Szabadság, 1898 (7. évfolyam, 1-105. szám)

1898-01-01 / 1. szám

k­ felelően náluk találjuk a gyümölcstermelést legjobban kifejlődve. Rendezett utczáikon vagy az útszéleken mindenütt ott látjuk a szép sorba ültetett és jól gondozott gyü­mölcsfát , de a­hol vegyesen laknak az oláhokkal, mint pl. Sárkányban, ott az utób­biak vandalsága miatt többszöri kísérlet után kénytelenek voltak felhagyni az utczák és útszélek beültetésével. Midőn egy alkalommal őszi időben Besz­­terczére utaztam, egy erdőn vitt a szekérút keresztül, mely a Beszterczéhez közel fekvő Szépnyir nevű szász község tulajdona. Ak­­kor beértünk az erdőbe, meglepetve láttam, hogy a termés súlyától roskadozó gyümölcs­fákból áll az egész erdő. A merre csak te­kintettem, a meddig elláttam, mindenütt gyü­mölcsfa s egy jó félóráig tartott, m­ig átha­ladtunk ezen a szép erdőn. Az őrző csősz­től megtudtam, hogy ezen a helyen régen tölgy­erdő állott, melyet midőn kivágtak, sok fiatal almafa tört elő a vágáson. Az élelmes szász bíró ezt látva, kiadta a ren­deletet, hogy ezeket közerővel be kell oltani s minthogy a szászok között minden ember ért az oltáshoz s minthogy ott a közérdek nem sápolást és közvagyonrablást jelent, könnyen ment a dolog. A község tulajdonát képező letarolt erdő­részletet a közügy szeretete ö­r év alatt almafa-erdővé alakította át. Mikor 14 év előtt ott jártam, már javában termettek a szép, fiatal fák. Ennek a községnek az egész évi adóját, minden világi és egyházi hiva­talnokát az almafa erdőnek a jövedelméből fedezték és fedezik ma is. Lám, ilyent mivel a közügy szeretete! Egy egyszerű szász falusi bíró előrelátása teljesen adómentessé tett egy községet. Nálunk, magyaroknál ? Erről jobb lesz nem is szólani. Ezerfelé szórják és lopják itt a közvagyont, a­kik hozzá­férnek. Nem azt nézik itt az embe­rek, hogy a köznek hol használhatnak, de azt, hogy a közvagyont észrevétlenül és veszélytelenül hol lehet minél jobban zsebelni. Ne csodálkozzunk aztán, ha mi éppen ellen­kező eredményekre jutunk, mint a szászok: ha a községi pótadók óriási terhei ma­hol­nap a törzsvagyont is megtámadják. Látva Szépnyir község almafa-erdejét, eszembe jutott az én székely pátriám, hol erdő, mező tele van vad­fákkal, hol ha bot­tal verik le, fejszével próbálják irtani, úgy is előtör a kipusztíthatlan vad-alma-, vad­­körte-fa. Elgondoltam, hogy ott is megte­hetnék azt, mit ezek a szászok megtettek ; ott is jólét támadna az ínség nyomán, ha fel tudnák fogni, hogy a legokosabb önsze­­retet a közügy szeretete. Magyarország földje paradicsom lenne, ha az emberek megértenék és szeretnék egymást. Ha átlátnák azt az egyszerű, igaz­ságot, hogy a szegénységben és a tudatlan­ságban mindenkinek kára van és senkinek, de senkinek haszna nincs a földön. Ha át­látnák, hogy a közérdek ápolása áldást, a közérdek terén az önzés veszedelmet hoz kivétel nélkül mindenkire. Csakhogy éppen az ilyen kézzel fogható igazságokat látják át legnehezebben az em­berek­­ Cassiodorus, gátér erőit. Igaz, hogy hangja néha erős és kemény volt; de hát a közélet bajait s a társadalom testén rágódó beteg­ségeket sem lehet mindig langyos boro­gatással, hanem csak fájdalmas operá­­czióval gyógyítani. Ennek a kemény hangnak, bátor és elszánt föllépésnek köszönhetjük, hogy a „Szabadság"­ elismert és becsülést ví­vott ki magának megyénk határain túl is. Büszkén jelenthetjük, hogy czikkein­­ket nemcsak Borsod vármegyében, hanem hazánk majd minden részében élvezettel olvassák, mert a velünk csereviszonyban álló s a függetlenség elvét szolgáló vidéki lapok érdemesnek tartják azokat az átvételre s továbbterjesztésre. Ezt a kedvező eredményt pedig az ál­tal értük el, hogy kitűzött programmunk­­hoz képest a függetlenségi és 48-as eszméket és elveket soha sem lankadó erő­vel és lelkesedéssel terjesztettük. Dr. Kontz Miklós lapunk felelős szerkesztője a mai nappal megválik állásától, helyét a miskolczi független­ségi és 48-as párt intéző bizottságának határozatából Ruttkay Menyhért, lapunk­nak eddig is szintén szerkesztője fog­lalja el. Lapunk szelleme, iránya a régi ki­próbált nyomokon halad. Mint eddig, úgy ezután is tántoríthatatlan harczosai leszünk a függetlenségi eszméknek, a sza­badelvű haladásnak, mely törekvésünk­ben továbbra is főtámaszunk és erkölcsi alapunk lesz a miskolczi függetlenségi és 48-as­­párt. E mellett igaz védői leszünk Miskolcz város és Borsod vármegye érdekeinek; istápolói azoknak az eszméknek, melyek a város gyarapodását, szépülését, hala­dását előmozdítják; ostorozói a hibák­nak, szókimondó bírái mindazoknak, a­kik bármely téren a közérdek ellen vétenek. Ebbéli törekvéseinket azonban csak úgy érhetjük el, ha olvasó­közönségünk miként eddig, úgy ezután is támogat bennünket. Bizalommal fordulunk tehát olvasó­­közönségünkhöz ez új év elején, hogy előfizetési díjaikat és a hátralékos ösz­­szegeket mielőbb beküldeni szívesek legyenek. Az előfizetési dijak a „Szabadság“ kiadóhivatalához (Széchenyi-utcza 45. sz. Wagner és Szelényi nyomdájába) legczél­­szerűbben postautalványon küldendők. Miskolcz, 1898. január 1-én. A „Szabadság” szerkesztősége és kiadóhivatala, Olvasóinkhoz! Lapunk mai számával hetedik évfolya­mát kezdi meg. Ha a lefolyt hat év történetére vissza­gondolunk,a lelkünk büszke öntudattal telik el. Érezzük, hogy lapunk az ese­mények folyásában azt a fontos szerepet, melyre hivatva lett, hűen és lelkiismere­tesen betöltötte. Lapunkban a lefolyt hat esztendő alatt mindenkor a lelkiismeret szava szólalt m­eg, mely megdöbbentette és fölrázta a közélet embereit s a társadalom­hoz- SZABADSÁG H­ÍREK. — B. U. É. K. Az új év első reggelén olvasó közönségünknek, munkatársainknak, pártunk összes tagjainak, az országos füg­getlenségi és 148 as pártnak, városunk és társadalmunk vezető férfiainak jó barátaink­nak és jóakaróinknak boldog uj évet kí­vánunk ! — Újév a templomokban. Új év első napjá­nak reggelén az ev. ref. templomokban a lelkészek a következő sorrendben végzik az istentiszteletet: Az avasi templomban Tóth Dániel esperes-lelkész, az új templomban Kun Bertalan püspök tart alkalmi szent beszédet. — Az ág. ev. templomban Zelenka Pál püspök fog prédikálni. A róm. kath. templomokban dr. Samasa József egri érsek főpásztori levele folytán délelőtt az ünnepi szent­misében a római pápáért áldozárságá­­nak 60-ik évfordulója alkalmából imádságot mondanak az alsó-miskolczi plébánia-templom­­ban Blazsejovszky Ferencz apátplébános, a felső plébánia-templomban Párvy Alajos plébá­nos, a minoriták templomában Szőke Dániel házfőnök.­­ A műhely uj főnöke Prohászkít József elhunytával a m. kir. államvasutak miskolczi műhelyében megüresedett főnöki állásra Krón Ignácz főmérnököt, a szegedi műhely főnö­két nevezték ki. Az uj főnök idejövetelét a legjobb hir előzte meg. Mint rendszerető, pontos és humánus ember, ismeretes, a­ki kellő összhangzásba tudja hozni az üzem érdekét a szegény munkások érdekeivel. Szigorú, de igazságos. Őszintén kívánjuk, hogy Miskolczon kellemes otthont találjon ! — Pártlakoma. A miskolczi szabadelvű­párt ma este 8 órakor a „Három­ rózsa“ kisebb termében összejövetelt tart. A kormány­párt tehát lakomával vezeti be a provizió­­riummal és pátensekkel kezdődő évet. Ki tudja, majd az év végével lesz-e nagy ked­vük múlani?! . . . — Városi közgyűlés. Az év bezárása előtt Miskolcz város képviselő testülete dec­em­­ber hó 30-án délután 3 órakor régi szokás­hoz híven közgyűlést tartott. Rövid volt, alig tartott egy negyedóráig. Soltész Nagy Kál­mán polgármester napirend előtt a veszteség hangján emlékezett meg Szeremley Lajos ügyvéd, városi képviselő elhúnytáról, inditvá­nyára boldogult polgártársunk érdemei jegyző­könyvbe vétetnek. — A sör és finomított szeszes italok utáni illeték szedhetési jogának 1899. évi január 1-ig való meghosszabbításá­ról szóló miniszteri rendelet tudomásul véte­tett. — A villamos világításra vonatkozó szerződésnek a miskolczi villamos részvény­­társaság által történt aláírása szintén tudomá­sul vétetett. Rövid vitát eredményezett a miskolczi bérkocsitulajdonosok kérvénye, a­kik a villamos vasút megnyitása óta szenve­dett veszteségek fejében azt kérték, hogy a vám- és helypénz fizetése alól fölmentessenek é­s az éjjeli tariffa fölemeltessék. A közgyűlés Peres János, Papp Lajos és a polgármester felszólalása után helyt nem adott, miután az fenálló szerződésekbe ütközik, a tariffa pedig most is elég magas. A legtöbb adósfizetők névsorát Pataky Sándor beterjeszti, a névsor közhírré fog tétetni. Szeremley Lajos elhunyta folytán a jogügyi és építészeti szakbizottság­ban megüresedett tagságra — a jogügyibe dr. Molnár Gyulát, az építészetibe Pataky Sándort választotta meg a közgyűlés Ezzel a köz­gyűlésen jelen volt tagok egymásnak „bol­dog új évet“ kívánva, eloszlottak. — Kiállítási kitüntetések. Egyszerű, de emelkedett hangulatban lefolyt ünnepély szín­helye volt karácsony első napján a kereske­delmi és iparkamara díszterme, mely előkelő közönséggel telt meg. Ott voltak Radvány István kir tan., elnök, Tarnay Gyula alispán, Soltész Nagy Kálmán kir. tan. polgármester, Pfliegler Ferencz kamarai alelnök, Tóth Pál, Pálffy Ignácz, dr. Markó László, Kubacsk­a István, Karla Bertalan, Pollák Lajos, Szopkó István, Sugár Ignácz kiállítási előadó stb. Az ünnepély tárgya az ezredéves országos kiállításon kitüntetést nyertek érmeinek és okleveleinek átadása. Báró Vay Elemér fő­ispán, a kiállítási kerületi bizottság elnöke a megjelenésben gátolva lévén, Radvány Ist­ván kir. tan., bizottsági alelnök üdvözölte a megj­­enieket s ecsetelte a kiállítás nemzeti jelentőségét, a kitüntetések erkölcsi értékét, mely kiállítóink buzgóságának, szakismere­tének és haladásának jele. Ezután kezdetét vette a­­kiállítási kitüntetések kiosztása.­­ Kitüntetést nyertek a miskolczi kiállí­tók közül: millenniumi nagy érmet Váncza Emma fényképész kitűnő munka és nagy hala­dásért. Kállitási érmet: Regula Jakab ko­vács jó munkáért, Miskolczi gőztéglagyár r.-t. jó anyag, jó munka, versenyképességért, 1898. január 1.

Next