Szabadság, 1897 (6. évfolyam, 1-104. szám)
1897-09-11 / 73. szám
Miskolcz, 1897. VI. évfolyam, 73. szám. Szombat, szeptember 11. ELŐFIZETÉSI ÁR: Negyedévre 1 frt 25 kr. Félévre 2 , 50 „ Egész évre 5 „ Megjelenik minden szerdán és szombaton. Egyes szára ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Széchenyi u. 45. sz. a Wagner és Szelényi (ezelőtt Gedeon és Tsa) nyomdája. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési díjak, hirdetések, nyiltterek és reklamácziók. POLITIKAI LAP. A MISKOLCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT KÖZLÖNYE. Egyes példányok Groszman J. antiquar-fizletében, Falkenstein S. dohánytőzsdéjében, Hesz Jenő, Gubás F., Groszmann J. és Nagy Lajos fűszerkereskedésében kaphatók. Hirdetéseket felvesz s rendkívül olcsó áron közöl a kiadóhivatal. Segítséget a népnek! Hiába adnak a búzáért 11—12 frtot, az ajtón kopogtat az Ínség! A 6 forintos búzaárak nem is oly régen letűnt korszakában csak mintegy mesebeli Eldorádóról álmodoztak a magyar gazdák arról az időről, amikor emelkedni fog a búza ára, mint régen volt, 8 írtra, 10 írtra, 12 írtra. Most a közös vámterület s a közös ügyes vámpolitika daczára 12 írtnál magasabbra emelkedett a búza ára, a búzatermő nagy magyar Alföld mégis inkább szomorúságnak, mint a vigalomnak tanyája. Azt hihettük, hogyha valamikor 12 irtot ér el a búza ára, a nyitrai földektől a Bácskáig, a Bánságig hegyen-völgyön lakodalom lesz. Szó sinc róla! A 12 frtos búzát termő földeken nem a víg örömdal szól, hanem az éhínség kísértetének rémes suttogása hallatszik. Igaz, hogy nagy ára van a búzának, de mit ér az, ha nincs búza. A cséplések szerint az aratás eredménye még rosszabb, mintsem gondolni lehetett volna. Amikor egyszer végre a világ rossz gabonatermése következtében hatalmasan felszökken az ára a magyar búzának, akkor se a magyar termelő gazda látja annak hasznát, hanem a kereskedelmi üzérkedés. Nagy ára van a magyar búzának s a magyar gazdának még sincs pénze. Pedig itt az ősz, amikor a gazdának fizetni kell. Fizetni kell a múlt aratás óta felgyülemlett adósságot, fizetni kell a búzatermő földjére az alacsony búzaáras években betáblázott jelzálogkölcsön törlesztését. De nemcsak a múlt mulasztásait kell pótolni, de bevásárlásokat kell tenni a télre. Gondoskodni kell a téli élelemről és ruházkodásról maga és családja számára. Gondoskodni kell a gyermekek iskoláztatásáról és így tovább. Fizetni kell az adót. De ha már a gazdának nincs pénze s az nem fog bevásárolni, nem lesz pénze a magyar iparosnak s a magyar kereskedőnek sem. Az ínség kisértete tehát nemcsak a magyar gazda ajtaján kopogtat, hanem az iparos és a kereskedő ajtaján is. És nemcsak az Alföldet érinti a dolog. A veszedelem határozottan országos jellegű, mert nemcsak, hogy nincs búza, hanem rothad a burgonya is, ami a felső megyékben ínséget jelent. És hogyha nincs pénze a birtokos gazdának, nem kereshet tőle a napszámos ember sem. Az országos ínség bekövetkeztetésének nagyon komoly jelenségeivel állunk szemben. De hát a társadalmi életnek álladalmi szervezetében élünk. Nemcsak azért adózunk, hogy a fekete-sárga generálisok 16-dik lovának is legyen ablakja, hanem azért, hogy ilyen nagy veszedelem idején mint a minő fenyegető az országos ínség, az állam kormányzata teljesítse kötelességét az egyesek érdekében. Segítséget a népnek! Ez legyen az állam élén állóknak legfontosabb, legsürgősebb jelszava. Nem alamizsna-kenyeret, hanem vetőmagot, olcsó kölcsönt, adóleengedést a gazdáiknak és kenyeretszerző munkát a munkásoknak! Békés vármegye házi iparral akarja foglalkoztatni a kenyér nélkül szűkölködő munkáskezeket s arra kéri az államot, hogy a házi ipari utón előállítható czikkekből, aminek szövött anyagok, kosár- és gyékényfonó munkák stb., az állam szükségletét a tél folyamán a vármegye munkásaitól szerezze be. Okos eszme, de a házi ipar fejlesztésére már előbb kellett volna gondolni. Egyáltalában, ha máskor nem, most ilyen alkalomkor láthatnák be, hogy hazánknak életszükséglete a kizárólagos földmivelő államból átalakulni iparos állammá is. Ha önálló vámterülettel védett iparos állam is volnánk, a rossz termés nem sújthatna le egyes országrészeket. A házi ipari foglalkoztatás azonban még nem lesz elegendő az országos ínség enyhítésére. Közmunkákat kérünk. Építsenek ez egyszer közutakat, vasutakat s vízszabályozásokat, ne csak a gazdag vállalkozók s a kormánypárti képviselők kedvéért, hanem azért is, hogy kenyeret adjanak a népnek. Évtizedes mulasztások várnak pótlásra. Az útépítésekkel százezreket lehetne foglalkoztatni. Dolog van elég, munkát a népnek, ha nem is ad érte sápot! Ezzel segítenek mindegyik társadalmi osztályon. Mert, ha a munkásnép keresethez jut, a gazdaközönség nem lesz kénytelen közköltségen ínségeseket tartani; a kereskedő és iparososztály pedig pénzt keres a pénzes munkásoktól. Tehát ne mindig a németet hizlalja a tisztelt kormány, hanem gondoljon már egyszer arra a szerencsétlen népre is, amely súlyos adókat fizet pénzben és vérben azért a czifra nyomorúságért, amit magyar államéletnek neveznek. Az iskola és az élet. Mai napon iskoláink legtöbbjében megkezdték az előadásokat. Az ifjú sereg elfoglalta helyét, hogy a beköszöntött új iskolai esztendőben előkészüljön az élet komoly feladataira. Aki látja az ifjak arczán a reménységet, a jövőben vetett hitet, a nemes önbizalmat, lehetetlen, hogy lelkét emelni ne érezze. A ki tudja, hogy ez az ifjúság milyen ideális álmokkal fekszik neki az iskolai stúdiumok fárasztó munkájának; milyen képeket sző magának a jövőből; hogy bízik az álmok megvalósulásában, szinte nem lehet nem bizakodnia az idealizmus soha meg nem szűnő, nemesítő hatásában. Ha elgondoljuk, hogy nemzetünk világa, reménysége ez új tanévben is erősíti lelkének azt a most még megdönthetetlen meggyőződését, hogy az élet nagy küzdelmeiben csak a szereteten alapuló keresztyén humanitás nagyszerű gondolata adhat a társadalom emberének biztos alapot működésének minden mozzanatában, kit ne kecsegtetne az az édes reménység, kit ne ringatna gyönyört keltő illúziókban az a hit, hogy ez a nemzedék talán jobb lesz a mainál ? Igen, mi ifjainkat hinni, remélni, szeretni tanítjuk. Hinni az örök igazság pártatlanságában, az igaz érdemek megbecsülésében, a szellemieknek az anyagiak felett való uralmában, a tiszta jellemnek, az őszinte becsületességnek mindennél többet érésében. Hennéim ezek alapján a nemes törekvések feltétlen diadalát, a munkatársak osztatlan szeretetét, az édes megnyugvásnak, a jutalmak e legmagasztosabbikának mindennél édesebb érzését. Szeretni tanítjuk az emberiséget, melyet mint egy óriás családot állítunk az ifjú lelkesedni kész fantáziája elé ; szeretni a hazát tisztán, önzetlenül; szeretni az Istent lélekből, meggyőződésből, nem farizeus nagyképűségből ; szeretni mi magunkat mások érdekei ellen való törés nélkül. Beleoltjuk ifjaink lelkébe a tudomány szeretetét: elhitetjük velük, hogy a tudomány hatalom, melynek elnyerése édesebb a föld minden kincsénél; megtanítjuk őket régmúlt idők eseményeire, a természet változatlan, csodás törvényeire, az Üzletem lebonyolítása czéljából Trponi AFIAO útján beszer T\ \XTrir7 TA7QIl^ 11744. sz. alatt hatósági engedélyezési áron alul el V/ZilOXKJj alapján összes árukészletemet kiárusítom Miskolcz, Széchenyi utcza 85. szám.