Reggeli Hirlap, 1924. szeptember (33. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-02 / 200. szám

Kedd, 1924 szeptember 2. r­n­z üzemi zavarokat okoz a MÁV­ forgalmi személyzetének redukálása. Katvankétórás forgalmi szolgálat — Táviratok, amelyeket senki sem olvas el — A MÁV igazgatósága részvétlenül nézi az anarchikus állapotokat (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti.) Az állami intézményeknél való létszám­­apasztást úgy az érdekképviseletek, mint az adózó polgárok összessége kívánta és helyeselte annak végrehajtását, hiszen ezeknek deficitje az évek­ során, olyan hatalmas méretűvé dagadt, hogy csőddel fenyegette az egész államháztar­tást. A B-l­istáknak azonban ez alkalommal is a kisembereik látták kárát. A létszámcsökkentést nem ott hajtották végre, ahol szükséges lett vol­na­ felül, hanem a legalacsonyabb kategóriák­nál, ahol a mai bürokratikus rendszer mellett minden egyes emberre szükség van. Különösen áll ez a Máv-ra, melynél a B-listát szokatlanul szigorúan állították össze. Az államvasutak villa­vonalain, az egyes üzletvezetőségek és forgalmi főnökségeknél pél­dául olyan rendszertelenül állították össze a B-listát és olyan sok embert bocsátottak el,­­ hogy az üzlet­vezetőségek jelentése szerint azok napról-napra üzemi és adminisztratív zavarokat idéznek elő, amelyek már-már katasztrofális mé­reteket öltenek. — Számos állomás van — mondotta magas­­állású informátorunk, — amely már régebben kisebb forgalom mellett is 15—20 alkalmazottal dolgozott, ma pedig mindössze három vasutas látja el a szolgálatot. Ennek az az oka, hogy a létmanasztás ötletszerűen történt, nem vet­ték tekintetbe a szolgálati -cét. Ennek tud­ható be, hogy egyes állomás-í­­­rák, panaszai szerint hetvenkétórás megszakítás nélkül szol­­­­gálatot kénytelenek teljesíteni személyzet­hi­ány miatt. A laikus is tudja, hogy ez a forga­lom megbízhatóságának a rovására megy.­­ A Máv­ igazgatósága bármely pillanatban meggyőződhet az egyes állomásokon felhalmo­zódott hátralékokról, ha ellenőrző bizottságot delegál a panaszok megvizsgálására. Az egyes állomásokon 46 óráig is olvasatlannul hevernek a­­kilométerekre menő távirati szalagok, mert nincs, aki fölvegye azokat és elolvassa.­­ Ilyenek a viszonyok tehát a „megszánást“ Máv-nál. Az alkalmazottak a túlfeszített mun­kában kidőlnek, rengeteg a betegjelentkezés, az állomásfőnökségek és üzletvezetőségek a Máv. igazgatóságától naponként orvoslást kérnek, de eredménytelenül. Ez a körülmény valósággal kiélezte a helyzetet a Máv. igazgatósága és az üzlet­vezetőségek, illetve forgalmi főnökségek között. — Hírek terjedtek el arra nézve, hogy a for­galmi tisztviselők a napokban egy küldöttséget menesztenek a Máv­ elnök­éhez, akitől kérni fog­ják a panaszos ügyek felülvizsgálását és a l­­I­­stára helyezettek egy részének állásukba való visszahelyezését azzal az indokolással, hogy a forgalmat a jelenlegi személyzet létszámával nem tudják lebonyolítani. Bacsinszky volt zágrábi üzletvezető a Máv.­ut elnök-tearp­aléja ? Budapestről jelentik: Az utóbbi időben sokat foglalkozott a Reggeli Hírlap is azzal a mozga­lommal, mely különböző kereskedelmi érdekelt­ség részéről indult meg a Máv. mai gazdálko­dása ellen. Ismeretes főként Kelety Dénes sze­mély­ében látják az egyik fő okát a mai deficites gazdálkodásának és az ő politikáját okolják az­zal, hogy a Máv. nem tud prosperálni. Kor­mánykörökben már régen foglalkoznak a Máv. cln­ok igazga­tóján­a­k menesztésével, most feltét­len megbízható­­ helyről arról értesülünk, hogy ■kc­mely tárgyalások folynak Bucsinszkyvel, a volt zágrábi üzletvezetővel, akit a kereskedelmi érdekeltségek is kiváló szakembernek és szemé­lyi és a Máv­ szanálásaira alkalmas egyénnek tartják. A tárgyalások folyamatban vannak, an­nak dacára, hogy Kelety mellett magas befolyá­sok érvényesülnek. te^'^wnmrrwiiflfvifTi mmTrinwrff WinnMwm'Tyftwr.~innnn 3. oldal R B G G R 7,* Ti T E * A' I" Pénteken délelőtt 40 órakor lesz a nemzetgyű­lés ülése Budapest, szeptember 1. A nemzetgyűlés összehívását kérő ívet hét­főn délelőtt 10 órakor nyújtották át Zsitvay Tibor alelnöknek Pakots József, Pikter Emil, Szeder Ferenc, Drózdy Győző és Propper Sán­dor nemzetgyűlési képviselők. Zsitvay Tibor alelnök a Reggeli Hírlap munkatársa előtt ki­jelentette, hogy az iv megfelel a házszabá­lyoknak és 10 napon belül intézkedni fog a nemzetgyűlés összehívását illetőleg. Zsitvay azon felfogásának adott kifejezést, hogy a Házat pénteken délelőtt 10 órára fogja össze­hívni és a házszabályok értelmében az össze­hívást egy szónok fogja megindokolhatni, a napirendhez pedig négy képviselő szólhat hozzá. Más oldalról szerzett információ szerint, az ■összehívást Peyer Károly fogja megindokol­ni, amelyre Vass József helyettes miniszter­elnök fog válaszolni A kormány részéről föl fog szólalni Bod János is, aki indítványozni fogja a nemzetgyűlés elnapolását, ezzel­ szem­ben az ellenzék indítványozni fogja, hogy a Ház maradjon együtt, hogy napirendjére tü­gy­hesse a munkanélküliség, a földbirtokreform és a forgalmi adóelőleg, valamint a vagyon­­váltságföldek árát érintő kérdéseket. Az el­lenzék részéről Drózdy Győző és Sándor Pál fognak fölszólalni a napirendi vitában. Amint értesülünk, a pénteki ülésen sem az Eskütt-ü­gy, sem az Erzberger gyilkosainak ügye nem kerül szőnyegre, amennyiben pe­dig közbeszólás formájában valaki mégis érintené a kérdést, Rakovszky Iván belügy­miniszter fog reflektálni a közbeszólásokra. A miniszterelnök és az igazságügyminiszter elutaztak Génfbe Bethlen István gróf miniszterelnök, Daru­­váry Géza külügyminiszter vasárnap dél­előtt 10 órakor elutaztak Genf­be. Elutazásuk előtt kijelentették, hogy a genfi konferencián semmi különösebb tárgyalásokban nem vesz­nek részt, hanem csak érintkezést keresnek a külföldi államférfiakkal, főként pedig az új kormány­elnökökkel. Magyarországot a nép­­szövetségi konferencián Apponyi Albert gróf és Korányi Frigyes báró fogják hivatalosan képviselni. VILÁ­GESEMÉNYEK Kína Ismét forrong A londoni­­határozatok ünnepélyes aláírása a kölni zónák kiürítése, a genfi népszövetségi gyűlés, az interparlamentáris konferencia, a kisántánték gyülekezése Laibach­ban — a vi­lágpolitika nagy eseményei. Ezek kötötték le Európa érdeklődését s a többi események, a maguk jelentőségében talán nem kevésbbé fontosak — elsiklottak a figyelő szem kíván­csisága elől. Pedig történnek ezeken túl is je­lentős fordulatok és milliók jövőjére kiható események. Itt van mindjárt a rejtelmes ima, amely tizenkét év óta állandó forradalomba robog és a mennyei trón megdőlése óta máig sem tudta megtalálni a négyszázmilliós nép egy­ségét. Egyik tábornok, államrész a másik el­len harcol, hogy valamelyik közülük az egész birodalom fölött meg tudná szerezni az ural­mat. A vezérek szinte korlátlan uralmat te­remtenek a maguk talaján és meghódított­­te­rületeken, így Kína köztársaság, de csak any­­nyiban, hogy nincs császárja, egyébként pe­dig ma is rejtelmes és szigorú monarchia. Most is az történt, hogy Ln Jungsiang, Csekiang katonai kormányzója megtámadta csapataival Csi-Lie-Junt, Kiangu sógunját,­­vezérét.) A harcok miatt megszakadt az ösz­­szeköttetés a főváros Peking és a legfontosabb kikötő, Sanghai között. Sanghaiban sok euró­pai polgár él és ezek nem a legnagyobb nyu­galomban élnek a két harcoló csapat között, különösen, ha mint Kínában is, a küzdelembe avatkozik a civil lakosság is. Ez a polgárhá­­ború. A nagyhatalmak képviselői jegyzéket nyújtottak át a­ pekingi kormánynak, amely­ben minden rendelkezésükre álló módon meg akarják akadályozni a polgárháborút.­­ A jegyzék a pekingi kormányt teszi felelőssé azokért a károkért, amelyeket a zavarok a külföldi állampolgároknak okoznak. A polgárháború veszélye Amerikát is meg­mozgatta, Coolidge elnökletével miniszterta­nács volt a sanghai­i helyzet megbeszélésére. Az amerikai külügyi hivatalhoz beérkezett konzuli jelentések a helyzetet, nagyon komoly­nak tartják. Honkongi jelentés arról számol be, hogy Kanton közelében véres harcok foly­tak. A halottak és sebesültek száma nagy. Sanghajban amerikai hadihajók tartózkod­nak. Csifuba amerikai katonák érkeztek a kolónia védelmére. Kétszáz európai hittérítő ide menekült, akik nagy harcokról hoztak hírt. A törökök győzelmi évfordulója két évvel ezelőtt verte meg döntően Musta­fa Kemál basa Dumlu Bumar mellett az elő­renyomuló görög csapatokat. Ezt a napot a török nemzet ünneppé avatta. A jubileumon a török nép seregestől zarándokolt a harc­térre és igen sokan helyeztek koszorút­ba is­ meretlen katonák sírjára. Az ünnepségen je­len voltak a miniszterek, a tábornoki kar, és a hatóságok. Az ünnepségen megjelent Ke­mál basa is a vezérkar főnökével. A köztársa­ság elnöke emlékbeszéd­et mondott, amelyben ismertette az ütközet stratégiai lefolyását. Angol-egyiptomi viszály Egyiptom és Anglia között néhány héttel ezelőtt komoly konfliktus támadt Sudán mi­att. Anglia, amely elismerte Egyiptom füg­getlenségét, ugyanazt a jogot nem hajlandó m­eadni Szudánnak. Emiatt állandó jegy­zékváltás folyik Egyiptom és London között, Kairóban az angol kormány utolsó válaszát nem hozták nyilvánosságra, mert az angol kormány­ álláspontja nem egyeztethető össze az egyiptomi törekvésekkel. Az angol kor­­­drAn­o-id­hie PIH1681 Zil­­ll’SK|t;ptó.sR[[H­aulim­­tomi szerződésre alapozza. Zoglul basa, Egyip­tom miniszterelnöke ezzel szemben kijelentet­te, hogy csak akkor kezd Angliával komoly tárgyalásokat, ha az elismeri Szudán függet­lenségét- A konfliktus befejezésének kilátásai egyelőre reménytelenek. Fordulat várható Erzberger gyilkosainak ügyében Budapest, szeptember 1. (A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti.) A Reggeli Hírlap részletesen föltár­ta időnként a Förster-Schulze-ügy körü­li bo­nyodalmakat és megírta azt is, hogy a vizs­gálóbíró előtt az ügy bizonyos vonatkozásban megakadt, illetve a döntő indentifikálás mun­káját a német hatóságoknak kell majd elvé­gezni. Értesülésünk szerint, ugyanis nem sze­repel olyan bizonyíték, amely teljesen kétség­telenné teszi Sch­ulzenak Förszterrel való azo­nosságát. Berlinben éppen most kutatnak olan egyének iránt, akik Schützet személye­sen ismerik. Az azonosság megállapításánál, illetve a kiadatási eljárásnál pedig még egy fontos körülmény is játszik szerepet. A német hatóságoknak ugyanis Odesszáitól is be kell szerezni Förster-Schulze anyakönyvi kivo­natát, amennyiben Förster azt állítja, hogy Odesszában született-De más tekintetben is fordulat várható az ü­gyben. Ha ugyanis teljesen kétségtelenül megállapítják is majd, hogy Förster azonos Erzin­ger egyik gyilkosával, akkor sem bi­zonyos, hogy Förster-Schulze a bíróság elé fog kerülni. Németországban ugyanis most­­készítik azt a törvényt, amely a politikai emigránsok kiadatásának kérdését szabályoz­za olyanformán, hogy az eddigi nemzetközi megállapodások kiterjednek nemcsak a sző­kébb értelemben vett politikai üldözöttekre, mint ahogy ez eddig érvényben volt, hanem a politikai gyilkosokra is, akiknek tette össze­függésbe hozható politikai okokkal. Ilyen tör­­vény eddig csak Belgiumban volt. Tehát Förster kiadatása abban az esetben, hogy ha közben törvényerőre emelkedik az a javaslat, nagy nehézségekbe ütközik. Éppen ezért olyan körökben ahol teljesen ismerik a Förster-ügy diplomáciai részleteit, ezt a körülményt te­kintik a bajor fiatalemberek sorsát illetőleg és ib­izóriusnak tartják a további bizonyíté­kok beszerzését is, mert a német kormány az általa készített törvényjavaslattal­ maga fog­ja megadni a hozzájárulását a Németország­tól távollevő Erzberger-gyilkosoknak a föl­mentést, akárkik is legyenek azok. Bubics Jenő vizsgálóbíró különben a hét­fői nap folyamán maga elé vezettette Förster-Schulze Henriket és kihallgatása fél 12 órától 1 óráig tartott. Ennek folyamán a vizsgálóbíró alaposan munkába vette­ az ál­­hatatosan tagadó Förstert és különböző kérdé­seket adott föl előéletére vonatkozólag. Az a fő védekezése, hogy neki semmi köze nincs Schulze saalfeldi kereskedőhöz, a vizs­gálóbíró kérdéseire elmondotta részletesen eddigi tartózkodási helyeit és alibit próbált igazolni az Erzberger-gyilkosság napjára vo­natkozólag. Azt állítja, hogy aznap nem is tartózkodott Németországban. Gottlieb Béla temetése. Hétfőn délelőtt 10 órakor nagy részvét mellett temették el Gott­lieb Bélát, a Svájci kávézó tulajdonosát. A Weidlich-udvarbeli gyászház udvarán volt el­helyezve a ravatal, melyet az elhunyt­ család­ján és rokonságán kívül tisztelőinek és barátai­nak serege vett körül. A temetési szertartást Spire­ Salamon dr. főrabbi hitszónok végezte, aki megható beszédben búcsúztatta az elhunytat, kiemelve polgári és emberi erényeit. Majd Wol­­gang Salamon főkántor, gyászdalt énekelt, a­­mely után az egyszerű fakoporsót feltették a gyászkocsira és megindult a temetési menet az izt. sk­scertbe, ahol Gottlieb Bélát örök nyuga­lomra helyezték.

Next