Reggeli Hirlap, 1924. április (33. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-27 / 97. szám

* 1924 április hó 27, vasárnap Ára 2000 körOllA XXXIX. évfolyam, 97 az., Miskolc Reggeli Hírlap Előfizetési árak helyben és vidéken: n negyed évre — — — —— — — 90000 K Egy hónapra— — — — — — 30000 K POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: Miskolc, Városház tér 21.­­ A szerkesztőség telef­onszáraai: 4-98 és S-12 Kiadóhivatal: Széchenyi­ u. 15. Telefon 14*4 Mi lesz a szanálással ? Írta: Pályi Ede dr. Fel kell tennünk, hogy a magyar kormány meg fogja kapni a külföldtől a százmillió aranyfrank kölcsönelőleget és ezzel biztosít­va lesz az idén az államháztartás egyensú­lya. Természetesen, ha nem csal a számítás és a százmillió frank valuta elegendő lesz kereskedelmi mérlegünk hiányának pótlására és így a két döntő tényező m­ellett meg­fognak szűnni azok az okok, amelyek korona-­­ rontó hatással* szoktak lenni. A dolog azon-­­­ban nem olyan egyszerű, mert itthon minden meg fog drágulni és így nagyobb mértékben­­ szorulunk importra, exportunk, pedig erősen f­­og csökkeni. Kereskedelmi mérlegünk pas­-­­ szivitása tehát növekedni fog és így több lesz­­ a hiány, amelyet a kölcsön igénybevételével­­ pótolnunk kell. Mindemellett tegyük fel a legjobbat és re­­­­méljük, hogy koronánk egyelőre stabilizálva , és az állami deficit egyelőre fedezve lesz.­­—­­ Így aztán lélekzetvételhez jutunk. De nem­­ szabad azt képzelni, hogy ezzel már meg i­s nyertük a csatát, mert csak lélekzetvételről­­ van szó, amely után csak fáradtságos munka-­­­val végezhetjük el a további teendőket. Mert hiszen a tornyosuló terhek, amelyek ránk­­ szakadnak, a nagy adók, a nagy házbérek, a­­ nagy munkabérek hatalmas drágaságot fog­­­­­ak előidézni. Remélhető azonban, hogy a­­ szanálással kapcsolatosan nem fog előállhat-­­­ni az a helyzet, hogy a hitelbe kapott pénzt a rövidlejáratú nyerészkedésre lehessen fel-­­ használni. Nem fog előállani az a helyzet­­ sem ,hogy a munkabérek ilyen alacsonyan maradjanak. Ezt bizonyítja a nyomdász­sztrájk, amely szinte az egész ipari munkás­ság előcsatározása, mert valószínű, hogy,’ a nyomdászsztrájk sikeres kivívása után sorba következnek a többi szakmák munkásai. És a mezőgazdasági munkások bérét is kényte­lenek lesznek megjavítani. Mert hiszen éppen az a célja a szanálásnak hogy normális békeállapothoz jussunk vissza Azonban ennek a célnak eléréséig olyan foko­zott terhek és nehézségek szakadnak ránk, amelyekkel alig tudunk megbirkózni. Sokkal többet kell termelni, ha élni és fejlődni aka­runk, mint amennyit békében termeltünk.­­ - Erre a célra elsősorban a Jegybankot állít­juk fel. De fájdalom, a Jegybank felállítása-­­ nál nem számoltunk a megváltozott körül-­­­ményekkel ragaszkodunk a régi sablonhoz.­­ A Jegybank újra a bankok bankja lesz és­­ nem a mezőgazdaság, ipar és a kereskedőtég bankja. Általában nem gondoskodunk arról, hogy a Jegybank olcsó, hitelnyújtó szerve le­­gyen az ország közgazdaságának és ne­m­ gon­dolunk arra, hogy a jegybanknál a magán­hitel is kielégíthető legyen, hogy ne szorul­janak a m­agánfelek a drága bankköz­vetítés­re. Nem gondoltunk arra, hogy a mezőgazda­ságnak és iparnak hosszú lejáratú hitelre is van szüksége, hogy éritkeznünk is kellene,­­hogy invesztituálni kellene. Jelzáloghitelről egyáltalán nem történik gondoskodás. Mindezek a nem túlságosan biztató jelen­ségek az államháztartás rendbehozatalát meg fogják nehezíteni. Bízom mindazonáltal a szanálás föltétlen sikerében. A szanálási tervezet szerint nemcsak az ál­lami, bevételeket fogjuk az adókulcs segítsé­gével nagymértékben felemelni, hanem a ki­adásokat is mintegy harmadfélszeresre. Ez nem igazi módja a szanálásnak. Mindenki azt várta, hogy a kiadásokat fogjuk csökken­teni és azután nem lesz szükség az adóalanyt túlságosan megterhelni az adócsavar szorítá­sával. Azonban egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy a közgadasági politika milyen éle­sen elítéli az adóprés túlságos igénybevéte­lét. Hiszen Hegedűs Loránth is az adóprés szorításával akarta az országot megmenteni. Mi e lapnak a hasábjain a Hegedüs-féle szim­fóniáknál azt mondottunk, hogy ezek a szim­fóniák csak ábrándképek, mert az adóala­nyoknak az adócsavar által való meggy­en­­gítése csak gyengítheti az egész közgazdasá­got is és magának az államháztartásnak erő­forrásait végeredményében bedugaszolja. A többi hiba között egyike a legsúlyosab­­baknak, hogy a szanálási tervezet nem gon­dol arra, hogy tíz e­sztendő óta nem inveszti­­t nál­­unk, hogy mezőgazdasági ipart kell fej­lesztenünk és a földbirtokoknál is nagyobb be­fóliázásokra volna szükség. Ha mindezeket előbb végrehajtottunk volna, akkor a külföl­di kölcsön segítsége nélkül is biztosabban szanálhattuk volna a­z országot. Ha Ausztria páldáját látjuk, azt tapasztal­juk, hogy miután ott már nem folynak be a­­162 millió aranykoronás külföldi valuták, egyszerre csak újra megjelennek azok a je­lenségek, amelyek a pénz romlását szokták előidézni és mindenki rémüldözve gondol ar­ra, hogy megint visszaesnek a koronaromlás korszakába. Mindezeket természetesen nem azért mon­dom, hogy rémeket fessek a falra, csupán az­ért, hogy készítsük magunkat elő a megfeszí­tett munkára és megteremthessük az ország szanálását. De ez csak akkor lehetséges, h­a építkezünk és a többtermelést megvalósítjuk. Ha ez nem történik meg, a szanálás csak egy epizód lesz Magyarország további leromlásá­nak történetében. A kormány az összes fővárosi lapok megjelenését betiltotta A nyomdai munkásságot szombaton leszavaztatták — A túlnyomó többség a sztrájk folytatása mellett foglalt állást — Mivel indokolja a kormány a lapok betiltását ? — Vanczák János és Zsilinszky Endre dr. nyilatkozatai a kormány közbelépéséről A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon. A fővárosi nyomdászsztrák ügye sz­omba­­ton súlyos és következményeiben egyelőre ki­számíthatatlan fordulatot vett. Mint ismere­tes, tegnapelőtt a kormány is közbelépett. Ez a beavatkozás indította a nyomdászok bizalmi testületét arra, hogy tabula rasat csináljon és elfogadja a főnökegyesület prepozícióját a munkásság egyenként való megszavaztatása tekintetében. A szavazást szombatra tűzték ki oly előfeltételek mellett, melyek a szak­­szervezet szabályzatának teljesen megfelel­tek. A nyomdászszervezet Sándor-téri Gut­­tenberg palotáját szemelték ki a szavazás helyiségéül. A szavazás reggel 8 órakor kezdődött és délben ért véget. A szavazatok összeszámlá­­lása után a szavazatszedő küldöttség elnöke kihirdette az eredményt, mely szerint a sztrájk mellett 2703, a sztrájk ellen 230 nyomdai mun­kás szavazott. Szavazati joga csak azon mun­kásoknak volt, akik a sztrájk kitörése pillana­tában munkában állottak, tehát a munkanél­küliek a szavazásban nem vettek részt. Este 1­ óra körül terjedtek el Budapesten a szavazás eredményéről szóló hírek és minde­nütt nagy meglepetést keltett. A közönség körében ugyanis a­z a hiedelem volt elterjed­ve, hogy a nyomdai munkásság a munka azonnali fölvétele mellet fog dönteni."Annál nagyob volt a meglepetés, hogy a munkásság zöme mindenben szolidaritást vállalt a bizal­mi testülettel. Feltűnő a szavazás eredmé­nye azért is, mert azt bizonyítja, hogy a munkásság minoritása sem óhajtja a sztrájk megszüntetését, ezzel dokumentálva azt, hogy nincs megelégedve a béremeléssel, ame­lyet a főnökegyesület felajánlott. A munkásság állásfoglalásának szombat estére általános konsternációt keltő követ­kezménye lett. A kormány ugyanis a sztrájk tartama alatt megjelent lapokat betiltota.­­ Ilyenformán­ a főváros vasárnapól kezdve teljesen sajtó nélkül marad, csupán a félhi­vatalos Reggel­i Hírek, Esti Hírek és Morgen­zeitung című lapok fognak megjelenni mind­addig ,amíg a sztrájk tart. Erre vonatkozóan a M. T. I. útján a követ­kező információt adta ki a belügyminiszter : — A­ nyomdai bérmunkások sztrájkja követ­keztében leállott helyzet olyan komoly jelen­séget vetett felszínre, amelyek a kormány sürgős és elhatározott lépések megtételére kényszerítette. Ez az intézkedés abban nyil­vánult meg, hogy a kormány a Budapesten megjelenő összes időszaki lapok megjelenését és terjesztését eltiltotta, kivéve a kormány által kiadott lapokat. Kétségtelen, hogy a mun­kásság terrorisztikus fellépése messze túl megy a szoros értelemben vett bérharc keretén. Ezt a helyzetet komplikálta az, hogy egyes időszaki fővárosi sajtótermékek dacára a nyomdász­sztrájknak, mégis megjelenhetnek és tenden­ciózus izgató közleményeikkel igen káros irányú híranyagokkal igyekeztek a közvéle­ményt nyugtalanítani. Az ország köznyugalma és közrendje érdekében meg nem engedhetőnek tartom, hogy a szélsőséges sajtóorgánumok híradása által a közvélemény nyugtalanítassék , és ezért indokoltnak találtam, hogy a Buda­­­­pesten megjelenő összes sajtótermékek megje­­­­lenését és terjesztését megtiltom.­­ A M. T. I. ehhez a következőket fűzi hozzá: S mint illetékes helyről származó kommentárt: I — Az a tény, hogy a nyomdászsztrájk dacára­­ egyes lapok megjelenhettek, a sajtószabadság a flagráns megsértését jelenti és a kom­ány , ebből indulva ki, érezte indokoltnak megfelelő­­ rendszabályok kiadását. I Vanczák János nemzetgyűlési képviselő, a Népszava felelős szerkesztője a követke­­­­zőket mondotta a Reggeli Hírlap budapesti­­ tudósítója előtt:­­ — A lap megjelenés betiltását teljesen indo­­­kolatlannak és törvénytelenek tartjuk, mert a­z a kormány, mint a polgári társadalom képvi­­s­­elője a m­unkaszabadság álláspontját képvi­­s­­elte mindig a szociáldemokrata párttal szem-­­­zemben. A kormány beavatkozása legkirívóbb­­ megsértése annak az elvnek, amelyet a polgári társadalom kormánya a munkássággal szem­ben kellene képviseljen, mert hiszen arról van szó, hogy azon vállalatok, m­elyeknek lapjai megjelentek, megyettek a munkásokkal, meg­adták követeléseiket és ezen az alapon jelentek meg. Ha tehát a kormány ilyen egyoldalúan beavatkozott, akkor azt tette, hogy korlátozta a munka szabadságát és lehetetlenné tette azt, hogy a munkás és­ a munkaadó között az erők szabad érvényesülése állapítsa meg a munka feltételeit, amelyek ma a munkások megélheté­sét biztosítják. Minthogy a kormány nem haj­landó sem arra, hogy a munkásság létminimu­mát törvényesen megállapítsa és erre a mun­kaadókat kötelezze, sem arra, hogy munkabér egyeztető bizottságokat állítson fel, önmagával jött ellentétbe, amikor egyoldalúlag avatkozott bele abba a harcba, amely a nyomdászoknak tisztán és kizárólag gazdasági küzdelme. A Reggeli Hírlap munkatársa kérdést intézett Zsilinszky Endre dr. nemzetgyűlési­­ képviselőhöz, a Szózat szerkesztőjéhez is. Zsilinszky Endre a következő nyilatkozatot tette: A kormány lapbetiltó rendeletét jogi szem­­­­pontból Jéremünek, politikai szempontból a­­ legcinikusabb erőszaknak tartom. Ez a kor­­i arányrendszer már nem is keres paragrafust, holott nemrégiben még a jogrendre esküdözött, hanem paragrafus nélkül minden jog és igaz­ság felrúgásával tiltja be azokat a lapokat,­ amelyek szedőikkel nyugodtan és békében vé­gezték ezideig munkájukat és oázist alkottak a sztrájk sivatagában. Meggyőződésem szerint ez a nyílt diktatúra kezdete és egyben kezdete a végnek is, mert csak egy erejében és jövő­jében megrendült rendszer folyamodhatik ily kétségbeesett eszközökhöz. Meggyőződésem­ sze­rint ennek a lépésnek súlyos következményei­­ lesznek, amelyekkel a kormány nem számolt. Lapunk mai száma 20 oldal

Next