Szabadság, 1896 (5. évfolyam, 1-70. szám)

1896-01-01 / 1. szám

1806 január 1. munkabíró erővel továbbra is a küzdő téren marad­tok ; de a távolból is meleg érdeklődéssel kisérem lépéseiteket s mindig édes örömet fog nekem szerezni törekvéstek sikere , a neveitekhez fűződő elismerés. Ha nem csal engem az a meggyőződés, melyet drága kincs gyanánt viszek magammal, hogy közös pályánk küzdelmei közt rokonszenvetek és barátsá­gotokat kiérdemeltem, ne maradjon teljesülés nélkül azon búcsú-kérelmem se, hogy sziveitekben emlékem­mel együtt ezt a jó indulatot ezután is megőrizni szíveskedjetek. Isten veletek! Miskolcz, 1895. deczember 28-án. Lévay József, alispán. — Városi közgyűlés. Szombaton délután Mis­­kolcz­ város képviselőtestülete Soltész N­a­g­y Kál­mán polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyű­lést tartott, melynek legtöbb tárgya fölött az lett a határozat, hogy a közgyűlés 1896. évi január 27-én fog határozni. Ilyen elbánásban részesült a tüzér-lő­­szertár építéséhez szükséges föld megvásárlása, a Nagy-Hunyad utcza felső részének, valamint a fő­­utczának a Pannónia szállótól a színházig szabályo­zása ügyében beadott tanácsjelentés. Dr. Ferenczi Henrik árvaszéki ülnök lemondását sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés, a­ki a város tisztikarának kiváló munkaerőt képviselt. Tudomásul vette azt, hogy a helypénzszedési jog Dick Mór jelenlegi bér­lőnek adatott. Közgyűlés végén Soltész Nagy Kálmán polgármester boldog új évet kívánt a képvi­selőtestület tagjainak, a­kik a polgármester éltetése mellett eloszlottak. — Új évi tisztelgések. A mai nap a jó kivá­­ natok és tisztelgések napja lesz. Mint értesülünk, testületileg tisztelegni fognak: Kun Bertalan és Zelenka Pál püspököknél, dr. Miklós Gyula főispánnál, dr. T­a­r­n­a­y Gyula alispánnál, Soltész Nagy Kálmán polgármesternél, Ortvay Miksa törvényszéki elnöknél, Radványi István kamarai elnöknél, Görgey László üzletvezetőnél és a többi hivatali főnököknél. — Kinevezés. A kereskedelmi m. kir. miniszter V­o­g­­ Antal m. á. v. mérnököt Jásznagykun-Szol­­nok- és Békésvármegyék területére a fűtőházakhoz kazánbiztossá nevezte ki. — Áthelyezés. Billaui Forstner Ferencz vezér­őrnagy, a 30-ik gyalogdandártól a 6-ik hadtest pa­rancsnokságához helyeztetett át. — Csillaghullás. A múlt évben szolgált egy­éves önkéntesek már megkapták kinevezésüket, a­melyből megtudjuk, hogy valamenyi a helybeli 5-ik gyalogezredhez lett kinevezve és pedig hadapró­d­­tiszthelyettesekké: Fuchs Vilmos, Lich­tenstein László, Kun József, Illy Károly, S­­­a­­rosolszky Lipót, Szűcs József, Strausz Ig­­nácz, Dobozi András, Balázs Jenő, Flamm Dezső és Szabó János. Hadapród-őrmeste­­rekké: Gerstner Lajos, K­­­i­m­k­ó Sándor, S­z­o­­boszlay Géza, Fodor Zoltán, Smaregla János, Grosz­m­an­n Ödön, Smitt József, Zár­­i Albert M­a­t­u­s­k­o­v­i­c­h Miklós, Szarvas Albert és P­al­la­g­h­y Zoltán. — Eljegyzés: Török Lajos vasúti mozdony­­vezető, vasárnap váltott jegyet Fi­lep Józa kis­asszonynyal, Fi­lep József ev. ref. tanító kedves le­ányával. Boldogságot kívánunk ! — Esküvő Blau Emil festő, miskolczi lakos vasárnap délelőtt polgári házasságra lépett F­­­e­i­­szig Lenke urhölgygyel­, Fleiszig Ede miskol­czi kereskedő kedves leányával. — Az izr. nőegylet bálja, mely 5-én lesz a Seper-szálló nagytermében, igen fényesnek ígérkezik. A rendezőség, melynek élén Dr. Weisz Géza fiatal orvos áll, mindent elkövet, hogy a nőegylet ez évi mulatsága is egyike legyen a farsang legélvezetesebb estéinek. —­ Ruhakiosztás. A d.-győri vasgyárban hétfőn 270 gyermeket ruházott fel a gyári tisztviselők jó­tékonysága. Teutschl Ferencz kir. tanácsos, felügyelő szép beszédet intézett a jelenvoltakhoz, mely után a gyermekeket megvendégelték. — Simándy karmester jutalomjátéka. Szom­baton a­­Kis Alamuszia kerül színre, Simándy Jó-K­íh­ tu­dozásait azzal, hogy megteljen a nézőtér, mert bi­zony csak az ő ügyes keze tartja a lelket a külön­ben elég gyenge zenekarban. — Jégpálya. Az ág. ev. templom udvarán lévő jégpálya már megnyittatott az ifjúság nagy örömére — Egy bús szózat. Leverő hírt vettem Tompa religuiának kiadójától, Ferenczy B. miskolczi könyv­kereskedő úrtól. A nagy író hátrahagyott egyházi művei nem jelenhetnek meg, mert a megrendelők száma a százat sem üti ki. Sok mindent hittem, sőt tapasztaltam is már a magyar prot. irodalmi viszonyokról; el is voltam reá készülve, hogy Tompa nevének varázsereje, szellemének kiválósága sem lesz képes ezreket indítani az előfizetésre, de hogy 100, mondd egyszáz megrendelője se legyen, arra még gondolni sem mertem. Ez már nem kö­zönyösség, ez már bűn. Hogy miért? — erre feleljen meg magának hazánk 8 millió magyarja, vagy ha felekezeti körre szorítjuk, negyedfélmillió protestánsa, vagy ha még ad infinitum viszszük a korlátot, negyedfélezer prot. lelkésze és lelkésztanára. Ez uttóbbiakhoz, ezek között is a tehetősebbekhez kiáltok én, egy siró felhő, a­kire Tompa hányó emlékezetének még egy pirosló fénye süt. Ne enged­jék, hogy Tompa nagy szellemének alkotásai, pár­tolás hiányában, az enyészetnek adassanak át ! — Valamikor, nem is olyan régen, Tompa egyházi be­szédeiből egy kiadás nem volt elegendő, másodikat is rendezni kellett. Ma ugyancsak ő neki eddig még kiadatlan papi dolgozatai nem nyerik meg azt a morzsányi kegyet, hogy napvilágot lássanak. Difficile est satyram non scribere. De hát Tompának szól e ez a közöny, vagy a magyar prot. irodalom képét mutatja ? Bármi, erre csak egy szó van a szótárban: szégyen. Én nem hiszem, nem hihetem, nem akarom hinni, hogy a magyar protestánsok végre magukba ne szálljanak, s minden jóravaló irodalmi vállalatot még ha az nagyjaink emlékének, szellemének lealázásával jár is, veszendőbe menni hagyjanak! Debreczen, 1895. decz. 21. S. Szabó József. — Tánczestély. A miskolczi izr. ipartársulat betegsegélyző egylete 1896. január hó 19-én a Ko­rona szálloda disztermében zártkörű tánczestélyt ren­dez. Kezdete este 8 órakor. Személy­jegy 1 frt. Csa­­ládjegy 2 frt. Számozott karzati ülőhely 80 kr. Je­gyek előre válthatók: Rosenberg Grynla, Kálnai Lipót, Baumgarten Dániel urak és özv. Weiszberg Adolfné úrnő kereskedéseiben és este a pénztárnál. — Nyúlfogas. Egy felvégesi gazda ember bal­lagott be a kapitánysághoz, elpanaszolni a sorsát, hogyan fogott nyulat szabadkézzel, mikor harmadma­gával ment volna ki a tanyára. A csapáson a­mint mentek, ép egy nagy tapsifüles lapult meg. János gazda, a panaszos, hátraveti a subáját, s ráborul a nyulra, hogy magához ölelje. De a nagyfülű tapsi is dühbe jött a bizalmával való ily rút visszaélésre s a merénylet ellen végerőfeszítéssel párosult rúgások­kal védekezett. „Ahogy elhasalok, — folytatja János­i gazda a panaszát — meg rúgja a képembe a havat, ■ hogy egy szemet se láttam, oda kiáltottam a Ban­­­dinak . Üss a fejb­e, te! A mög ütött, oszt............* Az előadásban ideáig jutva, János gazda oda vitte ’ fejét a kapitány elé és lehajtván az asztal fölé, igy J folytatja — „oszt ide tanát a kampóssal.“ — Hatat ■ más daganat domborult János gazda fejebúbján, le s bal füléig, a melyre a bot lecsúszván, a leválási pro­cessus némi tüneteit okozta. — Hát a nyúl ? — kérdezte a kapitány. A nyúl — fújja ki a bajuszon János gazda — am meg el­szaladt. — Rendőri hir. Nincs hir, nincs újdonság . . . hallatszott a riporterek ajkáról s hangjukat vissz­hangozta a bérez, a róna. — Egyetlen nyomorult tolvajocskát nem bírtak elfogni. Bír. Borzalmas rend­őrség. Mindössze az a hír szivárgott ki, hogy éjjel ■ két czirkáló rendőr a Széchenyi-utczán egy elkénysze­redett embert talált a falhoz támaszkodva. A két­­ rendőr, hogy a megfagyástól megmentse a szegény embert, vállára vette és czipelte be a városházára. A ■ két rendőr viasszal izzadott, mire a városházára érk­­­kezett az emberrel s csak ott tűnt ki, hogy az a­­ szegény ember tulajdonképen nem fagyott meg, ha­­j nem — részeg. Nincs többé vonatösszeütközés. Simon István, debreczeni ev. ref. tanító, egy igen áldásos­­ találmánynyal gazdagította a világot. Az ő találmánya­­ megszünteti a vasúti szerencsétlenségeket, a­melyek­­ pedig az egész föld területén ezer, meg ezer ember iz életébe kerülnek évenként. Valóban, ha találmánya a gyakorlatban beválik, az emberiség Simon István­nak, nagy hálára lesz kötelezve. Pedig azt kell hin­­­nünk, hogy a találmány jó, mivel több szaktudós,­­ kikkel Simon felfedezését közölte, bátorította őt arra, '' hogy talá­mányára kérjen szabadalmat. Sok unszo­­ezt meg is tette, s a szabadalom-levelet, ma ö ' •"-ával ellátva, a kereskedelemügyi mi­megkapta. A találmány czime: meggátlására szolgáló beren­­vRBottak és e szakmába vágó körök figyelmét. Az érdekes és nagy fontos­ságú találmányról közöljük a következő ismertetést : A találmány lényege az, hogy ha téves váltó-állí­tás következtében két állomás közt két vonat szembe indul egymással, azonnal elektromos csengő szólal meg úgy az egyik, mint a másik­­lokomotivon és pedig a vonatvezető szomszédságában, ki is, a­mint ezt a jelzést hallja, azonnal megállíthatja a vonatot. De ezen kívül a két állomás közt robogó vonatok vezetői telefon útján még beszélgethetnek is egymással. Ha váltakozó áramot vezetünk az elektromos csengőn keresztül, úgy nemcsak a szembe menő, hanem az egymás után haladó vonatok is csengetnek egymásnak, mihelyt pedig ez a figyel­meztetés bekövetkezett, a vonatvezetők megkérdezhe­tik egymástól útirányukat, menetsebességüket és így elháríthatják az összeütközést. Az elektromos­ság vezetésére a vasúti ginek felett körülbelül fél­­sin-távolságnyira egymástól két elszigetelt csupasz drót vezetendő egyik állomástól a másikig, a­hol minden összekapcsolódás vagy levezetés nélkül vég­ződnek. E drótokkal olyan villa alakú rúd közli az­ áramot, mint a­minő a felső vezetékű elektromos vasutak kocsijain tényleg alkalmazásban van. Míg egy vonat mozog két állomás közt, addig csengetés nem történik, mihelyt azonban másik is lép a pá­lyára, azonnal áramzárás következik be, s a csen­gők megszólalnak. Az állomások vágányai felett is lesznek vezetékek, a­melyek a sínnel együtt lesznek válthatók. A tilos vágány vezetékei pedig egymás­sal kapcsolandók össze, mi által az következik be, hogy ha az állomásra berobogó vonat ilyen vágányra téved, maga­ magának azonnal csengetni fog, mely esetben a vonatvezető rögtön tájékozva van a vesze­delemről s a vonatot idejében megállíthatja. — ZitkoVSZky fényképész egy hirdetését olvas­tuk, mely szerint vasár- és ünnepnapokon féláron készít férvképeket. Városunk e törekvő polgára élénk tanujelét adja ezáltal szakmája terén versenyképes­ségének, ki­fáradhatlan munkássága­­.révén megér­demli az általános támogatást. A múlt tavaszszal készült el saját találmány­ú pillanat­gépe, mely nem­csak itthon, de külföldön is méltó és nagy feltűnést, érdeklődést keltett. Őszszel szaklapot indított, mely a budapesti, fényképészeti szakegyesület hivatalos lapja lett. Legújabban pedig cynkographiai klisék készí­­tésére rendezkedett be, mely ipari szempontból nagy fontossággal bír. Csak gratulálhatunk és sikert kí­vánhatunk törekvéseihez. — Spiritistikai művészetek. Néhány nap óta czifra falragaszok vonják magukra a sétáló közönség figyelmét. A falragaszok Homes és Fey a hírneves antispiritisták világhírű előadásai közül ábrázolnak néhányat, a nagy hírnevű művész társaság, mely Budapesten 52 napon lépett fel egymásután és szíve­sen látott vendége volt több európai nagyhatalmas­ság udvarának, folyó hó 8-án közönségünknek is be fogja mutatni a Seper-szálloda dísztermében utólér­­hetlen művészetű titokzatos előadásait. A műsor a legérdekfeszítőbb spiritistikai és hypnotikus mutat­ványokat foglalja magában és az előadás előrelátha­tólag rendkívül élvezetes lesz. E helyen megemlítjü­k, hogy Homes úr és Fey úrhölgyek Davenport kisasz­­szonynyal a török szultán sü­rgönyi meghívására a török szultán udvarában nagyszabású művész estélyt rendezett, melyen a szultán egész háreméves megje­lent. Az odaliszkok sűrű rostélyos rácsozaton ke­resztül szemlélték a mutatványokat és élénk tetszés­sel fogadták a programoi minden számát. Homes úr és Davenport kisaszony ismételni fogják nálunk is azon mutatványokat, melyek a szultán háremében a legnagyobb tetszést aratták. Az estélyre Ferenczi B. könyvkereskedésében a következő jegyek kaphatók Körszék 2 frt, zártszék 1 frt, belépti díj 50 kr, diák­jegy 50 kr. Az előadás iránt széleskörű érdeklődés mutatkozik. — Mai lapunk hirdetéseiben foglalt új gyors­írászati tanfolyam közleményére felhívjuk t. olva­sóink szives figyelmét. SZABADSÁG. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Honti Miklós. Helyttes szerkesztő s lapkiadó : Ruttkay Menyhért. Főmunkatárs : Hrebenda Béla. NYILTTÉR. Köszönet nyilvánítás. Azon megrendítő csapás alkalmából, mely engem feledhetlen némi elvesztésével ért, a jóleső részvét annyi nyilvánításával kerestek fel, hogy vagyok képes a hálával kint megköszönni, miért első köszönetemet a fáj­telen állapotomban a fogadott részvétet­e is ez után fejezem dalmamban résztvev Miskolcz, 1895. dec/. 28-án. Dr. Sidlauer Ármin. II I

Next