Reggeli Hirlap, 1929. augusztus (38. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

Miskolc, JXXVHL évh 172. Ára 16 fillér Csütörtök, $929 augusztus 1. Reggeli Hírlap "■ felelős szerkezaS«: JBJ5EB BB3SW £»T'»"Í£Z Augusztus 1. A legjobb békeesztendőkben is sú­lyos terheket jelentett ez a dátum a dolgozó tömegeknek. Nem csupán a lakbérnegyed házbérkövetelés­é­­nek kellett eleget tenni, de már elő­revetette árnyékát az őszi új gond­jaival, közöttük a szeptemberi is­kolaszezon megindulása, a könyv­­vásárlás, a beiratás, a tandíj és a gyermekek felruházásának a gond­ja. Most százszorosan nehéz terhek nehezednek a munkás, iparos és kereskedő vállaira ezekben a na­pokban, hiszen még sohasem volt ennyire rossz a gazdasági helyzet, mint most. Augusztus elseje a költözködések napja. Valamikor a jó békeévekben a legtöbben ezt az elsejét használ­ták fel lakáscserére. Ilyenkor a leg­kellemesebb a lakáscsere, amikor az iparosnak és kereskedőnek leg­kevesebb a dolga és a hurcolkodó család nincs kitéve a tél kellemet­lenségeinek. Békében ez a hurcol­­kodás legtöbbször bizonyos tekintet­tig örömet és feljebbjutást jelen­tett, mert azokban az esztendőkben,­­ amikor a lakbér változatlan volt, a jó lakást csak még jobbért cserél­ték fel. Ha most végignézzük a költözkö­­dők nagy táborát, szomorú képet kapunk a költözködések okairól. A legtöbb lakást azért hagyják ott, mert drága. Lemondanak az ember­tömegek az igényeikről, a kultúr­­igényeikről, hogy biztosíthassák jobban maguknak a mindennapi kenyeret. Ha a békeévekben a hur­­colkodás javulást hozott most leg­többször nívósüllyedést jelent. Egé­szen jelentéktelen százaléka a köl­­tözködőknek az, amelyik más okból hagyja ott a régi lakását, mert a­ nagyobb százalék azokból rekrutá­­lódik, akiket a lakbér terhei számo­­­űznek ki kisebb lakásba nagyobb l­­­a­kásbó­l. A lakótömegek összehúzódnak há­rom szobából kettőbe, kettőből egy­be. A szegénység olyan nagyfokú, hogy ott kell kezdeni az igények le­csökkentését, ahol legjobban lehet. Szomorú következményei ennek az összehúzódásnak ott leskelődnek minden költözködő mögött. Nem kell sokat magyarázni, hogy egész­ségügyi szempontból milyen nagy veszedelmeket jelent az egy szobába összezsúfolt, nagy család. Erkölcsi szempontból is milyen rettenetes helyzet a családok zsúfoltsága, amely nagyon sokszor a családi élet megrontója lehet. A dolgozó tömegre rossz augusz­tus elseje virradt ebben az eszten­dőben és amikor régi, kopott búto­rokkal vándorló teherkocsik végig­döcögnek a város utcáin, nem lehet közönyösen elmenni amellett a színvonal lesüllyedés mellett, a­mely a lakásigényekkel kapcsolat­­ban szinte fenyegető. Sok-sok­­esz­tendő után ebben az esztendőben az a helyzet állott elő, hogy feles­leges nagylakások mellett már fe­lesleges kétszobás lakások is van­nak a városban. Feleslegesnek kell, mondani, mert üresek, de valójá­ban nem feleslegesek, hiszen soha­sem volt olyan nagy szükség ezek­re a lakásokra, mint éppen most. De a dolgozó tömegek nem juthat­nak hozzá ezekhez a lakásokhoz, mert terheik mellett nem bírhatják el a háztulajdonosok felfokozott igényeit. Olyanra kell növelni­­ a lakáspiacon a kínálatot, hogy ez a helyzet önmagától megoldódjék, ha már ezideig nem sikerült megtalál­ni a dolgozó osztályok keresetének a felemelését magával hozó gazda­sági rekonstrukciót. Építsen az állam és a város, adjon ezzel első­sorban munkáikaimat, másodsorban pedig olcsóbb lakást, tiszta, friss hajlékot a megjavult lakásviszo­nyok mellett is tüdővészes, dohos, düledező házakba szorult dolgozó családok részére. Három havi fegyverszünetet kért a bemutatkozó Briand kormány A kamara tekintettel a hágai értekezletre 325 szavazattal 136 ellenében bizalmat szavazott Briandnak A kormányelnök kijelentette, hogy az európai béke létfeltétele Németország és Franciaország baráti viszonya Paris, július 31. A kamara ülését délután 3 órakor nyitotta meg Bouisson elnök. Amikor Briand a tanácskozó helyiségbe lépett, a kamara megtapsolta. Briand mindenekelőtt azt a kíván­ságát fejezte ki, hogy Poincaré minél előbb felgyógyuljon betegsé­géből. Ezután a miniszterelnök beter­jesztette a kormánynyilatkozatot. A kormánynyilatkozat utal arra, hogy a két előző kormány rendbe­hozta a pénzügyeket, helyreállítot­ta a költségvetés egyensúlyát és biztosította a pénz stabilitását, va­lamint rendezte az ország külső adósságait. Ezek a körülmények te­szik lehetővé, hogy néhány napon belül a hágai ér­tekezleten megjelenjen a kor­mány. Az ott vívandó súlyos harcban a kormány helyzetét meg kell a pár­toknak segíteni azon pártok oldalá­ról is, amelyek nem vesznek részt a kormányzásban. A jelenlegi óra­­ elég komoly ahhoz, hogy minden­­ egyéb szempont feláldoztassék a­­ külpolitikai kérdéseknek. Nem túlzás, ha három hónapig fegyvernyugvást kérünk az­­ európai béke megszilárdítása ér­dekében. Létérdekünk fűződik ahhoz, hogy megvédjük Franciaország érdekeit. Ez a mi programunk, ez a mi egyetlen programunk. Hogy ennek megfelelhessünk az értekezleten és kellő tekintéllyel léphessünk fel, szükségünk van a kamara bizalmá­nak a megnyilvánulására. Olyan súlyos felelősséggel állunk szemben, amelynél súlyosabb még nem nehe­zedett egyetlen kormányra sem. Ezután a kamara 325 szavazattal 136 ellenében bi­zalmat szavazott a kormánynak. Ezután a kormányprogramhoz több szónok szólott. A felszólalások­ra válaszolva, Briand kifejtette,, hogy a kormányt eredetileg széle­sebb alapokra akarta helyezni és az volt a szándéka, hogy közeledést keressen a radikálisokkal. Kiemelte, hogy a kormány a háború óta soha­sem volt olyan súlyos viszonyok között, mint most. A hágai értekez­let után ismét a parlament elé fog jönni. Akkor ismét szóhoz juthat a belpolitika, ma azonban arra kell kérni a pártokat, hogy ne feledjék el a jelenlegi hely­zetet, amikor egységesen kell fellépni a hágai politikai konferencián. Egy interpellációra válaszolva, Briand miniszterelnök azon remé­nyének adott kifejezést, hogy a Young-tervezetet a kamara jóvá fogja hagyni. Ha a tervezet hatály­ba lép, akkor Franciaország nem fogja szorongatni adósát és megszű­nik Németország és Franciaor­szág között a jelenlegi állapot, amely megakadályozza az igazi béke kifejlődését. A Young-féle tervezet elfogadá­sával lehetővé válik a két nép kö­zött a melegebb barátság kifejlő­dése. Briand kijelentette még, hogy arra törekszik, hogy az európai bé­két megszilárdítsa. Amerikának is érdeke, hogy ebben közreműködjék. Kijelentette még a miniszterelnök, hogy a béke megszilárdítása csak akkor lehetséges, ha Németországot és Francia­­országot kölcsönösen jóakarat tölti el. Személyes meggyőződése, hogy Né­metország vezető államférfiai erre az útra lépnek. A miniszterelnök beszédét közben sokszor szakította meg a tetszés tapsa. Briand felolvasta a rendkívüli ülésszak bezárásáról intézkedő ren­deletet, mire az elnök az ülést 6 óra 40 perckor berekesztette. A szenátusban a kormánynyilat­kozatot Barthou igazságügymi­niszter terjesztette elő. Amikor a kormánynyilatkozatot Barthou fel­olvasta, valamennyi oldalról élénk helyeslés hangzott el. Briand. „Mindenféle maszlagot adtunk be, hogy féljenek tőlünk“ mondja a Tuka per egyik tanúja A tót vezérek 19­2­5-ben még ezt hirdették: ki a csehekkel, zsákba a csehekkel és a zsákot a Danába Csehszlovákia hazaárulásnak köszönheti létét Pozsony, július 31. Nagy érdeklődés mellett folyt le a Tuka-féle hazaárulási per harma­dik na­pja is. A tárgyalás elején Swatcky foly­tatta vallomását. Az — mondja —, hogy a Rodobrana Magyarországtól ka­pott pénzt és kapcsolata volt egy bécsi kémirodával, csak kitalált mese. A Rodobrana nevet és ebben a katonai elnevezéseket csak azért találták ki, hogy a népnek megle­gyen a maga hangulatos játéka az, hogy a Rodobrana nemi tornaegy­letben katonásdit játszhat. Majd áttérnek a tanúkihallgatá­sokra. Elsőnek Mach Sándort hall­gatják ki. Elmondja, hogy a vidé­ken nagy volt az elkeseredés,­ mert azt hitték, hogy a szlovák nép fel­szabadul. Ő csupán Tomanek és Juriga nyomában járt, erősen autonomista volt, de ezt is Toma­­nektől tanulta. Mindenki uszított a csehek ellen, az élen Jur­igával­­ és Hlimkával, míg Tuka volt a villám­­h­ází­tó. Amikor a vezérek beléptek a kormányba, egyszerre megválto­zott a hangjuk. Juriga 1925-ben ilye­neket mondott: „Ki a csehekkel, zsákba a csehekkel és a zsákot a Dunába.“ A bécsi kémirodáról csak a vád­iratból szereztem tudomást. A mi politikánk az volt, hogy ellensé­geinket ugrassuk. Mindenféle tré­fás maszlagot adtunk be, csakhogy féljenek tőlünk és tekintélyünk le­gyen a hatóságok előtt. De szükség volt arra is, hogy párthíveink­ben megtartsuk a lelke­sedést. Földalatti munkáról, föld­alatti tűzről és egyéb maszlagok­ról beszélgettünk, mert a népet va­lamiképen meg kellett nyugtatni. Amikor pedig a néppárt belépett a kormányba, sejtelmes mesékkel azt hirdettük, hogy az autonómiáért fo­lyik a harc tovább. Több lényegtelen tanúkihallgatás után az elnök a tárgyalást bere­kesztette és folytatását csütörtökre tűzte ki. Prágából jelentik: Niesner német szenátor a Socialdemokrat­ian ezt írja a Tuka és társai ellen indított perről: „ Másokat a politikai napi küzde­lemben titkos vagy nyí­lt hazaáru­lással vagy irredentizmussal meg­vádolni, ez nálunk sajnálatos má­niává lett. Talán a csehek nem hallgatják szívesen, de mégis érde­mes emlékezni rá, hogy nemzeti felszabadulásukat hazaárulásnak köszönhetik. A régi Ausztria fennállása alatt nem volt annyi hazaárulási per, mint a 11 éves Csehszlovákiában. Az uralkodóosztály azonban a ma­ga felfogása mellett: nektek, néme­teknek­, tótoknak és magyaroknak mindent el kell tűrnötök és az ál­lamot mindenekfelett szeretnetek kell, máskülönben hazaárulók vagy­tok! Venizelos Rómában Róma, július 31. Mussolini miniszterelnök fogadta­ Venizelosz görög miniszterelnök lá­togatását. A két államférfi­ tanács­kozása során a két állam érdekeit közösen érintő aktuális problémát letárgyalt. Venizelosz szerdán a­ fél két órás gyorsvonattal Párisba­ utazott.

Next