Modellezés, 1988 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1988. január / 1. szám

­ Műszaki szemmel a VB makett kategóriáiról Ebben a cikkben a makett kategóriákról kívánok néhány gondo­latot leírni. A működő makett kategóriák alatt az E, az F2, F6, F7 kategóriákat értjük. Az asztali makett „C” kategóriát önálló VB-n értékelik. % Általános érvényű tapasztalatként megállapítható, hogy az E kategóriák közül jelenleg érdekes módon csak az EX (tervezett önjáró) életképes (11 induló). Az EH kategória már 1985-ben Rotter­damban, ill. jelenleg sem lett megrendezve. Az EK is éppen hogy összejött!! Az F2 mezőnyben 51, az F6-ban 13 csapat, az F7-ben 13 induló volt, amely számok mindenképpen világbajnokságnak megfelelő lét­számot tükröznek. Ami megfigyelhető, az több bonyolult hajómodell részvétele a korábbi VB-hez viszonyítva — természetesen ez 90 ponton felüli műszaki pontot jelent. Érdemes megemlíteni a hajdani idők (hatvanas évek) nagy önjáró­­jának, Molnár Lászlónak a véleményét.­­ Annyira precíz kivitelű hajók futnak már, hogy az én hajdani hajómnak itt már nem sok babér teremne! A műszaki vizsgát igen körültekintően és az eddigi tapasztalatoktól eltérően korrekten hajtották végre a rendezők. Az adott hajó ponto­zásakor kihívták a modell tulajdonosát, és a kiterített rajz alapján átnézték a hajót. Az esetleges hiányosságokat, ill. kifogásokat a ver­senyzővel szóban közölték. (E módszert alkalmazhatnák a hazai nagyrabecsült pontozóink is.) A hajók méretpontosságának vizsgá­latát a modell regisztrálásakor elvégezték, önjáró kategóriában Perebinos 90,33 pontos hajója, úgy hiszem, a csúcsot képviseli. Már a hajótípus megválasztása is nagyszerű, ugyanis a Szovjet Haditengerészet KIROV nevű nukleáris meghaj­tású rakétacirkálójának 1:100 léptékű, 2,5 méteres modellje még a szakértő versenyzőtársak szívét is megdobogtatta. (Egy későbbi cikkben az eredeti hajó műszaki leírását közölni fogjuk.) Ez a hajó a rendkívüli részletgazdagságával, a versenyző szakszerű munkájával, ill. a futamokon 100-as kapuvétellel méltán lett az önjáró hajók világbajnoka. Érdemes megemlíteni, hogy a nagyméretű modell szállítása 3 ládában történt. A hajótest hátsó kétharmada + első egyharmad + felépítmény. Szerkezeti anyagát tekintve a hajó üvegszálas poliészterből, a felépítmény fémből készült. Ez az építési tendencia ma már egyre jobban tért hódít, tehát a modellek java része ilyen technológiával készült. A hajók festése ma már egységesen megfelelőnek tekinthető, alkal­mazva a különböző matt és félmatt festékeket. Több modellnél megfigyelhetők voltak a különféle figyelmeztető és utasítást közlő miniatűr táblák, pl. fotoeljárással készítve. Ezek szintén nagyon mutatósak és a modell eredetiségét nagyban növelik. A modellek belső műszaki kivitele — tudvalevő, hogy nem tartozik a pontozás­hoz — néhány kivételtől eltekintve nem volt mintaszerű. Nyugodtan mondható, hogy ilyen szempontból a magyar hajómodellek belső kialakítása példás. F2 kategóriában is nagyon jó eredményeket értek el a kínai ver­senyzők. Gyönyörűen, maximális részletességgel, aprólékosan elké­szített modellekkel és maximális kapuvételi ponttal. Példaként említem az F2 B-ben a kínai világbajnok 98,33 műszaki pontot kapott. Általában az F2 B a legnépesebb. Ennek az ún. középkate­góriának indulólétszáma juniorral együtt 22. Általános érvényű tapasztalatként megállapítható, hogy F2-ben csak 90 műszaki pont feletti hajóval érdemes indulni. Sajnálatos módon jelenleg Magyar­­országon ilyen úszóképes hajó nincs! A kiélezett helyzetre csak példa­ként említem, hogy Kukorelli Károly GALISSONNIERE nevű rom­bolója hazai viszonylatban jelenleg a legszebben és legprecízebben megépített úszóképes modell, 84 műszaki pontot kapott a VB-n. Ha például ez a modell F2 C-ben indult volna, mondjuk 100-as futammal, akkor a 184 pont VB hatodik helyre lett volna elég másod­­osztályú minősítéssel. (Ez az eredmény F2 A-ban 10., F2 B-ben 9. helynek felel meg.) Úgy hiszem, a számok önmagukért beszélnek. Figyelemre méltó megoldásnak tekinthető F2 C-ben, amikor egy nagyméretű teherhajó kiegyensúlyozása nem ólomsúllyal, hanem a tó vizével történt. A start kezdete előtt a versenyző a modell egy külön tartályába vizet engedett. A start végén a hajó kiemelésekor a víz magától „eltávozott”. Különlegességnek számít a finnek által hozott 1:5 léptékű tengeri sport vitorlás, mely a precíz, részletes megépítésével (csigák, vereték mérethű csavarozással) és nagyságá­val került az érdeklődők gyűrűjébe. Szinte hihetetlen módon ez a modell — a szélességi nagy méret ellenére — 100-as futamot telje­sített. Azokon a hajókon, melyeken van orrkormány, ez a modellnél is különösen alkalmazható és a dokkolásnál rendkívüli haszna nyilván­való. Az F6—F7 kategóriák méltán nyerték el mind a versenyzők, mind a nézők nagy érdeklődését. Ez a két kategória nem világbajnoki szám , tehát minden 70 pont feletti eredményt arany-, ezüst- vagy Az olaszok regattája Hibátlan kapuvétel Kiskunelli és fleilerék ,M'"’zik " zs.íri

Next