Modern Nyelvoktatás, 1975 (13. évfolyam, 1. szám)
Varga László: Egy kontrasztív analízis végeredménye: magyar anyanyelvűek várható hibái az angol szintagmák és mondatok hangsúlyozásában
Varga László EGY KONTRASZTÍV ANALÍZIS VÉGEREDMÉNYE: MAGYAR ANYANYELVŰEK VÁRHATÓ HIBÁI AZ ANGOL SZINTAGMÁK ÉS MONDATOK HANGSÚLYOZÁSÁBAN 1. Bevezető Közismert dolog, hogy anyanyelvünk meghatározott módon hat idegen nyelvi produkciónkra. Bizonyos esetekben elősegíti annak helyességét (pozitív transzfer vagy facilitáció), más esetekben hibákhoz vezethet (negatív transzfer vagy interferencia). A transzferhatás a két nyelvben egymásnak megfelelő nyelvi egységek azonos, illetve eltérő formai megvalósulásából következik. Az egymásnak megfelelés kritériuma a kölcsönös egymásba fordíthatóság (M.A.K. Halliday, A. McIntosh, P.D. Strevens 1964: 123.) A kontrasztív elemzés az egymásnak megfelelő nyelvi egységek formai megvalósulását térképezi fel párhuzamosan két vagya több nyelvben. Célja vagy az anyanyelvi interferenciából származó esetleges hibák előre jelzése (hibapredikció vagy hibaprognózis), vagy pedig a konkréten elkövetett hibák utólagos visszavezetése az anyanyelvi interferenciára (hibadiagnózis). A tágabb értelemben vett kontrasztív analízis nemcsak az anyanyelvi interferenciával összefüggő hibákat jósolja meg, illetve magyarázza, hanem azokra a hibákra is kitér, amelyek a tanuló közelítő rendszeréből ("approximative system", W. Nemser 1971) származnak. A mi kontrasztív elemzésünk (Varga L., 1975) hiba előrejelző szándékkal készült. Az egymásnak megfelelő angol és ma-3