Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1940. május (49. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-01 / 98. szám

Szerda, 1940. évi május hó 1. F. R. H. A függetlenség, a szaktudás, a komoly felkészült­ség, életbölcsesség és a munka érvényesüljön a város parlamentjében a politika, a párt, a vagyon és az ösz­­szeköttetések helyett — követelték a katolikus és református ifjúság testvéri összefogásán Novotny Gyula missziós ref. lelkész feltűnően érdekes előadása "A­­ miskolci katolikus fiatalság hétfőn este látta vendégül a refor­mátus fiatalságot a Szent Imre Otthonban. A Szent Imre Otthon , nagytermét zsúfolásig megtöltötte az a mindkét oldalról hatalmas számú sereg, amelynek soraiban Xovotny Gyula református és Schober Tibor római katolikus lel­készek vezetésével a két tábor köz­életi előkelőségeit is ott láttuk. , A terem bejáratánál fogadták a vendéglátó katolikusok a népes so­rokban érkező­ református fiatal­ságot s lekötelező kedvességgel ve­zették be a vendégeket a­ termen végigfutó" asztalokhoz, majd baráti beszélgetések közben felszolgált frissítők után Schirilla László dr. OTI fogalmazó a katolikus fiatal­ság­ nevében köszöntötte megindult szavakkal a vendégeket, utána pe­dig Molnár Dezső képviselő beszélt. Vitéz Barkassy Béla, a Reformá­tus­­Fiatalok Szövetségének ügyve­zetője köszönte meg a vendégek nevében az üdvözlő szavakat. Olyan számban jöttünk most össze, ami­lyenre még nem volt példa Mis­kolcon — mondotta. — Végtelenül jólesnek azok a­ szavak, amelyekkel fogadtatok­ Célunkat már elértük annyiban, hogy az egész országban visszhangja támadt ennek az össze-■ fogásnak s most már munkára vá­runk. Passuth Gyula a magyar ke­reskedők­­és iparosok nevében szó­lalt fel s hangsúlyozta, hogy az­ iparos és kereskedő társadalom iá­ örömmel látja ezt az összefogást. •Kiss Antal felszólalása után nagy figyelem közepette tartotta meg megragadó beszédét Novotny Gyu­la missziói lelkész. „Nincs külön k­atoliskus magyar föld és külön reformátás magyar föld" A sárospataki kollégium iskola­­kertjében van egy különös érde­­­kes­ségű juharfa — mon­dotta. — Különlegességét az­ adja i meg, hogy két tőből sarjadt és másfél méter magasságban egy törzzsé forrt, hjtkgjú közös törzsön közös­­ koronát , féts közös­ virágot neveljen. Ez a ha­­sonlat jut eszembe.­ .. amikor két nagy vallási közösség gyermekei­ként egy nagy és szent megértő bé­kességben együtt vagyunk. Nézzük csak­ meg, mire­ tanit meg bennünket ez a nevezetes juhar­? Svét gyvérből, két tőből sarjadt. Valamiikor két "élet indult el benne- De életet adó tápláléka mindkettő­nek egy ugyanaz volt: a magyar föld. A mi két nagy közösségünk testi és lelki fundamentuma, táplái lé­k és erő raktára is egy ugyanaz: a magyar föld és a krisztusi evan­gélium. Nincs külön katolikus ma­gyar föld és külön református ma­­gyar föld. Egy a lelkiségünk fun­damentuma is, mert nincs külön katolikus evangélium és nincs­­ külön­­ református evangélium, mint ahogyan eg­y közös trük­k is van: az Úr Jézus Krisztus. A juhar két törzse azért fonódott és forrott egybe, mert lényege, mind a két testnek «ugyanaz volt,­­ mind a kettő juhar volt. A mi ma­teriális lényegüket egy tényező al­kotja és egységesíti az, hogy mind­annyian egyugyanazon vérnek, a m­agyar vérnek vagyunk hordozói, sős ez nem függ sem tőlem, sem tő­led. Nem szám­í­t, hogy elismerem, vagy megtagadod- Örök isteni tör­vényként és kegyelemként él ben­nünk. E bevezetés után a­zt fejtegette Novotny Gyula, hio­gy a nagy talál­kozónak, lelki egyesülésnek az alapját nem a divat, hanem a kö­zös magyar föld, a közös magyar vér és­­ a közös krisztusi evangélium szülte és ez az egyesülés, miként az eggyévált két törzs, jobban fog tudni megküzdeni a próbatételek­kel. Azután arról beszélt, hogy e találkozásnak látható gyümölcsö­ket is teremnie kell. Lukács evan­géliumából idézve Krisztus szavait, „aki pedig az eke szarvára vetette kezét és hátratekint, nem méltó az Isten országára“, azt fejtegette, hogy az ifjúság kötelessége a jö­vőbe nézni és a jobb jövő meg­való­­sí­tására törekedni. Az egymásra-Mi, miskolci fiat­alok — folytatta' tovább érdekes­' fejtegetéseit No­votny Gyula —, nem vagyunk el­ragadtatva városunk parlamentjé­nek mai összetételétől és munkájá­tól. Az­ első, amit fel kell említenünk az, hogy törvényhatósági bizottsá­gunk politikai országos pártok alapján lett választva. Építő vá­rospolitikát mi nem tudunk elkép­zelni ott, ahol a csak magyar ke­nyér­ és várospolitikát megelőzi egy országos párt politikája, annak pártérdeke és speciális működési formája. Aki pártpolitikát akar­­folytatni, az érvényesítse vágyát politikai demonstrációkon, de ne­m-Városunk polgársága kárára, váro­sunk, fejlődése -, rovására. Jobban Szeretjük,, városunkat, mintsem, hogy akármelyik politikai párt­­nyerges lovának felajánlanánk.. Miskolc fiatalsága tehát nem or­szágos politikát, hanem kizáróan városi politikát folytató­­ törvény­hatósági munkát, sürget. A második, ami mellett nem me­hetünk el szó nélkül, az, hogy a mai városi parlamentben sokan vannak, akik városatyasági­ utat dísznek, elismerésnek, érvényesü­lési lehetőségnek páholynak, vagy érdekeszköznek tekintik. Tiltakozunk az ellen, hogy váro­sunk parlamentjében olyan valaki lehessen, akit összeköttetése, va­l m­­ált nagy tábor azonban nem kíván sem országos, sem pártpoli­tikával foglalkozni. Egyetlen poli­tika fűzi őket össze: a magyar ke­nyér politikája. Ennek következté­ben azonban nem lehet közömbös előttünk a város jelene és jöven­dője. Époly kevéssé a város parla­mentjének, törvényhatósági bizott­ságának működése sem. De távol áll tőlük a szándék, hogy újdon­sült kritikusokként, nagyot kurjan­­tással akarják észrevétetni magu­kat. Értékelik és megbecsülik a ma­gyar értékeket, de tudva azt, hogy a város jövendője és ennek egész terhe előbb-utóbb a mai fiatalság vállára szakad, az önmagukért ér­zett felelősségből folyólag is tö­rődniük kell mindazzal, ami fölött később majd sáfárkodásra lesznek hivatva. gyona és pénze, vagy ha tetszik, pártállása és életkora habilitáljon bizottsági taggá. Kívánjuk és ha kell, az evangé­lium jogán követeljük is, hogy forrón szeretett városunkban csak azok viselhessék ezt a súlyos cá­­fárságot és felelősséget jelentő drá­ga megbízatást, akiket független­ségük, szaktudásuk, komoly készült­ségük és életb­ölcsessé­gü­k, a köz ítélete szerint méltóvá tesz arra, hogy én es te reá bízzuk polgári életfeltételeink és életlehetőségeink biztosítását,és városunk ügye fej­lesztését. Ma már a fejbóliingató Jánosok kora lejárt. Ma már csak az az ember marad­hat pozícióján, aki áldozatos munkával, nagyon sok terhet és még több önzetlensé­get vállalva, szolgálatnak tekinti a j,közösségi megbízatást. Nem szabad annak sem megtör­ténnie, hogy legyenek városatyák, akik elköltözésükkel, megszakíta­nak minden közvetlen életközössé­get ,városunk polgáraival, törvény­hatósági bizottságunk munkájából részt nem kérnek, de távol mara­dásukkal kizárják esetleg azokat a soron lévő póttagokat, akik talán többre hivatottak és mélyebben tudják életüket a köznek szentelni. Nem szeretném azonban, ha úgy tűnnék fel, mint fecsegő kritikusok. Ehhez jogunk lehet, megtehetjük, de nem építünk vele. Mi pedig épí­teni akarunk. „Nem vagyunk elragadtatva városunk parlament­jének mai összetételétől és munkájától“ „Ennek a városnak a szeverén sokan csak utazni akarnak, de kivsil kevesen“ Nem akarnánk városatyasá­got. — Nem kívánjuk senkinek sem a he­lyét, csak azt kérjük, kívánjuk és követeljük, hogy akik helyükön vannak, töltsék be szolgálatukat egész és becsületes magyar ember módjára, ne csak a kevesek, hanem a teljes egész is. Ennek a városnak a szekerén so­kan csak utazni akarnak, de húzni csak kevesen akarnak. Mi oda aka­runk állani a lőcs mellé, nem azzal a szándékkal, hog egymást legyűr­ve hamarább a kocsiba jussunk, hanem azzal a vággyal, hogy húz­zuk és toljuk ezt a nehéz szekeret, a maga rettenetes nagy életterhé­­vel. A lőcsnél­’akarűunk állani,’ a terhet akarjuk vonszolni, mert tud­juk, hogy egyszer nekünk kell állani majd a szekér rúdja mellett. A város perifériáin az elhagyot­tak rajját éppen úgy, mint az ér­telmiségi fiatalság sok jogos pana­szát és óhaját mi vegyük magunk­ra s vállaljuk azt is, hogy élő lel­kiismeret legyünk azok számára, akiknek mint élő társadalom, a hi­vatalos város helyett, isteni jogon és kötelezettségen segíteni kell. — Állítsuk össze mit akarunk és ho­gyan akarjuk. Ne a kormányműért nyúljunk, hiszen erre nagyon sokan vannak, hanem mutassuk meg, mit szeretnénk és mihez ajánljuk fel erőinket, fiatalságunkat, ruganyos­ságunkat és tettrekészségünke. Ezért egyelőre ne a mennyiségre, hanem a minőségre törekedjünk. A hegyünk komoly értékegység, akit nem Ieátét­­figyelembe nem venni, akit nem lehet kiközösíteni, akit nem lehet elfelejteni, hanem, aki­ket komolyan fel lehet és fel kell 3 WBeQ £*K MEINL-üzletek Miskolcon: Széchenyi-u. 15. és Zsolcai- kapu 2. használni az építő munkára, így lesz várospolitikánkból országot építő nemzet­politika. „Jobb és Igazabb magyarok akarunk lenni, mert jobb és Igazabb magyar életet akarunk teremteni" A bebilincselő és nagy lelkese­dést kiváltó beszédet fergeteges tapsvihar fogadta. Csépe Jenő polgári iskolai tanár a katolikus fiatalság nevében elfo­gadta és megértőleg taglalás al­a vette Novotny Gyula beszédében körvonalazott programot, majd megragadó gond­ola­tokkal vázolta a krisztushivő magyar fiatalság kö­vetendő útját. Pontban éjfélkor ért véget a ka­tolikus és református fiatalság testvéri találkozója , s a néptelen utcákon ,kis csoportokban tova­siető magyar fiatalok vitték szerte­szét a városba a felejthetetlen­ este benyomásait. Két évvel ezelőtt egy­­őszi­ estén tartották az első közös találkozást. Éjszaka, tábortűznél. Ideák világát keresték s közben megtalálták egymást a realitás világában. Ismergetni, kutatgatni kezdték egymást s egymás lelkében boldog ámulattal fedezték fel a kö­zös gyökeret: a magyart. A megis­merés után kezet nyújtottak egy­másnak, barátságot kötöttek s min­dennapi problémáikból szövegezték meg élettextusukat: jobb és iga­zaink magyarok akarunk lenni, mert jobb és igazabb magyar éle­tet akarunk teremteni. Kijelentet­ték, hogy nem forradalmárok, csak igényes magyar fiatalok, akiknek nem minden mindegy. Megvallották egymásnak sérthetetlen hitüket­­ és elszánták magukat az elindulásra. Március 29-én a Palóczy utcai gyü­lekezeti teremben, hétfőn a Szent Imre Otthonban proklam­álták aka­ratukat Jóleső tudni nekünk is, hogy Miskolcon a­­Felsőp­agyaror­­­szági Reggeli Hírlap volt az első lap, amely lemérte e fiatalok sú­lyát és elismerte, hogy: „ez a fiatal társaság jogos helyet kért ebben a városban. És még valami mást is kérnek: fiatalos bátorságukhoz az öregek bölcsességét, de ezért adni is akarnak valamit: az öregek böl­csességéhez a fiatalok bátorságát“ — írtuk ekkor. Az Avason egymás szemébe néző fiatalság már egy­másba karolt, rövidesen hallani fogjuk, h­ogy kopogtatnak az­ eddig bezárt ajtókon türelmesen, de szí­vósan. Az öregek bölcsességétől függ, hogy csupán a generációs probléma naivul újszerű, kézlegyin­téssel és mosolygással elintézhető jelentkezésének, vagy pedig az épí­tés elszántságával és a megbízatás érzésével, fanatikus magyarsággal, szebb és a mainál jobb holnap igú­nyéval feltörő új hajtásnak, Ígére­tes rügyszemnek fogják e tekin­­teni, cV.fel-adná ezt a’ fiatal, .egy taporsfá' tömörült . sér égét,, Miskolc­­nak'ilég kell hallania. Miskolc meg fogja hallani kopogtatásukat. (k. ml

Next