Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1940. május (49. évfolyam, 98-121. szám)
1940-05-01 / 98. szám
Szerda, 1940. évi május hó 1. F. R. H. A függetlenség, a szaktudás, a komoly felkészültség, életbölcsesség és a munka érvényesüljön a város parlamentjében a politika, a párt, a vagyon és az öszszeköttetések helyett — követelték a katolikus és református ifjúság testvéri összefogásán Novotny Gyula missziós ref. lelkész feltűnően érdekes előadása "A miskolci katolikus fiatalság hétfőn este látta vendégül a református fiatalságot a Szent Imre Otthonban. A Szent Imre Otthon , nagytermét zsúfolásig megtöltötte az a mindkét oldalról hatalmas számú sereg, amelynek soraiban Xovotny Gyula református és Schober Tibor római katolikus lelkészek vezetésével a két tábor közéleti előkelőségeit is ott láttuk. , A terem bejáratánál fogadták a vendéglátó katolikusok a népes sorokban érkező református fiatalságot s lekötelező kedvességgel vezették be a vendégeket a termen végigfutó" asztalokhoz, majd baráti beszélgetések közben felszolgált frissítők után Schirilla László dr. OTI fogalmazó a katolikus fiatalság nevében köszöntötte megindult szavakkal a vendégeket, utána pedig Molnár Dezső képviselő beszélt. Vitéz Barkassy Béla, a ReformátusFiatalok Szövetségének ügyvezetője köszönte meg a vendégek nevében az üdvözlő szavakat. Olyan számban jöttünk most össze, amilyenre még nem volt példa Miskolcon — mondotta. — Végtelenül jólesnek azok a szavak, amelyekkel fogadtatok Célunkat már elértük annyiban, hogy az egész országban visszhangja támadt ennek az össze-■ fogásnak s most már munkára várunk. Passuth Gyula a magyar kereskedőkés iparosok nevében szólalt fel s hangsúlyozta, hogy az iparos és kereskedő társadalom iá örömmel látja ezt az összefogást. •Kiss Antal felszólalása után nagy figyelem közepette tartotta meg megragadó beszédét Novotny Gyula missziói lelkész. „Nincs külön katoliskus magyar föld és külön reformátás magyar föld" A sárospataki kollégium iskolakertjében van egy különös érdekességű juharfa — mondotta. — Különlegességét az adja i meg, hogy két tőből sarjadt és másfél méter magasságban egy törzzsé forrt, hjtkgjú közös törzsön közös koronát , féts közös virágot neveljen. Ez a hasonlat jut eszembe. .. amikor két nagy vallási közösség gyermekeiként egy nagy és szent megértő békességben együtt vagyunk. Nézzük csak meg, mire tanit meg bennünket ez a nevezetes juhar? Svét gyvérből, két tőből sarjadt. Valamiikor két "élet indult el benne- De életet adó tápláléka mindkettőnek egy ugyanaz volt: a magyar föld. A mi két nagy közösségünk testi és lelki fundamentuma, táplái lék és erő raktára is egy ugyanaz: a magyar föld és a krisztusi evangélium. Nincs külön katolikus magyar föld és külön református magyar föld. Egy a lelkiségünk fundamentuma is, mert nincs külön katolikus evangélium és nincs külön református evangélium, mint ahogyan egy közös trükk is van: az Úr Jézus Krisztus. A juhar két törzse azért fonódott és forrott egybe, mert lényege, mind a két testnek «ugyanaz volt, mind a kettő juhar volt. A mi materiális lényegüket egy tényező alkotja és egységesíti az, hogy mindannyian egyugyanazon vérnek, a magyar vérnek vagyunk hordozói, sős ez nem függ sem tőlem, sem tőled. Nem számít, hogy elismerem, vagy megtagadod- Örök isteni törvényként és kegyelemként él bennünk. E bevezetés után azt fejtegette Novotny Gyula, hiogy a nagy találkozónak, lelki egyesülésnek az alapját nem a divat, hanem a közös magyar föld, a közös magyar vér és a közös krisztusi evangélium szülte és ez az egyesülés, miként az eggyévált két törzs, jobban fog tudni megküzdeni a próbatételekkel. Azután arról beszélt, hogy e találkozásnak látható gyümölcsöket is teremnie kell. Lukács evangéliumából idézve Krisztus szavait, „aki pedig az eke szarvára vetette kezét és hátratekint, nem méltó az Isten országára“, azt fejtegette, hogy az ifjúság kötelessége a jövőbe nézni és a jobb jövő megvalósítására törekedni. Az egymásra-Mi, miskolci fiatalok — folytatta' tovább érdekes' fejtegetéseit Novotny Gyula —, nem vagyunk elragadtatva városunk parlamentjének mai összetételétől és munkájától. Az első, amit fel kell említenünk az, hogy törvényhatósági bizottságunk politikai országos pártok alapján lett választva. Építő várospolitikát mi nem tudunk elképzelni ott, ahol a csak magyar kenyér és várospolitikát megelőzi egy országos párt politikája, annak pártérdeke és speciális működési formája. Aki pártpolitikát akarfolytatni, az érvényesítse vágyát politikai demonstrációkon, de nem-Városunk polgársága kárára, városunk, fejlődése -, rovására. Jobban Szeretjük,, városunkat, mintsem, hogy akármelyik politikai pártnyerges lovának felajánlanánk.. Miskolc fiatalsága tehát nem országos politikát, hanem kizáróan városi politikát folytató törvényhatósági munkát, sürget. A második, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, az, hogy a mai városi parlamentben sokan vannak, akik városatyasági utat dísznek, elismerésnek, érvényesülési lehetőségnek páholynak, vagy érdekeszköznek tekintik. Tiltakozunk az ellen, hogy városunk parlamentjében olyan valaki lehessen, akit összeköttetése, val mált nagy tábor azonban nem kíván sem országos, sem pártpolitikával foglalkozni. Egyetlen politika fűzi őket össze: a magyar kenyér politikája. Ennek következtében azonban nem lehet közömbös előttünk a város jelene és jövendője. Époly kevéssé a város parlamentjének, törvényhatósági bizottságának működése sem. De távol áll tőlük a szándék, hogy újdonsült kritikusokként, nagyot kurjantással akarják észrevétetni magukat. Értékelik és megbecsülik a magyar értékeket, de tudva azt, hogy a város jövendője és ennek egész terhe előbb-utóbb a mai fiatalság vállára szakad, az önmagukért érzett felelősségből folyólag is törődniük kell mindazzal, ami fölött később majd sáfárkodásra lesznek hivatva. gyona és pénze, vagy ha tetszik, pártállása és életkora habilitáljon bizottsági taggá. Kívánjuk és ha kell, az evangélium jogán követeljük is, hogy forrón szeretett városunkban csak azok viselhessék ezt a súlyos cáfárságot és felelősséget jelentő drága megbízatást, akiket függetlenségük, szaktudásuk, komoly készültségük és életbölcsességük, a köz ítélete szerint méltóvá tesz arra, hogy én es te reá bízzuk polgári életfeltételeink és életlehetőségeink biztosítását,és városunk ügye fejlesztését. Ma már a fejbóliingató Jánosok kora lejárt. Ma már csak az az ember maradhat pozícióján, aki áldozatos munkával, nagyon sok terhet és még több önzetlenséget vállalva, szolgálatnak tekinti a j,közösségi megbízatást. Nem szabad annak sem megtörténnie, hogy legyenek városatyák, akik elköltözésükkel, megszakítanak minden közvetlen életközösséget ,városunk polgáraival, törvényhatósági bizottságunk munkájából részt nem kérnek, de távol maradásukkal kizárják esetleg azokat a soron lévő póttagokat, akik talán többre hivatottak és mélyebben tudják életüket a köznek szentelni. Nem szeretném azonban, ha úgy tűnnék fel, mint fecsegő kritikusok. Ehhez jogunk lehet, megtehetjük, de nem építünk vele. Mi pedig építeni akarunk. „Nem vagyunk elragadtatva városunk parlamentjének mai összetételétől és munkájától“ „Ennek a városnak a szeverén sokan csak utazni akarnak, de kivsil kevesen“ Nem akarnánk városatyaságot. — Nem kívánjuk senkinek sem a helyét, csak azt kérjük, kívánjuk és követeljük, hogy akik helyükön vannak, töltsék be szolgálatukat egész és becsületes magyar ember módjára, ne csak a kevesek, hanem a teljes egész is. Ennek a városnak a szekerén sokan csak utazni akarnak, de húzni csak kevesen akarnak. Mi oda akarunk állani a lőcs mellé, nem azzal a szándékkal, hog egymást legyűrve hamarább a kocsiba jussunk, hanem azzal a vággyal, hogy húzzuk és toljuk ezt a nehéz szekeret, a maga rettenetes nagy életterhével. A lőcsnél’akarűunk állani,’ a terhet akarjuk vonszolni, mert tudjuk, hogy egyszer nekünk kell állani majd a szekér rúdja mellett. A város perifériáin az elhagyottak rajját éppen úgy, mint az értelmiségi fiatalság sok jogos panaszát és óhaját mi vegyük magunkra s vállaljuk azt is, hogy élő lelkiismeret legyünk azok számára, akiknek mint élő társadalom, a hivatalos város helyett, isteni jogon és kötelezettségen segíteni kell. — Állítsuk össze mit akarunk és hogyan akarjuk. Ne a kormányműért nyúljunk, hiszen erre nagyon sokan vannak, hanem mutassuk meg, mit szeretnénk és mihez ajánljuk fel erőinket, fiatalságunkat, ruganyosságunkat és tettrekészségünke. Ezért egyelőre ne a mennyiségre, hanem a minőségre törekedjünk. A hegyünk komoly értékegység, akit nem Ieátétfigyelembe nem venni, akit nem lehet kiközösíteni, akit nem lehet elfelejteni, hanem, akiket komolyan fel lehet és fel kell 3 WBeQ £*K MEINL-üzletek Miskolcon: Széchenyi-u. 15. és Zsolcai- kapu 2. használni az építő munkára, így lesz várospolitikánkból országot építő nemzetpolitika. „Jobb és Igazabb magyarok akarunk lenni, mert jobb és Igazabb magyar életet akarunk teremteni" A bebilincselő és nagy lelkesedést kiváltó beszédet fergeteges tapsvihar fogadta. Csépe Jenő polgári iskolai tanár a katolikus fiatalság nevében elfogadta és megértőleg taglalás ala vette Novotny Gyula beszédében körvonalazott programot, majd megragadó gondolatokkal vázolta a krisztushivő magyar fiatalság követendő útját. Pontban éjfélkor ért véget a katolikus és református fiatalság testvéri találkozója , s a néptelen utcákon ,kis csoportokban tovasiető magyar fiatalok vitték szerteszét a városba a felejthetetlen este benyomásait. Két évvel ezelőtt egyőszi estén tartották az első közös találkozást. Éjszaka, tábortűznél. Ideák világát keresték s közben megtalálták egymást a realitás világában. Ismergetni, kutatgatni kezdték egymást s egymás lelkében boldog ámulattal fedezték fel a közös gyökeret: a magyart. A megismerés után kezet nyújtottak egymásnak, barátságot kötöttek s mindennapi problémáikból szövegezték meg élettextusukat: jobb és igazaink magyarok akarunk lenni, mert jobb és igazabb magyar életet akarunk teremteni. Kijelentették, hogy nem forradalmárok, csak igényes magyar fiatalok, akiknek nem minden mindegy. Megvallották egymásnak sérthetetlen hitüket és elszánták magukat az elindulásra. Március 29-én a Palóczy utcai gyülekezeti teremben, hétfőn a Szent Imre Otthonban proklamálták akaratukat Jóleső tudni nekünk is, hogy Miskolcon aFelsőpagyarországi Reggeli Hírlap volt az első lap, amely lemérte e fiatalok súlyát és elismerte, hogy: „ez a fiatal társaság jogos helyet kért ebben a városban. És még valami mást is kérnek: fiatalos bátorságukhoz az öregek bölcsességét, de ezért adni is akarnak valamit: az öregek bölcsességéhez a fiatalok bátorságát“ — írtuk ekkor. Az Avason egymás szemébe néző fiatalság már egymásba karolt, rövidesen hallani fogjuk, hogy kopogtatnak az eddig bezárt ajtókon türelmesen, de szívósan. Az öregek bölcsességétől függ, hogy csupán a generációs probléma naivul újszerű, kézlegyintéssel és mosolygással elintézhető jelentkezésének, vagy pedig az építés elszántságával és a megbízatás érzésével, fanatikus magyarsággal, szebb és a mainál jobb holnap igúnyéval feltörő új hajtásnak, Ígéretes rügyszemnek fogják e tekinteni, cV.fel-adná ezt a’ fiatal, .egy taporsfá' tömörült . sér égét,, Miskolcnak'ilég kell hallania. Miskolc meg fogja hallani kopogtatásukat. (k. ml