Szabadság, 1902 (11. évfolyam, 1-103. szám)

1902-09-06 / 72. szám

• S­aixuaouiii niuuiii ez I in aiau az orszá­gos függetlenségi és 48 as párt Kossuth ün­nep rendező-bizottsága jóváhagyása mellet egy felette becses dalgyűjtemény jelent meg az országos Kossuth-ünnepélyek alkalmából, énekhangra és zongorára Klökner Ede buda­pesti zeneműkiadónál. Huber Sándor jeles zeneszerzőnk alig méltányolható buzgalom­mal gyűjte össze ez albumba a legszebb Kos­suth- s szabadságharczi nótákat, melyek ed­dig hozzáférhetetlenül, szétszórtan s isme­retlenül léteztek csupán. A Ízléses szép ki­állítású, 25 művet felölelő füzet terjedelmes tartalmából elég ha ezeket soroljuk fel: 1. Dr. Pap Zoltánnak az orsz. ünneprendező­bizottság által hivatalosan elfogadott »Kos­suth Himnusz “-át. 2. Kossuth Lajos búcsúja az ország határán. „Kitárom reszkető ka­rom.“ 3. Kossuth Lajos azt üzente: 4 Eg­­ressy Béni, „Szózat.“ 5. Egressy Béni, „Talpra magyar !“ 6. Lányi Ernő, „Tavaszodik, még sincs harmat, se virág.“ 7. Világosi fegyver­­letétel dala. 8. Erődy Ernő, „Meghalt Kos­suth.“ 9. Jön Kossuth, jön! Lányi Ernő, „Hát még mindig az a gyűlölt „Gotterhalte“ járja. 11. Greizinger Iván, „Kossuth Lajos újra üzent Turinból.“ 12. Greizinger Iván. „Nem fajult el a magyar vér.“ 13. Csen­gery Gyula. „Turin felett ragyog az ég!“ 14. Garibaldi nóta. 15. Egressy Béni. „1848-as honvédek indulója.“ 16. „Honvéd­­tüzér temetése.“ 17. „Kossuth Lajos levelet irt“ stb. stb. — Ára e kiválóan érdekes kötetnek 3 korona nettó és Klökner Ede zenemű-kiadóhivatalából Budapest, VIII., József körút 24. rendelhető meg. Bízvást el­mondhatjuk, hogy a magyar zeneműpiaczon e szép műhöz hasonló alkalmi mű még alig jelent meg valaha, s a legjobb hazafias dalain­kat egybegyűjtő ezen érdekes füzet minden dal és zenebarátnak megszerzésére melegen ajánlhatjuk annál is inkább, mert ára is fel­tűnően olcsóra van szabva, nyilván azért, hogy ez emlékfüzetet a legszegényebbek is megsze­rezhessék. Ugyanott jelent meg az országos füg­­­getlenségi 48 as párt Kosuth ünnepélyt rendező bizottsága által hivatalosan elfogadott „Kos­suth Himnusz Dr. Pap Zoltántól, énekre és zongorára. Ára 1­kor. 20 fill. és Lányi Ernő, „Tavaszodik, még sincs harmat, se virág“ a­­hírneves zeneszerzőnek legszebb Kossuth-dala ének és zongorára 60 fillér, és férfi négyes­­­karra 2 Kossuth dallal ugyanaz a korona. — Nem halt meg — csak aluszik. Egyik miskolczi kereskedő üzlete tegnap délelőtt­­zárva maradt. A városban egyszerre elter­jedt a hír, hogy a kereskedőt megütötte a a guta. A fiatal lányok — kik minden dél­előtt benéztek a boltba egy kis selyemért, sza­lagért, — már el is siratták szegény ke­reskedőt, midőn lapunk legifjabb szemfülese a következő párbeszédnek lett akaratlanul is fültanuja az utczán : Ő él ! Egy kereskedő inas: Hát meghalt a gazdád? Másik inas: Nem halt az meg csak — aluszik ! — Az éjjel nagyot lumpolt az öreg ! A szép leánykák tehát hiába hullatták kényeiket. — A mi halad, el nem marad. Minden magyar ember meg van győződve arról, hogy az állam még a föld alól is kikaparja­­azt, a­mi őt törvényeink szerint megilleti Fényes bizonyságul szolgál erre a következő igaz történet. Élt valahol Magyarországon egy B. nevű ember. Ma már talán a sírja is egyen­lővé vált az anyafölddel, mert még 1875. november 5-én hunyta örök álomra szemeit. Nővére örökölt utána 40 iitot, azaz 80 ko­ronát. Nővérének 3 gyermeke maradt, kik közül kettő már szintén őseihez költözött.­­Az elhunytak emlékét azonban hiven meg­őrizte a margitai m. kir. adóhivatal. Ez ugyanis huszonhét évi folytonos és lelkiisme­retes fáradozás után kifürkészte, hogy a B. nővérének gyermekei közül egyik Miskolczon lakott, itt meg is házasodott és szintén ősei­hez költözött. Itt maradt azonban özvegye, sőt a múlt század utolsó előtti tizedében férjhez is ment. Illő, hogy ez fizessen szá­zalékot attól az összegtől, melyet elhunyt férjének édes­anyja örökölt még akkor, mi­kor fia tanulói pályáját folytatta és azt sem tudta, hogy valaha meg fog házasodni. 1902 szeptember 3 án, tehát 27 évvel a boldog­­emlékű B. halála után, értesítették a B. után, 40 frtot öröklő nővér fiának volt fele­ség­e, hogy ő megboldogult férje anyjának örökségétől és nem hagyatékától fizessen 27 fillér illetéket. — Meg is fizette hűségesen, mert nem akarta, hogy úgy járjon, mint egyik miskolczi polgártársunk, kinek vagyo­nára, mely 200.000 kor. értékű lehet, az adó­hivatal évekkel ezelőtt 4 krajczár követelést tábláztatottt be. Meg kell vallanunk, hogy a margitai adóhivatalnak nem kevés fáradsá­gába kerülhetett, hogy ezt a 27 évig húzódó 27 filléres ügyet a jog, törvény és igazság szellemében intéztette el. Igaz, hogy az ille­téket fizető az örökségből nem kapott egy fillért sem , sőt nem kapott abból az ő 15 évvel ezelőtt meghalt férje sem, de kapott annak édes­anyja, a­ki felett az állam épen úgy őrködött, mint őrködik ma is fölöttünk, hogy valamiképen az ő követeléséből 27 fil­lér a halál pusztítása miatt el ne veszszen. Azt hisszük, hogy ennek az ügynek elinté­zésére papiroson, tollon, az ügyben dolgozó hivatalnokok fizetési illetőségén kívüli tisz­tán tinta is elfogyhatott 27 fillér értékű a lefolyt 27 év alatt. Intő példa ez minden magyar ember részére, hogy el ne bízza magát abban, hogy földi életében minden ügyét kellőleg elrendezte , mert nincsen ki­zárva az, hogy fiaira és unokáira vagy azok özvegyeire és árváira olyan terhet hagy örökségül, mely akkor kerülhet elő vala­melyik adóhivatal poros és mohos papirosai közül, mikor már sírkövét is elporlasztja az idő vasfoga. Bámuljuk a kies tavaszt, a sár­guló őszi lombokat, a villámok fényét, a vi­lág csodálatos berendezését és a hazánk ál­lami ügyeinél tapasztalt pontosságot. Ma­gunk meghalhatunk, utódaink sírba szállhat­nak , de az állam iránt való kötelességünk túl­él mindnyájunkat, — az örök és halha­tatlan. — Szerencsétlenség. Könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt csütörtökön a m. kir. államvasutak műhelyében. Dojts András ugyanis éppen az eszterga padnál foglalatoskodott, midőn a fölötte dolgozó kovácsok kezéből egy hatalmas vascsavar zuhant a fejére, és pedig oly szerencsétlenül, hogy Dojts András vértől borítva eszmélet­lenül esett össze. A súlyosan sebesült mun­kást hordágyon vitték lakására, ahol azon­nal orvosi kezelés alá került. — Megvadult lovak. Tegnapelőtt nagy riadalmat okozott a Buzavásárban két meg­bokrosodott ló, a­melyek a villanyostól meg­vadulva rohantak a főutcza felé. Hosszú hajsza után végre sikerült egy rendőrnek megfékezni az elragadt lovakat, de egyúttal be is kísérte a városházára a kocsit a rajta ülő assszonynyal és gyerekkel. — Szalmaözvegyek alkonya. A „Balaton“ kávéház nyári kertje főpinczérjének a fele­sége a titkos boldogság és megfizethetetlen megelégedés érzetével konstatálja úgy éjfél táján, hogy a sorsharag és az orfeumi föpin­­­ezérkedés egy anyaméhből született, mert bár az ura keresménye most kevesebb, de hamarabbb jön haza. És főpinezérné őnagy­­ságának az érzelmei „a helyzet jelzői,“ — mint egyik helybeli vezérczikkelyező tollas­társunk mondaná és ezekben az érzelmekben sok családapa és feleség osztozkodik- Ellen­ben a még mindig szalmaözvegy férjek az elbusulás némi jelével sóhajtoznak s éjjel a rekedt énekesnő kedvencze sördalait vélik hallani. S mig a múlt hetek történetében a a szép énekesnők harisnyái vonultak fonal­ként végig, addig most alig van ember, aki éjfél utáni kapupénzt fizetne a házmesterének. De hát ez a nagy önmérséklet is rövid ideig fog tartani s egy hónap múlva jelen­leg lehűlt orfeumi halottnok mint izzó szivü szinházi smokkok jelenek meg a nyilvánosság porondján. Mert a bretliért és színpadért való rajongás maholnap már édes testvérek lesznek. — Tolvaj borbélysegéd. Kellemetlen meg­lepetés érte Bük Soma Király­ utczai borbélyt pénteken reggel, mikor az üzletbe ment. Az üzletbe­n ugyanis ott szokott hálni Furin Lipót nevű segédje, a­ki máskor már jókor reggel kinyitja az üzletet. Pénteken azon­ban az üzlet ajtó a legnagyobb dörömbölésre sem nyitott ki. A rosszat sejtő tulajdonos­nak nem maradt egyébb hátra, mint laka­tossal fölnyittatni az ajtót. Bent az üzlet­ben nem volt senki, ellenben a kis asztalka, a­melyben a tulajdonos a pénzét tartani szokta, — föl volt törve, s egy csomó apró­ságnak szintén hűlt helye volt. — A jeles segéd tehát az éj folyamán fölfeszitette a kis kassza-asztalt, s a benne levő 90—100 koronával megszökött. A károsult borbély panaszára a rendőrség a tolvaj segéd kézre­­kerítése iránt megtette a lépéseket. — Kedélyes csavargók. Hogy mennyire hemzsegett Miskolcz még nem régen is a legválogatottabb zsebesektől, csavargóktól és egyébb betyároktól, az köztudomású do­log. Mintha az ország salak népsége mind ide gyűlt volna, olyanok voltak ebben a te­kintetben az állapotok, s a Buza-vásár, a Gordon, a Haliczka és az Avasi hegy a köz­­biztonság tekintetében alig állott valamivel magasabb fokon, mint például a legsötétebb Afrika. Ezek az állapotok azonban rövid két év alatt alaposan megváltoztak. Megvál­toztak pedig azért, mert, egy új rendőrtaná­­csos került Miskolcz városába. Egy ambi­­c­iózus ember, a­kinek azonkívül olyan vas­marka van, hogy a­ki egyszer a kezébe ke­rült, az már másodszor nem kívánkozott vissza. Sőt annyira nem kívánkozott, hogy elkerült inkább a városból is, nehogy má­sodszor is találkozzon a tanácsossal.­­ A múlt hónapban azonban ez a tanácsos 4 heti szabadságot kapott s egész nyugodtan ment egy kis pihenőre. Ám a környéken levő jómadarak amint megneszelték a tanácsos elmenetelét, azonnal ellepték a várost. Volt is lopás­ meg betörés az egész idő alatt, s nehogy meglepetésnek legyenek­ ki­­téve, reggelenként eg­y egy züllött alak be­nézett a városházára, hogy a tanácsos nem jött-e meg? A múlt napokban ismét bené­zett egy hírvivő a tanácsos hivatalos helyi­ségébe, de majd nyaralássá váltott szegény, mikor szemközt látta jönni a rettegett em­bert. Aztán feje nélkül szaladt el a sze­gény, s vitte a többieknek is a rémes hírt, hogy meneküljenek, mert a vaskezű taná­csos megérkezett. SZABADSÁG 5 x Intézeti fehérneműeket és más divatáru czikkeket legczélszerűbb Braun­­feld Sándor áruházában beszerezni, a meny­nyiben ez az egyedüli üzlet, hol a legszo­rosabb szabott ár minden egyes czikkben láthatóvá van téve és a túlfizetés ki van zárva. — Önkéntesi egyenruhákat és felszerelé­seket elegáns kiállításban szállít Kodály Ta­más és Fia. — Lapunk mai számában meg­jelent hirdetésére felhívjuk az érdekeltek figyelmét.

Next