Modern Nyelvoktatás, 2016 (22. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 1-2. szám - Tanulmányok - Heltai Pál: Kontrasztív elemzés a mai nyelvtanításban és fordításoktatásban

Kontrasztív elemzés a mai nyelvtanításban és fordításoktatásban 5 tudományos alapon összeállított tananyag, és a tudományosságot a nyelvi struktúrák összehasonlítása biztosítja. Ennek alapján meg lehet jósolni azokat a területeket, ahol in­terferencia, illetve tanulási nehézségek várhatók. A nyelvtanulás egyenlő a különbségek megtanulásával, és tanulási nehézségek ott várhatók, ahol különbség van (Lado 1964). Az akkoriban uralkodó behaviorista tanuláselmélettel összhangban a kontrasztív nyelvészek úgy gondolták, hogy az idegen nyelv tanulása során új szokásokat kell ki­alakítani, és ennek legfőbb eszköze a gyakoroltatás, drilleztetés, a pattern practice. Az új szokások kialakítása során viszont a korábbi szokások akadályozzák az új szokások kialakítását: ennek eredménye az anyanyelvi interferencia, más néven negatív transzfer. A kontrasztív nyelvészet korai szakaszában minden hibát az anyanyelvi interfe­renciára vezettek vissza. A hibákat a kontrasztív nyelvészet károsnak tartotta, úgy vélte, hogy akadályozzák az új szokások hatékony kialakítását, ezért megelőzésükre, elkerülésükre törekedett. A hibaforrások, illetve tanulási nehézségek hierarchiáját Stockwell, Bowen és Mar­tin (1965), továbbá Prator (1967) dolgozta ki. Ezt Ellis (1985) nyomán, a jelen szerző példáival mutatjuk be, a nehézség növekvő sorrendjében. 1. Nincs különbség - nincs tanulási nehézség sem, a tanuló átviheti a struktúrát vagy elemet az L1-ből az L2-be. A magyar /b/ hang például egyezik az angol Ibi hanggal. 2. Konvergens jelenségek - az anyanyelv két kategóriája (vagy egysége) az idegen nyelvben egy kategóriának (egységnek) felel meg. Ez viszonylag kevés nehézsé­get okoz. Konvergens jelenség például az, hogy a magyar nyelv különbséget tesz könyv és füzet között, míg az angol többnyire nem, a book jelentheti mindkettőt. 3. A tanult idegen nyelvben hiányzik egy struktúra vagy egység, amely az anya­nyelvben megvan. Többnyire mérsékelt, néha komolyabb nehézséget okoz. Ilyen például a mellékmondatok előtti rámutató szó a magyarban, amelynek nincs angol megfelelője. (Azt kérdeztem, merre megyünk -­ asked which way we were to go). 4. A szerkezetek vagy elemek eloszlása (disztribúciója) eltér. Ez szintén okozhat mérsékelt, illetve komolyabb nehézségeket, így például a magyar nyelvben is van veláris n /g/, de csak akkor, ha /g/ vagy Ikl követi, míg angolban szó közepén és végén is lehetséges. 5. A tanult idegen nyelv tartalmazhat olyan struktúrákat vagy elemeket, amelyek semmi hasonlóságot nem mutatnak az anyanyelvvel. Ezek komoly nehézségeket okoznak a nyelvtanulás során, így például a magyarban a tagadószó az ige előtt áll (Nem tudom), az angolban a különböző segédigék után (I don’t know). 6. Divergens jelenségek: a tanult idegen nyelvben két (vagy több) struktúra, illetve elem felel meg annak, ami az anyanyelvben egy. Ez okozza a legnagyobb nehéz­séget, mert a tanulónak kötelezően választania kell ott, ahol anyanyelvében nincs választási lehetőség. Közismert például, hogy magyar anyanyelvű tanulók még az anyanyelvi tudást megközelítő szinten is hibáznak a 3. személyű névmás (he/ she) használatában, és nehezebben tudják a nyelvtani nem alapján azonosítani a névmások referenciáját. A szótanulásban is az okozza a legnagyobb nehézséget, ha az idegen nyelv két külön szóval jelöli azt, amit az anyanyelv egyetlen szóval. Még haladó szinten is hallunk olyan érdekes kifejezéseket, mint például *Keep your lecture (’Tartsa meg az előadását’ értelemben).

Next