Szabadság, 1902 (11. évfolyam, 1-103. szám)
1902-09-06 / 72. szám
• Saixuaouiii niuuiii ez I in aiau az országos függetlenségi és 48 as párt Kossuth ünnep rendező-bizottsága jóváhagyása mellet egy felette becses dalgyűjtemény jelent meg az országos Kossuth-ünnepélyek alkalmából, énekhangra és zongorára Klökner Ede budapesti zeneműkiadónál. Huber Sándor jeles zeneszerzőnk alig méltányolható buzgalommal gyűjte össze ez albumba a legszebb Kossuth- s szabadságharczi nótákat, melyek eddig hozzáférhetetlenül, szétszórtan s ismeretlenül léteztek csupán. A Ízléses szép kiállítású, 25 művet felölelő füzet terjedelmes tartalmából elég ha ezeket soroljuk fel: 1. Dr. Pap Zoltánnak az orsz. ünneprendezőbizottság által hivatalosan elfogadott »Kossuth Himnusz “-át. 2. Kossuth Lajos búcsúja az ország határán. „Kitárom reszkető karom.“ 3. Kossuth Lajos azt üzente: 4 Egressy Béni, „Szózat.“ 5. Egressy Béni, „Talpra magyar !“ 6. Lányi Ernő, „Tavaszodik, még sincs harmat, se virág.“ 7. Világosi fegyverletétel dala. 8. Erődy Ernő, „Meghalt Kossuth.“ 9. Jön Kossuth, jön! Lányi Ernő, „Hát még mindig az a gyűlölt „Gotterhalte“ járja. 11. Greizinger Iván, „Kossuth Lajos újra üzent Turinból.“ 12. Greizinger Iván. „Nem fajult el a magyar vér.“ 13. Csengery Gyula. „Turin felett ragyog az ég!“ 14. Garibaldi nóta. 15. Egressy Béni. „1848-as honvédek indulója.“ 16. „Honvédtüzér temetése.“ 17. „Kossuth Lajos levelet irt“ stb. stb. — Ára e kiválóan érdekes kötetnek 3 korona nettó és Klökner Ede zenemű-kiadóhivatalából Budapest, VIII., József körút 24. rendelhető meg. Bízvást elmondhatjuk, hogy a magyar zeneműpiaczon e szép műhöz hasonló alkalmi mű még alig jelent meg valaha, s a legjobb hazafias dalainkat egybegyűjtő ezen érdekes füzet minden dal és zenebarátnak megszerzésére melegen ajánlhatjuk annál is inkább, mert ára is feltűnően olcsóra van szabva, nyilván azért, hogy ez emlékfüzetet a legszegényebbek is megszerezhessék. Ugyanott jelent meg az országos függetlenségi 48 as párt Kosuth ünnepélyt rendező bizottsága által hivatalosan elfogadott „Kossuth Himnusz Dr. Pap Zoltántól, énekre és zongorára. Ára 1kor. 20 fill. és Lányi Ernő, „Tavaszodik, még sincs harmat, se virág“ ahírneves zeneszerzőnek legszebb Kossuth-dala ének és zongorára 60 fillér, és férfi négyeskarra 2 Kossuth dallal ugyanaz a korona. — Nem halt meg — csak aluszik. Egyik miskolczi kereskedő üzlete tegnap délelőttzárva maradt. A városban egyszerre elterjedt a hír, hogy a kereskedőt megütötte a a guta. A fiatal lányok — kik minden délelőtt benéztek a boltba egy kis selyemért, szalagért, — már el is siratták szegény kereskedőt, midőn lapunk legifjabb szemfülese a következő párbeszédnek lett akaratlanul is fültanuja az utczán : Ő él ! Egy kereskedő inas: Hát meghalt a gazdád? Másik inas: Nem halt az meg csak — aluszik ! — Az éjjel nagyot lumpolt az öreg ! A szép leánykák tehát hiába hullatták kényeiket. — A mi halad, el nem marad. Minden magyar ember meg van győződve arról, hogy az állam még a föld alól is kikaparjaazt, ami őt törvényeink szerint megilleti Fényes bizonyságul szolgál erre a következő igaz történet. Élt valahol Magyarországon egy B. nevű ember. Ma már talán a sírja is egyenlővé vált az anyafölddel, mert még 1875. november 5-én hunyta örök álomra szemeit. Nővére örökölt utána 40 iitot, azaz 80 koronát. Nővérének 3 gyermeke maradt, kik közül kettő már szintén őseihez költözött.Az elhunytak emlékét azonban hiven megőrizte a margitai m. kir. adóhivatal. Ez ugyanis huszonhét évi folytonos és lelkiismeretes fáradozás után kifürkészte, hogy a B. nővérének gyermekei közül egyik Miskolczon lakott, itt meg is házasodott és szintén őseihez költözött. Itt maradt azonban özvegye, sőt a múlt század utolsó előtti tizedében férjhez is ment. Illő, hogy ez fizessen százalékot attól az összegtől, melyet elhunyt férjének édesanyja örökölt még akkor, mikor fia tanulói pályáját folytatta és azt sem tudta, hogy valaha meg fog házasodni. 1902 szeptember 3 án, tehát 27 évvel a boldogemlékű B. halála után, értesítették a B. után, 40 frtot öröklő nővér fiának volt felesége, hogy ő megboldogult férje anyjának örökségétől és nem hagyatékától fizessen 27 fillér illetéket. — Meg is fizette hűségesen, mert nem akarta, hogy úgy járjon, mint egyik miskolczi polgártársunk, kinek vagyonára, mely 200.000 kor. értékű lehet, az adóhivatal évekkel ezelőtt 4 krajczár követelést tábláztatottt be. Meg kell vallanunk, hogy a margitai adóhivatalnak nem kevés fáradságába kerülhetett, hogy ezt a 27 évig húzódó 27 filléres ügyet a jog, törvény és igazság szellemében intéztette el. Igaz, hogy az illetéket fizető az örökségből nem kapott egy fillért sem , sőt nem kapott abból az ő 15 évvel ezelőtt meghalt férje sem, de kapott annak édesanyja, aki felett az állam épen úgy őrködött, mint őrködik ma is fölöttünk, hogy valamiképen az ő követeléséből 27 fillér a halál pusztítása miatt el ne veszszen. Azt hisszük, hogy ennek az ügynek elintézésére papiroson, tollon, az ügyben dolgozó hivatalnokok fizetési illetőségén kívüli tisztán tinta is elfogyhatott 27 fillér értékű a lefolyt 27 év alatt. Intő példa ez minden magyar ember részére, hogy el ne bízza magát abban, hogy földi életében minden ügyét kellőleg elrendezte , mert nincsen kizárva az, hogy fiaira és unokáira vagy azok özvegyeire és árváira olyan terhet hagy örökségül, mely akkor kerülhet elő valamelyik adóhivatal poros és mohos papirosai közül, mikor már sírkövét is elporlasztja az idő vasfoga. Bámuljuk a kies tavaszt, a sárguló őszi lombokat, a villámok fényét, a világ csodálatos berendezését és a hazánk állami ügyeinél tapasztalt pontosságot. Magunk meghalhatunk, utódaink sírba szállhatnak , de az állam iránt való kötelességünk túlél mindnyájunkat, — az örök és halhatatlan. — Szerencsétlenség. Könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt csütörtökön a m. kir. államvasutak műhelyében. Dojts András ugyanis éppen az eszterga padnál foglalatoskodott, midőn a fölötte dolgozó kovácsok kezéből egy hatalmas vascsavar zuhant a fejére, és pedig oly szerencsétlenül, hogy Dojts András vértől borítva eszméletlenül esett össze. A súlyosan sebesült munkást hordágyon vitték lakására, ahol azonnal orvosi kezelés alá került. — Megvadult lovak. Tegnapelőtt nagy riadalmat okozott a Buzavásárban két megbokrosodott ló, amelyek a villanyostól megvadulva rohantak a főutcza felé. Hosszú hajsza után végre sikerült egy rendőrnek megfékezni az elragadt lovakat, de egyúttal be is kísérte a városházára a kocsit a rajta ülő assszonynyal és gyerekkel. — Szalmaözvegyek alkonya. A „Balaton“ kávéház nyári kertje főpinczérjének a felesége a titkos boldogság és megfizethetetlen megelégedés érzetével konstatálja úgy éjfél táján, hogy a sorsharag és az orfeumi föpinezérkedés egy anyaméhből született, mert bár az ura keresménye most kevesebb, de hamarabbb jön haza. És főpinezérné őnagyságának az érzelmei „a helyzet jelzői,“ — mint egyik helybeli vezérczikkelyező tollastársunk mondaná és ezekben az érzelmekben sok családapa és feleség osztozkodik- Ellenben a még mindig szalmaözvegy férjek az elbusulás némi jelével sóhajtoznak s éjjel a rekedt énekesnő kedvencze sördalait vélik hallani. S mig a múlt hetek történetében a a szép énekesnők harisnyái vonultak fonalként végig, addig most alig van ember, aki éjfél utáni kapupénzt fizetne a házmesterének. De hát ez a nagy önmérséklet is rövid ideig fog tartani s egy hónap múlva jelenleg lehűlt orfeumi halottnok mint izzó szivü szinházi smokkok jelenek meg a nyilvánosság porondján. Mert a bretliért és színpadért való rajongás maholnap már édes testvérek lesznek. — Tolvaj borbélysegéd. Kellemetlen meglepetés érte Bük Soma Király utczai borbélyt pénteken reggel, mikor az üzletbe ment. Az üzletben ugyanis ott szokott hálni Furin Lipót nevű segédje, aki máskor már jókor reggel kinyitja az üzletet. Pénteken azonban az üzlet ajtó a legnagyobb dörömbölésre sem nyitott ki. A rosszat sejtő tulajdonosnak nem maradt egyébb hátra, mint lakatossal fölnyittatni az ajtót. Bent az üzletben nem volt senki, ellenben a kis asztalka, amelyben a tulajdonos a pénzét tartani szokta, — föl volt törve, s egy csomó apróságnak szintén hűlt helye volt. — A jeles segéd tehát az éj folyamán fölfeszitette a kis kassza-asztalt, s a benne levő 90—100 koronával megszökött. A károsult borbély panaszára a rendőrség a tolvaj segéd kézrekerítése iránt megtette a lépéseket. — Kedélyes csavargók. Hogy mennyire hemzsegett Miskolcz még nem régen is a legválogatottabb zsebesektől, csavargóktól és egyébb betyároktól, az köztudomású dolog. Mintha az ország salak népsége mind ide gyűlt volna, olyanok voltak ebben a tekintetben az állapotok, s a Buza-vásár, a Gordon, a Haliczka és az Avasi hegy a közbiztonság tekintetében alig állott valamivel magasabb fokon, mint például a legsötétebb Afrika. Ezek az állapotok azonban rövid két év alatt alaposan megváltoztak. Megváltoztak pedig azért, mert, egy új rendőrtanácsos került Miskolcz városába. Egy ambiciózus ember, akinek azonkívül olyan vasmarka van, hogy aki egyszer a kezébe került, az már másodszor nem kívánkozott vissza. Sőt annyira nem kívánkozott, hogy elkerült inkább a városból is, nehogy másodszor is találkozzon a tanácsossal. A múlt hónapban azonban ez a tanácsos 4 heti szabadságot kapott s egész nyugodtan ment egy kis pihenőre. Ám a környéken levő jómadarak amint megneszelték a tanácsos elmenetelét, azonnal ellepték a várost. Volt is lopás meg betörés az egész idő alatt, s nehogy meglepetésnek legyenek kitéve, reggelenként egy egy züllött alak benézett a városházára, hogy a tanácsos nem jött-e meg? A múlt napokban ismét benézett egy hírvivő a tanácsos hivatalos helyiségébe, de majd nyaralássá váltott szegény, mikor szemközt látta jönni a rettegett embert. Aztán feje nélkül szaladt el a szegény, s vitte a többieknek is a rémes hírt, hogy meneküljenek, mert a vaskezű tanácsos megérkezett. SZABADSÁG 5 x Intézeti fehérneműeket és más divatáru czikkeket legczélszerűbb Braunfeld Sándor áruházában beszerezni, a menynyiben ez az egyedüli üzlet, hol a legszorosabb szabott ár minden egyes czikkben láthatóvá van téve és a túlfizetés ki van zárva. — Önkéntesi egyenruhákat és felszereléseket elegáns kiállításban szállít Kodály Tamás és Fia. — Lapunk mai számában megjelent hirdetésére felhívjuk az érdekeltek figyelmét.