Szabadság, 1900 (9. évfolyam, 1-103. szám)

1900-01-03 / 1. szám

1900 január 3. SZABADSAG Arról a huszadik századról. Azt én jól tudom, hogy a vaknak a szí­nekről, a siketnek az összhangzatról hiába beszélnék , de azt is tudom, hogy a Szabad­ságnak egyetlen egy olyan olvasója sincsen, a­ki egyesével, tízesével és százasával szá­molni nem tudna. — Elmondom tehát még egyszer nézetemet sőt tudásomat a századok számításáról. A kinek füle vagyon a hallásra, hallja; a ki pedig a tekintélyek minden ba­darságát tudománynak veszi, ez maradjon meg hite mellett; úgy sem tudja a hivő, hogy miként és miért idvőzül; de hisz és ez őt boldoggá teszi. Legyen boldog tehát kiki a maga hite szerint. A Szabadság 1899 decz. 30-ik számában a hiányos századra esküvők egyik szószólója tekintélyekre hivatkozik. — És minő tekin­télyekre ! Az első II. Vilmos német császár. — Va­lóban nagy tekintély, korának leghatalmasabb u­ralkodója. De ezért ahoz nem bir elég ha­talommal, hogy a számok igazságát meg- döntse. Éhez az ő hadserege és hajóhada kevés. Éhez más kell. Éhez nincs elég pus­kapora. — A hiányosok okoskodása szerint a német császárnak már harmadik Vilmos­nak kellene lennie, mert zéró Vilmos nem volt, mikor tehát az első Vilmos neve elé az egyet írta, már akkor egy Vilmos ural­kodásának el kellett múlnia. — Csodálatos dolog, hogy az ilyen beszédről mindenki el­ismeri, hogy badarság, holott azt, hogy az első év egy bevégzett év után következhetik, a tekintélyre esküvők mind elhiszik. — Első Vilmos uralkodott uralkodásának első per­­czétől utolsó perczéig, és csak akkor követ­kezhetett utána az a II-dik a kit utódai közt igy neveznek. — Az a lap, melyet ma ad­nak ki, azonnal elkezdi első évi folyamát; de egy éves lap csak akkor lesz, mikor egy évet betölt, vagy a köz­szokás szerint el­múlik az az év, melyben annak a lapnak az első száma megjelent.­­ Az egészet annak részével összetéveszteni nem szabad. A második tekintély a római pápa. Ez is elég hatalom, de csal­hatatlanságát a római katholikus egyház is csak a hit dolgában ismeri el. A tudomány terén megbecsülték és meg is fogják becsülni mindig a római pápákat, mert tudományuk a kellő mértéket többnyire megüti, de itt már senkinek sem jut eszébe, hogy nekik csalhatatlanságot tulajdonítson. Én nem olvastam azt a pápai * *­két nem bírjuk, hogy gazdasági életünket megöli az osztrák vámközösség, míg az így ránkszabadított osztrák ipar meg ki­szipolyoz bennünket. Nos , mi csak panasz­kodunk, de nem segítünk magunkon tár­sadalmi akc­ió útján. Ugyanis, ha már a kormányunk nemzeti törekvéseit megbénítja a korona jóindulatú nyomása, miért nem veszszük elő a társa­dalom hatalmas fegyverét, az összetartást ? Miért nem alakítunk védegyletet az osztrák iparc­ikkekkel szemben ? Miért nem bojkottál­juk az osztrák gyárakat, a­melyek egyenesen zsebeinkre utaznak? Mikor pedig ennek fényes példáit ők nyújtják nekünk nap-nap után. Bizony a saját élhetetlenségünk az oka, hogy az osztrákok ennyire kihívóan szemtelenkedhetnek velünk. És bizony a mi üres panaszkodásunk egy nevetséges figura­­levelet, a­mely a józan okossággal meg nem­­ egyező számítást parancsolná a híveire. Ren­­delkezéséről sokat írnak a lapok, de én olyat is olvastam, hogy a római pápa az 1900. évet, mint a 19 dik század utolsó évét ünnepelteti. Arról, hogy félre­értik, nem tehet. Az, hogy az 1900 dik év első napját nagyobb jelentőségűvé akarja tenni, mint más új évet, tagadhatatlan, de ezt megmagya­rázza az, hogy az egész évnek megadja az ünnepi jelentőségét. De ugyan nem tartja-e minden felekezet jelentősebbnek az ünnep szombatját vagy csak a vasárnapot megelőző szombatot is, mint a többi közönséges napot. A római pápával bizonyítást tehát a pápai levél félreértésének tulajdonítom. A harmadik tekintély Jókai Mór. Persze, hogy tekintély! Ki merné azt tagadni?! — De volt e olyan ember, ki meg ne botlott volna? Egyik botlik fiatal korában, a másik öreg korában. — Azt mondja Jókai, hogy 19 re rendesen húsz következik. Eddig igaz­sága van. De ugyan, mikor ő élete 18 dik évét betöltötte, nem azt mondta­m, hogy életem 19 dik évébe léptem és nem kellett e neki a 19 ik csomó 365 napot is végigélnie, hogy belépjen élete huszadik évébe. Tessék tehát neki a 19 ik századnak is mind a száz évét lemorzsolnia, hogy a huszadik századba lépjen. Tessék lerakni a 1899 k­raj­­czárt, meg lesz e az 19 forint teljesen, nem kell-e még ahoz egy krajczár, hogy­­ teljesen meglegyen a 19 frt. Ezt az egyetlen egy krajczárt tagadják le némelyek és azt vallják, hogy az már a huszadik forinthoz tartozik. Negyedik tekintélyűt hozzák fel, hogy a csillagászati lap is belelép a huszadik századba. — Elismerem én a csillagászok bölcsességét, de nem minden csillagászét. Hányszor meg­jövendölték már a világ végét ? És a föld meg van és meg lesz akkor is, mikor már a világ végét jövendölő csillagászok hibás számításaikkal együtt a feledékenység mély homályába merülnek. Azok, a­kik azzal az egy évvel oly köny­­nyen bánnak el, megtehetik ezt a századok­kal is. Ha a huszadik év az ő számításuk szerint már a harmadik tizedhez tartozik, akkor az ő okoskodásuk szerint a huszadik század már a harmadik ezredévhez is tar­­tozhatik, ők tehát megtehetik azt is, hogy a jövő évet kinevezik a harmadik ezredév kezdő évének. Okoskodásuk szerint zéródik év nincs. Ebből természetesen következik, hogy zéródik ezredév sincsen. Szerintük tehát már akkor, mikor az első ezredévet írták, ezer esztendőnek el kellett telnie. Annak, a ki az egyiket elfogadja, el kell fogadnia a­­ másikat is. Annak, a ki az első századból az első évet eltünteti, el kell tüntetnie az első tizedet, első századot és első ezredet is. Ha pedig az első századnak megadjuk a maga száz évét, meg kell adnunk a má­siknak, harmadiknak és 19-iknek is. Az első század száz évéből épen úgy nem lehet en­gednünk, mint az utolsóéból. Erre nem lehet alkudnunk sem a német császárral, sem a csillagászokkal, sem Jókai Mórral, sőt még szent Benedekkel sem. A­ki alkuszik, az épen úgy elengedhet ezerből százat, vagy százból tizet, mint tízből egyet. A felhozott tekintélyek számításának hi­­bássága abból a csekélységből származik, hogy az első év és egy év közt különbséget nem tudnak tenni. Azt tudják, hogy az egy napos gyermek még nincs egy éves, hanem­­ csak az élete első évét éli, de Krisztus­­ mindenhatóságával keresztülvihetőnek tart­ják, hogy ő születésekor már betöltötte élete első évét s egyenesen a másodikba lépett. Azt kérdezem, hogy 1848-ban ennek a 19 ik századnak hányadik éve volt ? Minden okos ember azt fogja rá felelni, hogy a 48-ik. Helyes és igaz. Ez azt teszi, hogy 47 már elmúlt és folyt a 48 ik. Ez a czifra komédia nem fog tartani csak egy évig, mert olyan ember aligha fog akadni, a­ki az 1901-ik évet a huszadik század második évének merné mondani. A császárok és némely csillagászok tekinté­lyére esküvőkkel tehát csak az a furcsa eset fog megesni, hogy nekik a huszadik században két első évök lesz ; nekünk pedig, kik a tekintélyektől a józan okossághoz felebbezünk, az új században is csak egy első évünk leend, melynek megélését és egészségben és boldogságban eltöltését a Szabadság minden olvasójának szívemből kívánom Peres János. * Különösen sok figura jár itt közöttünk, a­kik nap-nap után sóhajtozzák, hogy nem segít a kormány a bajokon, nem rendezi az agrár­kérdést, nem hoz be helyesebb adó­zási rendszert, nem istápolja eléggé a nép­oktatást st., hanem őrületes könynyelműség­­el dobja oda a száz milliókat a hadsereg molochjának . . . s mindezt annak az egy­nek a jó indulatú nyomása alatt ... És mé­gis, mikor a népképviselet komoly ténye, a választás előtt állanak, egy kis erkölcsi vagy anyagi előnyért eldobják választói füg­getlenségüket ! . . . Hát lehet-e aztán komo­lyan venni a sóhajait, panaszait az ilyen képmutató figuráknak ? * A férfi-jellem világa az elvszilárdság. S mit látunk a mai társadalomban ? Azt, hogy a férfiaknak, a­mint az életkörülményei vál­toznak, a szerint változnak az elvei is, a szerint idomul át az u. n. (de csak is úgy­nevezett) meggyőződésük is.Új Anyagi kárral ez persze nem jár, sőt inkább haszonnal az egyesekre. De a­mint­egy a férfi pártból-pártba átverlik — miként a gyermekek által elfogott és kézből kézbe adott pillangó a himporát — akként a férfi­­jellem is elveszti a legszebb ékességét, az öntudatos, szilárd elvhűséget . . . Sok ilyen hamis figura van társadalmunk­ban és nem is az utolsó sorokban. * Miskolczon, a felvilágosodás századának végén egy két éles zászló félméteres betűk­kel hirdette heteken át az Aczélmetszet kiál­lítást, a­melyről megírtuk, hogy abban egy csomó sablonos bútort és szőnyeget, egy csomó olaj vázlatot, egy nagy csomó ko­misz, bécsi gyári mázolást (eredeti festmé­nyek ! ?) egy csomó ósdi kő- és fénynyomatú reprodukcziót, két selejtes rézkarózot, meg egy pár olajnyomatot találtunk, de aczélt­et­­szetet egyetlen egyet sem! Kiemeltük a hely­beli kezdő művészek munkáinak jó darab­jait e lapok hasábjain (pótlólag méltányoljuk most a Palmié tájképeinek pompás olajnyo­­matú reprodukczióit) de rámutattunk a Pick­er térítésére az aczélmetszetről való czime­­zésben. Azt hittük, hogy másnap már nem fog ott lobogni az a két éles tévedés a vá­ros legközepén . . . Dehogy nem ! Ott ma­radt az végéig. Tehát Pick úr nemcsak téved, hanem ko­nok is. Avagy talán Mucsának nézte ő Mis­­kolcz közönségét? Vagy­is talán helyeseb­ben szólva ő hozta Mucsáról ezt a tudo­mányát ! Ugy­e kár, ez lesz az igaz! Ez pedig már ostoba figura volt! Piktor:­ ­ Mit várnak a XX. századtól? Huszadik század ! ? . . . Mily csodás, mily varázsos, mily nagy jelentőségű szó ez ! ? Hogy várják, hogy ünnepelik már előre a huszadik századot! ... De sokat is vár­nak tőle!

Next