Reggeli Hirlap, 1924. április (33. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-01 / 76. szám

Kedd, 1924 április 1. REGGELI HÍRLAP 3. oldal. Bánrévétől Ónodig pusztított a kiáradt Sajó Árvízveszedelem a Sajó völgy­én, Bánréve és Center állomások között a vasúti töl­tést is átszakította a kiáradt víz­ű Csorba-telep és a kolerabarakk víz alatt A kiáradt Bodrog végpusztulással fenyegette a Bodrogközt A Sajó vasárnap reggel óta az árvízvesze­­d­elem­ rémével pusztított végig a Sajóvölgy egész vonalán. Olyan óriási víztömeg höm­pölygött e máskor szelíd folyó medrében, a­mely átlépve a Sajó partján épített védőár­­kokat és töltéseket, sárgás, szennyes színű, haragos vízhul­lonokkal árasztotta el az egész Sajóvölgyet. A Sajó Miskolc környé­kén beláthatatlan víztengerré szélesedett. — Viz kt­ mossa a szántóföldek őszi vetéseit, — szaggatja az országutak szélét, tépi ki és ra­gadja magával a méteres fákat, indít roha­mot a falusi házak ellen és kiűzve a lakos­ságot otthonából, a dühöngő elemek pusztító fúriáit szabadítja a környék tönkretett la­kóira. Jókai Mór 171 földesurjában írja le az árvíz rémének pánikját. Az árvíz katasz­trófájának riadalma tartja rettegésben sok­sok falu népét. Az emberek otthonukból a további pusztítások elől menekülve tétlenül nézik, mint hömpölyög a mérhetetlenül szé­les víztömeg a szántóföldeken, kertjeiben és mint ostromolja házának ablakait. A rohanó árvíz pusztítása. Vasárnap este érkeztek Miskolcra a jelen­tések arról, hogy a már napok óta erősen megáradt Sajón olyan óriási víztömeg öm­lik alá, amely az egész Sajó völgyét pusztu­lással fenyegeti. Percről-percre emelkedett az árvízveszedelem. A hétfőn virradó hajnalban már olyan földterületek is víz alatt állottak, amelyek soha sem látták a Sajó vizét. A Reggeli Hírlap munkatársa kiutazott Bánrévéig, hogy az egész Sajóvölgyén meg­szemlélhesse az árvízveszedelem képét. Már a gömöri pályaudvarnál, amidőn Sa­­jószentpéter felől beérkezett a vonat, a ve­szedelemről beszéltek az érkező utasok. A vo­natból jól látni, hogy a töltéstől keletre eső vidék egészen az arnóti dombokig végelátha­tatlan vízáradat. A Bessenyei-úton épült ipar­telepekbe is behatolt a víz. Sajóecsegnél, Szirmabessenyőnél, Sajószent­péter között csak a vasúti töltés vetett határt a víz további terjedésének. Sajóecseget egé­szen körülvette az áradat. Nincs egyetlen szárazabb sziget sem, ahova be nem hatolt volna a vízáradat. Csak a fák koronái emel­kednek ki az örvénylő vízből, amit a szél hajt újabb és újabb ostromra a még el nem ért földek ellen. Sajószentpéter állomáson halad át vona­tunk. Itt már a kép megszokottá válik. Min­denütt víz, ahová a szem ellát. A falu alján levő házakból épp most költözködnek a me­nekülők. A búzaföldön levő csőszkunyhókat mint könnyű dióhéjat rombolja szét az ör­­vénylő víz és egyszerre eltűnik a vályogból épült kunyhócska. Sajókaza és Putnok között a töltés mind­két oldalán víztenger pusztította el a Sajó völgyét. Putnoknál a vasúti töltésig emelke­dett a víz, de megtisztították a levezető ár­kokat és elmúlott a veszedelem. Bánrévére érünk. Itt közlik velünk, hogy Rimaszécstől jelentették a csehek a Sajó ára­dásának megállását. Apad a Sajó és azt hi­szik, hogy rövidesen megszűnik a pusztítás. Egyelőre e hírből csak annyi bizonyult va­lónak, hogy hétfőn délelőtt 10 órakor meg­szűnt a vízállás veszedelmes növekedése és néhány centimétert apadni kezdett az ár, azonban az elöntött földekről sehol sem hú­zódott vissza a víz. Bánréve és Center között az árvíz miatt veszélybe került a forgalom. A Sajó bánrévei kanyarulatánál legvesze­delmesebben a Bánréve—ózdi vasútvonal kö­zött áradt meg. A két vasútvonal érintkezé­sének torkolatában van az ózdi vízvezeték szülőtelepe és gépháza, ezt teljesen elöntötte a vízáradat. A rohanó, hömpölygő hullámok Center és Bánréve állomások között a vasúti töltés magasságáig emelkedtek és egy helyen át is csaptak a töltésen. Emiatt Bánréve ál­lomásról nem merték elindítani az ózdi sze­mélyvonatot. A miskolci üzletvezetőség intéz­kedésére a pályafentartás ember­ei mentek ki a veszélyeztetett vonalra és megtették azonnal a szükséges védőintézkedéseket. Az úgynevezett töltésbiztosító kúpot moste ki a víz és ezzel a töltést is veszélybe sodorta.­­ Több helyen átvágták a töltést, hogy lefo­lyást engedjenek annak a hatalmas víztö­megnek, amely a töltés Center község felé eső oldalán felgyülemlett. Az intézkedés ered­ménynyel járt. Ezen a szakaszon a veszélye­sen felgyülemlett víz szabad folyást nyer­vén, lefolyt. A Bánrévek ózdi vonatok ké­séssel bár, de ismét közlekednek és a veszély immár elmúlott. Amikor visszaindulunk vonatunkkal, Put­noknál azt jelentik, hogy a Sajó hatalmas áradás után végre apadni kezd. Már belát­­h­atatlan katasztrófával fenyegette nemcsak a sajóparti falvakat, hanem a vasúti töltést is, amelyet nem egy helyen veszélyesen alá­mosott, amikor 40 centiméter apadást kon­statáltak Putnok és Sajókaza között és itt részben visszahúzódott. A Sajó további sza­kaszán nem vált ennyire érezhetővé az apa­dás. Sajókaza község házait ostromolták a vízhullámok, amikor Miskolcról segítséget kértek. A körletparancsnokság intézkedésé­re megfelelő számú utászkatonák hat csónak­kal utaztak ki ide, hogy azokból a házakból, amelyekbe behatolt a víz, megmentsék a be­szorult lakosságot. A cigánykunyhókat tel­jesen elsodorta az áradat, úgy, hogy a ci­gányfertály lakói hétfő óta hajléktalanokká váltak. Amikor visszafelé érünk, Sajóecseg határában ismét emelkedett a veszedelem és a sajóparti házak közé félméter mélységű víztömeg hatolt be. A Sajóhíd környékén az országútig emelkedett az ár. A gömöri pályaudvar külső területén is behatolt a Sajó kiöntött vize az itteni tér­ségre. A Deichsel acél és sodronygyár terü­letének háromnegyed része víz alatt áll. A munkát be kellett szüntetni, mert még az első épületek pincéibe is feltört a talajvíz és elöntötte a helyiségeket. A mélyen fekvő üzemekben a víz romboló pusztításokat vég­zett. Nem lehetett semmit sem megmenteni, mert az iparteeps nincsen a Sajó felőli olda­lán védőgátakkal megvédve. Ahol nem ha­tolhatott be a Sajó, ott a felfakadt talajvíz áztatja tönkre a gyár horribilis értékű tele­peit. A Filied gépgyárról is az a hír terjedt el, hogy behatolt ide a víz, ez a hír azonban nem bizonyult Amiónak. A palagyár is aúz alá került. A vágóhíd, szeszgyár, sertéshiz­lalda területe is a Sajó romboló áradatának veszélyes területébe került. Amikor a Vas­­uti vámháznál megkezdjük utunkat, riasztó kép fogad. Néhány méterre a szeszgyár szom­szédságában, már vízhullámokat sodor a szél. Közelebb megyünk és az országút töltéséig ér az áradat. Néhány száz méterre e vízten­ger közepén v­llanyoszlopok állnak ki a a tíz­­ből. — A bulgárföldek öntöző telepének A veze­­téke, magyarázza az egyik rendőr. — Az egész bulgárkertészetet elmosta az ár. Látni a repülőtér barakképületeinek és hangárjainak képét is. Köröskörül víz hul­lámzik, már csak csolnakokon lehet megköze­líteni. Az országutat mossa a víz, amely erős ostromot intéz az út emelkedése elé és perc­­ről-percre mélyebb üreget vág a földbe. Épp most karolja át a vűzhullám a csőszkunyhót, amelyből rémülten menekül a mezők őre azon a kis zöld pázsiton, amely még szára­zon szallagozik ki. — Sohasem láttunk még ennyi vizet, — riadnak meg az átellenben levő barakkok la­kói. A Sajó hidjához érünk, amelyen magasra kanyarodik fel. Itt zug félelmetes dübör­gés­­sel a Sajó, amíg a híd kőfalaihoz ér. Az el­öntött szántóföldekről visszafolyik a híd tor­kolatánál a víz a Sajóba, amely alig 20 cen­timéterrel alacsonyabb e helyen, mint az el­árasztott szántóföldeken. A kolerabar­akkot teljesen körülvette a víz. Épp most indul egy csónakkal a barakkban maradt egyetlen la­kó, egy tiszthelyettes, hogy családjának élel­met vigyen. A Csorba-telep víz alatt. A 30 lakásból álló Csorba-telep házaiba is behatolt a víz. Először a padlásokra mene­kültek az ittlakók, de a veszedelem növeked­vén, innen is kilakoltattak mindenkit s csak az országút melletti gépházban hagyták meg a lakókat. A szennyes hullámok a kerítése­ket kimosták, a vizbe merült házak ablakain folynak be és a másik oldalon kitört ablako­kon ömölnek ki. A házban maradt bútorokat elpusztította az áradat. Van egy ház itt, ahol a víz teljesen körülvette az udvart és el­ág­­ta az országút felé vivő utat is. A rendőrség felszólítására sem akartak kijönni az ittla­kók, inkább térdig­ gázolnak a vízben. Min­den percben várják a víz apadását és ezért ragaszkodnak otthonukhoz. Az országút homokjába h­atalmas karókat ver fakalapácscsal egyik utászkatona, ehhez kötik a pionir-csónakokat, amelyeket a Csor­ba-telep feletti vízterületen tartanak készen arra, hogy azonnal elvihessék oda, ahol se­gélyt kérnek. Vasárnap óta már harmadszor­­ mentek ki a csolnakokkal a veszélyeztetett­­ falvakba. A Csorba-telep házai mellett levő kolerabarakk is teljesen víz alatt áll. Az itt levő hősök temetőjének sírjai közé is befoly­­dogál a víz, azonban a sirhantok még ki­emelkednek az áradatból. Rendőrök tartanak itt állandó szolgálatot,­­ hogy a Csorba-telep lakóit segítsék. Épp most­­ érkezik vissza egy lovasrendőr, aki a még a Miskolchoz tartozó és az országút balpart­ján levő bulgárkertészeket nézte meg. A bul­gárföldek hétfőn délelőtt 10 órakor kerültek víz alá, úgy, hogy csak a bulgárok háza ma­radt meg szárazon. A lovakat, kocsikat el­vezették innen. A bulgároknak több, mint 50 millió káruk van és sokáig nem hozhatják be terményeiket Miskolcra, pedig már salá­tát és új zöldhagymát akartak kedden a pia­con árulni. A bulgárok is az árvíz áldozatai lettek. Szász Antal lovasrendőr elmondta, hogy pár órával ezelőtt lövésekre lett figyelmes. Az egyik víz alá került csőszházban Légrádi József kerülő feleségével a házába szorult, mert percek alatt öntötte el a Sajó a földet. S Lovával mentette ki az őrmester az életvesze­­­­delembe került házaspárt.­­ Visszatérünk a Sajó hídjára. Nézzük a fé­­l­lelmezes örvényt, amely a híd kőoszlopai előtt kavarog fel. Tövestől kitépett fákat hoz magával a sárgás vízhullám. Egy hatalmas fenyőfa megakadt a híd két oszlopa között és ez akadályozza meg a víz szabad lefolyá­sát. A fán hullámos talajokban kavarodik fel a víztömeg és búgó zúgással esik alá fél­­méter mélységbe, mintha kízesés volna. A szennyvíztelep gépháza és a híd között le­szaggatja a partot a kanyargó vizát és to­vaviszi magával. Szürke égbolton sötét fel­hők tornyosulnak, mintha további pusztítást hozna a sötét éjszaka. A Csorba-telepen hétfőn éjszaka sem alusz­nak az emberek, éberen veszik fel a küzdel­met a haragvó Sajóval. A városból kiváncsi emberek jönnek nézni az árvíz pusztításait és ijedten sietnek vissza a városba, ahol még­­ nincs veszedelem. Hétfőn délután néhány centimétert apadni kezdett itt is a víz, szerencsésd, mert ha a Sajó-híd közvetlen szomszédságában még 50 centimétert emelkedik az ár, átvágja az or­szágutat is -és Miskolc—Zsolca között meg­szűnne a közlekedés lehetősége. Felső- és Al­­sózsolcán a legelők, szántóföldek is el van­nak öntve és a sajóparti házak is víz alatt állanak. Ezek lakóit kitelepítették. Pánikszerűen menekül a tiszamenti lakosság. Nagy a veszedelem Ónodnál, ahol a Sajó a Tiszába torkollik. Itt hétfőn 4 és fél méter­rel emelkedett a vízállás és az egész kör­nyék elmerült a hullámokban. .Az ónodi­ csendőrség délután 10 ház lakóit telepítette ki, mert ezek előreláthatóan a növekvő ára­dat áldozatául esnek. Belsőbőcs és Sajólád között mindenütt víztenger borítja a földe­ket, úgy, hogy nem tudják megkülönböztet­ni, hol volt a Bársonyos, Hernád és melyik a Sajó. A belsőbőcsi fahídon keresztülcsapott a víz és a kőhíd karját is leszaggatta a növek­vő áradás. Belsőbőcs két u­tcája került via alá. Csónakokkal mentették meg a lakókat. Ónod és Tiszakeszi között a Tisza is újból megáradt és újabb pusztításokat v­égzett. Ti­szakeszi község töltését átszakította az ára­dás, úgy, hogy a gyorsan ásott védőárkok csak legfeljebb egy napig tudják a község házait biztonságban tartani. Az országutat is több helyen kimosta, úgy, hogy er­re a ko­csival való közlekedés is veszedelmessé vált. Nagycsécs község házai között is nagy pusztí­tást végzett az árvíz. Mezőcsát és Ároktő között a Tisza több ki­lométeres vonalon maga alá temette az or­szágutat is. Hétfőn este telefonon az a vé­szes értesítés érkezett ide, hogy Csapról ér­kezett jelentés szerint még a Tisza 80 centi­méter emelkedésére kell számítani. Ez Alsó- Bor­sod községei részére beláthatatlan ka­tasztrófát jelentene, mert már a A védőgátak­­tól alig néhány centiméternyire van a víz­áradat. A tiszaparti községek közül azokból, amelyeket a Tisza áradásának újabb növe­kedése pusztulással fenyeget, a lakosság pá­nikszerűen menekül, így Tiszabábolnáról, Tiszabralkról és Tiszatarjánról veszélytelen területre telepítették át a lakosságnak azt a részét, amely nélkülözhető az áradás elleni védelemben. A kör­nyék minden férfilakossá­ga a védőgátak megerősítésén dolgozik. Az

Next