Szabad Magyarország, 1945. július-december (2. évfolyam, 145-294. szám)

1945-07-01 / 145. szám

Matyó honfoglalás írta : Vajda Gábor A földi Troán végrehajtása so­rán többször jártam Mezőköves­den­ ez év tavaszán. A minap meg alig teszem le a ceruzát, amellyel­­végigszántottam a péterpáli ve­zércikk kefelevonatát, máris igye­­keztem ismét Matyóország fővá­rosába, ahová a Földmunkások és Kisbirtokosok Szabad Szakszerve­zetének székházavató ünnepére hívtak szeretettel, díszes mátyá­­t­intás meghívóval azok a kitűnő elvtársak, akikkel annak idején a földreform kérdései körül folyta­tott viták során melegedtünk ősz­sze. És mostani látogatásom, ha lehet, még tanulságosabb volt, mint az előbbiek. Március elején, amikor még nem jelent meg a földreformról szóló rendelet, de cikkeinkben már közvetlenül kutattuk a ma­­gyar föld robotosai jövendő sor­ának alakulását, megírtuk, hogy a h­azai társadalom és gazdása egyenlőtlen fejlődése következté­ben az ország egyes vidékein nem lesz lehetséges a földreform helyi megoldása és az ilyen körzetek­ben telepítésre lesz szükség. Ez vonatkozott Mezőkövesdre is. Ám könnyű valamit elgondolni, köny­nyű a dolgokról szépen beszélni, de nehéz szavainknak hitelt sze­rezni akkor, ha a fasizmus és 25 éves reakció által váltig hitegetett, ezerszer becsapott és félrevezetett néppel állunk szemben. Hiába mondták el saját vezetői, hiába vázoltuk mi beszédeinkben és a tanácskozások során, hogy a de­rék, dolgos summás nép jövője, földje biztosítva lesz, csak fel kell keresni a Dunántúl általuk jól is­mert nagybirtokait, vagy a dol­gozó magyarság rovására zsíro­sodó sváb falvak, ők várták a kézzelfogható bizonyságokat. Ve­gyes érzelmekkel nézték hogyan v­eszi birtokba tulajdonát a szom­széd községek, járások népe és várták, lesték a Dunántúlról ér­kező híreket. Hiszen dacára a bi­zalmatlanságnak, megragadt ben­nük a szó és várták, hogy kaszá­jukat ismét a Dunántúl fekete televény földjén ringó gazdag kalászerdő felett köszörülhessék élesre a harmatos nyár­ hajnali búzatáblák szélén. Várták a híre­ket, várjon, hogy állanak az ura­dalmi épületek, vájjon mi van szerszámukkal és ruhájukkal, mi van majdnem egymillió pengő ér­tékű járandóságukkal, amit a kö­­vesdi summások hagytak hátra azon vidéken, amikor kihasznál­va a Vörös Hadsereg közeledését, hazaszöktek, nehogy Német­országba hurcolják őket a sváb Volkshundistákból lett SS-belgá­rek . . .­­*r * s. És íme az elméletet, a telepítés elméletét átvitték a gyakorlatba. Fáradságot, munkát, utánjárást nem kímélő vezetőik Juhász, Ko­vács és Varga elvtársaink egyen­gették az új matyó honfoglalás útját és Péter és Pál napjait az „ellenőrző“ körútjáról haza­érkező Kovács elvtársunk öröm­mel jelentette, hogy a kövesdi népes matyócsaládok százai talál­tak új otthont és laknak­ tisztes­séges házakban, dolgoznak gaz­­dagr termést hozó földeken és ha ulnák vissza a magyar földet a nem­izeláruló sváboktól és nép szipoly­ozó földesuraktól« t*». ! • ~ UÜ süti, egy másik honfoglalás is végbe ment Mezőkövesden. Ahogyan földhöz jut távol falujától a sum­­másnép egy része, úgy növekedik a községben is nincstelen föld­munkás becsülete. A régi Föld­munkás Szövetség, ma már Föld­munkások és Kisbirtokosok Sza­bad Szakszervezete, részt vesz a község ügyeinek intézésében és már eddig is nagy érdemeket szerzett a közellátás biztosításá­ban. Péter és Pál napján sérült kis helyiségéből, ahol még a fel­szabadítás másnapján megkezdte működését, a község főterére, Mezőkövesd leghatalmasabb épü­letébe költözött a szakszervezet. Föld, Kenyér, Szabadság! — Ta­nulj, hogy taníthass! — hirdetik az épület falai és hirdetik egy­úttal a népi demokrácia meg­dönthetetlen erejét, ment íme Ma­tyófold központjában, nem a völyfös szolgabíró, nem a kakas­­tollas népsanyargató páváskodik most már, hanem elnyomás és üldöztetés után lendítő erővé lelt a magyar mezőgazdasági lakosság­harcos tömegszervezete. „Csak ott értünk valamit el a múltban, ahol szocialista parasztmozgalom volt — mondotta ez ünnepi estén Ve­res Péter, a Nemzeti Paraszt­párt elnöke. És ennek a föld­munkás és kisbirtokos paraszti tömegnek a jelenben sem kell más. Nem kell nekik a hatá­rozottan antal istvános emlékek­et ébresztő Parasztszövetség felújí­­tott formája sem. Amiképpen át­vették az egykori Faluszövetség fellelhető ingóságait, azonképpen bele kívánnak szólni az OMGE sorsába is . . . „Fel fogunk emelkedni a mun­kásosztály segítségével és irányító szerephez jutunk hazánkban“ — mondotta a kövesdi matyóünne­pen Rácz Gyula, a szakszervezet egyik országos vezetője és a pa­raszti tömegek Juhász Sándor szavai nyomán lelkesen éltette a munkásság a közöttük meg­jelenő hivatal képviselőit Nógrádi Sándor északmagyarországi párt­titkárt, Oszip István főispánt, elv­társainkat a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagjait és Fekete Mihály nemzet­gyűlési képviselő elvtársunkat, aki mint a Matyóföld ipari mun­kássá lett városba szakadt szü­lötte, lelkes szavakkal tolmácsolta a munkásosztály üdvözletét: „Ne hagyjuk megbontani, erősítsük, mélyítsük a munkás­­oszt­ály és a parasztság harcos szövetségét, szeressük, becsüljük meg egy­mást, hogy közös küzdelmünk által végre meg tudjuk valósítani az oly sokáig elnyomott és a ma­tyó dolgozók által is annyira meg­érdemelt demokratikus népi Ma­gyarországot!“ Veres Péter és Rácz Gyula a földműves nép jövőjéről beszéltek Mezőkövesden Mezőkövesd, június 30 Június 28-án este Veres Péter, a Nemzeti Parasztpárt és az Or­szágos Földrendező Tanács el­nöke tartott előadást a mozi he­lyiségében, ahol a parasztság jö­vendő útjaival kapcsolatban a­­ múltról a népiskolázás szörnyű viszonyairól, a népi írók mozgal­máról és a parasztság szervezett felemelkedésének lehetőségeiről beszélt. Az est műsorát a helyi iskolák énekkara, a szakszervezet soraiból kikerülő szavalók és mű­kedvelők színesítették. Tomboló­­ sikert aratott a gyönyörű népvise­letben előadott színpompás ma­tyó aratótánc. Másnap a főtéri templomban tartották meg a szakszervezet zászlószentelési ünnepélyét. A szentbeszéd, az egyház és a dol­gozó nép helyes viszonyának megteremtéséről szólott. Délelőtt nyitott meg Dala József és Takács István festőművészek tárlata a Magyar Kommunista Párt új he­lyiségében. A díszebéden a járás főjegyzője üdvözölte az ünnep vendégeit és a helyi földmunká­sok és kisbirtokosok szakszerve­zetének áldozatkész vezetőségét. Az üdvözöltek részéről Veres­ Pé­ter, R­ácz Gyula, Vajda Gábor és Juhász Sándor válaszoltak. Délután a gimnázium udvarán a Szózatot énekelte az iskola gyermekkara, a leánynövendékek tornabemutatót tartottak, majd a mezőkövesdi fiatalság gyönyörű népviseletében remek aratóünne­pet tartott népi táncokkal, éne­kekkel és a népi szólások, versek felelevenítésével. Veres Péter, mint az egykori Földmunkásszö­­vetség neveltje üdvözölte az ün­neplő szakszervezetet, amelynek csak Kövesden már mintegy két és félezer tagja van és rámutatott a szervezet céljaira és szerepére az új Magyarországban.­ Beszéde után újabb matyó népi táncokat mutatott be a fiatalság. Fekete Mihály elvtárs Mezőkövesd dol­gozó népét köszöntő szavaiban arról beszélt, hogy a mezőgzda­­ság dolgozóinak ki kell venni ré­szüket abból a nagy termelési csatából, amelyet az ipari mun­kásság kezdett az ország újjáépí­téséért. Örömét fejezte ki afelett, hogy szülőfalujában erős mun­­kásmozgalmat talál a magyar pa­rasztság első szabad aratásának ünnepén. Befejező szavaiban rá­mutatott a termelést szabotáló, a spekulációt fokozó és a munkás­paraszt egység megbontására tö­rekvő reakció elleni harc kímé­letlen fokozásának szükségessé­gére. Rácz Gyula a földmunkásság jövő feladatairól és a mezőgazdasági munkabérekről Rácz Gyula elvtárs a földmun­kások és kisbirtokosok szakszer­vezetének országos vezetője be­szédében hangoztatta, hogy ma 700 ezer magyar család foglalja el ezt a négymillió holdat, ame­lyen azelőtt 15—10 ezer nagybir­tokos gazdálkodott. A szakszerve­z­et feladataival kapcsolatban ar­ról beszélt, hogy mintegy 250 ezer földnélküli mezőgazdasági mun­kás életszínvonalát kell felemelni kollektív szerződésekkel és az egész dolgozó nép érdekét szol­gáló termelési és fogyasztási szö­­vetkezetekkel ismertette a szak­szervezet által kiharcolt mezőgaz­­­das­ági munkabéreket is Lejesén . ««swíBaPMMs®.­, m­agemmmsemmiidm ! AO AKiV a**#k­rr­Unta« akaw»*­l\ g\ rll” 5 ] k«t vpsz, előd­je.pl árbsa ZIKMSiR ékszerész Széchenyi­ utca 3. Bej­árat a kapu alatt tette, hogy ellátás nélkül nyolca­­dos, teljes ellátással kilencedes részt kapnak a részesaralók. A pénzbér napi 10 órai munka mel­lett 8 pengő órabér, 25—50 szá­zalékos túlórapótlékkal. A szövet­kezetekkel kapcsolatban kijelen­tette, hogy át kell szervezni a régi reakciós szövetkezetekés munkás­­par­asztszövetkezetekké és bizto­sítani kell a szakszervezet ellen­őrzési jogát. Beszédének befejező részében a parasztnők és paraszt­inak felé intézte szavait és rá­mutatott arra, hogy a szakszerve­zetnek életre-halálra harcot kell hirdetnie a reakció ellen. Ezt a harcot és az ország újjáépítését, amely nem fog nehézségek nélkül menni, együtt kell megvívnia az egész magyar társadalomnak és reméli, hogy az ünnepség alkal­mával tapasztalt egység a dolgozó nép, az egyházak és a hadsereg között fennmarad és eredmé­nyessé teszi a nehéz feladatok megoldásáért folyó küzdelmet. Juhász Sándor a szakszervezet helyi titkára zárószavaiban beszá­molt az elért eredményekről a telepítés, summás közvetítés, szék­házépítés és tagtoborzás terén.­­Az ünnepség amelyen Oszip Ist­ván főispán és Nógrádi Sándor, a Magyar Kommunista Párt Észak magyarországi vezetője is megje­lentek, a Himnusz eléneklésével ért véget. Kikísérték a népügyészséget dr. Molitor Jesu nysla? főszolgabírót Miskolc, június 30. Mint már megírtuk, az Államrend­­őrség főkapitánysága letartóztatta dr. Molitor­­Jenő nyilas főszolgabírót, aki a nyilas mozgalomnak segítséget nyújtott a hatalom átvételéhez és megtartásához. A Gestapónál mint besúgó működött és a szovjetellenes hírverés szolgálatában állott. „Mi a fasizmus“ és „Milyen vett a bolsevista uralom“ címen az evangélikus diák­­szövetségben uszító hangú előadást tartott. Október 15. után a Szálasa rádió parancsára azonnal fegyveresen és nyilas egyenruhában jelentkezett szolgálattételre Pünkösdi Mihály dr. nyilas főispánnál és azonnal felvette az érintkezést a német SD alakula­tokkal, melyek az ő és több nyilas részvételével megkezdték a miskolci , baloldali elemek összeszedését. Molitor több olyan orvosi bizo­­nyítványt elsikkasztott, melyek alap­ján egyes elfogottakat szabadon kel­lett volna bocsátani. 1944. év no­vemberében „érdemeiért“ főszolga­­bírónak nevezték ki. Amikor a felszabadulás után az államrendőrség letartóztatta, az őt őrző rendőr őr­­mestert ezért „hazaárulónak“ ne­vezte. Dr. Molitort ma átkísérték a nép­ügyészségre. __ BIRKÓZÁS. Értesítem az összes MMTE birkózókat, hogy a pénteki ünnep miatt tréningünket szombaton délután­­i órakor tartjuk. Július 8-án a budapesti K­­AC ellen mérkőzünk. Egyben felkérők a­ birkózást kultiválni óhajtókat, szerdán és pénteken, jelentkezhetnek tréningünkön az Uránia mozival szemben lévő Bolgár’­­­j Eac­me helyiségében. Fügedi Árpád e-szd /j

Next