeit. A Filied gépgyárról is az a hír terjedt el, hogy behatolt ide a víz, ez a hír azonban nem bizonyult Amiónak. A palagyár is aúz alá került. A vágóhíd, szeszgyár, sertéshizlalda területe is a Sajó romboló áradatának veszélyes területébe került. Amikor a Vasuti vámháznál megkezdjük utunkat, riasztó kép fogad. Néhány méterre a szeszgyár szomszédságában, már vízhullámokat sodor a szél. Közelebb megyünk és az országút töltéséig ér az áradat. Néhány száz méterre e víztenger közepén vllanyoszlopok állnak ki a a tízből. — A bulgárföldek öntöző telepének A vezetéke, magyarázza az egyik rendőr. — Az egész bulgárkertészetet elmosta az ár. Látni a repülőtér barakképületeinek és hangárjainak képét is. Köröskörül víz hullámzik, már csak csolnakokon lehet megközelíteni. Az országutat mossa a víz, amely erős ostromot intéz az út emelkedése elé és percről-percre mélyebb üreget vág a földbe. Épp most karolja át a vűzhullám a csőszkunyhót, amelyből rémülten menekül a mezők őre azon a kis zöld pázsiton, amely még szárazon szallagozik ki. — Sohasem láttunk még ennyi vizet, — riadnak meg az átellenben levő barakkok lakói. A Sajó hidjához érünk, amelyen magasra kanyarodik fel. Itt zug félelmetes dübörgéssel a Sajó, amíg a híd kőfalaihoz ér. Az elöntött szántóföldekről visszafolyik a híd torkolatánál a víz a Sajóba, amely alig 20 centiméterrel alacsonyabb e helyen, mint az elárasztott szántóföldeken. A kolerabarakkot teljesen körülvette a víz. Épp most indul egy csónakkal a barakkban maradt egyetlen lakó, egy tiszthelyettes, hogy családjának élelmet vigyen. A Csorba-telep víz alatt. A 30 lakásból álló Csorba-telep házaiba is behatolt a víz. Először a padlásokra menekültek az ittlakók, de a veszedelem növekedvén, innen is kilakoltattak mindenkit s csak az országút melletti gépházban hagyták meg a lakókat. A szennyes hullámok a kerítéseket kimosták, a vizbe merült házak ablakain folynak be és a másik oldalon kitört ablakokon ömölnek ki. A házban maradt bútorokat elpusztította az áradat. Van egy ház itt, ahol a víz teljesen körülvette az udvart és elágta az országút felé vivő utat is. A rendőrség felszólítására sem akartak kijönni az ittlakók, inkább térdig gázolnak a vízben. Minden percben várják a víz apadását és ezért ragaszkodnak otthonukhoz. Az országút homokjába hatalmas karókat ver fakalapácscsal egyik utászkatona, ehhez kötik a pionir-csónakokat, amelyeket a Csorba-telep feletti vízterületen tartanak készen arra, hogy azonnal elvihessék oda, ahol segélyt kérnek. Vasárnap óta már harmadszor mentek ki a csolnakokkal a veszélyeztetett falvakba. A Csorba-telep házai mellett levő kolerabarakk is teljesen víz alatt áll. Az itt levő hősök temetőjének sírjai közé is befolydogál a víz, azonban a sirhantok még kiemelkednek az áradatból. Rendőrök tartanak itt állandó szolgálatot, hogy a Csorba-telep lakóit segítsék. Épp most érkezik vissza egy lovasrendőr, aki a még a Miskolchoz tartozó és az országút balpartján levő bulgárkertészeket nézte meg. A bulgárföldek hétfőn délelőtt 10 órakor kerültek víz alá, úgy, hogy csak a bulgárok háza maradt meg szárazon. A lovakat, kocsikat elvezették innen. A bulgároknak több, mint 50 millió káruk van és sokáig nem hozhatják be terményeiket Miskolcra, pedig már salátát és új zöldhagymát akartak kedden a piacon árulni. A bulgárok is az árvíz áldozatai lettek. Szász Antal lovasrendőr elmondta, hogy pár órával ezelőtt lövésekre lett figyelmes. Az egyik víz alá került csőszházban Légrádi József kerülő feleségével a házába szorult, mert percek alatt öntötte el a Sajó a földet. S Lovával mentette ki az őrmester az életveszedelembe került házaspárt. Visszatérünk a Sajó hídjára. Nézzük a féllelmezes örvényt, amely a híd kőoszlopai előtt kavarog fel. Tövestől kitépett fákat hoz magával a sárgás vízhullám. Egy hatalmas fenyőfa megakadt a híd két oszlopa között és ez akadályozza meg a víz szabad lefolyását. A fán hullámos talajokban kavarodik fel a víztömeg és búgó zúgással esik alá félméter mélységbe, mintha kízesés volna. A szennyvíztelep gépháza és a híd között leszaggatja a partot a kanyargó vizát és tovaviszi magával. Szürke égbolton sötét felhők tornyosulnak, mintha további pusztítást hozna a sötét éjszaka. A Csorba-telepen hétfőn éjszaka sem alusznak az emberek, éberen veszik fel a küzdelmet a haragvó Sajóval. A városból kiváncsi emberek jönnek nézni az árvíz pusztításait és ijedten sietnek vissza a városba, ahol még nincs veszedelem. Hétfőn délután néhány centimétert apadni kezdett itt is a víz, szerencsésd, mert ha a Sajó-híd közvetlen szomszédságában még 50 centimétert emelkedik az ár, átvágja az országutat is -és Miskolc—Zsolca között megszűnne a közlekedés lehetősége. Felső- és Alsózsolcán a legelők, szántóföldek is el vannak öntve és a sajóparti házak is víz alatt állanak. Ezek lakóit kitelepítették. Pánikszerűen menekül a tiszamenti lakosság. Nagy a veszedelem Ónodnál, ahol a Sajó a Tiszába torkollik. Itt hétfőn 4 és fél méterrel emelkedett a vízállás és az egész környék elmerült a hullámokban. .Az ónodi csendőrség délután 10 ház lakóit telepítette ki, mert ezek előreláthatóan a növekvő áradat áldozatául esnek. Belsőbőcs és Sajólád között mindenütt víztenger borítja a földeket, úgy, hogy nem tudják megkülönböztetni, hol volt a Bársonyos, Hernád és melyik a Sajó. A belsőbőcsi fahídon keresztülcsapott a víz és a kőhíd karját is leszaggatta a növekvő áradás. Belsőbőcs két utcája került via alá. Csónakokkal mentették meg a lakókat. Ónod és Tiszakeszi között a Tisza is újból megáradt és újabb pusztításokat végzett. Tiszakeszi község töltését átszakította az áradás, úgy, hogy a gyorsan ásott védőárkok csak legfeljebb egy napig tudják a község házait biztonságban tartani. Az országutat is több helyen kimosta, úgy, hogy erre a kocsival való közlekedés is veszedelmessé vált. Nagycsécs község házai között is nagy pusztítást végzett az árvíz. Mezőcsát és Ároktő között a Tisza több kilométeres vonalon maga alá temette az országutat is. Hétfőn este telefonon az a vészes értesítés érkezett ide, hogy Csapról érkezett jelentés szerint még a Tisza 80 centiméter emelkedésére kell számítani. Ez Alsó- Borsod községei részére beláthatatlan katasztrófát jelentene, mert már a A védőgátaktól alig néhány centiméternyire van a vízáradat. A tiszaparti községek közül azokból, amelyeket a Tisza áradásának újabb növekedése pusztulással fenyeget, a lakosság pánikszerűen menekül, így Tiszabábolnáról, Tiszabralkról és Tiszatarjánról veszélytelen területre telepítették át a lakosságnak azt a részét, amely nélkülözhető az áradás elleni védelemben. A környék minden férfilakossága a védőgátak megerősítésén dolgozik. Az