Szabadság, 1903. január (12. évfolyam, 1-5. szám)
1903-01-03 / 1. szám
A SZABADSÁG 1903. januá. unokákra a jók kegyelete nevét az utókor a nagy alapítók között fogja emlegetni s szegény tanulók nemzedékről-nemzedékre hálatelt szívvel és mély tisztelettel gondolnak arra a névre, mely őket a sötétből atudás világa számára megmentette, melynek a földön a legfőbb jót, tudásukat köszönhetik. Áldva legyen minden időben a Soltész Nagy Albert emléke; áldottak legyenek a nemesszivű emberbarát nyugvó porai! Előfizetési felhívás. Sohasem volt a függetlenségi eszme hiveinek összetartásra, szilárdságra, czéltudatos küzdelemre akkora szüksége, mint napjainkban. Mert a jövő esztendő fordulót jelez hazánk történetében. Arról van szó, hogy továbbra is Ausztria igavonói maradjunk-e, alávetve magunkat gyáva megadással a bécsi körök akaratának. Arról van szó, hogy belenyugszunk-e hazánk és fajunk teljes anyagi elzüllésébe. Arról van szó, hogy férfiatlan hitványsággal, a saját hazánk gazdasági önállóságát követelő törvényeket továbbra is megkerüljük-e. Arról van szó, hogy a már minden önérzetből kivetkőzött, indokolatlan Széllkultusz kedvéért lemondjunk-e iparunk megterendéséről, kereskedelmünk megizmosodásáról. A zavaros helyzetben egyetlen szilárd pont, egyetlen világító torony, egyetlen biztos rév van csupán: a függetlenségi párt elvi programmja. Míg hazánk függetlenségét s gazdasági önállóságát ki nem küzdjük, nem lesz boldog a magyar! A függetlenségi eszme terjesztése körül a vidéki lapoknak is ki kell kérni a maguk részét. Szilárdságra kell buzdítani az elvtársakat, biztatni a kishitüeket s védnünk kell pártunkat, szemben az igazságtalan támadásokkal. Mert nem áll az, mit némelyek olyan fennen hangoztatnak, hogy a vidéki lapoknak az országos közélet dolgairól szólani nem szabad, nem érdemes. Ellenkezőleg! Ha tudást és lángoló hazafiságot visz a harczba, akkor a vidéki lap véleményének is megvan a maga haszna és jogosultsága. Tudjuk nagyon jól, hogy hatásunk messze marad a fővárosi lapok mellett, ámde azért szükség van mireánk is, mert nemcsak a nap, de az apró csillagok is részei a világegyetemnek, nélkülök hiányos lenne az égbolt. Megvan azért a vidéki lapnak a maga kisvilága, létjogosultsága. A függetlenségi eszme terjesztése azonban csak egyik része a mi progprogrammunknak, a városi és megyei közélet harczából is ki akarjuk venni a magunk részét. Figyelemmel kísérjük itt is a közállapotokat, védjük a lakosság érdekeit, ostorozzuk ahol visszaélést, felületességet és hanyagságot látunk, de a dicsérettel sem leszünk fukarok, hol az igaz és nem a felfújt, a pajtáskodás avagy érdek csinálta, költött érdem elismeréséről lesz szó. Az iparfejlesztés és a kereskedelmi érdekek felkarolásának szószólói leszünk továbbra is, elsősorban azonban városunk ipara, kereskedelme, annak érdeke fekszik a szívünkön. A kulturális intézmények fejlesztését állandóan fogjuk hangoztatni, mert ez a legfontosabb, úgy a nemzeti, mint az egyéni boldogulásra. A „Szabadság“ előfizetési ára a régi marad: Egész évre _____ _10 korona. Fél évre _____ 5 „ Negyed évre______ 2'50 „ JL „Szabadság szerkesztősége és kiadóhivatala. Bartók Lajos. Legszebb férfi korában, sikereinek derekán, munkakedvének, tetterejének delelőjén egy író pályája tört ketté: Bartók Lajos nincs az élők között. Sokszor temettünk olyan írót kit a magyar irodalom igen, de a haza függetlensége nem gyászolt. Bartók nem ezek közül való volt. Azok között, kik utána maradnak, senki sincs ki oly hévvel, annyi lelkesedéssel szolgálta hazánk függetlenségének zászlóját, miként tette ő. Ott kezdette működését az eszme szolgálatában, hű maradt elveihez utolsó lehelletéig; méltó hát, hogy őt a léha törtetők e világában elsirassák. Pártunk egyik erősségét, egyik oszlopát vesztette el benne. Sok idő telik, mig akad olyan, ki helyét a párt küzdelmekben pótolni képes lesz. Méltán kérdhetjük egy másik költővel : „Ki lép ürült nyomodba?“ * Bartók Lajosról, mint politikus poétáról akarok most szólani. Amit benne végtelenül becsültem, ez az, hogy soha sem volt megkerülhető. Tisza Kálmán nevéhez fűződik ez a rendszer, hogy a magyar írókat lekenyerezte, képviselőséghez, álláshoz juttatta. Hálából aztán ezek az írók felcsaptak a kormány bármilyen csúnya tettei mellé védőknek. A Mikszáthok, Werner Gyulák és társaik politikai szerepéről és egyéniségéről nem fog egykor dicshimnuszokat zengeni az utókor. Nem, még a Jókai Mór nagy alakjáról sem. Kénytelen lesz különválasztani az írót a politikustól, hogy emennek árnya rá ne essék amarra. Elég elszomorító, de így van. * Minél kisebb egy nemzet, annál erősebbnek kell lenni a faji öntudatának, hogy fennmaradhasson. Ezt a faji öntudatot költők, művészek élesztik, ahol alszik. Ők a nagyok, a nemzet vezérei. Ámde a nemzet csak akkor indul utánuk, ha érzelmeinek, vágyainak, gondolatainak hű kifejezői. Ellenben, ha elszakadnak a nemzeti vágyak és czélok közösségéből, a nemzet is elfordul tőlük. Ezért van, hogy kisebb irodalmi alakoknak hatása néha nagyobb a tömegre, mint a láng elmeké. Igen, mert a nemzeti lélek megérzi, hogy ki tart vele, kidáig esik az ő érdekei ellen Lám, lám, a nagy Mikszáth, a nagy Wernt, nem kapnak egyetlen magyar választókerületet. Kénytelenek lemenni a fogarasi és alsó fehérmegyei oláhok közé. Ezek veszik észre a magyar írókat, ezek honorálják működésüket. Hogy a magyar kerületeknek miért nem kellenek, ahhoz nem kell kommentár. * Bartók utolsó lehelletéig ostora maradt a hatalomnak. Kevés író volt, ki a gúnyfegyverét olyan kíméletlenül használta, mint ő. Talán az egy Szemere Miklós tehető vele egy sorba, ki tüzes harapófogója volt a Tisza-korszaknak. De a Bartók korbácsát is megérezte úgy a Tisza, mint a Bánffy regime. Egy-egy verse annak idején eseményszámba ment. Mikor Tisza az első rossz kiegyezést megcsinálta, akkor írta a híres „Kuni nótá“-t, melynek refrénje volt: „Akinek kutyája van, szólítsa Tiszának“. Kik emlékeznek az akkori időkre, tudják, hogy milyen hatást tett ez a vers az egész hazában. * Daczára a kíméletlenségnek, ezt az erős tollú ember mégsem ítélték meg soha erősen. Várjon miért? Mert mindenki tudta róla, hogy fanatikus a hitében. Ő azt írta, amit igaznak tartott. E mellett talán néha túlzott, mert jobban átérezte másnál a maga igazát. Az ilyen túlzásra azonban mindég van mentség. Ellenben, ha az író a lelkét eladja, ha nem pénzért, de előidért dolgozik, azt a közönség neki elnézi, de soha meg nem bocsátja. Ezért volt népszerű a kíméletlen Bartók halála órájáig. ÚJDONSÁGOK. — Újévi tisztelgések. A szokásos újévi tisztelgések mint minden évben, úgy az idén is élénk érdeklődés mellett folytak le városunkban. Tisztelgő küldöttséggel volt tele az egész város, s közéletünk egyes kiválóbb társadalmi állású vezérembereinél egyik küldöttség a másikat érte. Borsodvármegye tisztviselő kara hétfőn délelőtt 9 órakor tisztelgett dr. Tarnay Gyula alispánnál. A tisztelgő küldöttséget Buthy Lajos főjegyző vezette s ugyanő tartotta az üdvözlő beszédet is, amelyre dr. Tarnay Gyula meleg szavakban mondott köszönetert a küldöttségnek. Szepessy Béla árvaszéki elnököt dr. Ferenczi Henrik h. árvaszéki elnök üdvözölte az árvaszék tisztviselő kara nevében. Miskolcz város polgármesterénél dr. Szentpály Istvánnál nem voltak ez idén újévi hivatalos tisztelgések, mem pedig azért, mert csak rövid pár nappal ezelőtt tisztelegtek úgy a tisztviselőkar, mint más-más testületek dr. Szentpály Istvánnál, polgármesterré történt választása alkalmából. A miskolczi szabadelvű párt elnökét Lichtensten Józsefet Görgey László vezetése alatt kereste föl a tisztelgő küldöttség. A kereskedelmi és iparkamara tagjai előbb Radvány István kir. tanácsos, kamarai elnöknél, aztán dr. Szentpály István polgármesternél, mint a kamara volt titkáránál