Szabadság, 1899 (8. évfolyam, 1-103. szám)

1899-01-04 / 1. szám

1899. január 4. vénykönyvet, folytonosan kiabálva: ,nesze, nesze, ha nem tudtad még eddig megtanulni miniszterelnök létedre! Mameluk­ képviselő: Na, ez igazán hallat­lan, alávaló eljárás .­­ . szinte hihetetlen... Bánffy : Pedig úgy van és nem is tágított addig, míg az egész törvénykönyv szét nem rongyollott. Mameluk-képviselő: Tehát mégis kegyel­­mességed kerültél ki győztesen a küzdelem­ből ! . . . Bánffy : Meghiszegetem azt, az én fejembe ugyan nem lehet beverni a 67-es törvényt; nekem nem imponál az olyan hetyke legény sem, mint Deák Ferencz ! ... Mameluk-képviselő: Na, hát ezért a rendit­­hetlen s közvetetlen magatartásodhoz igazán csak a legalázatosabban gratulálhatok ! . . . Bánffy (elgondolkozva, rezignáltan): . . . Igaz, igaz, győzelem, enyém a győzelem, hanem azért mégis csak az én fejem fáj attól a 67-es micsodától! . . . — dm. — ÚJDONSÁGOK. Szilveszter-estély. Szinte hagyományos szokás, hogy az em­bernek Szilveszterkor mulatni kell, mintegy virrasztania az ó-év halálos ágya felett és ébren lenni az új-év születésénél. A képleges halál és születés eme processzusai oly testet­­lelket szórakoztató, üdítő mozzanatok közt történik, hogy alig „akaródzik“ megválnia az embernek ezek hatása alól. Hátha még Szilveszter ő figyelme versenytársat is kap ! olyankor aztán soha se szakadna vége annak a szép állapotnak! A kereskedők és keres­­kedő-ifjak egyletének Szilveszter estélyén pedig ilyen volt a hangulat. Versenyre kelt az öreg Szilveszter az épen tíz éves egylet .Jubileumi fiával és kezdtek egy oly alapos küzdelmet, hogy csak reggel 5 órakor sza­kadt vége, miután már a közönség is úgy akarta! De kezdjük csak elölről. A kereskedők és kereskedő-ifjak egyletük tíz évi fennállásának jubileumára felolvasá­sokkal, énekkel, szavalatokkal és hangver­senynyel, no meg női és férfi szépségverseny­nyel fűszerezett Szilveszter-estélyt rendeztek. A tartalmas és ízlésesen összeválogatott műsor első pontja, a diszülés, zárt körben az estélyt megelőzőleg, az egylet hivatalos helyiségében tartatott meg s mire elérkezett a 8 óra, a mikorra már nagyszámú közönség töltötte meg a Seper-szálló nagytermét, vette kezdetét a tulajdonképeni műsor, melyet Weltman Lipót úr nyitott meg, ez alkalomra irt „Alkalmi felolvasás­­ával, rövid szavakban ismertetvén az egylet megalakulását, fejlő­dését, czélját és működését. Ezután I. he­gedűn Zitterbarth Alajos és Klein Mór, II. hegedűn Weisz Dezső és Katz Lipót, violán Lieber Dezső, flótán Both Arthur, gordonkán Láng Ottó urak adtak elő kiváló precizi­tással, alapos készültséggel egy részletet „Troubadour“ operából. Az élvezetes produk­­cziót zajos tapssal és éljenzéssel jutalmazta meg a közönség. A tetszészaj lecsillapul­­tával Carolus (Czövekh Károly úr) a felol­vasó asztalhoz ült és „Gyura Bandi házas­sága“ czimű víg elbeszélését olvasta fel a közönség folytonos érdeklődése mellett. A műsornak egyik legnagyobb érdekű pontja következett ezután. Róth Róza úrhölgy kel­lemes behízelgő mezzo-soprán hangjával egy részletet a „Királyfogás operettből (Hervad az ibolya” kezdetűt) és több népdalt énekelt. A gyönyörű énekparshie, mely telve volt csinnal, tudással, érzelemmel, valóságos extasisba hozta a közönséget s a falrengető tapsorkánt csak a dalok megismétlése volt képes egy kis időre megszakítani, hogy az­után ismét újult erővel törjön elő. A rende­zőség csinos csokorral is megköszönte a mű­élvezetet. Érdeklődő figyelemmel hallgatta meg a közönség ezután Herman Miksa úr szavalatát. A műsorra kitűzött Colombus cz. német darab helyett egy Szilveszter-éji életképet adott elő, majd a szűnni nem akaró tapsra Petőfi „Első esküm“ cz. hatá­sos költeményét szavalta el igaz érzéssel és oly technikával, mely csak a gyakorlott em­bert jellemzi. A programm hetedik pontját Engelser „Evezzünk“ cz. férfi kettősét , majd Carolus (Czövekh Károly) mindvégig a legjobb humorral s kaczagtatóan előadott a­agánjelenete és a műsor változtatással előadott quartett után — a műsor tizedik részét, Rubinstein férfi duettjét Katz Lipót és Lieber Dezső urak adták elő. Az erős baszus és a szívós tenorhang, a­midőn egy­részről a legfinomabb nüanszírozással érvényre emelte a zeneszépségeit, másrészről bámultatni engedte azt a tökéletes és jól iskolázott orgánumot, melylyel az Úristen csak jóked­vében ajándékoz meg valakit. De minek is oda a szó, hol a tettek beszélnek, hisz a közönség úgy is ismeri már őket régebbről, más helyről . . . Miután pedig a folytonosan megújuló taps folytán a kereskedők indulójának végső ak­kordjai másodszor is elhangzottak, vette kezdetét Radics Lajos zenéje mellett a pro­­gramm utolsó pontja, a táncz, azaz, hogy pardon, hátra volt még a már előzőleg ösz­­szeszedett szépségverseny szavazó­lapjainak összeszámlázása és az eredmény kihirdetése. Feszült várakozással leste a közönség Pflieg­­ler Károly úr, a vigalmi bizottság rendít­­hetlen buzgalmú elnöke ajkáról a megmásít­­hatlan sententiát; végre nyilvánossá lett, hogy első­sorban a legszebb leány Pfliegler Janka, másodsorban Róth Róza kisasszonyok, a legszebb férfi pedig Láng Ottó kollegánk és Klein Mór úr. Erre rá­zendített Radics a legropogósabb csárdásokra és folyt a táncz kevés félbeszakitással. Ezt a félbeszakítást­­a gázlámpák hir­­teleni elsötétedése okozta, jelezvén, hogy megszületett az új­év. Czövekh Károly kol­legánk újévi üdvözlő beszéde után a lámpák újra kigyulladtak és folyt a táncz a legjobb hangulatban reggeli 5 óráig. Az első négyest 184 pár tánczolta. (Mrs.) A vetélytársa a szolgálatában. Micsoda nagyszerű gondolat volt tőle idehivni szép, hízelgő levélben az elszegé­nyedett család gyermekét, hogy aztán meg­gyötörje, megkínozza a szegény leányt, megfoszsza a nyugalmától, a szívétől, hogy lássa, mennyit szenved az ő édes mindene, Targovics. S ha nem bírja tovább, akkor haljon meg, annak a leánynak megmerevült holtteste legyen az, a­mi kielégítse bosz­­szútól eltelt kebelét . . . ... A leány, a mikor belépett a Targo­­vicsné szobájába, alázatos volt nagyon, még a kezét is megcsókolta a hideg asz­­szonynak. Ideges mozdulattal rántotta el a kezét a leány ajkától s elrejtette a ruhája csipkéibe. Hidegen, érdesen kérdezte a leányt: — Nem bánja meg, hogy ide jött ? — Sőt örvendek, hogy itt lehetek — mondta szelíden a leány, mintegy félálom­ban s arra gondolt, hogy mit nem adott volna érte, hogy ide kerülhessen, hogy láthassa azt a hűtlen embert mindennap, a­kit még most is szeretett, meggyötrött lelkének egész hevével. A jégszivű asszony eltalálta a leány gondolatát s ijesztő lángolással dobbant meg szemében a feneketlen gyűlölet tüze. Nem tudta tovább visszafojtani a gyűlölet hangját s most azon szólt a leányhoz. — Most menjen a szobájába, bizonyára el­fáradt. — Hol van — kérdezte félénken a leány s ijedten, mint a megriasztott madár, hát­tal kifelé tartott a szobából. — Lenn van a földszinten, a cseléd majd megmutatja — szólott fagyosan Tar­­govicsné s betetette a leány után az ajtót. Mikor elhangzottak a leány léptei a folyo­són, még nézett egy kis ideig a lámpa rózsaszínű fényébe, aztán kimerülve, álmo­san hanyatlott végig az ágyon. Lent a lépcsőházban kelletlenül magya­rázta az álmos cseléd az új kisasszonynak a szobája fekvését. — A kaputól jobbra, hatodik ajtó, a szoba sütve van. A leány megköszönte az útbaigazítást s otthagyva a cselédet, sietve haladt a mon­dott helyre. Kint javában hullott a hó, sűrűn, nagy helynekben: egy kis szél néha megkavarta a levegőben s kerengett-forgott egy ideig, mig lehullott. A keskeny utat egészen be­­este s a leány vigyázva lépkedett a puha rétegen, a kapuig akart menni, hogy meg­számlálja az ajtókat; ekkor hirtelen bele­­sivit a levegőbe a villamos csengő sivitó hangja s a leány szolgálatkész sietett kaput nyitni. Félretolta a reteszt s hátrább lépett, hogy helyt engedjen a belépőnek. Nagy prémes bundába burkolt férfi lépett be; mikor meglátta a leány halaványan megvilágított arczát, rémülten tört ki a hang a torkán : — Bella ! — Sándor! Targovics! — sikoltott a leány s erőtlenül, egész testében, remegve esett a falhoz. A­ nagy ember arczán a kínnak s meg­lepetésnek egy közös vonása rajzolódott, mikor kér­dezte : — Mit keresel itt, Bella, ki hivott, miért hivott ? A leány közelebb lépett Targovicshoz, felnézett reá tiszta kék szemével s úgy mondta halkan : — A feleséged hivott, Sándor, én jöttem, mert szeretlek, szeretlek, jobban mint va­laha . . . Görcsösen kapaszkodott az erős ember karjába s lázban égő arczát oda szorította a hideg felöltőjéhez. Targovics a földre szegezte tekintetét, mintha gondolkodnék valamin, közbe össze­­ránczolta a homlokát s a szemhéja meg­megrándult, majd fuldokló, rekedtes hangon szólalt: — A feleségem . . . téged, de minek ? A leány gyanútlanul, szelíden felelt. — A kis fiad mellé, nevelőnek. Egyszerre világosság támadt a Targovics agyában. Az asszony gyűlölete magyaráz a SZA­BA­DSA : Mulatságok naptára. Január 7-én: A „Jó Barátok“ asztaltársasá­gának műkedvelő­­ estélye a szeles-utczai elemi iskola ter­meiben. „ ‘ „ A miskolczi dalár-egylet hang­versenye a polgár-egylet helyi­ségeiben. „ 8 án: Az izraelita nőegylet tombolá­val egybekötött tánczestélye a Seper szállóban.

Next